Pannámnak 8. : Ez lesz a legnehezebb az anyaságban

január 22nd, 2013 § 5 hozzászólás

Amikor az embernek még nincsen gyermeke, akkor még csak a cuki babaruhákat, a romantikusnak tűnő babakocsizást és az ennivaló babakacajokat, babacombokat látja. Netán, hogy átmenetileg ki lehet szabadulni az olykor-olykor undormányos felnőtt világból.

Nyilván nem látszik, hogy a romantikus babakocsizás 10-15 percig tart, aztán ha nem alszik el jön az ordítás: “VEGYÉL ÖLBE”. A kendőben hordozás is 30-60 perc alatt igencsak leterheli az embert deréktájon. Meg hát a cuki babaruhát is egy-egy mini férfire igen hangos művészet rávarázsolni. Az ölbebaba is 10 perc után kezdi varázsát veszteni, konkrétan leszakad az ember karja. Az altatás, szoptatás nehézségeit nem is említem.

Ekkor még lehet fikázni a lepukkant többgyerekes anyukákat, akik 20 évvel ezelőtti ruhákban, hajgumis megoldással szürkén nyomulnak a játszón, milyen igénytelenek ugye? Mi az hogy nincs idejük/energiájuk magukra??? A csini anyukákat is lehet fikázni, mert hát tuti elhanyagolják a gyereküket. Lehet felháborodni az ordító, idegösszeomlás szélén álló szülők miatt és a félrelépő apukák is kaphatnának néhány keresetlen szót. Napestig lehetne ítélkezni a környezetedben látott szülőpéldányokon, ugye?

Hiszen a könyvekben, újságokban mindenki olyan nagyon boldog, szép, kiegyensúlyozott és tökéletes. Néha valaki kiborítja  a bilit, hogy azért ez nem is olyan könnyű, de gyereknélkül max. legyint rá az ember, biztos hülye az illető.

Mindenki máshogy éli meg az anyaságot, más problémákkal, nehézségekkel és örömökkel.

Gondoltam mesélek neked egy cseppet a nehézségekről, nem azért, hogy elijesszelek, ha érett vagy az anyaságra, akkor ez amúgy sem lehetséges, hanem hogy reálisabban lásd a dolgokat, ne ülj fel marketing dumáknak. Kicsit oszoljon a rózsaszín köd és a valóságot is lásd meg.

Ha rálépsz az anyává válás ösvényére, biztosan lesznek fizikai fájdalmaid, nehézségeid. A terhességnek vannak kellemetlen időszakai. Különösen az elején és a végén. A hányás, émelygés, lábfájdalom, a pocak cipelés, netán szükség esetén a végeláthatatlan fekvés…ezek nem a legkellemesebb dolgok. A szülésben is elhiheted a legjobb rész a baba ölbevétele, az előtte levő folyamat bár nagy egyéni különbségek vannak, de hát legtöbbször piszok fájdalmas, olykor megalázó. A szoptatás különösen az elején, illetve a szülés utáni regeneráció is nagyon tud fájni. Aztán lehetnek szexuális problémák. A baba is sokkal többet akar ölben lenni, mint ahogy a kar, hát, derék izmaid ezt gondolnák. Az éjszakázás is könnyedén padlóra tud küldeni bárkit.

A másik rész, a lelki, az még nehezebb. Először is szembe kell nézned a halállal. A jövő abszolút kiszámíthatatlan, nem tudhatod meddig lesztek együtt. A folytonos aggódás megszelidítése nem könnyű. Aztán gyakori probléma, hogy a baba nem tud olvasni és saját törvényei vannak. Tesz arra, hogy te mit-mikor-hogyan szeretnél, netán hogyan olvastad. Egy nemtudommiértordítórákóta újszülött, egyhetenemkakált 4 hónapos, óránkéntkelő 5 hónapos…Aztán kicsit később jönnek majd a hisztik, a hajmeresztő életveszélyes tornamutatványok, a feleselés és néhanapján anya-apa mások előtti égetése. Aztán ott van apa, aki előbb-utóbb elhanyagoltnak érezheti magát, változni fog a kapcsolatotok, ez átmeneti nehézséget okozhat. Az új anya testeddel is meg kell majd barátkoznod, ugyanolyan már soha nem lesz, mint előtte volt. Évekig otthon maradni a gyerekkel sem olyan könnyű, mint ahogy a naív gondolná.

