Délutáni alvás kontra este ájulás az ágyba

május 25th, 2012 § 3 hozzászólás § permalink

Hány éves korig illik délután aludni? Mennyire sakkozhatunk az alvásidőkkel? Hogy altassuk a kistesót? És a nagyot? És vajon mi történne, ha anya az üveg poharakat egyesével vágná a falhoz?

Eleinte még sokszor kidőlnek napközben a kicsik, aztán háromszor, kétszer, egyszer…és vajon mikor jön el az egyszer sem rész? Van-e erre egy kb. időpont? » Tovább olvasom… «

Visszaszívom: Esti altatás felér egy kivégzéssel? Legyen a nap fénypontja!

április 18th, 2012 § 3 hozzászólás § permalink

Megboldogult egy gyerekes koromban követtem el ezt a bejegyzést és azt kell mondanom, kénytelen vagyok megtagadni magam. Igen, Pannám egy álom baba volt, festeni nem lehetett volna szebbet és tökéletesebbet (cseppet sem vagyok elfogult, tényleg), ezért igen nagy naivitással és csodálkozással tekintettem sok babás problémára. Szerencsére Botondka helyretett és megismertetett egy másik valósággal is.

Több ezer órányi altatással töltött idő után azt kell mondanom, a nap egyik fénypontja, egyáltalán nem az altatás, hanem mikor VÉGRE MINDKETTŐ elalszik és csend és béke telepszik a házra. Hogyan lehet ezt a leggyorsabban, legkevesebb fogcsikorgatással elérni? Na ez a nagy kérdés! » Tovább olvasom… «

Lakberendezés a babának

június 12th, 2011 § 2 hozzászólás § permalink

(24 rejtett veszély az otthonodban, ha kisbabád/kisgyereked van) 

A lakberendezés során ezeket a szempontokat mindenképp vedd figyelembe, a gyermek élete múlhat rajta!  » Tovább olvasom… «

Ne haragudj magadra! Nem te tehetsz róla! Bocsáss meg végre magadnak!

február 9th, 2011 § 26 hozzászólás § permalink

Folytatódik a sztori szerda, te is küldhetsz tanulságos történetet. Most egy szívbemarkolóan őszinte anya levelét olvashatjátok. A neveket a biztonság kedvéért megváltoztattam. Arra kérlek, ha van két jó szavad, ne tartsd magadban.

Kedves Enikő,

Először is szeretném megköszönni, hogy blogjának olvasója lehetek! A csecsemőgondozás témájában íródott sok hulladéktól „lépni sem lehet” a neten, így igazi öröm néha ilyen gyöngyszemre bukkanni. Akkor találtam Önre, mikor várandósságom gyanújára elkezdtem keresni a terhesség jeleit a neten, így mondhatom, hogy a kezdetektől az olvasója vagyok.

Többször eljátszottam a gondolattal, hogy egyszer én is megírom a saját történetemet, de rendre elvetettem, mert hát nem vagyok egy billentyűzet virtuóz, meg hát miért traktálnék bárkit is a már hátam mögött hagyott nyűgjeimmel. Aztán a minap a kezembe akadt egy újságcikk, amiben arról olvastam, mi az az öt téma, ami ha szóba kerül, a nők rendre hazudnak, és menten letagadják, hogy részük volt benne. A botox kezelés, és más egyéb között ott díszelgett a terhesség utáni depresszió is. Elgondolkodtatott, hogy miért nem beszélünk erről. Vajon jól van-e így? Két hónapja, amikor azt éreztem, menten megroppanok, és kétségbe esetten kerestem a egy halvány kapaszkodót a netet bújva, miért nem találtam egyetlen, az enyémhez hasonló történetet sem? Így most, Lilim reggeli szundítását kihasználva nekiveselkedek a saját történetem megírásának. » Tovább olvasom… «

EGY EMLÉKEZETES ÉBREDÉS

február 2nd, 2011 § 0 comments § permalink

 Újra sztori szerda. Te is küldhetsz történetet, ha van kedved. A mai aranyos történetet újra “Flóraanyu”-nak köszönhetjük (Varga-Horváth Adrienn). íme:

3-4 hónapos lehetett a babánk, amikor még mindig nagyon zaklatottan teltek az éjszakáink. Voltak időszakok, amikor a tízperces szundikálásokat is beszámítva összesen 4-5 órát sikerült aludnom egy éjszaka, az este kilenctől reggel hétig terjedő időszakban. Történt egyszer » Tovább olvasom… «

Két gyerek altatása

január 28th, 2011 § 5 hozzászólás § permalink

Ha röviden akarnám összefoglalni milyen két gyerek altatása, annyit mondanék, hogy sokszor szívás. De ha szebben akarom kifejezni magam, akkor inkább azt mondanám, hogy kihívás. Igazi anyai kihívás. Mivel nem adtam be Pannám oviba és a két gyereket egy szobában altatom, ezért van benne tapasztalatom bőven, vannak jobb és vannak nehezebb időszakok. Mindig az aktuális helyzethez próbáltam igazodni, ezért sokféle képpen aludtunk. Most megpróbálom leírni azokat, amelyek az én gyerekeimnél beváltak. Persze tudom, minden gyerek más, éppen más korszakát éli és nekünk, anyáknak is más a tűrésköszübünk, lehet, hogy nem fogsz tudni hasznosítani semmit ezek közül. Ezért, ha valakinek van valami jó tippje, kérem írja meg, hátha segít valakinek. Na, vágjunk bele: » Tovább olvasom… «

“Dokimami és mi”

január 24th, 2011 § 1 comment § permalink

Tegnap kaptam egy kedves levelet a fenti címmel, bearanyozta a vasárnap estémet, köszönöm:

Kedves Enikő!

 Veled ellentétben én szeretek írni. J

És a sztori-szerdáról már lecsúsztam ugyan, de úgy éreztem, a sok-sok okosnak hitt, de csalódással járó tanács után tőled végre hasznos információkat kapok. És ezt meg akartam köszönni.

Életünk eseményeit sokszor megörökítem egy-egy családi novella formájában, ebből aztán szívhez szóló ajándék kötetek szoktak kikerekedni családtagjaink számára.

A honlapoddal való megismerkedésem is egy ilyen novellába kívánkozott:

 Történt ugyanis, hogy nyolc év kihagyás után kistesó született nálunk, aki most már elmúlt hét hónapos. Szinte rögtön a pocakomban üdvözölhettem őt, ahogy elhatároztuk a párommal, hogy újból belevágunk a nagy kalandba.

De még ennyi kivárás után is felkészületlenül ért minket, amikor megérkezett közénk Flóra, mert az első hónapok bizony nagyon keservesen teltek. Pocakfájós, sokat síró babánk volt ő, mi pedig állandó kétségek között őrlődtünk, hogyan segíthetnénk. Közben nyolcéves, addig egyke nagylányunk is egyre erősebben harcolt a korábban csak felé irányuló szülői figyelemért.

Most már tudom, hogy sok probléma hátterében a bizonytalankodásunk állt, túl sokszor hallgattunk mindentudó nagyszülőkre; csalhatatlannak hitt, az interneten látszólag ingyen osztott, majd „ha teljeskörű megoldást akarsz és azt, hogy minden problémád azonnal megoldódjon, akkor már fizess is érte” csoda jótanácsokra. Persze eredménytelenül.

Szerencsére még mindig szoptatom Flórát, és ez sok nehéz helyzeten átsegített minket.

Viszont néhány hete már 1 – 1,5 órája ébredt éjszakánként és csak szopit akart, nappal pedig kizárólag kézben aludt el. Olyan kimerültek voltunk, hogy a férjem füldugóval, macskagyökér-altatóval aludt, én meg már nem mertem autót vezetni, mert egész nap csak szédelegtem. Ekkor rám találtak a „hathónaposan már át kellene aludnia az éjszakát” – rokoni intelmek, valamint a 2-3 napig hagyd sírni, a kiságyból vedd ki, tedd vissza; vagy szigorúan tilos kivenni, csak simogasd és vízzel itasd meg – jótanácsok. És ezt szajkózták a kisgyermekes barátok, valamint a szakkönyvek és az internet is.

