Sok kérdés merül fel a legtöbb anyában a második gyermek érkezése előtt. Vajon olyan lesz a szülés, vagy könnyebb lesz, mint az elsővel? Vajon szeretni fogom annyira a másodikat is? Vajon a nagyobbik hogyan fogja fogadni a kicsit? Hova költöztessem a kicsit: a gyerekszobába, egyből legyen saját szobája, vagy a hálóba? Vajon lesz időnk egymásra apával is? A kérdésekre a választ persze csak a jövő hozza meg, de szokásomhoz híven adok pár tanácsot, éppen én is a közepén vagyok egy 3 éves és egy 8,5 hónapossal tapossuk a  mindennapokat…

1. A szülés.

Bár a statisztikák azt mondják, hogy a második szülés gyorsabb, és vannak hasonló vonások, de ez nem jelent semmit. Nincs két egyforma szülés. Ugyanúgy nagy figyelmet kell fordítani a szülésre való tudatos lelki felkészülésre. Nincs garancia arra, hogy a második szülés gyorsabb, vagy könnyebb lesz. Nekem pl. ellenkező tapasztalataim vannak.

2. Szeretet

Ez egy nagyon érdekes kérdés. Általában a második gyermeknél is működik a “szerelem első látásra”. Viszont a későbbiekben nagyon kell figyelned arra, hogy egyformán szeresd a gyermekeidet, pontosabban a személyiségüknek megfelelően. Vannak, akik a nagyobb ellen fordulnak, hiszen sok családnál megesik, hogy a nagyobb bántja a kicsit. És a hiszti korszak felerősödése miatt is vannak anyák, akik a nagyobb ellen fordulnak. Holott éppen több figyelemre és szeretetre lenne szükségük.

3. Testvérféltékenység

Mivel minden gyermek más, ezért a reakciók is változóak. Egy viszont biztos, minden gyermeket valamennyire megviseli, hogy osztoznia kell a szülein, mindenki a világ közepének születik. Vannak, akik ennek nagyobb hangot adnak, vannak akik látszólag könnyen veszik. Ezért erre nagyon nagy figyelmet kell fordítani. Szerintem egészen kicsire, elviselhetőre minimalizálható a trauma tudatos odafigyeléssel, szervezéssel. Nem feltétlenül az a megoldás, hogy elpateroljuk otthonról a nagyobbat bölcsibe, oviba…

4. Hova költözzön a kicsi?

Az első hetekben az újszülöttel éjszakánként problémák vannak, ezért ebben az időszakban célszerű a hálószobában altatni melletted. De, ha olyan a lakás adottságotok, akkor be lehet tenni a gyerekszobába, persze célszerű, neked is oda költöznöd. A nagyobb testvérek általában vagy nem ébrednek fel a kicsi sírására, vagy fordulnak egyet és alszanak tovább.

Hogyan néz ki ez a két gyerekes dolog a gyakorlatban?

Az elején általában nem szokott gond lenni, hiszen a kicsi sokat alszik, a nagy, ha fel volt rá készítve, akkor nagyon várta. Fel van dobva. Nálunk két hétig tartott az eufória a kislányomnál. Reggel felébredt, odarakta a kisszéket a kiságyhoz és nézte a kistesót. Természetesen mindenben segíteni akarnak és a lehetőségekhez mérten ezt hagyni is kell. Segíthet kiválasztani a ruhácskákat, pelenkát, popsikrémezhet, moshatja a lábát…Vannak, akikből puszi terroristák lesznek, és millió puszival halmozzák el a picurt, ilyenkor azért résen kell lenünk, hogy kapjon levegőt a kicsi és a fülébe ne pusziljon a nagyobbik. Lehet, hogy érdeklődni fog újra a szoptatás iránt. Szerintem egy kicsi lefejt anyatejet meg lehet vele kóstoltatni, akkor néhány nap alatt alábbhagy az érdeklődés. A szoptatás az elején nem szokott gondot okozni, addig lehet a nagynak mesét olvasni, vagy kirakózhat, rajzolhat, vagy amihez éppen kedve van. Nálunk volt, hogy Panna is “szoptatta” a babáját közben. Lehet olyan időszak, amikor a kicsi már éberebb, többet van fent, akkor gondok lehetnek szoptatásnál, hiszen a nagy eltereli a figyelmét, ilyenkor előzetes szervezésre lehet szükség, valami olyan feladatot érdemes adni a nagynak, amivel leköti magát és nélkülünk is megy és lehetőleg csendes: pl. gyurmázás, rajzolás…

