Dokimami

Kedves Enikő,

 

először is nagyon szépen köszönöm a lehetőséget, hogy a babaelsősegély tanfolyamodon részt vehetettem! Elsőgyerekes anyukaként, éppen aktuális problémák közepette nem volt időm/türelmem az egy polcnyi babás témákkal foglalkozó könyveim mindegyikét végigkutatni a probléma javasolt megoldásáért, viszont a holnapodon rögtön ráleltem a megoldási lehetőségekre. Nem is akármilyenekre! A felmerülő témákról tárgyilagos megközelítésben, személyes tapasztalattal kiegészítve írtál, rávilágítva a “problémák” lényegére – segítve ezzel helyén kezelni a dolgokat (kiragadni a pánik és stressz karmaiból). Amióta megtaláltam a honlapodat, már csak ott keresek az interneten ha valami babás problémám van, egyrészt azért mert alapvetően mindent megtalálok, másrészt azért mert előtte nagyon sok rossz tapasztalatom volt az interneten keringő hangzatos, semmitmondó cikkekel kapcsolatban. Engedd ezért meg, hogy ne kezeljem külön a blogodat és a babaelsősegély tanfolyamodat, mindkettőt ugyanolyan hasznosnak és jónak ítélem. Nem vagyok elfogult típus, de azt kell mondjam, hogy úgy ahogy van nekem tökéletes (szerencsére az Anyukák nem tudnak maximalisták lenni:-)) – mind a stílusa, mind az információ tartalma nagyon jó és valós útmutatót/segítséget ad az ezernyi elmélet, a sokféle gyerek különböző problémáinak a megoldásaiban. Szerencsére már több hónapja ráleltem a honlapra és ennek is köszönhetően egyre magabiztosabban oldom meg a naponta felmerülő problémákat és bízok egyre inkább a saját anyai ösztönömben. Nagyon sokat segített a blogod a nehezebb napokon! Köszönet érte! A babaelsősegély tanfolyamot mindig örömmel olvastam és nagyon köszönöm hogy rávilágítottál a megelőzés szükségességére és a lehetséges megoldásokra. Az, hogy így több leckében kaptuk, emészthetővé és rögzíthetővé tette. Semmi konstruktív észrevételt nem tudok hozzá tenni, úgy ahogy van, teljesen jó (azért a babás könyvekkel, egyéb honlapokkal kapcsolatban nem vagyok ilyen elfogult – az elismerés Neked szól)!

Varga Timi

Köszönöm szépen a leckéket és ne haragudj, hogy csak most írok véleményt.
Nagyon hasznosak voltak a leckék, a fejsérülésest volt is “szerencsém”
élesben tesztelni. Kicsi fiam most kezd mindenbe felkapaszkodni és
térdelni. Ha ilyenkor túl közel húzza magát a székhez, van, hogy
átlendül a súlypontján és hátradől. Az első ilyennél pont nem voltam
mellette, így már csak a koppanást hallottam. Emlékeztem az általad
írtakra. Felsírt, oké.Nem folyik semmi a füléből, orrából, nem vérzik,
oké. Nincs duzzanat, oké. Aztán figyeltem, hogy nem aluszékony-e, nem
hány-e, nem viselkedik-e furcsán. Szerencsére nem lett semmi baj, de
nagyon nagy segítség volt, hogy tudtam, mire kell figyelni és nem
estem kétségbe. Még egyszer köszönöm!

Kinorányi Éva

Kedves Enikő!

Először is köszönet az ingyenes leckékért!
Érthetően fogalmaztál, a kis feladványokkal érdekessé tetted a leckéket és a szép, kifejező rajzaidhoz is gratulálok!
Ami számomra a leghasznosabb volt a tanfolyam során: a megelőzés szemlélete. Sok dologra felhívtad így a figyelmem!
Amiről szívesen olvastam volna pár sort a félrenyelés leckékhez kapcsolódóan: mi van akkor, ha a gyermek az orrába vagy a fülébe (bár ez nem légút) dug ill. szippant fel valamit?
Pár gondolat a bloghoz: ne hagyd abba! Nagyon-nagyon örülök, hogy Felicitász blogján keresztül ráakadtam. Sokban megerősített, pl. amit az együttalvásról és az éjszakai szoptatásról írtál.
Mégegyszer köszönet a tanfolyamért és minden elismerésem, hogy két gyerkőc és férj mellett ilyen lelkiismeretesen küldted a leckéket!
Üdvözlettel:
Anna,
egy 12 hónapos örökmozgó-keveset alvó kisfiú édesanyja

Kedves Enikő!