Én pedig elhatároztam, hogy megcsináljuk! Ha másnak sikerült, nekünk miért ne menne. Persze napokig sírtam éjjel Flórával együtt, alig vártam, hogy legalább hajnal legyen, mert akkor már talán ér kivenni és megszoptatni, az talán már nem szabályszegés! J

Aztán amikor egy hét után sem történt semmi változás, maradtak az óránkénti-kétóránkénti ébredések, és szopi hiányában akár 2-3 órán át tartó éjszakai virrasztások, akkor a hetedik éjjelen hajnali két óra tájt fáradtságtól és álmosságtól alig látva rákerestem interneten „az éjszakai szoptatásról leszoktatás” címszóra, miközben kétpercenként mentem nyugtatni az akkor már újra egy órája bömbölő Flórát. És akkor bejött a www.dokimami.hu. Meg a bejegyzés, ahol leírtad, hogy tuti módszer márpedig nincs. Van számos lehetőség persze, de lehet, hogy nálunk egyik sem válik be. Főleg nem 2-3 nap alatt. Legalább hetek, hónapok hosszú türelme és fokozatossága kell hozzá. Különben meg nincs abban semmi rossz, ha szopik, rosszabb lenne, ha kétóránként pisilnem kéne kijárni.

Ezután még gyorsan elolvastam az ódát is, amit a szoptatáshoz írtál. Majd bementem Flórához, kivettem az ágyából és megszoptattam, ami elmondhatatlanul jólesett mindkettőnknek. Mikor visszamentem a szobánkba, a férjem félálomban hálásan rám nézett, és inkább mondta, mint kérdezte: „Megszoptattad?”. Aztán mindannyian nyugodt álomba szenderültünk.

Hát így nem szoktattuk le Flórát az éjszakai szoptatásról, aki azóta is fel-felsír álmában, de általában visszaalszik, és 3-4-5 órás periódusokban hagy minket kicsit többet pihenni. És így tanuljuk meg tőle mi, teljesítmény orientált felnőttek újra és újra, hogy az elfogadás sokszor nagyobb siker, mint a hőn áhítottnak hitt cél elérése!

 

Ha idáig jutottál, bizonyára végigolvastad, amit köszönök és minket is támogató munkádhoz kitartást kívánok:

 

Varga-Horváth Adrienn

Anya taktikák-praktikák, de nem a spájzból

január 20th, 2011 § 13 hozzászólás § permalink

anya praktikákAmíg az ember papíron tervezgeti a kisbabáját, sok-sok nevelési elv van már a tarsolyába és általában meggyőződése, hogy ismerősei, rokonai nem jól nevelik gyerekeiket. Amiket szoktam hallani: Én nem fogom az ágyamba szoktatni, nem kell átrendezni a lakást, majd megtanulja mi a rend, a járókába hamar be fogom szoktatni, max. egy éves koráig szoptatom, vagy éppen ellenkezőleg a maximális elkényeztetést tervezik. Mivel sokfélék vagyunk, sokféle családból jövünk, sokféle hatás ért minket, ezért ritkán van olyan, hogy két ember mindenről ugyanazt gondolja. Aztán jön a BUMM, a baba, a kisősember, aki vagy vadember, vagy angyalka, de egy biztos: NEM TUD MAGYARUL. A baba a sírással, panaszkodással, kiabálással, később mutogatással, hagsúlyokkal kommunikál, ezt egy-két hónap alatt a legtöbb anya megfejti, szerencsére nem annyira bonyolult, mint elsőre látszik. Ami viszont problémát szokott jelenteni, ha nézeteltérés van: HOGYAN VEGYEM RÁ A BABÁM VALAMIRE??? Két út lehetséges: az egyik az erőszak, a másik a kerülő út. Az alábbiakban néhány ötletet szeretnék adni, hogyan vedd rá a babádat, kisgyerekedet valamire, amit ő nem úgy gondolt. » Tovább olvasom… «

Együttalvás

november 6th, 2010 § 24 hozzászólás § permalink

Fura napom volt ma. Előadást tartottam az együttalvásról, de valahogy nem úgy sikerült ahogy terveztem. Izgultam, szét voltam esve és a negyedét tudtam elmondani annak, amit akartam, beszélgetés lett a dologból. Szerencsére. Ahogy készültem az egészre, átértékeltem eddigi életünket. » Tovább olvasom… «

Babaaltatási módszerek és ami mögöttük van

október 24th, 2010 § 40 hozzászólás § permalink

– Jaj, de aranyos. Milyen idős? Jó baba? Végig alussza az éjszakát? – nagyjából ezeket a kérdéseket szokták elsütni az emberek, amikor egy kisbabával találkoznak. Na jó, néhányan azt is megkérdezik, hogy szopik e még.

