Kiknek kell aggódni egy potenciális európai kanyaró járvány miatt? Mikortól van védőoltás Magyarországon? Kiknek van biztosan és kiknek nincs biztosan védettségük? És miért merült fel ez most egyáltalán? Ezekre kerestem a választ:

Hamarosan kezdődik a foci EB (Ukrajna-Lengyelország a házigazda, június 8. – július 1.), újra aktuális a kanyaró járvány téma. Ugyanis Ukrajna 2010 óta oltóanyaghiánnyal küzd (illetve oltásellenes lakossággal), így alcsony az átoltottsági arány, már az idén 5127 kanyarós esetet regisztráltak (sokat a Ny.-i határ közelében), nagy valószínűséggel ez a szám tovább fog nőni. A kanyaró az egyik legfertőzőbb vírusos megbetegedés, nincs specifikus terápiája, a fertőzőképesség még a típusos kiütések megjelenése előtt 4 nappal kezdődik és utána 4 napig tart. Szövődmények (tüdőgyulladás, középfülgyulladás, laryngotracheo-bronchitis, hasmenés) gyakoriak különösen kisgyermekek körében. De előfordulhat ritkábban súlyosabb szövődmény is (akut agyvelőgyulladás, vagy SSPE)

Kiket kell óvni, kik ne menjenek Ukrajnába, ha nem muszáj?

A kanyaró elleni védekezés, megelőzés a jelenlegi ajánlások szerint két oltásból áll. Az MMR oltás részeként (kanyaró-mumpsz-rubeola) kapják meg a kicsik 15 hónaposan és majd 11 évesen. Ebből követlezik, hogy a 15 hónaposnál fiatalabbaknak még nincs védettségük.

1969-ben vezették be Magyarországon a kanyaró elleni védőoltást, és 1989 óta kapnak a gyerekek kettő oltást.

Azaz, a 11-34 év közötti felnőttek már két oltást kaptak, ők biztosan védettnek tekinthetők.

Nincs megbízható adat arról, hogy az ennél idősebbek, akik csak egy oltást kaptak, vajon mennyire védettek, közülük is lehetnek olyanok, akik rendkívüli kampányoltás keretében kaptak még egy oltást vagy szubklinikus természetes fertőzés is erősíthette az immunitást. Bíztató, hogy az elmúlt tíz évben nem volt megbetegedés Mo-on körükben. (Gergely Lajos: Orvosi mikrobiológia 309. o. szerint az “A kanyaró vakcina által kiváltott immunitás legalább 20 év időtartamra terjed ki…a 396. oldalon pedig azt írja, hogy 1992 óta kötelező Mo-on a védőoltás)

“Az Országos Epidemiológiai Központ azt ajánlja az Ukrajnába utazó magyar állampolgárok számára, hogy 15 hónaposnál fiatalabb, kanyaró ellen még nem immunizált gyermekekkel ne utazzanak. Az anyai immunitás ugyan a csecsemő életének néhány első hónapjában védelmet nyújthat a betegség ellen, de ez általában 6 hónap után megszűnik. Amennyiben valamely oknál fogva a csecsemő/kisgyermek ukrajnai utazása halaszthatatlan a szülő kérje a háziorvos, a házi gyermekorvos tanácsát. Egyes esetekben lehetséges a védőoltás (MMR) beadása a 15 hónapos koron aluli csecsemőknek is, ilyenkor azonban a későbbiekben egy esetleges újraoltással kell biztosítani a megfelelő védettség kialakulását. … Javasolt a védőoltás azoknak a 34-42 év közötti személyeknek, akik csak egy alkalommal részesültek kanyaró elleni védőoltásban, és nincs tudomásuk arról, hogy átestek a betegségen. …” (akinek szüksége lehet oltásra, az az utazás előtt 4-6 héttel keresse fel háziorvosát vagy egy nemzetközi oltóhelyet)

Akit bővebben érdekel a téma, itt tovább olvashat:

Forrás: Epinfo 19. évfolyam, 15. szám

"Szabadság" csigusz

Idén a Nemzetközi Orvos-képzőművész kiállításra Prágában kerül sor. A megnyitó szombaton (május 5.-én) délután 3 órakor lesz.

Helyszín: a Prágai Magyar Kulturális Központ galériája
(Maďarské kulturní středisko v Praze
CZ-11000 Praha, Rytířská 25-27, Česká Republika).

A megnyitón a szokott módon lesz zene, vers…frissítő.

A kiállítás mindennap (kivéve hétvégén) 10-18 óráig lesz látogatható május 19.-ig.

A szervezők és a résztvevők mindenkit szeretettel várnak!

Viánál olvastam ezt az ötletet, megtetszett és gyorsan elkészítettem az “interjút” Pannámmal. Érdekes volt, próbáljátok ki ( ha már beszél, ha meg nem, akkor apa is beszélhet helyette). íme a kérdések és a válaszok:

• Mikor féltél a legjobban, vagy mitől félsz a legjobban?

Darázstól.

• Melyik volt életed legboldogabb napja?

