szerző

Az oldal szerzője: Pintérné Dr. Jurás Enikő. A Debreceni Egyetem Általános Orvosi Karán végzett 2004-ben (majd a DE OEC Megelőzőorvostan Intézetébe került rezidensként, illetve tanulmányokat folytatott a NI epidemiológia szakán). Két gyermek édesanyja (3 éves Panna és 4 hónapos Botond).

“A terhességeim, szüléseim, anyukáknak tartott tanfolyamok, játszótéri tapasztalataim és a tanácskérő levelek döbbentettek rá arra, hogy az információ tengerben elvesznek az anyák. Ömlik a reklám mindenfelől, a védőnők, gyermekorvosok, csecsemősnővérek leterheltek és nem mindenkit tudnak teljesen felkészíteni (ráadásul sokaknak nincs is gyerekük) erre a csodálatos, de embertpróbáló időszakra. Szuper szakcikkeket olvasni a nagy babaportálokon, de a lényeg nem feltétlenül “jön át”. Számos anyuka indít tanácsadó oldalakat, viszont ezeken meg a hasznos tanácsok keverednek a szóbeszéddel, ami nem mindig fedi a valóságot.

Szeretnék segíteni, hasznos, gyakorlatias tanácsokat adni, miközben figyelembe veszem a jelenlegi ajánlásokat és a saját tapasztalatomat is.

Hiszek abban, hogy mindannyiunkban ott van az ősanya, de idő kell neki, míg előmerészkedik. Elveim szerint, azért kell tanulnunk a csecsemőgondozást, hogy merjünk a bennünk rejtőző ősanyára hallgatni, ne vesszünk el a külvilág zajában. Ha tudjuk mit várhatunk el a gyermekünktől, probléma esetén tudjuk az ajánlott megoldási lehetőségeket, akkor nyugodt szívvel hallgathatunk ősanyára, majd ő kiválasztja, tudni fogja, éppen mi a legjobb a babánknak. Itt egy rövid kis történet, mire is gondolok:

Egy vidám májusi estén kis Fiat Seicento kért bebocsátást a hátsó kapun. Néhány órával később a benne utazó fiatal nő jajgatásától zengett a Női Klinika felső szintje. 8 óra múlva megszületett egy gyönyörű, egészséges kislány.

Ugyanebben az időben egy másik asszony, egy másik városban, egy másik kórházban csodálatos, formás kisfiúnak adott életet.

Két évvel később a két asszony az 5 éves évfolyamtalálkozón összefutott.  Az egyik rettenetes, fájdalmas szülésének ecsetelése után földöntúli mosollyal az arcán árulta el, hogy 5 hónap múlva fog megszületni második gyermeke. A másik keserű arccal kijelentette SOHA többet nem fog szülni.

Az egyik folyton azt hallgatta milyen jó anya. A másikat folyton kioktatta testvére, férje, anyósa és nem tudta megvédeni az igazát, hisz fogalma sem volt igaza van-e.

Az egyik az anyasággal lett igazi nő. És mikor a kislánya télen egy délután így szólt: -Anya emelj fel, a holdig dobom a hógolyóm! Tudta, hogy sikerülni fog és most már neki is. A másik a válóper árnyékában is még mindig a világot hibáztatta és a szerencsétlenségére hivatkozott.

Az egyik asszony gyerekkora óta készült az anyaságra, mindent elolvasott, ami csak az útjába került.  A másikat nem érdekelte a csecsemőgondozás, gyereknevelés, hisz olyan evidens.

Mi a tanulság? Ha szeretnél boldog családot, CSALÁDOT, (együtt megöregedést), akkor le kell nyűgöznöd férjedet nemcsak a mellbőségeddel, hanem a “jó anya”-ságoddal is. Ha szeretnél boldog felnőtteket nevelni, akkor áldozatot kell hoznod, okosan kell nevelned és mindennél jobban kell szeretned gyermeke(i)det. Ebben szeretnék segítséget nyújtani.”

*Az oldalon található cikkek és a kommentekben illetve e-mailben adott tanácsok sohasem hellyetesíthetik a személyes orvosi találkozást, probléma esetén mindig fel kell keresni az orvosotokat.