Remélem mindannyiótoknak szépen, békésen telt a karácsonyotok és bizakodva várjátok az új évet. Ilyenkor mindenki számvetést készít, gondoltam a dokimamira is ráférne.

Mi történt a dokimamin?

Nem túl sok minden.

Február-márciusban volt az ingyenes Mit tegyek, ha baj van? mini e-mailfolyam, ez a vártnál sokkal több energiámat vette el és nagyon legyengültem. Ettől kezdve próbáltam visszavenni, kissé leépíteni a blogot, már olyan sok kérdés érkezett nap mint nap, egyszerűen nem győztem.

A másik történés a nyereményjáték volt, illetve volt ígérgetés ingyenes tanfolyamokról, melyek nem valósultak meg.
Ami nem látszott:

rengeteg könyvet átolvastam, elméleteket gyártottam, eszelősen kerestem válaszokat arra hogyan kell élni, mi az amit rettenetesen hiányoltam az orvosegyetemi képzésből, miért nem lehet segíteni senkinek, de ha mégis hogyan, legfőképpen pedig hogy mi is pontosan a bűn, honnan tudhatom…azt hiszem nagyjából megtaláltam a válaszokat, mellyel már tovább lehet lépni, már csak meg kellene valósítani az életemben…ami nem biztos, hogy sikerülni fog.
Jövő évi tervek: a fent említettek gyakorlati megvalósítása.

Ezenkívül: alternatív módszerek kipróbálása magamon. Igazából olyan apró dolgokra, módszerekre vadászok, melyeket a gyerekeknél tudnék hasznosítani, ha valamilyen problémájuk van. Félve vallom be, valójában kissé gyógyszerfóbiás vagyok (gyerekkoromban túlgyógyszereztek és erős orvos és gyógyszerutálat alakult ki, enyhe formában még mindig tart) és jó lenne olyan egyszerű dolgokat találni, mellyel nyugodt szívvel segíthetem őket. Elképzelhető, tapasztalataimat, könyvélményeimet meg fogom osztani veletek itt a blogon.

A Mit tegyek, ha baj van? elsősegélyes e-mail sorozat tökéletesítéséről letettem. Kicsit javítottam rajta (több új téma is lesz benne), még átnézetem másokkal is, hogyha van benne hiba, észrevegyük és mihelyt lesz időm fel fogom tenni az oldalra. Még nem tudom, e-mailes lesz-e, vagy az oldalról simán elérhető, ez utóbbi valószínűbb, márcsak magam miatt is, így talán kevésbé fárasztó, igaz, így nem tudom garantálni, hogy egy nap csak egy leckét olvassatok el. Ingyenes lesz továbbra is. A régebbi cikkeimet fokozatosan át fogom nézni törlés vagy javítás céljából, kicsit máshogy látom most a világot, mint ezelőtt.

Saját tanulságok erre az évre:

1. Gyerekkorodban több eszed volt, mint most.
2. Ne higgy olyannak, aki el akar adni neked valamit!
3. Különösen óvakodj azoktól, akik arra bíztatnak, hogy meg kell változtatnod a gondolkodásodat, meg kell tagadnod a szüleidtől hozott értékeket…és közben el akarnak adni neked valamit!
4. Ne akard megváltani a világot!
5. Légy óvatos az eszeddel, csapdáddá válhat, az érzéseid, megérzéseid sokkal megbízhatóbbak!
6. Ne centrifugázd ki a hugod ezeréves maciját 1600-as fordulatszámon! (még mindig jönnek elő hungarocell bogyók a mosógépből)
7. Bízz saját gondolataidban, érzéseidben, ne engedd, hogy mások befolyásoljanak!
8. Ne keresd tovább a helyed az életben, majd lesz valahogy!
9. Ne egyél nyersen batátát, legalábbis ne egy egészet, megha az pici is!

Nagyon boldog új évet kívánok Mindannyiótoknak!