Karácsony.

• Ha egy dolgot megváltoztathatnál a világon, mi lenne az?

Embereket. Legyenek jók.

• Ha egy dolgot megváltoztathatnál magaddal kapcsolatban, mi lenne az?

Nem tudom.

• Mi az az egy dolog, ami nélkül nem tudsz élni?

Ovi.

• Melyik a kedvenc filmed?

Csingiling.

• Ha mesehős lehetnél, ki lennél?

Szépség.

• Mi a legjobb abban, hogy 5 éves vagy?

Hogy kaptam egy 5 éves nyuszikát.

(játék nyuszi tortával, amin 5 gyertya van)

• Mi a legrosszabb abban, hogy 5 éves vagy?

Semmi.

• Írd le, hogy milyen a tökéletes napod.

Az a tökéletes napom, ha kapok egy joghurt fagyit.

(tegnap lomtalanításkor találtam meg a joghurt fagyi készítő formát, azóta nyúz érte)

• Mi leszel, ha nagy leszel?

Nem tudom.

• Kik a legjobb barátaid, és miért?

Letti, Fruzsi, Margaréta meg Dóri. Mert lányok.

• Mi az, amit anya gyakran mond neked?

Hogy megyek-e aludni.

• Mi az, amitől anya mindig boldog lesz?

Hogyha csinálunk neki ajándékot.

• Mi az, amitől anya szomorú lesz?

Ha nem viselkedünk jól.

• Mit csinál anya, hogy megnevettessen téged?

Bohóckodik.

• Milyen volt anya, amikor kislány volt?

Jó gyerek.

• Hány éves anya?

28 (valójában több)

• Milyen magas anya?

Olyan magas, mint a könyvespolc.

• Mi anya hobbija?

Takarítás. (nem igaz)

• Mit csinál anya, amikor te nem vagy vele?

Takarít. (nem igaz)

• Mi az, amiben anya nagyon ügyes?

Főzés.

• Mi az, amiben anya nem túl ügyes?

Hajtogatás.

• Mi anya munkája?

Főzés.

• Mi anya kedvenc étele?

Meggyleves (ez az övé)

• Ha anyu rajzfilmszereplő lenne, ki lenne?

Szépség

• Miben hasonlítasz te anyára?

Hogy jól tudok festeni.

• Miben különbözöl anyától?

Hogy jobban tudok hajtogatni. (origami)

• Honnan tudod, hogy anya szeret téged?

Onnan, hogy puszilgat.

• Hol szeret lenni anya a legjobban a világon?

A réteken.

Megboldogult egy gyerekes koromban követtem el ezt a bejegyzést és azt kell mondanom, kénytelen vagyok megtagadni magam. Igen, Pannám egy álom baba volt, festeni nem lehetett volna szebbet és tökéletesebbet (cseppet sem vagyok elfogult, tényleg), ezért igen nagy naivitással és csodálkozással tekintettem sok babás problémára. Szerencsére Botondka helyretett és megismertetett egy másik valósággal is.

Több ezer órányi altatással töltött idő után azt kell mondanom, a nap egyik fénypontja, egyáltalán nem az altatás, hanem mikor VÉGRE MINDKETTŐ elalszik és csend és béke telepszik a házra. Hogyan lehet ezt a leggyorsabban, legkevesebb fogcsikorgatással elérni? Na ez a nagy kérdés!

Az altatáshoz sokféleképpen lehet hozzáállni, lehet különféle szokásokat kialakítani, trükköket bevetni több-kevesebb sikerrel. Nekem ezek nem váltak be. Pontosabban, bármelyik működhet, de nekem az vált be, ami aktuálisan a legjobb érzéssel járt számomra, nem tördőve azzal, hogy jaj mi lesz, ha ez örökké így marad (különösen, hogy ez hülyeség, folyamatos a fejlődés, a változás). Egyszóval eljutottam oda, hogy magasról tettem rá ki mit mond, ír, javasol…az aktuális érzéseimet és gondolataimat követtem, nekem ez bevált.

Én nem nagyon trükközöm este, valószínűleg mazoista vagyok, de szeretek ott lenni míg elalszanak, mesélek, énekelek nekik, simogatom a hátukat vagy fogom a kezüket, vakargatom a fejüket, melléjük fekszem…stb…ahogy csak kívánják. Az én anyukám is így altatott, nagyon szerettem, ezért képtelen lennék máshogy csinálni, egyelőre. (amíg be nem telik a pohár)

Persze azért az esti trükkök elő-előjönnek. (na, nem az én részemről)

