Ide írjatok mostantól! (e-mail cím változás)

február 9th, 2014 § 0 comments § permalink

Kedves Olvasóim!
A régi info@dokimami.hu e-mail címet nem használom, nem figyelem, ezért a dokimami (kukac) gmail (pont) com-ra írjatok, ezt bárhonnan el tudom érni. Továbbra is fennáll, hogy ne várjatok orvosi tanácsot e-mailben, mert nem lehet adni, legalábbis nem korrektet. Folyamatos időhiányban szenvedek, ezért nagy valószínűséggel nem fogok tudni válaszolni az e-mailre.
Vidám farsangi mulatságokat kívánok nektek!
Üdv, Dokimami

Szülinap, már megint

május 29th, 2012 § 6 hozzászólás § permalink

MÁS? Nem, csak máshogy látja a világot.

3 éves lett a dokimami. Visszaolvastam tavaly mit írtam ilyenkor (ezt) és igazából nem sokat változott a helyzet. Erősen visszavettem a blogolásból több okból is az utóbbi egy évben, ezért nagy változásokról nem tudok beszámolni, talán a » Tovább olvasom… «

Programajánló: Nemzetközi Orvos-képzőművész kiállítás megnyitó szombaton Prágában

május 3rd, 2012 § 0 comments § permalink

"Szabadság" csigusz

Idén a Nemzetközi Orvos-képzőművész kiállításra Prágában kerül sor. A megnyitó szombaton (május 5.-én) délután 3 órakor lesz.

Helyszín: a Prágai Magyar Kulturális Központ galériája
(Maďarské kulturní středisko v Praze
CZ-11000 Praha, Rytířská 25-27, Česká Republika).

A megnyitón a szokott módon lesz zene, vers…frissítő.

A kiállítás mindennap (kivéve hétvégén) 10-18 óráig lesz látogatható május 19.-ig.

A szervezők és a résztvevők mindenkit szeretettel várnak!

Interjú anyáról

április 28th, 2012 § 4 hozzászólás § permalink

Viánál olvastam ezt az ötletet, megtetszett és gyorsan elkészítettem az “interjút” Pannámmal. Érdekes volt, próbáljátok ki ( ha már beszél, ha meg nem, akkor apa is beszélhet helyette). íme a kérdések és a válaszok: » Tovább olvasom… «

Civilizációs betegségek megelőzési lehetőségei csecsemőkorban

március 22nd, 2012 § 2 hozzászólás § permalink

A napokban akadt a kezembe ez a 2011-es évjáratú könyvecske (Dr. Réthy Lajos Attila: Civilizációs betegségek megelőzési lehetőségei csecsemőkorban). Gondoltam megosztok veletek belőle néhány gondolatot, nagy újdonságra azért ne számítsatok. De előtte egy kis mese rólam és a megelőzésről: » Tovább olvasom… «

5 jó tanács az egészségért Tibetből

március 1st, 2012 § 2 hozzászólás § permalink

Szeretem az olyan tanácsokat, melyek régről valók, nem kerülnek pénzbe és nem kívánnak sok erőfeszítést. Most néhány ilyen következik Tibetből a mindennapokra: » Tovább olvasom… «

Legyen még egy gyerekem? (az aranybetűs rész)

november 16th, 2011 § 8 hozzászólás § permalink

Az apró betűs rész után nem várhatott tovább az aranybetűs rész sem. Mert a fenekestül felfordult, nagyobb fizikai és szellemi leterheltség mellett bizony ott van a csoda is. » Tovább olvasom… «

“A kisgyermek titka…”

november 7th, 2011 § 1 comment § permalink

“Csak akkor kezdődik az élet, ha az ember nem tudja, hogy mi lesz.” Tolsztoj

“…tulajdonképpen a kozmikus csecsemő, kicsiny, újszülött gyermek, mint a kis Héraklész, aki semmit sem tud, és nem akar tudni a becsvágyvilág kényszerzubbony-logikájáról. Akinek egyetlen fontos dolog van, hogy abban a mámorító tündöklésben, ami az élet, gyönyörködjék, és azt élvezze. Minden fenntartás, minden gátlás és zavar és bonyodalom és szégyen nélkül. Élvezze, és ne hagyja magát ebben az élvezetben megzavarni. A kisgyermek titka, hogy a világ misztériumát pontosan annak látja, ami, s ez számára teljesen fölöslegessé tesz minden úgynevezett filozófiát, amelyet kinevet, és úgynevezett vallást, amelyet őrültségnek tart… …Ez az ártatlan gyönyörvágy, mert az élet édes és gyönyörű. Ez az, amit Shakespeare midsummer madnessnek hív, ez a szentivánéji őrület. Ez az, amiért nekünk annyira kell a jó étel és ital és a csók és a szerelem és a jó alvás és a meleg és a virág és a séta és a napfény, s amiért nem kell, egyáltalában nem kell a loholás, a munkában való meggörbülés, a hazugság, a fontoskodás, a nagyszakállú tudomány és a pergamentsárga vallás. Ezért kell nekünk mindenekelőtt a béke, a nagylelkűség, a derű, a nevetés, az előítélettelenség, s ezért nem kell nekünk a zsivaly, a tülekedés, a háború, a komiszság, az elv és az erőszak.” (Hamvas Béla: Titkos jegyzőkönyv)