Elkezdődött az advent, írhatnék számos praktikus jó tanácsot…afféle régi dokimamis cikkeket. Most nincs ehhez erőm. Az idei év megrendítő volt számomra, bár semmi külső eseményről nem tudok beszámolni, a történések a fejemben zajlottak. Olyan év volt, mikor az embernek 40 napot a pusztában kellene tölteni (csakhogy nekem a puszta a fürdőkád volt, napközben pedig igyekeztem helytállni duracell gyerekeim etetésében, nevelésében). Kimerítő volt egyszerre egyensúlyban tartani a családot, a háztartást és szellemi háborúimat megvívni. A legdurvább persze az egészben az, hogy semmi olyanra nem jöttem rá, amit már tizenévesen ne tudtam volna, igaz, amit akkor zsigerből tudtam, azt mostmár ésszel, logikával is tudom, azaz kijelenthetem 100%-osan biztos vagyok az igazságtartalmában.

Rinyálhatnék, okoskodhatnék mikre jöttem rá, de nem sok értelme lenne. Hiába mondanám bárkinek, hogy egyetlen hiteles forrást találtam az életről, vagy hogy a tudománynál a művészet sokkal fontosabb.  Annyi bizonyos, benne vagyok a kakában. Nagyon nagy munka vár rám. Csak éppen most nincs napfény, nincsenek frissen mosolygó gyümölcsök és jobban teszem, ha nem gázolok mezítláb homokban sem (jelenleg inkább sár)…a szabadidő hiányáról nem is beszélve. Le kell térnem a társadalom, szüleim által javasolt ösvényről, el kell indulnom végre saját utamon (amit alig látok a porfelhőtől és nem túl kecsegtető), nem halogathatom tovább, egyedül kell felderítenem, csak remélni merem akadnak majd segítőim és nem fogunk éhen halni közben.

Úgy érzem a dokimami oldalt nem fogom megszüntetni, kis átalakítás után része lehet a jövőmnek is, vannak még olyan témák, melyek feldolgozása fontos vagy érdekes lehet és az eddig be nem tartott ígéreteimet is szeretném késve ugyan, de betartani.

Az idén már nem valószínű, hogy írni fogok, próbálok erőt gyűjteni és ráhangolódni az ünnepre A nyereményjáték eredményéről e-mailben foglak értesíteni Benneteket. Most pedig megyek Betlehemet ragasztgatni…mindenkinek békés, áldott ünnepeket kívánok!

A dromedár rémálma

Talán már el is felejtettétek, hogy november 30.-án kisorsolok egy kis ajándékot közöttetek. Ugyan a sorsolásig van még néhány nap, de gondoltam a választékot feltöltöm, addig is lehet előre gondolkozni.

Szerintem ezek a képeim illenek leginkább gyerekszobába, bár nem oda készültek (többségüket még 17 évesen készítettem)

Néhány informácó a képekről: a nyertes nem az eredeti képet kapja, hanem egy vászon printet. Tudom a képeim egyesek lelkivilágától, stílusától távol állnak, ezért festettem egy átlagos kis képet erre az alkalomra (Szepi pillangó vadászaton), ez még nem a végleges állapota, csak vázlat, akkor fogom befejezni, ha a nyertes azt választja, természetesen ebben az esetben nem vászonprint, hanem az eredetit kapja a nyertes.

Figyelem! Egy héten belül ha nem jelentkezik a nyertes a képért, akkor újra sorsolok.

(A képekre minden jog fenntartva, kérlek ne másold!)

SZERK: Mivel aktualitását vesztette a bejegyzés, a képek eltávolításra kerültek.