• Klasszikus: Szomjas vagyok. Eleinte még elhittem, de a hatodiknál (két percenként) már erősen felmerül a gyanú, hogy kamu. Ezt minden altatáskor eljátszák, a kicsi is hamar eltanulta. (persze leszabályoztam ezt a dolgot és már csak egy színjátékra van lehetőség)
• Pisilni kell. (hatszor) Panna még beszélni sem tudott mikor ezt elkezdte, tépte a pellust. Oh, napközben egyáltalán nem zavarta, még nem volt szobatiszta, na de altatásnál. Boti ugyanezt előadta pepitában. Nem altatásnál, hanem hajnali ébredéskor nem szándékozott egyből visszaaludni, hanem a nagy wc-be óhajtott pisilni, természetesen csak hajnalban, napközben szó sem lehetett róla, akkor megfelelt a pellus is.
• Volt idő, mikor a paplant tökéletesre kellett kisimítani minden egyes rezdüléskor (százszor).
• Tornázás. Lábak az egekben, babaszőr vizslatás, ágytámla (vagy anya) rugdosás, rosszabb esetben tesó zaklatása lábbal-kézzel-szóval. Ez utóbbi a legidegesítőbb: az egyik már éppen elcsendesedik, a másik csinál valami vicceset…áááá…ezt nagyon utálom
• 5 másodperces szembecsukás után: – Reggel van, felkelhetünk. (és komolyan is gondolja)
• Fürdés utáni tankönyv szerinti elpilledés helyett lakásban pucéron való szaladgálás, ágyon való ugrálás…menekülés a pizsama elől…
• Mesélés közbeni tankönyv szerinti elpilledés helyett izgalomba jövés és még több mese követelése.
• Dúdolás, éneklésnél elpilledés helyett, énekek rendelése, természetesen mindkettőnek más kell és azonnal, rosszabb esetben nem tudják melyik dalt szeretnék, csak egy kötőszót a közepéből, találjam ki melyik lehet az, köszi.
• “Nem akarom becsukni a szemem, mert akkor nem látok.“

Még szerencse, hogy annyira cukik, nem lehet rájuk haragudni, meg hát az idő mindent megold, rossz szokások mennek – és új szokások jönnek.

Összességében két nagy szabályt állítottam fel az altatással kapcsolatban:

1. Legyen álmos! így járok a legjobban. Nem az időpontok, a szokások számítanak (persze nagyjából hasonlóan telnek a napok), hanem hogy legyen tényleg fáradt.

2. Ne erőszakoljam meg a gyereket! Nekem sokkal kevesebb energia, ha úgy altatom, ahogy ő is szereti. Attól, hogy fél évesen sétálgattam vele, nem jelentette azt, hogy egy évesen is úgy kellett. Amikor már nem bírtam, akkor melléfeküdtem. Amikor ugrándozott, akkor melléültem…ha össze kell dugni az orrunkat, hát összedugjuk, ha cicin akart elaludni (és nem volt kizáró tényező), akkor úgy altattam…a gyerek folyamatosan változik, fejlődik és egy-egy szokás nem fog élete végéig tartani. Persze szoktam keménykedni is, ha nagyon elszalad a ló velük, azt azért nem hagyom, mindennek van határa, a tűrőképességemnek is.

Imádom őket, de azért jó egy kicsit magamnak lenni esténként, a csendben ücsörögni, olvasgatni…vagy éppen blog bejegyzést írni, most hogy már alszanak VÉGRE.

Kapcsolódó bejegyzések:

Segítség, elromlott a kisbabám!!! Nem akar elaludni, éjszaka újra felkel és egy percig sincs el egyedül

Együttalvás

Két gyerek altatása

Babaaltatási módszerek és ami mögöttük van

Pannám szeret alkotni,  kitalálja, megcsinálja, én megcsodálom, Botika meg örül neki, sokszor napokig hurcolja magával mindenhova apró kincseit (ez a magyarázat a zsír és egyéb foltokra, gyűrődésre a képeken). Ezeket a fotókat igazából olyanoknak szánom, akiknek egy-két-három éves kisdede van, ők még nem tudnak olyan ügyesen alkotni, kitalálni, viszont roppant mód értékelik ezeket a semmiből (papír, ragasztó, filctoll és néhány perc) jött “csodákat”, különösen, ha hamar elkészül:-) Ezek olyanok.

1. Baba táska papírból (nekünk egész kollekciónk van, ez volt a legelső)
2. Apró boríték “fényképekkel” (sajnos az elsőt nem fotóztam le, az nagyon aranyos volt – apró fényképeket rajzolt, imádta Botond)
3. WC papír guriga csirke
4. Ujj báb tündér szintén papírból
5. Óriás baba (ez több A4-es papírból van összeragasztva)
6. Rajzok (ez az én parafatáblám – jobb alsó sarokban én vagyok )
7. Ragasztott kép (Botinak készített így egy kisautót, nagyon szerette, sajnos nincs róla kép)
8. Apró ajándékok apának (béka fej, pici virágos mesekönyv, Barbie tükör)
9. Játék pénz

Kellemes időtöltést nektek, remélem sikerült Pannának egy kis ihletet adni hozzá!

