Ebben a bejegyzésben nem fogok semmilyen trükköt megosztani, nem fogok tanácsot adni, egyszerűen csak elmesélem nagyvonalakban hogyan választottam el cici imádómat fájdalom és erőszakmentesen. Első gyermekem szépen magától leszokott a szopiról másfél éves korában, gondoltam milyen jó lenne ha a másodikkal is így lenne. Botondka azonban oly mértékben imádta a ciciket (még szopi időn túl is), hogy nem sok remény volt erre. Mikor két éves lett, éreztem, kezd elegem lenni. Mások tapasztalatai azt mutatták, a két évesnél idősebbek nem szoktak csak úgy maguktól leszokni, tőlük el kell venni a cicit.

Tudom hülyeség, mert minden gyerek, minden élethelyzet más, de szerettem volna látni, hogy Botond is magától elfelejt szopni és nem én veszem el tőle imádott csecseit. A jól bevált módszerhez folyamodtam, a fokozatossághoz és a szétválasztáshoz. Fokozatosan szétválasztottam a fekvéstől (mert mi fekve szoptunk) és az alvás időtől a szopit (a másik szobában szoptattam). Próbáltam hamarabb levenni (de ha még tiltakozott, akkor hagytam)…szopi előtt megitattam…figyelemelterelés is volt…beszélgetések…de persze nem ragaszkodtunk szigorúan ezekhez a “szabályokhoz”…inkább csak törekvésnek nevezném őket és többnyire sodródtunk az eseményekkel. A dolog működött és egy jó hónap alatt elfelejtette a szopit.  Ennél rövidebb idő alatt is véget lehetett volna neki vetni (ha szigorúbb lettem volna), vannak akik ecettel, körömrágásról leszoktató körömlakkal kenik be mellüket vagy leragasztják, egyszerűen nem adják oda többet és még biztosan sok más bevált módszer is létezik. Ha ez nem vált volna be előbb-utóbb én is valami trükkhöz folyamodtam volna. Nekünk jó volt így, megvolt az az érzésem, hogy ő nem kérte a cicit és nem kellett hadakoznom, szívszaggató vagy hiszti sírást hallgatnom. De meg tudom érteni azokat is, akiknek nincs ehhez türelmük és inkább a pár napos sírást választják.

Végezetül: meddig illik szoptatni? Azt hiszem addig, amíg elegünk nem lesz belőle és már nincs igazából szüksége rá a gyermeknek.

Kapcsolódó bejegyzések:

Óda az éjszakai szoptatáshoz

Éjszakai szoptatásról való leszoktatás

Szoptatás kezdet és vég: kb erre számíthatsz

Szoptatás cikkek

Manapság a csapból is a szoptatás fontosságának hangsúlyozása áll. Ez nagyon jó, mert egyre több anya vállalja a nehézségeket, harcol meg a sikeres szoptatásért. Mint mindennek ennek is van azonban hátulütője. Azok, akik igazán komolyan veszik az anyaságot, igazán jól akarják csinálni, azokban komoly stresszt okozhat.

Mi van, ha nem sikerül?

Mert bizony van, hogy valaki a feje tetejére is állhat, akkor sem sikerül. Az élet egyáltalán nem olyan, mint a könyvek. A baba születése előtt hogy hogyan készülsz a szülésre, csecsemőgondozásra, milyen könyveket veszel meg, miket olvasol, nagy befolyást gyakorol arra, hogyan fogsz nekikezdeni a babázásnak, hogyan fogod megélni a szülést. Mire gondolok? Pl. elolvasod a Suttogót és úgy fogod érezni, a legfontosab dolog, hogy a baba aludjon éjszaka. Veszel egy bábás könyvet, félni fogsz a kórházi szüléstől, veszel egy nagy képes kismama könyvet, ott fogsz hagyni egy milliót a bababoltban. Ha szerencséd van, akkor lesz egy szuper szülésed, egy kisangyal babád és akármit olvastál, az működni fog. Ha valami kis porszem csúszik a gépezetbe, akkor viszont borulhat sok minden. Görcsös leszel, önbecsülésed romokba, semmi sem sikerül, tehetetlen vagyok…és egyéb érzések keríthetnek hatalmukba. Néhány hónap alatt valószínűleg bele fogsz rázódni, el kezdesz az ösztöneidre hallgatni, rájössz, hogy te X. Y. vagy és a kisbabád Z., a férjed M. és nektek máshogy jó, mint a szomszédnak, máshogy, mint ahogy a Suttogó tanítja…Mert ti nem vagytok átlagok. Különlegesek vagytok.