Nehéz ügy: a mérhetetlen felelősség, az aggódás…az egód halála…ha nem vagy felkészülve és túl korán lépsz az ösvényre kezdetben padlóra küldhet a gyerek. Ezért fontos, hogy csak akkor vállalj gyereket, ha itt az idő. Azért, hogy megszabadulj a munkahelyedtől, vagy magadhoz láncold a férfit, vagy versenyezz a szomszéddal vagy …, azért NE!!!

Természetesen nem csak a nehézségekből áll a gyereknevelés, mert egyébiránt csodálatos dolog szülőnek lenni, de egyáltalán nem könnyű. A csodáról most nem írok, bizonyára érzed, az vár rád. Ha átkapcsolsz majd anya üzemmódra, ezek a nehézségek nem igazán lesznek érdekesek, mellékes, csak a gyerek fog számítani.

Dióhéjban ennyi, a saját részleteid meg majd alakulnak. Sírás-kacagás-fogcsikorgatás-csoda…lesz itt minden.

Jó lesz sokszor, meg néha nem. Ilyen az élet.

Csodálatos.

Tagged

§ 5 Vélemény: Pannámnak 8. : Ez lesz a legnehezebb az anyaságban"

  • manka szerint:

    Kedves Enikő,
    nagyon a szívemből írtál!
    Köszönöm.

  • Somaanyu szerint:

    Drága Dokimami!DEJÓÓÓÓÓÓÓ,h itt vagy!És nagyon jót irtál most is!Szép napokat!
    Szeretettel gondolok Rád:Somaanyu

  • Kriszti szerint:

    Amikor várandós voltam a kisfiammal, egyszer nagyon megijesztett az unokatesóm telefonon, miszerint készüljek a legrosszabbra.. Elég aggodalmas este kerekedett ebből számomra. Aztán az égiek megkegyelmeztek rajtam, mert az “égből” gyerekbugyogók hullottak az erkélyre (na jó csak a felső szomszédtól), úgyhogy kétszer is csöngetett a szomszéd, hogy van-e még bugyogó nálam (pedig először úgy terveztem megtartom őket).
    Na, szóval a lényeg, hogy lényegesen több az öröm!! Nekem az eleje nem volt nehéz, akkor még úgy éreztem ura vagyok a helyzetnek, a hisztis kétévessel volt a legtöbb gondom (eddig).

  • Vikus szerint:

    Újból egy kis “löket” a nehéz napokra…3 hónaposan, amikor a hasfájás még dúl, az én kicsi porontyom már két alsó metszőfoggal is büszkélkedhetett…most, hogy jönnek a felsők néha azt érzem, hogy megnyílik a föld alattam….nemalvás, ordítás, nemevés, mellgyulladás, éjszakázás, semmi nem segít…tehetetlenvagyok érzés…WÁÁÁÁÁÁÁ….elolvastam és ismét visszatértem, mert nem csak az én kis csillagom ilyen kis kiállhatatlan pasipók, minden babának vannak nehéz időszakai, vele anyának is….de majd később lesz más, igaz? 😀 😀 Addig jó, még vannak nekünk és remélem, minél több időt tudunk majd együtt eltölteni 🙂

  • Zsú szerint:

    Kedves Dokimami!

    Fantasztikusan írtad le az egészet!
    Én nagyon szerencsés mami vagyok, próbálom lazán kezelni a kislányomat, akivel még nem sok gondom volt. Pl a második hét óta átalussza az éjszakákat az esetek 90%-ában. Bár én imádom az éjszakai kelést, annyira bensőséges, ő nyöszörög, magam mellé veszem, eszik, és elalszunk mindketten összebújva. Persze tudom a többségnek nem ilyen az éjszakai kelés, és én lelkileg arra is készültem, mégis többnyire kipihent vagyok reggelre. Imádom a babázást, és szeretnénk majd még egyet, de kicsit aggaszt, hogy ilyen “jó” baba után, hogy fogom kezelni, ha a második “rossz” lesz:)
    sok elképesztő kalandom volt már az életben, de ez a legklasszabb ami csak történhetett velem. minden jót kívánok annak aki még előtte áll, vagy benne van a sűrűjében, és kitartást:) Zsú

Vélemény, hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Mit csinálok most?

Most ezt olvasod Pannámnak 8. : Ez lesz a legnehezebb az anyaságban at Dokimami.

meta