“Zeneovi” otthon

október 24th, 2011 § 0 comments § permalink

Megkaptam a Zeneker Kiadó (www.zeneker.hu) két legújabb CD-jét, nagyon örültem nekik, hogy “tesztelhetem” gyerekeimen őket, köszönöm. Különösen a MAGYAR ÓVODÁS DALOK ARANYALBUMA érdekelt. Tegnap végre meghallgattuk. » Tovább olvasom… «

Bejött – nem jött be

szeptember 22nd, 2011 § 8 hozzászólás § permalink

Olyan sok mindent szeretnék írni a blogra (még az augusztusra tervezett cikk sorozatot sem kezdtem el írni), de egyszerűen nincs időm. Elkezdtük az ovit. Pannának ugyan bejött, viszont Botondka nagyon rosszul viseli hiányát, mikor Panna hazajön, próbálják bepótolni az elmaradt napot néhány óra alatt, khm…szóval még nem álltunk be az egyensúlyi állapotba…Cikk helyett kicsit átgondoltam melyek azok a dolgok, melyek az elmúlt években nekünk beváltak: » Tovább olvasom… «

Szülinap

június 1st, 2011 § 18 hozzászólás § permalink

Hihetetlen, de ma 2 éves » Tovább olvasom… «

Közeleg a nyár: 33 jó tanács a babához

május 25th, 2011 § 2 hozzászólás § permalink

Hamarosan itt a nyár. “Kedvcsinálónak” összegyűjtöttem a szokásos jó tanácsaimat.

» Tovább olvasom… «

Programajánló

április 17th, 2011 § 0 comments § permalink

Kicsi fa mi lesz veled??? (Minden jog fenntartva!)

A Nemzetközi Orvos-képzőművész Kiállítás sorozat következő állomása  2011 május 3-8-ig tekinthető meg a Tihanyi Bencés Apátság galériájában.

A megnyitó rendhagyó módon a kiállítás utolsó előtti napján, szombaton (2011 május 7.) 15:00-tól lesz gazdag zenei programmal.

Mindenkit szeretettel várnak a rendezők és a kiállítók egyaránt!

Jelentem: MOZGUNK (a mozogjunk, ne mozogjunk történet folytatása)

március 15th, 2011 § 4 hozzászólás § permalink

Ismét Adrienn osztja meg velünk hogyan is alakul Flóra kalandos mozgásfejlődése. Ha lemaradtál volna az előzményekről, kattints ide. Köszönjük Adrienn. Ha van kedved, Te is oszd meg velünk a sajátodat (küldd az info@dokimami.hu-ra)

Sok változás történt nálunk mozgásfronton a közelmúltban.

Először is a facebook-os izgő-mozgó kisfiú rendszeres vendég lett nálunk, és látogatásai hathatósan elősegítették Flóra mozgásfejlődést.

Továbbá heti egy alkalommal mi is eljárunk csoportos babatornára. Mielőtt elkezdtük az intenzív sportot J, azért elmentünk ugyanide egy gyógytornász által végzett állapotfelmérésre. Mert anyai ösztön ide, vagy oda; megnyugtató, ha egy hozzáértő szakember is megerősíti elfogult anyai véleményünket. » Tovább olvasom… «

Családon belüli “erőszak”

február 23rd, 2011 § 3 hozzászólás § permalink

Újra sztori szerda. Ha van egy kis időd, írd meg történeteted. Segíthetsz így nemcsak magadon, hanem anyatársaidon is. Ma újfent Adrienn jelentkezik egy könnyed, aranyos kis történettel. íme:

Nem kel megijedni.

Békésen éldegélünk, hangos szó, kiabálás ritkán van minálunk. Pláne tettlegesség. Bár párom szerint ezek mind nem kellenek a nők legbeváltabb fegyveréhez, a lelki terrorhoz. És szerinte közvetlen nőrokonai mesterien űzik ezt a tevékenységet, korra való tekintet nélkül (35, 9 és 2/3! év).

