Úgy utálom, az átmeneti időszakokat. Amikor mindennap kicsit máshogy alakul, amikor felborul a megszokott rend és a gyerek “megőrül”. Nálunk Botondka az, aki rosszul viseli a változásokat. Ha Panna nincs otthon, oviban van, akkor mindig kell pár nap, amíg beleszokik az egyedüllétbe. Mire megszokja, már jön is a hétvége és akkor meg az az új neki, hogy ketten vannak… Márpedig minél nagyobbak, annál több helyre járunk… viszont ugyanúgy kell főzni, takarítani, bevásárolni…nem lehet egésznap gyerekezni, játszani…persze lehet, de nem mindig akarok, most hogy már nem karonülők. Van persze pár dolog, ami segít túlélni ezeket az átmeneti napokat, nem tudom segít-e valakinek, ha leírom, de hátha.
Igazából ilyen puskára csak az anya energiaszegény napokon van szükség, egyébként jön magától és fel se veszi az ember, ha kissé nyűgösebb. Nem nagy dolgok ezek, csak a szokásosak, de én szeretem a pici dolgokat, nemcsak azért, mert én is pici vagyok, hanem, mert a lényeg mindig az apróságokban van elrejtve.
Vészforgatókönyv több gyerekre, mielőtt elszabadulna a pokol, amikor mindenki anyát akarja, és mindenki mást akar anyával játszani és anya enervált és kezdődik a hangzavar: » Tovább olvasom… «