Jó dolog a hivatalos ajánlás, mert némi fogódzót nyújt, de elég széles a járható út, nem muszáj a közepén menni, a széle is jó lehet, ha úgy sodor az élet. Tudom, manapság mindenki a statisztikák bűvkörében ég. Bár én is ezt tanultam, de kezdek nem túlzottan hinni benne. Társadalmi kérdésekben nagyszerű lehet, egy alapos, jól megtervezett, megfelelő szakértelemmel elemzett statisztika, befolyásmentes, de egyéni szinten nem feltétlenül működik. Különbözőek vagyunk. Jó lenne, ha mindenki megtanulna figyelni a testére, a lelkére, a megérzéseire. Szinte minden vitás kérdésre választ kaphat.

Kicsit hosszúra sikerült a bevezető és igazából egyetlen célom volt vele, hogy ne görcsölj.

Járd a saját utadat.

Ha nem minden úgy alakul, ahogy eltervezted, akkor próbáld a kerülő útból a legtöbbet kihozni. Lehet, hogy ezért egyesek elátkoznak, tiltólistára tesznek, de merem állítani, nem a szoptatás a legfőbb jó. A legfőbb jó: a kiegyensúlyozott, boldog, egészséges család és hogy mindenki a saját útját járja.

Gondoltam leírom tapasztalataimat, gondolataimat, hogyan is néz ki a szoptatás a kezdetektől a végéig, hátha segít valakinek elfogadni, megérteni azt az állomást, ahol jelenleg tart, vagy hamarosan elkövetkezik.

Az elfogadás a babázás időszakában mindig sokkal hatékonyabb, mint az erőszak.

Vannak dolgok, amiket nem tudunk megváltoztatni, van amikor fel kell adni. Nem könnyű a szoptatás, sőt sokszor nagyon nehéz, de a “jutalom” miatt megéri küzdeni,  az ésszerűség határain belül. Mint említettem nagyon sokfélék vagyunk, mindenkinek a története, tapasztalata kicsit más, ezért kérlek nézd el nekem, ha a te eseted kimarad.

Optimális esetben a baba születése után nem sokkal mellre kerülhet. Ebben még szokott segíteni a kórházi személyzet, valahogy beletömik a melled a kisbabád szájába. A legtöbb időre született babánál működni szokott a szopóreflex, viszont kiderülhetnek olyan apróságok, hogy pl. befeleforduló mellbimbód és mindig kiesik a szájából…

Ezután keserves napok következhetnek, persze csak a tested szempontjából, a lelked a mennyekben fog járni, ha egészséges, gyönyörű kisbabád született. A szoptatás az elején fáj. Nem elég, hogy a mellbimbód, de a közben beköszönő méhösszehúzódások miatt is nagyon szenvedni fogsz. Ehhez társulhat az a tény, hogy bár fekve a legkényelmesebb szoptatni, sok kisbaba nem tud még ilyen csepp korában fekve jól szopni. Előfordulhat, hogy ülnöd kell a gátsebeden, ami fájó mellbimbó és durva méhösszehúzódások közepette pokoli kín lehet. Szerencsére ez nem tart sokáig.

Az első napokban nem igazán lesz tejed, olyan érzésed lesz, mintha az üres, érzékeny melled szopná a kicsi, de hiába. De ez nem így van. A colostrum ott van, igaz kevés, de ez a sok cicirágás hozzájárul, hogy minél hamarabb belövelljen a melled, megjöjjön az igazi, fröcsögő, minent elárasztó anyatej. Az első napokban ezért nagyon fontos, hogy amikor csak tudod, tedd mellre a kicsit. Persze figyelned kell a helyes tartásra és hogy a mellbimbód alaposan a szájában legyen. Könnyen lehet, hogy ki fogja sebesíteni, talán vérezni is fog, plussz rettenetesen fájni, mert attól még gyakran kell mellre tenned a babád, hogy pokoli kínokat élsz át közben.