A napokban akadt a kezembe ez a 2011-es évjáratú könyvecske (Dr. Réthy Lajos Attila: Civilizációs betegségek megelőzési lehetőségei csecsemőkorban). Gondoltam megosztok veletek belőle néhány gondolatot, nagy újdonságra azért ne számítsatok. De előtte egy kis mese rólam és a megelőzésről:

Amikor első éves orvostanhallgatókén a nyári gyakorlatomnak vége lett, igazán csalódott voltam, ha nincsenek a szüleim, biztosan otthagyom az egyetemet. Ugyan jól éreztem magam, a betegek szerettek, bíztattak, hogy biztosan jó orvos válik belőlem… Szóval tényleg szép élmény volt. Mégis úgy éreztem, nem tudunk segíteni. A kórházi orvosok jók az életmentésben, sok részletet, összefüggést tudnak az emberi szervezet működéséről, tünetet csökkenteni, eltüntetni is tudnak, de úgy éreztem, sok embert igaziból meggyógyítani, csak ha a szervezet amúgy is meggyógyítaná magát, akkor tudnak. Úgy éreztem akkor 19 évesen,  hogy ezeknek a betegeknek, nem az az igazi bajuk, amiért bent fekszenek. Sokat beszélgettem velük, akkor még megtehettem. Aztán teltek az egyetemi évek és továbbra is úgy éreztem, a rengeteg adat ellenére semmit nem tudunk (vagy legalábbis a lényeget nem vagy nem tanítják nekünk) és kétségeim voltak a zászlónkra kitűzött Nil nocere! (Ne árts! ) elvvel kapcsolatban, mintha az sokszor csak a zászlón létezne és nem a valóságban. DE a megelőzésben még hittem. Nemrégiben olvastam egy könyvet a kínai gyógyászatról és ehhez hasonló gondolatmenet van leírva, miszerint kísérleteztek sok mindennel ők is, még sebészkedtek is, de aztán inkább a megelőzés felé fordultak és arra fektették a hangsúlyt.

Szóval hatodéven teljesen kétségbe voltam esve, melyik szakot válasszam,  mivel nekem az egyetlen motivációm az orvosi egyetemre való jelentkezésnél a segítés volt, és úgy éreztem túl keveset tudunk, az igazi bajokat nem lehet a kórházban orvosolni, nem tudtam dönteni. Sehova sem jelentkeztem. Három hónapra félrevonultam festeni. Aztán rájöttem, hogy a megelőzésben még mindig hiszek, ezért elkezdtem ezt a szakot. De mint kiderült számomra, itt sem látunk még tisztán és valahogy máshogy gondolkodom, hiányzott a filozófia.

Igenám, de én gyerekeket akartam, egészséges gyerekeket és tudtam, hogy nem a legjobb esélyekkel indulnak genetikailag, hiszen nekem aztán gyerekkoromban minden bajom volt. Szóval a valódi megelőzés első számú kérdéssé vált számomra, de a valódi kérdéseimre csak részválaszokat kaptam. A filozófia hiányzott akkor, az egész látás, de most talán már azt is megtaláltam hozzá, borzasztó egyszerű (jaj dehogyis) a dolog. Megírni még nem tudnám jól (majd talán a jövőben), ehelyett inkább összefoglalom ennek a könyvecskének a tartalmát azoknak, akik szintén fontosnak tartják a megelőzést.

