Dokimami

Adrienn újabb történetét olvashatjátok arról, hogyan lehet két gyerekkel otthon romantikázni, relaxálni Ha van kedved írd meg te is a történeted!

Megboldogult egygyermekes házaspárként – nyolc évig tartottak ezek a boldog békeidők – egyik kedvenc módszerünk volt a hétköznapi stressz levezetésére az esti fürdő, borozgatással, filmnézéssel kiegészítve.

Egy különösen strapás vasárnap estén, mikor a nagyobbik náthával küzdött, a kisebbik meg sehogy nem akart elaludni; erősen ránk tört a régi program utáni nosztalgia. Viszont a fennálló körülmények között megvalósítása felért a lehetetlennel. » Tovább olvasom… «

Újra sztori szerda. Ha van egy kis időd, írd meg történeteted. Segíthetsz így nemcsak magadon, hanem anyatársaidon is. Ma újfent Adrienn jelentkezik egy könnyed, aranyos kis történettel. íme:

Nem kel megijedni.

Békésen éldegélünk, hangos szó, kiabálás ritkán van minálunk. Pláne tettlegesség. Bár párom szerint ezek mind nem kellenek a nők legbeváltabb fegyveréhez, a lelki terrorhoz. És szerinte közvetlen nőrokonai mesterien űzik ezt a tevékenységet, korra való tekintet nélkül (35, 9 és 2/3! év).

                  De ezúttal félretettünk minden intrikát, hiszen apának szülinapja volt. » Tovább olvasom… «

Újra sztori szerda, ahova bármelyikőtök küldhet kedves-tanulságos történetet, amivel anyatársait segítheti, vidíthatja…Most újra ”Flóraanyu” jelentkezik, aki bevezet minket a kétgyerekesek visztontagságos világába.

íme a történet:

Kisebbik gyermekünk nagyon nyugtalan alvó.

Gyakran előfordul, hogy délutánig alig alszik valamit. » Tovább olvasom… «

Most értesültem róla, hogy hamarabb kell jelentkezni az óvodába az idén. Eddig áprilisban volt az önkormányzati óvodákban a jelentkezés, most február 24.-ig kell, legalábbis itt Debrecenben. A nem önkormányzatikba eddig is hamarabb volt, ők egyénileg szabják meg mikor van. Itt a link, ahol bővebben írnak a debreceni jelentkezés módjáról, illetve jelentkezési lapot is lehet letölteni.

Folytatódik a sztori szerda, te is küldhetsz tanulságos történetet. Most egy szívbemarkolóan őszinte anya levelét olvashatjátok. A neveket a biztonság kedvéért megváltoztattam. Arra kérlek, ha van két jó szavad, ne tartsd magadban.

Kedves Enikő,

Először is szeretném megköszönni, hogy blogjának olvasója lehetek! A csecsemőgondozás témájában íródott sok hulladéktól „lépni sem lehet” a neten, így igazi öröm néha ilyen gyöngyszemre bukkanni. Akkor találtam Önre, mikor várandósságom gyanújára elkezdtem keresni a terhesség jeleit a neten, így mondhatom, hogy a kezdetektől az olvasója vagyok.

Többször eljátszottam a gondolattal, hogy egyszer én is megírom a saját történetemet, de rendre elvetettem, mert hát nem vagyok egy billentyűzet virtuóz, meg hát miért traktálnék bárkit is a már hátam mögött hagyott nyűgjeimmel. Aztán a minap a kezembe akadt egy újságcikk, amiben arról olvastam, mi az az öt téma, ami ha szóba kerül, a nők rendre hazudnak, és menten letagadják, hogy részük volt benne. A botox kezelés, és más egyéb között ott díszelgett a terhesség utáni depresszió is. Elgondolkodtatott, hogy miért nem beszélünk erről. Vajon jól van-e így? Két hónapja, amikor azt éreztem, menten megroppanok, és kétségbe esetten kerestem a egy halvány kapaszkodót a netet bújva, miért nem találtam egyetlen, az enyémhez hasonló történetet sem? Így most, Lilim reggeli szundítását kihasználva nekiveselkedek a saját történetem megírásának. » Tovább olvasom… «

 Újra sztori szerda. Te is küldhetsz történetet, ha van kedved. A mai aranyos történetet újra ”Flóraanyu”-nak köszönhetjük (Varga-Horváth Adrienn). íme:

3-4 hónapos lehetett a babánk, amikor még mindig nagyon zaklatottan teltek az éjszakáink. Voltak időszakok, amikor a tízperces szundikálásokat is beszámítva összesen 4-5 órát sikerült aludnom egy éjszaka, az este kilenctől reggel hétig terjedő időszakban. Történt egyszer » Tovább olvasom… «

Újra indul a sztori szerda!!! Lehet történeteket küldeni, akinek kedve van. Egyrészt segíthetsz így másokon, másrészt segít az agybepunnyadáson is. Szóval, ha kedved van, bátran írd meg tanulságos történeteteket. Az újraindulást Varga-Horváth Adrienn, kétgyermekes harcedzett anyukának köszönhetjük, aki több kedves kis történettel lepte meg minap a postafiókomat. Erre a hétre ezt választottam. Mivel a mozgásfejlődésről van benne szó, ha van kedvetek olvassátok el az ehhez kapcsolódó régi cikkemet is: Mozgásfejlődés ellen való vétkek.

íme a történet:

Flóra nem az a kimondott játszószőnyeg-akrobata alkat. » Tovább olvasom… «

Tegnap kaptam egy kedves levelet a fenti címmel, bearanyozta a vasárnap estémet, köszönöm:

Kedves Enikő!

 Veled ellentétben én szeretek írni. J

És a sztori-szerdáról már lecsúsztam ugyan, de úgy éreztem, a sok-sok okosnak hitt, de csalódással járó tanács után tőled végre hasznos információkat kapok. És ezt meg akartam köszönni.

Életünk eseményeit sokszor megörökítem egy-egy családi novella formájában, ebből aztán szívhez szóló ajándék kötetek szoktak kikerekedni családtagjaink számára.

A honlapoddal való megismerkedésem is egy ilyen novellába kívánkozott:

 Történt ugyanis, hogy nyolc év kihagyás után kistesó született nálunk, aki most már elmúlt hét hónapos. Szinte rögtön a pocakomban üdvözölhettem őt, ahogy elhatároztuk a párommal, hogy újból belevágunk a nagy kalandba.

De még ennyi kivárás után is felkészületlenül ért minket, amikor megérkezett közénk Flóra, mert az első hónapok bizony nagyon keservesen teltek. Pocakfájós, sokat síró babánk volt ő, mi pedig állandó kétségek között őrlődtünk, hogyan segíthetnénk. Közben nyolcéves, addig egyke nagylányunk is egyre erősebben harcolt a korábban csak felé irányuló szülői figyelemért.

Most már tudom, hogy sok probléma hátterében a bizonytalankodásunk állt, túl sokszor hallgattunk mindentudó nagyszülőkre; csalhatatlannak hitt, az interneten látszólag ingyen osztott, majd „ha teljeskörű megoldást akarsz és azt, hogy minden problémád azonnal megoldódjon, akkor már fizess is érte” csoda jótanácsokra. Persze eredménytelenül.

Szerencsére még mindig szoptatom Flórát, és ez sok nehéz helyzeten átsegített minket.

Viszont néhány hete már 1 – 1,5 órája ébredt éjszakánként és csak szopit akart, nappal pedig kizárólag kézben aludt el. Olyan kimerültek voltunk, hogy a férjem füldugóval, macskagyökér-altatóval aludt, én meg már nem mertem autót vezetni, mert egész nap csak szédelegtem. Ekkor rám találtak a „hathónaposan már át kellene aludnia az éjszakát” – rokoni intelmek, valamint a 2-3 napig hagyd sírni, a kiságyból vedd ki, tedd vissza; vagy szigorúan tilos kivenni, csak simogasd és vízzel itasd meg – jótanácsok. És ezt szajkózták a kisgyermekes barátok, valamint a szakkönyvek és az internet is.

Én pedig elhatároztam, hogy megcsináljuk! Ha másnak sikerült, nekünk miért ne menne. Persze napokig sírtam éjjel Flórával együtt, alig vártam, hogy legalább hajnal legyen, mert akkor már talán ér kivenni és megszoptatni, az talán már nem szabályszegés! J

Aztán amikor egy hét után sem történt semmi változás, maradtak az óránkénti-kétóránkénti ébredések, és szopi hiányában akár 2-3 órán át tartó éjszakai virrasztások, akkor a hetedik éjjelen hajnali két óra tájt fáradtságtól és álmosságtól alig látva rákerestem interneten „az éjszakai szoptatásról leszoktatás” címszóra, miközben kétpercenként mentem nyugtatni az akkor már újra egy órája bömbölő Flórát. És akkor bejött a www.dokimami.hu. Meg a bejegyzés, ahol leírtad, hogy tuti módszer márpedig nincs. Van számos lehetőség persze, de lehet, hogy nálunk egyik sem válik be. Főleg nem 2-3 nap alatt. Legalább hetek, hónapok hosszú türelme és fokozatossága kell hozzá. Különben meg nincs abban semmi rossz, ha szopik, rosszabb lenne, ha kétóránként pisilnem kéne kijárni.