Az apró betűs rész után nem várhatott tovább az aranybetűs rész sem. Mert a fenekestül felfordult, nagyobb fizikai és szellemi leterheltség mellett bizony ott van a csoda is. Nem tudom ki hogyan éli meg és hogyan nevezi, most nem jut jobb szó eszembe, mint -amikor megremeg az ember lelke- több ez annál, mint amikor nagyon egyben vagyunk, jól érezzük magunkat, azokra a lélekremegős pillantokra gondolok, melyek örökre belevésődnek az ember emlékezetébe, mikor az ember sírni tudna a gyönyörűségtől, szinte elviselhetetlen. Pl. gimnazista koromban volt egy fa, melyet a buszról pillantottam meg reggelenként, ez minden reggel elvarázsolt, beleremegtem a szépségbe minden egyes nap. Persze ilyen sokszor történt azóta is, de azokra konkrétan nem emlékszem ennyire. Vagy amikor először beszélgettem valakivel úgy, mintha két pucér lélek gubbasztana együtt a faágon. Aztán ott van az a pillanat, amikor megismerkedésünk utáni első randin beültem a férjem mellé a kocsiba és egy másodperccel később kicsúszott a talaj a lábam alól és menthetetlenül őrülten szerelmes lettem. De mindezek eltörpültek Pannám születése után, ami leírhatatlan érzéseket hozott. Szóval nem olyan sok ilyen pillanat volt eddig az életembe, volt, hogy éveket kellett várni egyre, mégha jól is éreztem magam közben.

Mióta van két gyönyörű gyermekem és igazi család lettünk gyakran vannak ilyen pillanataim (remélem ezek is bevésődnek örökre és eszembe fognak jutni vénasszony koromban). Leginkább akkor mikor nézem őket hogyan hancúroznak az apjuk hasán. (Persze közben rettegek is, hogy nem érdemlek meg ennyi jót és egyszer az élet elveszi ezt.)
A kissé szirupos bevezető után (ami egyébként sem az erősségem, Somanyu ezt sokkal, de sokkal szebben megírta, itt elolvashatod) próbálok a lényegre térni és összegyűjteni milyen előnyei vannak (a lista nem teljes, lehet folytatni, most ezek jutottak eszembe), ha az embernek két vagy még több (abba csak testvérként van tapasztalatom) gyereke van.

• Legjobb barát. Biztos támasz lehet nemcsak gyerekkorban, hanem felnőttként is. (Kétségtelen ez nem törvényszerű, de azért én reménykedem, hogy így lesz.)
• Önzőség, egoizmus csökken. Szokássá válik, hogy megosztom azt ami az enyém, nem vagyok irigy, nemcsak magamra gondolok…Megtanulja az ember a lemondást, hogy gondolni kell másra is, a családi összetartozást…
• Együtt sokkal bátrabbak. Játéknál, idegen helyen, alváskor. Pl. Pannám fél egyedül kimenni mama kertjének végébe, de Botonddal kézen fogva szépen mennek kettesben és szednek paradicsomot, almát…nagyon édesek.
• A nagy tanítja a kicsit. Példát mutat és konkrétan is. Van, hogy ülnek egymás mellett az ágyon és Panna mesét “olvas” Botinak. Vagy a minap lehajolt, hogy Botond gombolhassa be a kadigánját. A kicsi egyfolytában a szeme sarkából lesi, Panna mit csinál és majmolja. így már 8 hónaposan bukfencezett, egy éves kora körül már javában szerepjátékot játszott, beszélni is szokta tanítani, mondókákat játszik vele…már látszik, Panna ősanya típus, Botond meg persze imádja. Teljesen belebetegedett mikor elkezdett oviba járni a Pannája.
• Megvédik egymást. A szomszéd kisfiú meghúzta Panna haját, Boti fogta magát és finoman fejbe vágta. (persze nem támogatjuk a verekedést, de azért kicsit mosolygott anyaszívem)
• Önfeledten tudnak hancúrozni együtt. Buli van. Együtt sokkal felszabadultabban tudnak örjöngeni, jó látni az önfeledtséget, mégha a dobhártyák és az idegek nehezen viselik is.
• Egy idő után nagyon jól tudnak együtt játszani, így jobban lehet haladni a főzéssel, házimunkával, mintha csak egy gyerek lenne otthon.
• Újra babázhatsz. Már előre félek mi lesz jövőre. Ugyan már Boti sem kisbaba, de még azért elég babás. Mi lesz velem, ha nem lesz baba comb és baba csimpaszkodás itthon, nem tudom.
• Nálam a két gyerekkel együtt jött két nemvárt hatás is. Az egyik: az itthon töltött évek, oly mértékben hozzászoktattak az igazsághoz és a lényeghez, valószínűleg képtelen leszek folytatni életem eddigi vonalát, a hazugság, gonoszság, felszínesség, képmutatás … már elviselhetetlenek számomra, nem tudom becsukni a szemem.  A másik különös dolog: azt gondoltam eddig, hogy hát szeretem magam, hiszen mindenki szereti magát. De nem. Lassan tényleg kezdem szeretni magam, hála férjemnek, gyerekeimnek. Sok téveszmém lerombolódott mióta két gyerekes lettem, bölcsebb lettem és kénytelen leszek gyökeresen megváltoztatni az életemet. Engem menthetetlenül megneveltek gyermekeim.