Mi ez az alvás mánia? Vajon át kell aludnia egy kisbabának az éjszakát és ha igen, akkor mikortól illene így viselkednie. És ha botrányos alvási szokásai vannak, arról vajon ki tehet? És ha jól alszik, akkor az vajon minek köszönhető? És vajon ki hogyan altatja a kisbabáját? És hogyan lehet túlélni a rosszalvó időszakot? » Tovább olvasom… «

Éjszakai szoptatásról való leszoktatás

június 3rd, 2010 § 23 hozzászólás § permalink

Ez egy elég kényes téma, és nem lehet rá egyszerűen válaszolni. Miért is? Amit olvashatsz, hogy fél éves korig nem szabad megvonni a cicit éjszaka a babától, ha igényli, de azt is leírják a szakértők, hogy egy 4 hónapos baba már 11 órát alszik egyben éjszaka (kár, hogy a 4 hónapos babák nem tudnak olvasni). Most akkor hogy is van ez? Támogatják az éjszakai szoptatást, de azt is mondják, hogy a kisbabámnak már egyhuzamba kellene aludnia? Biztos felmerül benned, én rontottam el? Vannak, akik drasztikus módszereket javasolnak, ami bizony sírással jár, viszont rövid idő alatt hatásos és vannak, akik az időre bízzák. De az is lehet, hogy félúton van az igazság. » Tovább olvasom… «

Az esti altatás felér egy kivégzéssel – legyen a nap fénypontja (10 tipp)

augusztus 21st, 2009 § 24 hozzászólás § permalink

altatasMinden gyermek életében eljön az a pillanat, amikor szinte lehetetlen elaltatni este, és akár több, mint egy órán át megy a harc. A gyerek ugrándozik az ágyban, a szülő meg lassan idegbajt kap. Lehet ez ellen tenni valamit, vagy majd kinövi?

Lehet, sőt kell is tenni, ha nem akarsz idegroncs lenni. » Tovább olvasom… «

Csecsemőgondozás tanfolyam 18. rész – Légzésfigyelőre szükség van?

június 10th, 2009 § 25 hozzászólás § permalink

sidsEz egy igazán jó kérdés, még a terhesség során el szokták dönteni a kismamák. A hirtelen csecsemőhalál, vagy bölcsőhalál egy nagyon rejtélyes, óriási megrázkódtatást okozó  csecsemő halál. A légzésfigyelőt leginkább ennek megelőzésére találták ki. Megéri e és ha igen kinek érdemes légzésfigyelőt venni? » Tovább olvasom… «

Csecsemőgondozás tanfolyam 12. rész – Hol, miben és miért?

június 6th, 2009 § 15 hozzászólás § permalink

babaagyNagyon fontos dolog a csecsemő szobájának, fekhelyének kialakítása még a születés előtt. Egy szobában? Egy ágyban? Ágyban? » Tovább olvasom… «

Altatatás folyt. köv.

június 6th, 2009 § 8 hozzászólás § permalink

altatasKezdjük a tojásnál! Az újszülöttektől nem lehet elvárni, hogy átaludják az éjszakát, sőt a családok többségében 11 után kezdődik csak a “buli”. Nem kell megijedni meg fogja tanulni, hogy éjszaka az alvásra való, HA » Tovább olvasom… «

Hullafáradt anyukák horogra akadva – altatás biznisz

június 3rd, 2009 § 7 hozzászólás § permalink

altatas1

A Te gyermeked születésétől fogva végig aludta az éjszakát? Nem valószínű. Na jó, elismerem vannak csoda történetek csoda jó alvó csecsemőkről, de nem mindenki ilyen szerencsés. » Tovább olvasom… «

Mit csinálok most?

Keresgélsz Altatás kategóriában Dokimami.