A másik kritikus pont az altatás. Érdemes a kicsit már csak akkor altatni, amikor már tényleg nagyon fáradt, így hamar le tudod tenni. Itt lesznek nehezebb időszakok. Eléggé idegesítő tud lenni, amikor már éppen elaludt a kistesó és a nagy elkezd ordítani, hisztizni, vagy kiabálni. Nálunk volt olyan is, hogy Panna altatta a nagybabáját, miközben én altattam Botondot, majd mikor már letettem volna aludni, hirtelen a nagybaba is elaludt és beletalált feküdni a kiságyba pont a Botond helyére. Azokról a pillanatokról nem is beszélve, mikor már éppen elalszik a kicsi és a nagy kiabál, hogy pisiiiiii. Teljesen kivédeni nem lehet ezeket a helyzeteket, általában akkor van belőlük több, amikor  a testvérféltékenység és a hisztikorszak a csúcson van. A dúdolás, éneklés viszont nagyon jó, így valamelyest a külső zajokat el lehet nyomni. Hiszen egy egésznap csacsogó 2-3 éves, nem fog csendben maradni a kistesó kedvéért egy percre sem. Vagy ha mégis fél perc múlva elfelejti és beszél, beszél és beszél…

A testkontaktus a nagy részére nagyon fontos. Hiszen mit lát? A kistesó sokat van ölben, szopik, szinte egésznap foglalkozva van vele. Irigykedik rá, megjegyzem, joggal. Sokkal több ölelésre, puszira van szükségük a nagytesóknak ebben az időszakban. Én pl. újra bevezettem, hogy melléfekszem este, így kárpótolva őt. Persze így hosszabb az elalvás és a “nagy szakértők” ezt az altatási módot nem is ajánlják, de nekünk bevált. Magam is emlékszem rá, hogy mennyire szerettem mikor anyu este mellémfeküdt és simogatott.

Nem kis munka két gyerek, különösen, ha a picur is el kezd közlekedni, netán problémás személyiség. Van, hogy célszerű a nyafogót felkötni magadra otthon is és akkor talán a házimunkával is tudsz haladni. Van, hogy kétfele kell főzni, séta, játszótér, takarítani is kellene és akkor még nem beszéltünk arról, hogy játszani, foglalkozni kell mindkét gyermekkel, hogy okosodjanak, fejlődjenek…És még apa is ott van. Olyan szomorú azt hallani, amikor apa a második gyermek születése után néhány hónappal összeköltözik a kolleganővel…

Összefoglalva: a kistesó születése után néhány hónapig nem olyan nehéz a helyzet, sokat lehet profitálni az előző babázásból hozott tapasztalatból, tudásból. Sőt, a babázás varázslatos időszakát újra élvezheted. Nagyon örömteli azt is látni, ahogy szeretik egymást a testvérek. Nálunk Botond az első igazi nagy mosolyt Pannának ajándékozta és most is ő tudja a legjobban megnevettetni. Amikor elindul a kistesó, elvesz, feldönt, megtép, követel…akkor lehetnek gondok. Mire kell nagyon figyelni, mi az ami segít túlélni a kritikus időszakot? Arról majd legközelebb írok

Van, aki könnyebben viseli a várandósságot és van, akinek teljesen megbolondul a teste és igen sok problémával, kellemetlenséggel kell együtt élnie 9 hónapig. Az mindenesetre bizonyos, hogyha van a pocaklakó mellett egy kisded is, az komoly kihívás lehet. Az alábbiakban összegyűjtöttem néhány praktikus tanácsot, hogyan éljétek túl ezt az időszakot úgy, hogy mindenkinek jó legyen:

1. A terhesség elején a hányinger és a fáradtság, ami a kellemetlenséget szokott okozni. És hát a kisded kaka látvány, szaga igencsak hánytató hatású tud lenni.

Tipp: vegyél egy wc szűkítőt, ne a bilibe kakáljon. Próbáld úgy kitörölni a fenekét, hogy nem nagyon nézel oda. Ha otthon van apa, inkább ő kakáltassa, pelenkázza a kicsit. Ha még a pelenkába trottyant próbálj ne odanézni és tartsd vissza a lélegzeted vagy szagolj közben egy illatos pl. zsebkendőt, amíg kitakarítod, meg persze az sem árt, ha van a közelben valami, amibe hányhatsz, ha úgy alakulna.