                  De ezúttal félretettünk minden intrikát, hiszen apának szülinapja volt. » Tovább olvasom… «

Hamarabb kell jelentkezni az óvodába az idén

február 12th, 2011 § 3 hozzászólás § permalink

Most értesültem róla, hogy hamarabb kell jelentkezni az óvodába az idén. Eddig áprilisban volt az önkormányzati óvodákban a jelentkezés, most február 24.-ig kell, legalábbis itt Debrecenben. A nem önkormányzatikba eddig is hamarabb volt, ők egyénileg szabják meg mikor van. Itt a link, ahol bővebben írnak a debreceni jelentkezés módjáról, illetve jelentkezési lapot is lehet letölteni.

Ne haragudj magadra! Nem te tehetsz róla! Bocsáss meg végre magadnak!

február 9th, 2011 § 26 hozzászólás § permalink

Folytatódik a sztori szerda, te is küldhetsz tanulságos történetet. Most egy szívbemarkolóan őszinte anya levelét olvashatjátok. A neveket a biztonság kedvéért megváltoztattam. Arra kérlek, ha van két jó szavad, ne tartsd magadban.

Kedves Enikő,

Először is szeretném megköszönni, hogy blogjának olvasója lehetek! A csecsemőgondozás témájában íródott sok hulladéktól „lépni sem lehet” a neten, így igazi öröm néha ilyen gyöngyszemre bukkanni. Akkor találtam Önre, mikor várandósságom gyanújára elkezdtem keresni a terhesség jeleit a neten, így mondhatom, hogy a kezdetektől az olvasója vagyok.

Többször eljátszottam a gondolattal, hogy egyszer én is megírom a saját történetemet, de rendre elvetettem, mert hát nem vagyok egy billentyűzet virtuóz, meg hát miért traktálnék bárkit is a már hátam mögött hagyott nyűgjeimmel. Aztán a minap a kezembe akadt egy újságcikk, amiben arról olvastam, mi az az öt téma, ami ha szóba kerül, a nők rendre hazudnak, és menten letagadják, hogy részük volt benne. A botox kezelés, és más egyéb között ott díszelgett a terhesség utáni depresszió is. Elgondolkodtatott, hogy miért nem beszélünk erről. Vajon jól van-e így? Két hónapja, amikor azt éreztem, menten megroppanok, és kétségbe esetten kerestem a egy halvány kapaszkodót a netet bújva, miért nem találtam egyetlen, az enyémhez hasonló történetet sem? Így most, Lilim reggeli szundítását kihasználva nekiveselkedek a saját történetem megírásának. » Tovább olvasom… «

EGY EMLÉKEZETES ÉBREDÉS

február 2nd, 2011 § 0 comments § permalink

 Újra sztori szerda. Te is küldhetsz történetet, ha van kedved. A mai aranyos történetet újra “Flóraanyu”-nak köszönhetjük (Varga-Horváth Adrienn). íme:

3-4 hónapos lehetett a babánk, amikor még mindig nagyon zaklatottan teltek az éjszakáink. Voltak időszakok, amikor a tízperces szundikálásokat is beszámítva összesen 4-5 órát sikerült aludnom egy éjszaka, az este kilenctől reggel hétig terjedő időszakban. Történt egyszer » Tovább olvasom… «

MOZOGJUNK? NE MOZOGJUNK?

január 26th, 2011 § 11 hozzászólás § permalink

Újra indul a sztori szerda!!! Lehet történeteket küldeni, akinek kedve van. Egyrészt segíthetsz így másokon, másrészt segít az agybepunnyadáson is. Szóval, ha kedved van, bátran írd meg tanulságos történeteteket. Az újraindulást Varga-Horváth Adrienn, kétgyermekes harcedzett anyukának köszönhetjük, aki több kedves kis történettel lepte meg minap a postafiókomat. Erre a hétre ezt választottam. Mivel a mozgásfejlődésről van benne szó, ha van kedvetek olvassátok el az ehhez kapcsolódó régi cikkemet is: Mozgásfejlődés ellen való vétkek.

íme a történet:

Flóra nem az a kimondott játszószőnyeg-akrobata alkat. » Tovább olvasom… «

“Dokimami és mi”

január 24th, 2011 § 1 comment § permalink

Tegnap kaptam egy kedves levelet a fenti címmel, bearanyozta a vasárnap estémet, köszönöm:

Kedves Enikő!

 Veled ellentétben én szeretek írni. J

És a sztori-szerdáról már lecsúsztam ugyan, de úgy éreztem, a sok-sok okosnak hitt, de csalódással járó tanács után tőled végre hasznos információkat kapok. És ezt meg akartam köszönni.