Ezután még gyorsan elolvastam az ódát is, amit a szoptatáshoz írtál. Majd bementem Flórához, kivettem az ágyából és megszoptattam, ami elmondhatatlanul jólesett mindkettőnknek. Mikor visszamentem a szobánkba, a férjem félálomban hálásan rám nézett, és inkább mondta, mint kérdezte: „Megszoptattad?”. Aztán mindannyian nyugodt álomba szenderültünk.

Hát így nem szoktattuk le Flórát az éjszakai szoptatásról, aki azóta is fel-felsír álmában, de általában visszaalszik, és 3-4-5 órás periódusokban hagy minket kicsit többet pihenni. És így tanuljuk meg tőle mi, teljesítmény orientált felnőttek újra és újra, hogy az elfogadás sokszor nagyobb siker, mint a hőn áhítottnak hitt cél elérése!

Ha idáig jutottál, bizonyára végigolvastad, amit köszönök és minket is támogató munkádhoz kitartást kívánok:

Varga-Horváth Adrienn

Nemrégiben Dr. Meskó Bertalannal beszélgettünk a személyreszabott orvoslásról, genetikáról. Roppant érdekes a téma, legalábbis nekem, ezért gondoltam meginterjúvolom Bercit, hogy Ti is tanulhassatok tőle. Mit kell tudni róla, ki ő? Meskó Berci évekkel ezelőtt még orvostanhallgató korában robbant be a magyar orvosi és nem orvosi köztudatba, méghozzá azzal, hogy angol blogja a Scienceroll.com több első díjat is bezsebelt rangos blogversenyeken (magyar blogja a MedIQ). Ezenkívül két nagyobb volumenű dolog létrehozása fűződik nevéhez, az egyik a Webicina megalapítása (később még szólunk róla), illetve a világ első egyetemi kurzusa, ami a web2.0 és az orvoslás kapcsolatáról szól (én is résztvettem rajta). Nem mellesleg twitteren a 3. legtöbb követővel rendelkező orvos világviszonylatban. Emelett PhD tanulmányait a személyre szabott genetika területén végzi a Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrumában. Most ez utóbbi okán beszélgettünk.

J. E.: -Köszöntelek a dokimami olvasói nevében is. Vajon mennyire utópia az, hogy egy kisbaba a születése után kézhez kapja genetikai adatait? Ami tartalmazza többek között, hogy milyen betegségekre van hajlama? Azaz nekünk, felelős szülőknek, milyen óvintézkedéseket, milyen szokásokat kell kialakítanunk, tanítanunk neki, hogy elkerülje a betegséget? Realitás ez ma már, vagy a közeljövőben? » Tovább olvasom… «

Talán amikor várandós lettél sejtetted, milyen érzés lesz anyának lenni, de igazából fogalmad sem volt. Amikor a szülőszobán az ember mellkasára teszik csodálatos, kissé véres, magzatmázas kis porontyát, akkor az esetek többségében soha nem érzett boldogság lesz úrrá a szülőkön. Oly mértékben csodálatos és ésszel szinte felfoghatatlan a természetnek ezen csodája. Azonban a feldobott boldogság, szerelem érzés mellé igen hamar társul az aggódás, néha talán halálos aggódásnak is nevezhetnénk (a felfokozottsága miatt). Kissé nevetséges, de az elején » Tovább olvasom… «