1. KORAI ANTIGÉN-INGEREK JELENTŐSÉGE “Mai ismereteink szerint úgy tűnik, a megfelelően működő, allergiás, illetve autoimmun jellegű gyulladásos folyamatok kialakulásának megelőzésében döntő szerep jut az első élethónapoknak, azon belül is bizonyos környezeti antigén-ingereknek.” Melyek lehetnek ezek az antigén-ingerek? Bifidobaktérium törzsek és elsősorban az anyatejes táplálással a csecsemőbe kerülő más antigének. Mi vezethez korai antigén-ingerek hiányához? A császármetszéses szülés, antibiotikumos kezelés, koraszülés. A korai antigén-ingerek hiányának immunológiai következményei: nő a hajlam az 1-es típusú cukorbetegségre, a coeliakia kialakulására, atópiás-allergiás tünetek kialakulási kockázata, ételallergiák tartósabbá válhatnak.
2. MIT TEHETÜNK A SZOPTATÁSON FELÜL? Nagy ellenállást váltott ki az elmúlt években az új ajánlás a glutén bevezetéséről. Hiszen régebben a késleltetett bevezetést javasolták (a potenciálisan szenzibilizáló allergének esetében) elsődleges megelőzésként, most meg felmerült, hogy az nemhogy csökkenti, de elképzelhető, hogy növeli az ételallergiák kialakulásának kockázatát. “Az eddigi vizsgálatok tapasztalatai alapján úgy tűnik, az immunrendszer érése során a 4. és 6. hónap között van leginkább nyitva az immunológiai “ablak”, amely kritikusnak tartható a megfelelő immuntolerancia kialakulásához, például a glutént felismerni képes immunsejtek első találkozásához az idegen anyaggal.” A szakmai ajánlás jelenleg azt javasolja, hogy a 17-26. hét között célszerű elkezdeni a hozzátáplálást, 4.-6 hónap végéig javasolt elkezdeni bevezetni a glutént a szoptatások folytatása mellett, fél háztartási kekszet vagy csapott mokkáskanálnyi tiszta búzalisztet habarásként. De azt is elmondja a könyv szerzője, ha a kisbaba kiköpi, nem hajlandó elfogyasztani a prevenciós célú élelmet, akkor nem kell megtömni, jónéhány nap kihagyással lehet újra próbálkozni. Bár 100 mg glutént javasolnak, de egészen pici mennyiséggel lehet kezdeni. Úgy tűnik ennek jelentősége azon babáknál lehet, akiknek a családjukban előfordulnak a fent említett betegségek, azaz genetikai hajlamuk lehet rá. (bővebben glutén ajánlásokról véleményt pl. itt olvashatsz) Nekem nincs kedvem ebben a vitában résztvenni, megértem azokat, akiknek nem fogadja be fantáziájuk a ht keksz gyümölcsöt érlelő fát és azokat is, akik továbbgondolva javasolják a kipufogógáz sprayt, jobb, ha megszokja címmel. Ugyanakkor teljesen életszerűnek találom az immunológiai ablak létezését, a baba tudhatja ezt, hiszen mindent meg akar kóstolni, összenyalja a világot, csak nemtán azért, hogy megismerkedjen a környezetével, hogy utána az immunrendszere azt megismerve a későbbiek során barátként azonosítsa?
3. ELHíZÁS MEGELŐZÉSE: – várandósság és szoptatás idején egészséges, kiegyensúlyozott (diéta mentes) táplálkozás, -kizárólagos szoptatás min. 4-6 hónapig, -anyatej hiányában csökkentett fehérjetartalmú, LCPUFA-t és probiotikumot tartalmazó korszerű tápszerek, -fölösleges antibiotikumos kúra kerülése.
4. ALLERGIÁS BETEGSÉGEK MEGELŐZÉSE: -nincs szükség terhesség alatti diétára (allergének kerülésére), csak ha a várandós egészségi állapota igényli, -min. 4-6 hónapig tartó szoptatás, -anyatej hiányában részben vagy extenzíven hidrolizált tápszerek (szója alapút elvetették, felmerült, hogy a részlegesen hidrolizált hatékonyabb lehet allergia megelőzésben), -késleltetett hozzátáplálás nem javasolt (17-26. hét között, glutén bevezetése 4-6. hónap közötti időszakban, lehetőleg még több hónapnyi szoptatás mellett), -kiterjesztett higiéné hipotézis alapján felértékelődtek a probiotikus bélbaktériumok, különösen a csecsemőkori bifiduszok fontossága, védő szerepe (ezen hasznos baktériumokhoz a baba hozzájuthat a magzatvízből, a természetes úton való szülés által és az anyatejjel), -anyatej hiányában az életkornak megfelelő Bifidobacterium lactis tartalmú tápszer ajánlható, sőt már a kismama probiotikum fogyasztása is előnyös lehet egyesek szerint.

Összefoglalva a könyv mondanivalóját: a megelőzés szemléletét továbbra is az jellemzi, hogy a jó Istennél még nem vagyunk okosabbak, azaz, legjobb az anyatej, a babára reagálni, természetesen szülni, kiegyensúlyozottan táplálkozni, fokozatosan hozzátáplálni időben elkezdve, nem steril körülmények között élni, kerülni a felesleges antibiotikum kúrát…de ha nem minden úgy jön össze, akkor óvni kell a baba bélrendszerét probiotikummal, megfelelő tápszer készítménnyel…

Szeretem az olyan tanácsokat, melyek régről valók, nem kerülnek pénzbe és nem kívánnak sok erőfeszítést. Most néhány ilyen következik Tibetből a mindennapokra:

1. Felébredés után ne ugorjunk ki azonnal az ágyból, hanem üljünk fel és pár pillanatig csak lazítsunk, ne gondoljunk semmire az előttünk álló napból. Felüléskor nagy sóhajtással fújjuk ki az összes levegőt, olyan sokáig, amíg csak tudjuk. “Lassacskán majd szokásunkká fog válni, és a tökéletes nyugalomban üldögélés érzete kisugárzik egész napunkra…”
2. Az égre tekintés gyakorlata: ülve vagy állva nézzük a tiszta eget (nap a hátunk mögött legyen, ne a napba nézzünk) és közben sóhajtsunk nagyot, majd fújjuk ki az összes levegőt. Ezt kétszer-háramszor ismételjük, akár napközben is, ha van rá alkalmunk.
3. “Csak akkor egyél, ha éhes vagy. Csak akkor igyál, ha szomjas vagy. Ha szomjas vagy, ne egyél. Ha éhes vagy, ne igyál.”
4. “Valójában a legegészségesebb dolog, amit tehetünk minden reggel, mielőtt megkezdenénk a napot, mielőtt bármit ennénk vagy innánk, hogy megiszunk egy csésze forralt vizet. Ugyanezt érdemes megtenni estefelé, sötétedés után.”
5. A három mosoly gyakorlata. Naponta háromszor próbálj meg mosolyogni, és közben arra gondolni, hogy az első mosoly elsöpri az aggodalmaidat, a második megszünteti a feszültségeidet, a harmadik pedig véget vet a depressziódnak.”