Amikor a kicsi alszik, feküdj le te is. Ha még több alvásra van szükséged, apa vigye el sétálni délután és addig pihenhetsz. Mikor elalszik a gyermeked, akkor te is feküdj le este.

2. Találj valami szellemi elfoglaltságot, munkát, valamit, ami kizökkent a gyerekezésből, ha még otthon vagy a nagyobbikkal. Mert, ha megszületik a kicsi újra kezdődik a babaápolás taposómalma, ami persze csodás időszak, de szellemi tunyaság is egyben, nem árt kizökkenni kicsit a gyereknevelésből, hogy újra kedvvel, rácsodálkozással tudd megélni az újra babázást, ne fásulj, savanyodj, butulj bele.

3. Ne feledkezz meg a szülésre való felkészülésről. A magzattal való beszélgetésről…stb…neki is jár minden, ami a nagynak. Igaz, hogy már nagyjából tudod, hogy mire számíts szüléskor, de valójában nincs két egyforma szülés és roppant fontos újra végigjárni a lelki lépcsőket a siker érdekében.

4. Persze jobb nem emelgetni a nagyot, de ez egyszerűen kivitelezhetetlen. Ami minimálisra csökkenti az emelgetés szükségességét: fellépő használata, ha mentek valahova ketten, vigyél babakocsit, ha elfáradna abba üljön. Ha muszáj emelni inkább a hátadra vedd (másszon fel valahova és úgy vedd a hátadra).

5. Beszélgessetek a kistesóról sokat, mi fog történni, anya pár napig nem lesz otthon, mikre kell majd figyelni, milyen lesz a kisbaba, miben tud majd segíteni…nagyon érdekes, ahogy elképzelik/megélik a terhességet a kicsik – de majd meglátod, nem akarom lelőni a poént.

6. Ölelgesd, feküdj mellé, mert azáltal, hogy nem emelgeted, kevesebb lesz a testkontaktus és ez lehet, hogy hiányozni fog neki. Ha mindenáron azt akarja, hogy vedd ölbe, akkor ülj le valahova és úgy vedd ölbe, ölelgesd.

7. Ha feküdnöd kell, főleg a várandósság végén többet kell pihenned, akkor játszatok olyan játékokat, amiket egyhelyben, akár az ágyban is lehet pl. kirakó, meseolvasás, rajzolás, gyöngyfűzés, gyurmázás, babázás…amikor pedig szépen játszik egyedül, akkor hagyd és pihenj le. Ha nem tud egyedül játszani, akkor tanítsd meg neki, hamarosan erről fogok írni, ezt hogyan lehet.

8. Vegyél néhány új ruhát a kisbabának is, ne csak a kinőtt nagytesó ruhái legyenek. Ha pedig ellentétes nemű, akkor méginkább. Fiúra rózsaszínt nem kellene adni magánvéleményem szerint.

9. Próbáljatok a férjeddel/kedveseddel minél többet kettesben lenni, töltődjetek fel, erősítsétek a kapcsolatotokat, mert két gyerekkel sokkal kevesebb időtök és energiátok lesz majd egymásra.

10. Legyen meg a szülés forgatókönyve, hogy a gyermek kivel, hol fog aludni majd, ha úgy alakul és természetesen ő is tudjon róla.

11. Ha mész a vizsgálatokra, jobb, ha nem viszed magaddal a gyermeket. A legtöbb helyen sokat kell várakozni. Ha nincs, aki vigyázzon rá, akkor vigyél neki enni, inni, mesekönyvet, ceruzát, füzetet, hogy el tudja foglalni magát.

Készülj fel, hogy ha érzékenyebb a gyermeked, akkor a szüléshez közeledve, mikor már látja, hogy össze van csomagolva anya kórházi táskája rosszabbul fog aludni. Szerencsére mi nők kemény fából vagyunk gyúrva és ha nehézség van, erőnk sokszorozódik és mindent megoldunk, kibírunk. Nekem nagyon nagy élmény volt a kislányommal végig csinálni a Botonddal való terhességemet, pedig nem egy egyszerű terhesség volt. Nagyon vicces és felemelő volt, ahogyan várta a tesót, sok kis családi sztori született.