Már csak egy hét van arra, hogy nyilatkozzatok a családi adókedvezményről, ha már februártól igénybe akarjátok venni. Nekem kicsit érthetetlenek voltak a leírások, amiket eddig olvastam, de most olvastam egy elég jó cikket. Ha érdekel az Origon Te is elolvashatod. A lényeg, a maximális adójóváírást (gyerekenként 10 ezer, illetve a harmadik gyerek 80 ezer Ft havonta) akkor lehet igénybe venni, ha egy gyerek esetén bruttó 109 ezer, két gyereknél bruttó 154 ezer, három gyereknél bruttó 487 ezer Ft fizetés megvan. Ha egy szülőnek nincs annyi fizetése, megosztható. Pl. a Gyed is adózik, a maximális Gyed most 109 200 Ft (egy gyerek után ebből is vissza lehet igényelni). Ráadásul évvégén újra el lehet dönteni hogyan osztjátok meg egymás között az adójóváírást, márha egyáltalán megosztjátok, és az összeget is meg lehet osztani, nemcsak úgy, hogy egyik gyerek másik gyerek. A 91. napos magzat is eltartottnak minősül, már utána is jár adójóváírás. Ha csak a párod igényli az adójóváírást, akkoris a Te munkáltatódnak is le kell igazolnia, azaz, van vele utána járás, ideje elkezdeni intézni, nehogy kifussatok az időből, ha már februárban meg akarjátok kapni a plussz pénzt.

Kihirdette a pápa, hogy 2011 a család éve lesz. Ha az ember nem olvas bulvárt, akkor is majd kiütik a szemét a válásról, megcsalásról, álompár széthullásról szóló címsorok. Persze ez mindig így volt, de ha kisgyerek is van a hírben, akkor szíven is vág minket a dolog. Nem szeretnék bulvárba átmenni, felsorolást tartani, nyámnyogni más kínján, biztos neked is több olyan híresség eszedbe jut, aki egy-két kisgyereket hátrahagyva kezd új életet egy többnyire fiatalabb kollega(nő) mellett.

Vajon miért van az, hogy sok kapcsolat megromlik a baba születése után??? » Tovább olvasom… «

Évvége felé az ember szereti átgondolni, hogy mire is jutott egy év alatt, mi volt jó és mi az amin változtatni szeretne. Év elején nagy hévvel vágtam bele a dokimami írásába is, tele voltam ötletekkel, tervekkel…majd hamarosan szembe kellett néznem azzal a ténnyel, hogy bizony két gyerek, az bizony nem egy. Azt a szabad egy-két órámat pedig egyre kevesebb energiával tudtam kihasználni. Visszagondolva, talán nem is baj, hogy a dokimami kicsit megtorpant, nem lenne energiám több kérdést, kommentet megválaszolni, mert arra azért próbáltam figyelni, hogy 24 órán belül mindenki választ kapjon.

Alapvetően igyekszem mindennek a pozitív oldalát nézni és ahogy osztottam szoroztam, rájöttem, azért csak volt némi fejlődés.

2010 dokimami blog eredményei:

• HON code megszerzése
• A látogatottság január óta megduplázódott
• A házi babaszépségversenyre gyönyörű képeket küldtetek
• Számos blog ajánlott olvasóinak vagy vett át cikket (köszönet érte)
• A goldenblog-on bent volt a legjobb 50 listán
• Számos nagyon kedves köszönő levelet kaptam (nagyon köszönöm, enélkül talán már abbahagytam volna)
• Elindult a blogértesítő és az elsősegély tanfolyam (sajnos csigalassúsággal halad, még nem ért véget, de januárban talán ez is bekövetkezik)
• Az idén is hívtak a két nagy kereskedelmi televíziótól, de gyerekeimre való tekintettel nem utaztam fel Bp-re néhány percért. (Ez ugyan nem eremény, de azért a hívás ténye jólesett, ezért vettem eredménynek.)

Szóval ennyi. Azért mégiscsak történt kis fejlődés, úgyhogy összességében örülök.

Köszönöm mindenkinek!

Az ünnepek táján mindenki azon töri a fejét hogyan lepje meg szeretteit, ismerőseit, barátait, netán üzleti partnereit. Rég nem érzett izgalommal várom már hetek óta a Szent Estét, majd megöl a kíváncsiság » Tovább olvasom… «

Nem tudom emlékeztek-e, nyáron elindítottam a sztori szerdát, ami sajnos, hamar elhalt, összesen 3 történet érkezett. Közülük a legmeghatóbb Angyalka fogantatásának viszontagságos története volt. Ha nem emlékszel, itt elolvashatod. A héten kaptam a jó hírt, hogy:

Kedves Enikő!

Még augusztusban a”sztori szerdában” írtam meg a történetünket a mi kis Angyalkánkról. Most még egy fantasztikus, igazi karácsonyi csoda történt velünk! Nekünk,akiknek szinte esélyünk sincs  spontán gyermekáldásra /ezt mondták!/ megfogant egy  újabb angyalkánk!  Szoptatás alatt! Már 13 hetes, minden rendben van vele! Ő a mi ajándékunk. Remélem minden hozzánk hasonló pár megélheti egyszer ezt az örömöt amit mi !
Ezúton szeretnék Neked és a Családodnak, valamint minden Dokimami olvasónak áldott ünnepet kívánni!