Forrás: Dr Pema Dorzse: Tibeti spirituális gyógyászat

Ha egy mondatban akarnám megfogalmazni hogyan ápold gyermeked, azt mondanám: figyeld és reagálj. Igazából roppant egyszerű a dolog, az esetek igen nagy részében a szervezet gyógyítja meg a testet, ezt a folyamatot kell segítenünk. Még pedig úgy, hogy nem vonjuk el a szervezettől az energiákat felesleges dolgokkal. A gyermeknevelés során gyakorlatilag folyamatos prevenciót (megelőzést) végzünk. Hiszen azért adjuk a D vitamint, szoptatjuk, ha tudjuk, figyelünk a táplálkozására, figyeljük a kakit-pisit, súly és hosszgyarapodást, mozgásfejlődést, értelmifejlődést…, játszunk vele, mesélünk neki, szabad levegőre visszük, de ha nem megfelelő az időjárás akkor otthon maradunk, ölelgetjük-puszilgatjuk-szeretgetjük, beadatjuk a védőoltásokat, megfelelően öltöztetjük, óvjuk a balesetektől, igyekszünk nyugodt-szeretetteljes otthoni légkört teremteni neki, hogy a legoptimálisabban fejlődjön és minél egészebb ember válhasson belőle. Ezt a tevékenységet hívjuk primer prevenciónak, persze az anyai szeretet jobban hangzik. Amikor mégis megbetegszik a gyermek, akkor következik a szekunder prevenció, itt az a cél, hogy minél hamarabb meggyógyuljon, minél kisebb lelki traumát szerezzen és ne alakuljon ki szövődmény. Ugyan apróságok ezek, de aki tudja mennyit jelent egy anyai ölelés, ha minden OK, az ne spóroljon vele akkor sem, ha beteg a gyermek, akkor százannyira van szüksége, és ezt most nem viccből, vagy romantikus érzelgősségből mondom.

Apróságok, melyek segíthetnek betegség esetén:

1. Ágynyugalom: ágyjátékok, mese olvasás, alkotás ülve (rajzolás, gyurmázás, vagdosás, gyöngyfűzés), kirakózás, pötyi…a lényeg, hogy minél kevesebb mozgással járjon. Igazából amikor rosszul van a gyermek, akkor önmagától is ezt csinálja. Mikor elkezd rohangálni, úgy kell visszatartani, az egy nagyon jó jel, jobban van.
2. A lázas, beteg gyermeket ne vidd levegőztetni. Természetesen elhúzódó betegségnél, többnapos szobafogság után lehet hogy jól esne végre egy kis séta. Ha már nem lázas, jól van és szép az idő, nem fúj a szél, nincs köd, szmog, ki lehet menni rövidebb időre.
3. Ne ragaszkodj a napirendhez mindenáron. A kisbetegek többet alszanak általában, különösen, ha az éjszaka rosszul telt.
4. Ne légy szigorú! Ne ilyenkor akard megnevelni. Ez a kényeztetés ideje. Ha pl. egésznap ölben akar lenni, és meg van rá a képességed, akkor ne vond meg tőle magadat. Csodákat tud tenni az anyai ölelés, számtalanszor tapasztaltam mind a betegség megelőzés, mind a gyógyulás során.
5. Ne vidd közösségbe! A gyerekednek sem jó és miért akarnál rosszat a másénak?
6. Nagyon fontos az itatás. A lázcsillapításnál volt róla szó miért. A legkisebbeket gyakrabban kell szoptatni. Szükség esetén teával itatni. A kis csecsemőknek úgy készítjük a teát (ha nem üres), hogy a cukrot együtt forraljuk a vízzel. Ha nem vagy biztos az ivóvíz minőségében inkább vegyél babavizet és abból főzz teát. Láz esetén nyugodtan kínáld 10-15 percenként az innivalót a kisdedenek, hogy ne egyszerre igyon sokat. Ha nem akar inni, de úgy érzed szüksége van rá, próbálkozhatsz trükkökkel: ízesítés, vonzó tálalás (extra pohár, szívószál, szopókás üveg…kinek mi az extra), vagy ahogy Dirge írta akár Nurofenes fecskendővel is nyomhatsz a szájába.
7. A lázas baba, gyerek étvágytalan. Nem is kell erőltetni az evést ilyenkor, nem baj ha kevesebbet eszik. Ha már meg tudja mondani mit szeretne, akkor azt csináld neki. A folyadékbevitel fontosabb. Ha nagyon keveset eszik, akkor mindenképpen tegyél cukrot a teába, akár pici sót is lehet (szükség esetén).
8. A beteg gyermeknek ne adj nagyon zsíros, nehezen emészthető ételeket. A rántást lehet zsiradék nélkül, csak a lisztet megpirítva készíteni. A fűszereket is érdemes mellőzni ilyenkor. Mézet csak egy éves kor után lehet adni! A húsleves szinte “gyógyszernek” tekinhető. Nyugodtan bevetheted az anyukádtól tanult házi praktikákat.
9. Ha szükség volt antibiotikum kúrára, közben és utána is gondot kell fordítani a bélflóra helyreállítására. (Normaflor, kefír, natur joghurt…)
10. Előfordulhat, hogy betegség után elhúzódik a hasmenés. Sokszor a tej a ludas. Többnyire elegendő, ha néhány hétig laktózmentes tejet kap a kicsi, de tejmentes diétára (helyette fehérjehidrolizátumokat tartalmazó tápszer) is szükség lehet. Később (pár hét múlva) vissza lehet térni a tejre.
11. A betegség után a fokozatosságot érdemes minden területen betartani. Az újbóli levegőzés, az újbóli testmozgás, táplálkozás…terén is.
12. Ha nem tudod mit adj beteg gyermekednek enni, melyek a könnyen emészthető ételek. Akkor nem kell mást tenned, mint felidézned a hozzátáplálás kezdetét. Mit adtál elsőként a babának? Almát? Répát? Krumplit? Ezek most is beválnak. A tejet érdemes kerülni nagyobb kisdednél. Természetesen az anyatej, tápszer betegség alatt is adható (sokszor a tej sem okoz gondot, betegség függő).
13. Ha lázas a gyermek, akkor nem kell betakarni és vastag, meleg ruhákba öltöztetni. Hiszen az a cél, hogy hűljön a teste. Könnyű ruhát adj rá és ha lehet, ne takard be vagy csak könnyű takaróval. Ha megizzadt, átnedvesedett a ruhája, akkor öltöztesd át, adj rá szárazat.
14. Ha antibiotikumot kell szednetek, akkor a teljes kúrát add be, mert ha egy-két nap után jól van és nem adod tovább a gyógyszert, akkor visszaeshet. Attól, hogy nem okoznak tünetet, attól még ott vannak, azok a fránya bacik, ezért kell kiírtani őket, a kúra erre van kitalálva, nem neked kell kitapasztalnod mikorra csökken le a számuk nulla közeli értékre.
15. Antibiotikumot csak akkor adj a gyereknek, ha tényleg szükség van rá, régebbről maradt gyógyszert ne adj neki, a legtöbb betegség esetén nincs is rá szükség (pl. a gyerekeimnek még soha nem kellett)
16. Előfordulhat, hogy a sírás, köhögés vagy a sok takony miatt hány a kicsi egyszer-egyszer, nem kell emiatt külön aggódni.
17. A taknyosság nagyon kellemetlen, főleg ha fekvő helyzetben van a gyermek, köhögésre ingerli. Ezért is szoktak az éjszakák rosszabbul telni. Meg lehet próbálni kicsit megemelni a feje alatt a matracot (pl. könyvet dugni alá). Nagyobbacskáknak nagypárnát tenni a kispárnájuk alá. (vagy ölben altatni a “kritikus” órákban, ez többnyire az elalvás és a hajnal)
18. Mindig olvasd el a használati útmutatót: Pl. az orrcseppeket (ha hatóanyagos orrcseppet kell használnotok, akkor előtte mindig el kell távolítani a taknyot és csak utána cseppents hátrahajtott fejjel az orrába) nem lehet a végtelenségig használni, ált. csak 5 napig.
19. Van olyan gyógyszer, amit a hűtőben kell tárolni. Használat előtt mindig ellenőrizd a lejárati dátumot. Bontás után érdemes ráírni a dobozra az aktuális dátumot.
20. Előfordulhat, hogy a betegség a gyermeket lelkileg nagyon megviseli és megváltozik a viselkedése. Különösen, ha olyan ijesztő dolgok történtek vele, mint a hányás, vagy fulladás. Ne csodálkozz, ha bizonyos helyzetekben, ami pl. a rossz élményre emlékezteti, megijed, vagy furcsán viselkedik. Legyél vele türelmes, megértő. Segíthet feldolgozni, ha meséltek, báboztok, vagy lerajzoljátok a történteket, mintha valamelyik kis pl. állatkával történt volna meg. Akár hónapokig is eltarthat, míg kikopik a mindennapokból a betegség emléke.
21. Igazából sokszor lehet hagyatkozni az ápolási teendők terén a gyermekre. Ilyenkor sokat alszanak, nincs kedvük ugrándozni (ha elkezd ugrándozni, az jó jel, jobban van). Nincs étvágyuk, van, hogy valamit nagyon kívánnak. Ha nem oltári nagy hülyeség, nyugodtan teljesítsd a kérést.
22. Túlzásba lehet vinni bizonyos tevékenységeket. Pl. orrszívást. Ha már nincs is rá szükség, de minden egyes kis színtelen szivárgást leszívsz, kiszáríthatod az orrnyálkahártyát, aztán nem akar elmúlni a vízszerű orrfolyás. Figyelj a szoba páratartalmára, az is kiszáríthatja. A túl sok krém, popsikrém használat is a visszájára fordulhat. Ahelyett, hogy a bőrbe vinné be a nedvességet, elvonja tőle. Mindenből az érték a mérték. A gyereket és az általa kiváltott saját érzéseinket, reakcióinkat kell figyelni.
23. Alapvetően a betegségek esetén is lehet bízni a testünkben. A szervezet védekezik a behatolók ellen, próbálja eltávolítani hasmenéssel, hányással, köhögéssel…ezért van, amikor nem kell ez ellen semmit tennünk (azaz hasfogót, hányáscsillapítót, köhögéscsillapítót adni), hiszen azzal éppen hátráltatnánk a gyógyulási, tisztulási folyamatot.
24. Valószínű már előre izgulsz azon, mi lesz ha…mi lesz ha nem veszel észre egy súlyos tünetet, nem fogod tudni mit kell csinálni…Újfent csak azt tudom mondani, próbálj meg bízni magadban. Sok anya már azt észreveszi, hogy holnapra beteg lesz a gyermek. Van, aki érzi, hogy megváltozik a gyermek szaga. Már a várandósság alatt el kezdődik az anya-gyermek egymásra hangolódás. Hidd el, ha nagy a baj, érezni fogod. Ha kicsi, azt is. Már az ici-pici baba máshogy sír, ha fáj valamije. Lehet, hogy nem fogod tudni, hogy most a feje fáj-e, hányingere van-e. De azt bizonyosan érezni fogod, hogy ez fájdalmas sírás, szenved valamitől, máshogy viselkedik, ez valami szokatlan.
25. Ha egyébként nem egy szobában alszol a gyermekeddel, betegség esetén érdemes. Jó, ha a közelében vagy.
26. Ha már dolgozol, és nem tudsz táppénzre jönni, akkor lehetőleg olyanra bízd a beteg gyermeked, aki szereti és meg tudja adni a szükséges figyelmet, testkontaktust, szeretetet neki.

