Jelentem: MOZGUNK (a mozogjunk, ne mozogjunk történet folytatása)

március 15th, 2011 § 4 hozzászólás § permalink

Ismét Adrienn osztja meg velünk hogyan is alakul Flóra kalandos mozgásfejlődése. Ha lemaradtál volna az előzményekről, kattints ide. Köszönjük Adrienn. Ha van kedved, Te is oszd meg velünk a sajátodat (küldd az info@dokimami.hu-ra)

Sok változás történt nálunk mozgásfronton a közelmúltban.

Először is a facebook-os izgő-mozgó kisfiú rendszeres vendég lett nálunk, és látogatásai hathatósan elősegítették Flóra mozgásfejlődést.

Továbbá heti egy alkalommal mi is eljárunk csoportos babatornára. Mielőtt elkezdtük az intenzív sportot J, azért elmentünk ugyanide egy gyógytornász által végzett állapotfelmérésre. Mert anyai ösztön ide, vagy oda; megnyugtató, ha egy hozzáértő szakember is megerősíti elfogult anyai véleményünket. » Tovább olvasom… «

Ne haragudj magadra! Nem te tehetsz róla! Bocsáss meg végre magadnak!

február 9th, 2011 § 26 hozzászólás § permalink

Folytatódik a sztori szerda, te is küldhetsz tanulságos történetet. Most egy szívbemarkolóan őszinte anya levelét olvashatjátok. A neveket a biztonság kedvéért megváltoztattam. Arra kérlek, ha van két jó szavad, ne tartsd magadban.

Kedves Enikő,

Először is szeretném megköszönni, hogy blogjának olvasója lehetek! A csecsemőgondozás témájában íródott sok hulladéktól „lépni sem lehet” a neten, így igazi öröm néha ilyen gyöngyszemre bukkanni. Akkor találtam Önre, mikor várandósságom gyanújára elkezdtem keresni a terhesség jeleit a neten, így mondhatom, hogy a kezdetektől az olvasója vagyok.

Többször eljátszottam a gondolattal, hogy egyszer én is megírom a saját történetemet, de rendre elvetettem, mert hát nem vagyok egy billentyűzet virtuóz, meg hát miért traktálnék bárkit is a már hátam mögött hagyott nyűgjeimmel. Aztán a minap a kezembe akadt egy újságcikk, amiben arról olvastam, mi az az öt téma, ami ha szóba kerül, a nők rendre hazudnak, és menten letagadják, hogy részük volt benne. A botox kezelés, és más egyéb között ott díszelgett a terhesség utáni depresszió is. Elgondolkodtatott, hogy miért nem beszélünk erről. Vajon jól van-e így? Két hónapja, amikor azt éreztem, menten megroppanok, és kétségbe esetten kerestem a egy halvány kapaszkodót a netet bújva, miért nem találtam egyetlen, az enyémhez hasonló történetet sem? Így most, Lilim reggeli szundítását kihasználva nekiveselkedek a saját történetem megírásának. » Tovább olvasom… «

EGY EMLÉKEZETES ÉBREDÉS

február 2nd, 2011 § 0 comments § permalink

 Újra sztori szerda. Te is küldhetsz történetet, ha van kedved. A mai aranyos történetet újra “Flóraanyu”-nak köszönhetjük (Varga-Horváth Adrienn). íme:

3-4 hónapos lehetett a babánk, amikor még mindig nagyon zaklatottan teltek az éjszakáink. Voltak időszakok, amikor a tízperces szundikálásokat is beszámítva összesen 4-5 órát sikerült aludnom egy éjszaka, az este kilenctől reggel hétig terjedő időszakban. Történt egyszer » Tovább olvasom… «

MOZOGJUNK? NE MOZOGJUNK?

január 26th, 2011 § 11 hozzászólás § permalink

Újra indul a sztori szerda!!! Lehet történeteket küldeni, akinek kedve van. Egyrészt segíthetsz így másokon, másrészt segít az agybepunnyadáson is. Szóval, ha kedved van, bátran írd meg tanulságos történeteteket. Az újraindulást Varga-Horváth Adrienn, kétgyermekes harcedzett anyukának köszönhetjük, aki több kedves kis történettel lepte meg minap a postafiókomat. Erre a hétre ezt választottam. Mivel a mozgásfejlődésről van benne szó, ha van kedvetek olvassátok el az ehhez kapcsolódó régi cikkemet is: Mozgásfejlődés ellen való vétkek.

íme a történet:

Flóra nem az a kimondott játszószőnyeg-akrobata alkat. » Tovább olvasom… «

“Dokimami és mi”

január 24th, 2011 § 1 comment § permalink

Tegnap kaptam egy kedves levelet a fenti címmel, bearanyozta a vasárnap estémet, köszönöm:

Kedves Enikő!

 Veled ellentétben én szeretek írni. J

És a sztori-szerdáról már lecsúsztam ugyan, de úgy éreztem, a sok-sok okosnak hitt, de csalódással járó tanács után tőled végre hasznos információkat kapok. És ezt meg akartam köszönni.

Életünk eseményeit sokszor megörökítem egy-egy családi novella formájában, ebből aztán szívhez szóló ajándék kötetek szoktak kikerekedni családtagjaink számára.