Először is elnézést, hogy csak most adok visszajelzést a tanfolyamodról, betegeskedtek a gyermekeim, az utolsó leckéket is csak “last minute” tudtam elolvasni.
Borzasztó hálás vagyok neked, hogy részt vehettem a tanfolyamodon, nagyon sokat tanultam belőle. Sajnos a leckéket, idő hiányában, csak egyszer volt időm végigolvasni (azt is éjszaka tettem a mobilomon, mikor már aludt a család), de azt kell mondjam, hogy még így is nagyon sok információ megmaradt a fejemben. Ez köszönhető a sok sok példának, a világos, lényegre törő összefoglalóidnak. Ami a tartalmat illeti, azt hiszem a legfontosabb eseteket lefedte a tanfolyamod. Talán egy dolgot hiányoltam a lázcsillapításos részből, ha jól emlékszem a lázgörcsről nem volt szó. Ez nekem mindig is egy nagy félelmem, hogy mit is kell tenni lázgörcs esetén, egyáltalán felismerem-e, hogy lázgörcse van a gyereknek.
Mind a tanfolyamodról, mind pedig a blogodról azt kell mondjam, hogy fantasztikus, amit csinálsz. Jómagam 2 kis gyerek mellett pontosan tudom, mennyi szabadidőd lehet és őszintén csodállak, hogy még abból a kis időből is szakítasz arra, hogy másoknak segíthess, méghozzá teljesen ingyen. Nagyon sokan kihasználják az újdonsült szülők tudatlanságát, bizonytalanságát és ontják a tanácsokat, ígérnek kész megoldásokat nem kevés pénzért. Alvás témakörben már én is “bedőltem” egy ilyennek sajnos, és nagyon dühös voltam, amikor kézhez kaptam a néhány oldalas “megoldást”. A te oldaladra is azt hiszem a nagyobbik gyerekem alvás problémája kapcsán találtam rá, azóta pedig már végigolvastam az összes bejegyzésed. Igazán nagy segítséget adnak az írásaid nekem!
Amit nagyon szeretek bennük: úgy írsz, úgy adsz tanácsot, hogy közben érzem, hogy te is elsősorban anya vagy és őszintén átérzed a problémáimat. A másik ok pedig, ami miatt nagyon szeretem olvasni az oldalad, hogy józanul ítélsz meg dolgokat, nem a végleteket képviseled, és még, ha van is általad legjobbnak tartott megoldás, akkor sem érezteted másokkal, hogy csak az lehet jó megoldás. Mondok két példát, hogy értsd mire gondolok: szoptatás és együttalvás. Találkoztam olyan emberekkel, tanácsadókkal, akik a minél hosszabb (jóval 2 éven túli) szoptatást és az együttalvást tartják egyedül üdvözítőnek és hát elég rendesen befrusztráltak, hogy akkor én nem vagyok jó anya a magam 1,5 évnyi szoptatásával és 6 hónapnyi együttalvásával. Nálad ezt sosem érzem, törekszel objektívnak lenni, illetve tudod úgy közvetíteni a véleményedet, hogy attól senki nem bántódik meg, ha nem úgy csinálja.

Még egyszer hálásan köszönöm neked a tanfolyamot, a bele fektetett időd és energiád! A blogbejegyzéseid továbbra is várom lelkesen, de tudom, hogy első a család!

Üdv:
Dánielné Pálfi Krisztina

Kedves Enikő!