Ennyi jutott eszembe. Apróságnak tűnnek ezek a dolgok, tudom. Sokan a felét sem tartják be és mégis meggyógyul a gyermek. A gyógyszer sem az ördögtől való, megértem azokat, akik csak abban hisznek. Én csak a saját tapasztalataimra tudok hagyatkozni, amikor azt mondom, hogy az apróságok igenis fontosak.

Kapcsoló bejegyzésekhez kattints ide!

Ebben a bejegyzésben nem fogok semmilyen trükköt megosztani, nem fogok tanácsot adni, egyszerűen csak elmesélem nagyvonalakban hogyan választottam el cici imádómat fájdalom és erőszakmentesen. Első gyermekem szépen magától leszokott a szopiról másfél éves korában, gondoltam milyen jó lenne ha a másodikkal is így lenne. Botondka azonban oly mértékben imádta a ciciket (még szopi időn túl is), hogy nem sok remény volt erre. Mikor két éves lett, éreztem, kezd elegem lenni. Mások tapasztalatai azt mutatták, a két évesnél idősebbek nem szoktak csak úgy maguktól leszokni, tőlük el kell venni a cicit.

Tudom hülyeség, mert minden gyerek, minden élethelyzet más, de szerettem volna látni, hogy Botond is magától elfelejt szopni és nem én veszem el tőle imádott csecseit. A jól bevált módszerhez folyamodtam, a fokozatossághoz és a szétválasztáshoz. Fokozatosan szétválasztottam a fekvéstől (mert mi fekve szoptunk) és az alvás időtől a szopit (a másik szobában szoptattam). Próbáltam hamarabb levenni (de ha még tiltakozott, akkor hagytam)…szopi előtt megitattam…figyelemelterelés is volt…beszélgetések…de persze nem ragaszkodtunk szigorúan ezekhez a “szabályokhoz”…inkább csak törekvésnek nevezném őket és többnyire sodródtunk az eseményekkel. A dolog működött és egy jó hónap alatt elfelejtette a szopit.  Ennél rövidebb idő alatt is véget lehetett volna neki vetni (ha szigorúbb lettem volna), vannak akik ecettel, körömrágásról leszoktató körömlakkal kenik be mellüket vagy leragasztják, egyszerűen nem adják oda többet és még biztosan sok más bevált módszer is létezik. Ha ez nem vált volna be előbb-utóbb én is valami trükkhöz folyamodtam volna. Nekünk jó volt így, megvolt az az érzésem, hogy ő nem kérte a cicit és nem kellett hadakoznom, szívszaggató vagy hiszti sírást hallgatnom. De meg tudom érteni azokat is, akiknek nincs ehhez türelmük és inkább a pár napos sírást választják.

Végezetül: meddig illik szoptatni? Azt hiszem addig, amíg elegünk nem lesz belőle és már nincs igazából szüksége rá a gyermeknek.

Kapcsolódó bejegyzések:

Óda az éjszakai szoptatáshoz

Éjszakai szoptatásról való leszoktatás

Szoptatás kezdet és vég: kb erre számíthatsz

Szoptatás cikkek