A honlapoddal való megismerkedésem is egy ilyen novellába kívánkozott:

 Történt ugyanis, hogy nyolc év kihagyás után kistesó született nálunk, aki most már elmúlt hét hónapos. Szinte rögtön a pocakomban üdvözölhettem őt, ahogy elhatároztuk a párommal, hogy újból belevágunk a nagy kalandba.

De még ennyi kivárás után is felkészületlenül ért minket, amikor megérkezett közénk Flóra, mert az első hónapok bizony nagyon keservesen teltek. Pocakfájós, sokat síró babánk volt ő, mi pedig állandó kétségek között őrlődtünk, hogyan segíthetnénk. Közben nyolcéves, addig egyke nagylányunk is egyre erősebben harcolt a korábban csak felé irányuló szülői figyelemért.

Most már tudom, hogy sok probléma hátterében a bizonytalankodásunk állt, túl sokszor hallgattunk mindentudó nagyszülőkre; csalhatatlannak hitt, az interneten látszólag ingyen osztott, majd „ha teljeskörű megoldást akarsz és azt, hogy minden problémád azonnal megoldódjon, akkor már fizess is érte” csoda jótanácsokra. Persze eredménytelenül.

Szerencsére még mindig szoptatom Flórát, és ez sok nehéz helyzeten átsegített minket.

Viszont néhány hete már 1 – 1,5 órája ébredt éjszakánként és csak szopit akart, nappal pedig kizárólag kézben aludt el. Olyan kimerültek voltunk, hogy a férjem füldugóval, macskagyökér-altatóval aludt, én meg már nem mertem autót vezetni, mert egész nap csak szédelegtem. Ekkor rám találtak a „hathónaposan már át kellene aludnia az éjszakát” – rokoni intelmek, valamint a 2-3 napig hagyd sírni, a kiságyból vedd ki, tedd vissza; vagy szigorúan tilos kivenni, csak simogasd és vízzel itasd meg – jótanácsok. És ezt szajkózták a kisgyermekes barátok, valamint a szakkönyvek és az internet is.

Én pedig elhatároztam, hogy megcsináljuk! Ha másnak sikerült, nekünk miért ne menne. Persze napokig sírtam éjjel Flórával együtt, alig vártam, hogy legalább hajnal legyen, mert akkor már talán ér kivenni és megszoptatni, az talán már nem szabályszegés! J

Aztán amikor egy hét után sem történt semmi változás, maradtak az óránkénti-kétóránkénti ébredések, és szopi hiányában akár 2-3 órán át tartó éjszakai virrasztások, akkor a hetedik éjjelen hajnali két óra tájt fáradtságtól és álmosságtól alig látva rákerestem interneten „az éjszakai szoptatásról leszoktatás” címszóra, miközben kétpercenként mentem nyugtatni az akkor már újra egy órája bömbölő Flórát. És akkor bejött a www.dokimami.hu. Meg a bejegyzés, ahol leírtad, hogy tuti módszer márpedig nincs. Van számos lehetőség persze, de lehet, hogy nálunk egyik sem válik be. Főleg nem 2-3 nap alatt. Legalább hetek, hónapok hosszú türelme és fokozatossága kell hozzá. Különben meg nincs abban semmi rossz, ha szopik, rosszabb lenne, ha kétóránként pisilnem kéne kijárni.

Ezután még gyorsan elolvastam az ódát is, amit a szoptatáshoz írtál. Majd bementem Flórához, kivettem az ágyából és megszoptattam, ami elmondhatatlanul jólesett mindkettőnknek. Mikor visszamentem a szobánkba, a férjem félálomban hálásan rám nézett, és inkább mondta, mint kérdezte: „Megszoptattad?”. Aztán mindannyian nyugodt álomba szenderültünk.

Hát így nem szoktattuk le Flórát az éjszakai szoptatásról, aki azóta is fel-felsír álmában, de általában visszaalszik, és 3-4-5 órás periódusokban hagy minket kicsit többet pihenni. És így tanuljuk meg tőle mi, teljesítmény orientált felnőttek újra és újra, hogy az elfogadás sokszor nagyobb siker, mint a hőn áhítottnak hitt cél elérése!

 

Ha idáig jutottál, bizonyára végigolvastad, amit köszönök és minket is támogató munkádhoz kitartást kívánok:

 

Varga-Horváth Adrienn

Sztori szerda: “Érte érdemes volt küzdeni!”

augusztus 3rd, 2010 § 1 comment § permalink

Ma egy csodálatos szívszaggató történetet olvashattok Angyalkától egy Angyalkáról…Zsepit készítsetek, szükség lesz rá. (Ne feledd, ha neked is van egy történeted, írd meg nekünk. Ajándékod: A nehézlégzés 7  gyakori oka és otthoni teendők csecsemő és kisgyermekkorban című e-jegyzet)
A mi történetünk hasonló sok babára vágyó páréhoz,akik mindent megtennénk,megteszünk azért,hogy részese legyünk a csodának.

» Tovább olvasom… «

Sztori szerda: “1 hetes kisbabám szopizott rendesen, mégis folyamatosan ordított”

július 21st, 2010 § 0 comments § permalink

Ezen a héten Henrietta osztotta meg velünk szoptatással, álhasfájással, téves diagnózissal kapcsolatos tanulságos kis történetüket. Nagyon köszönöm. íme a sztori: » Tovább olvasom… «

Mit csinálok most?

Keresgélsz Sztori szerda kategóriában Dokimami.