Köszönöm, hogy elküldted a babaelsősegély-tanfolyam leckéit! Kérted, hogy írjak véleményt, elnézést, hogy csak most kerítek rá sort. Azt kaptam, amit vártam: hasznos információkat közérthetően megfogalmazva, jó pedagógiai érzékkel összeállítva. Azért írom, hogy ezt vártam, mert a honlapod is ugyanazt az igényességet, alaposságot tükrözi, mint amivel összeállítottad az elsősegély-leckéket. Tetszett, hogy minden lecke végén zanzásítva összefoglaltad a leglényegesebb tudnivalókat. A rajzok, a történetek és a szemléletes, képszerű magyarázatok révén valóban könnyebb megjegyezni az információkat, ahogy ígérted. Az is jó volt, hogy adtál némi háttérinformációt az adott problémához, de nem terheltél túl vele.
Ami esetleg még segítene a leckék feldolgozásában, ha néhány lecke után lenne egy rövid teszt, esetleg egy konkrét eset, amire megoldást kellene találni. Írtad is, hogy terveztél ilyesmit. A másik: szerintem adhatnál házi feladatot minden lecke után, és a következő leckét mindig csak annak küldenéd el, aki visszaküldte az előző házit. Ez kiszűrné azokat is, akik esetleg nem veszik komolyan a dolgot.
Köszönöm a lehetőséget még egyszer! Gratulálok a honlapodhoz, nagyon értékes munkát végzel vele, hatalmas mennyiségű ismeretanyagot, sok tapasztalatot osztottál már meg az olvasókkal, látszik, hogy szívügyed, hogy hiteles információkhoz jussanak a kismamák.

Sok sikert és sok örömet kívánok  dokiságodhoz és mamiságodhoz is!
Minden Jót!
Krisztina

Kedves Enikő!
 
Már egy ideje befejeződött a tanfolyam és nem szép dolog, hogy csak most jelentkezem visszajelzéssel, de úgy hozta az élet és főként a főnök úgy rendelkezett, hogy csak most jutottam el a géphez.
Szeretném megköszönni a nem is tudom, mennyi mindent, amit kaptam Tőled. már az nagyszerű, hogy elkezdted ezt az oldalt létrehozni és gyerkőcök mellett áldozol időt arra, hogy másoknak segítséget, önbizalmat és erőt adj. nagyon profi munka az egész honlap és a koncepciód – hogy minden anyagi profit nélkül csinálod – pedig egyedülálló. Nekem sokat segítettél a honlapon közölt írásokkal is, valamint a kérdéseimre adott válaszokkal, amiken éreztem, hogy TÉNYLEG elolvastad és értelmezted a problémámat és arra válaszoltál, ami engem érdekelt. Felbecsülhetetlen segítség volt ez nekem.
A tanfolyamra leszűkítve a dolgot, nagyon hálás vagyok érte, hogy elkezdted összeállítani az információkat és közkézre bocsátottad őket. Hasznos és egyben rémisztő is volt, felnyílt a szemem, hogy mi minden veszély leselkedik erre a kisemberre és nagy biztonsággal önt el tudat, hogy soksok minden már nem tud meglepni minket, ha netán bekövetkezik. A tartalom mellett nagyon tetszett a forma is, örülök, hogy nem sáraz, tankönyvszerű információkat adtál át, valóban sokkal jobban megragad a lényeg így az emberben. Az illusztrációkról nem is beszélek, ha egyszer nagyon sok időd lesz és nagyon nem tdsz mit kezdeni magaddal (nyilván meg fog történni), akkor rajzolnod kellene, kis mesefilmeket gyártani, szerintem nagyon nagy lenne rá a kereslet 🙂
Köszönet azért, hogy ilyen figyelmes és empatikus és önzetlen vagy! Nagyon sokan vagyunk, akiknek segítettél.
 
Minden jót kívánok Nektek!
éva

Kedves Enikő!