Kapcsolódó bejegyzések:

Legyen még egy gyerekem? (az apró betűs rész következik)

Két gyerek altatása

Két gyerekkel vajon milyen lesz?

Mi (ki) fenyegeti a kistesót?

Várandósan egy kisdeddel (11 jó tanács)

“Csak akkor kezdődik az élet, ha az ember nem tudja, hogy mi lesz.” Tolsztoj

“…tulajdonképpen a kozmikus csecsemő, kicsiny, újszülött gyermek, mint a kis Héraklész, aki semmit sem tud, és nem akar tudni a becsvágyvilág kényszerzubbony-logikájáról. Akinek egyetlen fontos dolog van, hogy abban a mámorító tündöklésben, ami az élet, gyönyörködjék, és azt élvezze. Minden fenntartás, minden gátlás és zavar és bonyodalom és szégyen nélkül. Élvezze, és ne hagyja magát ebben az élvezetben megzavarni. A kisgyermek titka, hogy a világ misztériumát pontosan annak látja, ami, s ez számára teljesen fölöslegessé tesz minden úgynevezett filozófiát, amelyet kinevet, és úgynevezett vallást, amelyet őrültségnek tart… …Ez az ártatlan gyönyörvágy, mert az élet édes és gyönyörű. Ez az, amit Shakespeare midsummer madnessnek hív, ez a szentivánéji őrület. Ez az, amiért nekünk annyira kell a jó étel és ital és a csók és a szerelem és a jó alvás és a meleg és a virág és a séta és a napfény, s amiért nem kell, egyáltalában nem kell a loholás, a munkában való meggörbülés, a hazugság, a fontoskodás, a nagyszakállú tudomány és a pergamentsárga vallás. Ezért kell nekünk mindenekelőtt a béke, a nagylelkűség, a derű, a nevetés, az előítélettelenség, s ezért nem kell nekünk a zsivaly, a tülekedés, a háború, a komiszság, az elv és az erőszak.” (Hamvas Béla: Titkos jegyzőkönyv)

Lassan kellene az oldalnak egy logo, de fogalmam sincs mi lehetne az. Most rajzoltam csirkéket (dokimami-tyúkanyó asszociáció miatt, először a tehén jutott eszembe, de azt elvetettem), de nem vagyok megelégedve velük, majd még gondolkozom, de ha tud valaki valami jót, megköszönném. Pannámat rögtön megihlették a tyúkok és 2 perc alatt ő is legyártotta a sajátjait, szerintem édesek lettek:

Kézen áll a tyúk:

Biciklizik a tyúk:

Hidat csinál a tyúk:

Autózik a tyúk:

Esküvője van a tyúknak:

Megkaptam a Zeneker Kiadó (www.zeneker.hu) két legújabb CD-jét, nagyon örültem nekik, hogy “tesztelhetem” gyerekeimen őket, köszönöm. Különösen a MAGYAR ÓVODÁS DALOK ARANYALBUMA érdekelt. Tegnap végre meghallgattuk. Tetszett, hogy egy-egy éneknél (egyébként 31 van rajta) először csak a dallam szól valamilyen hangszeren (ekkor lehet találós kédést játszani, vajon melyik dal ez, vajon milyen hangszer szól…), majd elénekli egy gyermek kristálytisztán, végül a kórus. Majd többször eléneklik (közben lehet megtanulni, velük énekelni), és van, hogy újra csak a hangszer szól (ekkor “egyedül” énekelheti a gyerek). Nálunk működött a dolog, Panna önkéntelenül is énekelt a gyerekekkel és nemcsak azt, amit már ismert. Az albumnak hála, eszembe jutott több olyan dal is, aminek már a létezését is elfelejtettem, nemhogy a dallamát. A másik CD, Világhírű rajzfilmslágerek magyarul, ezt még nem hallgattuk végig, az ovis dalok jobban érdekelték Pannát, még nem igazán ismeri ezeket a meséket. Ezt majd babázás közben fogjuk hallgatni.