Nagyon köszönjük és kívánjuk, hogy minden rendben legyen!

Ma kaptam ezt a gyönyörű levelet és az írója engedélyezte, hogy közzé tegyem. Köszönöm (én nem tudok ilyen szépen írni). Nekem nagyon jól esett, remélem Neked is így fog a mai borongós, hideg, szélfújós nap után: » Tovább olvasom… «

Gondoltam a (többek között) virágkarnevál napja éppen megfelelő a “házi baba szépségverseny” lezárására. Eredetileg arra gondoltam, hogy ez nem olyan verseny lesz, ahol az a baba győz, akire legtöbben szavaznak, kvázi legtöbb ismerőse van. Hanem a legédesebb, a legszebb, a leggyönyörűségesebb…
Viszont be kellett látnom, hogy gyönyörű babáitok vannak és képtelen voltam eldönteni kik legyenek a nyertesek. Ezért felírtam egy cetlire a neveket, bele tettem egy tálba és a kislányom kisorsolta a nyerteseket. Kárpótlásul a többieknek elküldöm a Sztori szerdások ajándék e-jegyzetét (A nehézlégzés 7 gyakori oka és otthoni teendők…) és teszek egy ígéretet.
Az ígéret így szól: ha a dokimami a jövőben tovább fejlődik, és lehetőségem lesz, akkor még egy értékesebb ajándékot is kisorsolok közöttetek. Ez nem tudom mikor lesz, tekintve, hogy nem sok szabadidőm van (pontosabban jelenleg nincs is), de egyszer csak bekövetkezik reményeim szerint.

Nézzük a nyerteseket:

• Angyalka (sztori szerda: “Érte érdemes volt küzdeni”)
• Kontra Ádi:

• Viki:

• Léna:

A nyereményt a Pampers-Unicefnek köszönhetitek. Miért is?

Én is támogattam a Pampers-Unicef közös tetanusz védőoltásgyűjtő kampányát, ami már lezárult és képzeljétek el a magyar anyukák több, mint 700 ezer védőoltást gyűjtöttek és ezzel sok-sok ezer baba életét tudják megmenteni.

A nyeremény pedig egy baba CD (Italian, Russia, France, Armenia, Indonesia, Tahiti, Spain, Greece dalokkal).

A nyerteseket kérem, hogy írják meg a címüket az info@dokimami.hu-ra. A többieket pedig kérném, ha egy héten belül nem kapják meg az e-jegyzetet, jelezzék nekem.

Mindenkinek nagyon köszönöm a részvételt. Gratulálok gyönyörű babáitokhoz. Nagy élmény volt fotóitokat nézegetni. Köszönöm.

Ma egy csodálatos szívszaggató történetet olvashattok Angyalkától egy Angyalkáról…Zsepit készítsetek, szükség lesz rá. (Ne feledd, ha neked is van egy történeted, írd meg nekünk. Ajándékod: A nehézlégzés 7  gyakori oka és otthoni teendők csecsemő és kisgyermekkorban című e-jegyzet)
A mi történetünk hasonló sok babára vágyó páréhoz,akik mindent megtennénk,megteszünk azért,hogy részese legyünk a csodának.

» Tovább olvasom… «

Az elmúlt időszakban többen is voltak olyan kedvesek, hogy írtak a dokimamiról, ajánlották olvasóiknak, voltak, akik cikket kértek kölcsön, ezt szeretném viszonozni és szeretném a figyelmetekbe ajánlani őket. Szerintem sok hasznos, érdekes dolgot olvashattok ezeken az oldalakon:

MedIQ: Meskó Berci oldala, szerintem mindenki ismeri, világhíres orvosblogger. Blogja az orvoslás és a genetika furcsa, érdekes híreiről; a web.2.0 és az orvoslás kapcsolatáról szól.

Felicitasz: Terhesség, szülés, babázás, gyereknevelés, szakirodalom … és egyéb hasznosságok.

Akiknek pedig cikket kölcsönöztem:

Hód-mami és a Szülőklapja. Mindkettő hasznos és érdekes oldal

Ajánlom őket.

Ezen a héten Henrietta osztotta meg velünk szoptatással, álhasfájással, téves diagnózissal kapcsolatos tanulságos kis történetüket. Nagyon köszönöm. íme a sztori: » Tovább olvasom… «