Nagyon sajnálom, hogy korábban nem tudtam reagálni, de nálam is összejött minden…
Így utólag szeretném megköszönni, hogy egyáltalán részt vehettem a babaelsősegély tanfolyamod tanításában és összefoglalójában.
Tiszteletre méltó törekvéseid meghatóak, és kedvesek. Bárcsak minden ember hasonlítana hozzád.
Ingyen semmi sincs, Te mégis megteszed a lehetetlent.
Azt adod oda, amiért más foggal-körömmel ragaszkodik (én szereztem, az enyém)…a tudásod, amit az évek során megtanultál/kitapasztaltál.
Köszönöm, hogy ha csak töredékét is, de megosztottad velünk.
További sok sikert a munkádhoz/életedhez, biztos, hogy továbbra is az olvasóid közt maradunk az 1 éves Tomikámmal, az egyetlen hasznos oldal a neten:-)
Még egyszer hálás köszönet,
M-Z. Andi

Kedves Enikő, Kedves Dokimami!

Sajnos sok oka van annak, hogy hamarabb nem tudtam írni, ezért elnézéskéréssel kezdem. Többek közt a nagyon sok munka az (nálunk én vagyok a család eltartója, és a munkahelyemen nem méltányolják, hogy főállású anya is vagyok), úgyhogy sokszor egy hét is eltelik, mire le tudok ülni a monitor elé.

De semmi szín alatt nem akarom a végtelenségig halogatni, szóval inkább ilyen kutyafuttában írt levél, mintsem a hallgatás. Szeretném megköszönni Neked a tanfolyamot és a hírleveleket. Úgy mint tanfolyam jó volt, de nekem a legeslegjobban az tetszett, hogy agyonkorrompált anyaországunkban van egy helyes magyar orvosnő, aki megengedi magának azt, hogy valamiért ne kérjen pénzt, és lelkiismeretesen végezze, és közben ne nézzen le senkit, aki nem szakmabeli. Azt hiszem ezt értékeltem a legeslegjobban, a rajzocskák, ábrák mellett. Továbbra is azt tartom, hogy nagyon tehetséges vagy és sok szabadidőt kívánok neked az életben, hogy ezt a tehetséged is kamatoztasd.

A kisbabák elsősegélyének alapjai megvannak nekem itt mindenféle francia, angol könyvekben, de a tanfolyamra azért iratkoztam fel, mert én nem járhatok kismamaközösségbe, babafoglalkozásra stb. Itt nem jár házhoz a védőnő, orvoshoz is csak olyankor viszik a gyerekeket, ha 38,5 fölött a lázuk, vagy balesetet szenvedtek… A helyi magyar anyukák közösségébe nem tudok eljutni a munka miatt, Magyarországra meg nem járunk haza egyelőre.  Szóval nekem ilyen szempontból volt hiánypótló ez a pár hét a leckékkel, amelyeket nagyon hasznosnak, és a formájuknál fogva jól megjegyezhetőnek tartok. De nem akarom elszólni magam, nehogy szükség legyen rájuk :-)) , szépen kimentettem őket magamnak, hogy bármikor elővehessem, ha valami bizonytalanság felmerülne. Eddig még sikerült nagyon vigyázni a kisfiamra, de nagyon virgonc, már egyedül felmászik a kanapéra, kiszalad a konyhába, szóval folyton résen kell lennünk. Most múlt egy éves, egy hete. Én egyébként rettenetesen élvezem az új szerepet, csak ne kéne mellette nehéz szellemi munkát végezni, főleg fizetetlen túlórában…

Szurkolok, hogy időd jusson még ilyen tanfolyamokra, hasznos tájékoztató cikkekre, mert nagyon értékes ajándékokat ajánalsz fel a köznek, és ezt a magam részéről külön köszönöm. Ja, meg azt is, hogy ez a tanfolyam nem afféle “happy talk” buta anyukáknak. Én bizony az égéseket is végigolvastam, sőt, álláspontot is változtattam egy dologban (a hűtés / hideg víz szerepéről;  ugyanis ázsiaiak körében is tartózkodtam hosszú évekig, és ők ellenezték pl. a megégetett ujjra, kézre a hideg víz csorgatását, nem vallási okból, hanem azzal az indoklással, hogy pillanatnyilag segít, utána, abbahagyás után viszont erősebb a fájdalom).

No, a családom már ágyban, és holnap még egy kemény munkanap vár rám, ezzel hálásan elköszönök, és kívánok neked sok-sok örömet a gyerekeiddel, és megérdemelt szakmai elismerést minden mértékben.

Edit