És most következzen egy kis reklám, a kiadó így ír róluk:

Megjelent egy szenzációs válogatás MAGYAR ÓVODÁS DALOK ARANYALBUMA címmel! 51 percben összegyűjtöttük a 31 legismertebb és legnépszerűbb magyar óvodás dalt, amit természetesen gyerekek énekelnek. Az “Egyszer volt egy kemence” című dal Szabó Gyula Kossuth-díjas színművész előadásában hallható. A gyerekeknek és a szülőknek nagy kedvence lesz ez a kiadvány!

Bővebben…

Megjelent a Világhírű rajzfilmslágerek magyarul című CD! Az album címe mindent elárul. A kiadványon egymás után csendülnek fel az utóbbi évek legnépszerűbb rajzfilmslágerei, természetesen magyarul. A CD-t  4 magyar klasszikus rajzfilm főcímdal teszi teljessé.

Gimnazista koromban ez volt az egyik kedvenc versem. Ma ő jutott eszembe. Érdekes mennyire mást jelent most, mint akkor. Azt hittem akkor, hogy értem, de nem. Csak éreztem, most már egyre inkább értem is.

Babits Mihály: Zsoltár férfihangra
- Consolatio mystica -

Tudod hogy érted történnek mindenek – mit busulsz?
A csillagok örök forgása néked forog
és hozzád szól, rád tartozik, érted van minden dolog
a te bünös lelkedért.

Ó hidd el nékem, benned a Cél és nálad a Kulcs
Madárka tolla se hull ki, – ég se zeng, – föld se remeg,
hogy az Isten rád ne gondolna. Az Istent sem értheti meg,
aki téged meg nem ért.

Mert kedvedért alkotott mennyet és földet s tengereket,
hogy benned teljesedjenek, – s korok történetét
szerezte meséskönyvedül, – s napba mártotta ecsetét,
hogy kifesse lelkedet.

Kinek színezte a hajnalt, az alkonyt, az emberek arcát? Mind teneked!
És kinek kevert sorsokat és örömet és bánatot,
hogy gazdag legyen a lelked? És kinek adott
annyi bús szerelmeket,

szerelmek bûnét és gyászát? s hogy bûn és gyász egysúlyú legyen,
eleve elosztott számodra szépen derût és borút,
sorsot és véletlent, világ nyomorát, inséget, háborút,
mindent a lelkedre mért

öltöny gyanánt: – úgy van! eónok zúgtak, tengerek száradtak, hogy a lelked: legyen
császárok vétkeztek, seregek törtek, hogy megkapd azt a bút,
amit meg kellett kapnod, és világok vihara fútt
a te bûnös lelkedért!

Mert ne gondold hogy annyi vagy amennyi látszol magadnak,
mert mint látásodból kinõtt szemed és homlokod, úgy nagyobb
részed énedbõl, s nem ismered föl sorsod és csillagod
tükörében magadat,

és nem sejted hogy véletleneid belõled fakadnak,
és nem tudod hogy messze Napokban tennen erõd
ráng és a planéták félrehajlítják pályád elõtt
az adamant rudakat.