Életünk eseményeit sokszor megörökítem egy-egy családi novella formájában, ebből aztán szívhez szóló ajándék kötetek szoktak kikerekedni családtagjaink számára.

A honlapoddal való megismerkedésem is egy ilyen novellába kívánkozott:

 Történt ugyanis, hogy nyolc év kihagyás után kistesó született nálunk, aki most már elmúlt hét hónapos. Szinte rögtön a pocakomban üdvözölhettem őt, ahogy elhatároztuk a párommal, hogy újból belevágunk a nagy kalandba.

De még ennyi kivárás után is felkészületlenül ért minket, amikor megérkezett közénk Flóra, mert az első hónapok bizony nagyon keservesen teltek. Pocakfájós, sokat síró babánk volt ő, mi pedig állandó kétségek között őrlődtünk, hogyan segíthetnénk. Közben nyolcéves, addig egyke nagylányunk is egyre erősebben harcolt a korábban csak felé irányuló szülői figyelemért.

Most már tudom, hogy sok probléma hátterében a bizonytalankodásunk állt, túl sokszor hallgattunk mindentudó nagyszülőkre; csalhatatlannak hitt, az interneten látszólag ingyen osztott, majd „ha teljeskörű megoldást akarsz és azt, hogy minden problémád azonnal megoldódjon, akkor már fizess is érte” csoda jótanácsokra. Persze eredménytelenül.

Szerencsére még mindig szoptatom Flórát, és ez sok nehéz helyzeten átsegített minket.

Viszont néhány hete már 1 – 1,5 órája ébredt éjszakánként és csak szopit akart, nappal pedig kizárólag kézben aludt el. Olyan kimerültek voltunk, hogy a férjem füldugóval, macskagyökér-altatóval aludt, én meg már nem mertem autót vezetni, mert egész nap csak szédelegtem. Ekkor rám találtak a „hathónaposan már át kellene aludnia az éjszakát” – rokoni intelmek, valamint a 2-3 napig hagyd sírni, a kiságyból vedd ki, tedd vissza; vagy szigorúan tilos kivenni, csak simogasd és vízzel itasd meg – jótanácsok. És ezt szajkózták a kisgyermekes barátok, valamint a szakkönyvek és az internet is.

Én pedig elhatároztam, hogy megcsináljuk! Ha másnak sikerült, nekünk miért ne menne. Persze napokig sírtam éjjel Flórával együtt, alig vártam, hogy legalább hajnal legyen, mert akkor már talán ér kivenni és megszoptatni, az talán már nem szabályszegés! J

Aztán amikor egy hét után sem történt semmi változás, maradtak az óránkénti-kétóránkénti ébredések, és szopi hiányában akár 2-3 órán át tartó éjszakai virrasztások, akkor a hetedik éjjelen hajnali két óra tájt fáradtságtól és álmosságtól alig látva rákerestem interneten „az éjszakai szoptatásról leszoktatás” címszóra, miközben kétpercenként mentem nyugtatni az akkor már újra egy órája bömbölő Flórát. És akkor bejött a www.dokimami.hu. Meg a bejegyzés, ahol leírtad, hogy tuti módszer márpedig nincs. Van számos lehetőség persze, de lehet, hogy nálunk egyik sem válik be. Főleg nem 2-3 nap alatt. Legalább hetek, hónapok hosszú türelme és fokozatossága kell hozzá. Különben meg nincs abban semmi rossz, ha szopik, rosszabb lenne, ha kétóránként pisilnem kéne kijárni.

Ezután még gyorsan elolvastam az ódát is, amit a szoptatáshoz írtál. Majd bementem Flórához, kivettem az ágyából és megszoptattam, ami elmondhatatlanul jólesett mindkettőnknek. Mikor visszamentem a szobánkba, a férjem félálomban hálásan rám nézett, és inkább mondta, mint kérdezte: „Megszoptattad?”. Aztán mindannyian nyugodt álomba szenderültünk.

Hát így nem szoktattuk le Flórát az éjszakai szoptatásról, aki azóta is fel-felsír álmában, de általában visszaalszik, és 3-4-5 órás periódusokban hagy minket kicsit többet pihenni. És így tanuljuk meg tőle mi, teljesítmény orientált felnőttek újra és újra, hogy az elfogadás sokszor nagyobb siker, mint a hőn áhítottnak hitt cél elérése!

 

Ha idáig jutottál, bizonyára végigolvastad, amit köszönök és minket is támogató munkádhoz kitartást kívánok:

 

Varga-Horváth Adrienn

Mit csinálok most?

Keresgélsz Mindenféle kategóriában Dokimami.