Olyan sok mindent szeretnék írni a blogra (még az augusztusra tervezett cikk sorozatot sem kezdtem el írni), de egyszerűen nincs időm. Elkezdtük az ovit. Pannának ugyan bejött, viszont Botondka nagyon rosszul viseli hiányát, mikor Panna hazajön, próbálják bepótolni az elmaradt napot néhány óra alatt, khm…szóval még nem álltunk be az egyensúlyi állapotba…Cikk helyett kicsit átgondoltam melyek azok a dolgok, melyek az elmúlt években nekünk beváltak:

Bevált: -mosogatógép (utálják, ha mosogatok),  -egyben mosó-szárítógép (sok vasalást megspórolt, nem mindig használom, de néha nem is tudom mit csinálnék nélküle), – nincs lakás és kocsihitelünk (anno a pénztárcánkhoz csökkentettük igényünket), -egy városban lakunk anyuval, – ha senkire sem hallgatok, csak magamra, -tánciskola Pannának (csodás lábizomzata lett, gyönyörű tartása…), -szerelemből házasodni, -anyává válni, -anya fejéből mese (ez a kedvenc), -együttaludni a gyerekekkel (nekem nagyon megnyugtató érzés és kevésbé fárasztó)…

Nem vált be: -anyának nincs szüksége egyedül töltött időre (de lenne), -anya egyedül mindent megold (ha két élete lenne), -majd én megváltoztatom a lépcsőházunkban lakók hozzáállását (vannak eredményeim, de már belátom reménytelen), -nincs kertünk (ez néha nagyon hiányzik), -nem akartunk szekrényeket (ha lenne gardróbszobánk reális lehetett volna, de így?) -ládában tartani a játékokat (káosz), -elérhető nyitott polcon tartani a ruhákat (önszivatás), -szó szerint venni szabályokat, irányelveket (egyébként is utálom, ha megmondják mit csináljak), -beszélő baba (bármivel több ideig játszanak), -alacsonyra tenni a villanykapcsolót (apa két hónapig fejlámpával járt pisilni), -anya fejéből mese (nagyon fárasztó minden nap min. 3 újat kitalálni), -a szüleim kedvére tenni, ahelyett hogy a saját utamat járnám (-10 év az életemből eddig), -hinni az életre szóló barátságban (milyen naiv voltam), -együttalvás a gyerekekkel (hiányzik apa és baromi kényelmetlen néha, előfordul, hogy kénytelen vagyok félig a levegőben lebegni, rosszabb esetben a földön végzem)…

Nektek mi vált be és mi nem?

Nagyon köszönöm azoknak, akik szavaztak rám a goldenblogon. Nagy meglepetés volt, 11 emberről tudtam, a többi 121 szavazat igazi ajándék volt. Ezzel sikerült az életmód kategóriában a 176 blog közül a 13. helyre repítenetek. Köszönöm nagyon. Egyet azonban meg kell jegyeznem. Nekem nem esett le rögtön, hogy facebookos szavazás lesz, bár már akkor lehetett sejteni, hogy ez a goldenblog nem a minőségről fog szólni, különösen ahogy jöttek ki sorra a többi kategória eredményei. Gondolom ezt ellensúlyozásképp vezették be a zsűri szavazást. Kicsit felháborodtam meglepődtem az eredményen. Felicitasznak ott lett volna a helye az első 3-ba, de minimum a 10-ben. Jó, bevallom, nekem nincs időm szörfölgetni a neten mostanában, csak néhány blogot olvasok, szinte csak egyet, a Felicitaszét. De csodálom mennyi munkát tesz bele egy-egy bejegyzésébe, ráadásul jól is tud írni, számomra érthetetlen hogy ezt a zsűri nem értékelte. A másik felfedezésem Lustanyu volt. Én nem ismertem eddig, sokkolt is a sok cifra, de ugyanakkor meg vicces és szerethető. Ha rossz kedvem lesz, akkor már tudom hova kell menni nevetgélni. Bezzeganyáról már hallottam, de még nem volt időm olvasgatni, ha lesz időm, oda is be-be fogok nézni, ezt úgy látom többen írják. Blogolok itt a magam nagy magányában és azt se tudom mi történik a világban, a neten, ha másra nem, arra jó volt ez a goldenblog, hogy fejemhez kapjak kicsit.

Visszatérve: NAGYON KÖSZÖNÖM MINDENKINEK a szavazatát!!!!

(ui.: A zsűri mentségére legyen mondva, legalább a Háziorvos Blogot értékelték, de Felicitaszt akkor sem bocsátom meg nekik.)