Mi zavarhat be az elejébe? Több minden. A leggyakoribb a sárgaság. Aluszékony a baba, sokat kell napoznia…ha pedig nem rágják a cicit, akkor nem siet belövellni. Amit tehetsz, fejsz és odaadod neki kispohárból, kiskanállal, ahogy sikerül. Optimális esetben a kórházi személyzet támogató tanácsaival fog ellátni. A fejés nem olyan egyszerű, mint gondolnánk. Meg kell tanulni. Rá kell jönni. Az előtej, a colostrum kifejésére nincs szükség mellszívóra (alkalmatlan rá), csak a kezedre, meg egy steril pohárra. Kérd, hogy tanítsanak meg. Kevés olyan szánalmas pillnatot tudok felidézni az életemből, mint amikor megtanultam fejni (bár akkor nevettünk rajta). Emlékszem, először négykézláb álltam a kórházi ágyon, a férjem pedig a pohárral próbálta elkapni a lecseppenő tejet.

Optimális esetben mire mentek haza, már megtapasztalod milyen amikor kőkemény a melled és spriccel belőle a tej. Elképzelhető, hogy ebben az időszakban a szoptatás kezdetén olyan érzésed lesz, mintha tűvel szúrnának, ahogy beindul a tejleadó reflex, de ez nem mindenkinél van. Több tejed van, mint amennyit szopik a baba. Amíg nem áll be a kereslet-kínálat egyensúlya, addig úgy érezheted magad, mint egy tejcsárda. Elég csak ránézned (rágondolnod) a babára, már folyik is a tej a melledből, ha szoptatsz, folyik a másikból is. Emelett még a testszagod is megváltozhat ebben az időszakban, nem feltételnül pozitív irányba.

Vannak, akiknél elmarad ez a nagy belövellés. és már a kezdetekben sincs elég anyatej. Mi okozza? Talán a stressz, lelki blokkok, hormonális dolog, ki tudja. Viszont ilyenkor ne rontsd tovább a helyzetet azzal, hogy rossz anyának titulálod magad. Próbáld megőrizni azt a tejet, amennyi van, ameddig tudod. Ma már nagyon jó tápszerek vannak, ugyanolyan egészséges kisbabád lesz, mint a szoptató szomszédnak. Viszont ha vádolod, marcangolod magad és egyre mélyebb lelkiállapotba süllyedsz, azzal senkinek sem használsz. A kisbabád együtt rezeg veled, szó szerint. Ha te rosszul érzed magad, ő is. Ne felejtsd nem a szoptatás a cél, hanem, hogy boldogok legyetek. Fogadd el, ha nektek kerülőút jutott, próbáld ebből kihozni a legtöbbet. Ráérsz majd évekig gondolkozni vajon melyik volt az a momentum, ami miatt nem sikerült. Mindegy. A lényegen nem változtat. Van egy egészséges, gyönyörű kisbabád, próbáld meg élvezni. Álmodozhatok én hosszú combokról…de attól még alacsony maradok. Ezért inkább örülök, hogy  férjemnek pont ilyen a nőideálja. Próbáld meg észrevenni, hogy piszok mázlista vagy, van egy szépséges kisbabád, aki a 21. századba született, kaphat nagyon jó tápszert, sok pár a fél karját odaadná egy fele olyan gyönyörű gyermekért, mint a tied. Ha nem hiszel nekem, olvasd el ezt a nyuszis kísérletet és konvertáld át, van, ami a tápláléknál is fontosabb lehet.

De térjünk vissza. Tegyük fel van tejed. Sok mindenkinek meg kell harcolni. A fájdalommal, a pozíciók kikísérletezésével, a mellgyulladással, a családi jótanácsokkal, az aluszékony babával, a befelé forduló mellbimbóval. Ha nem szopik ne felejtsd, fejni kell. És mindennap kísérletezni, hátha már tud szopni. Ha már sok tejed van és nem tud szopni, akkor érdemes beruházni egy mellszívóra. Tudom sokan előre megveszik, de egyébként teljesen felesleges, pénzkidobás, meg lehet lenni nélküle. Nem olyan nagy poén fejni, jobb, ha kialakul a kereslet-kínálat. Amennyi fejésre az elején szükség van, azt kézzel is könnyedén meg tudod csinálni. Igazából elegendő, ha nagyon kemény a mell leereszteni az elejéből, hogy be tudja kapni a baba, ehhez nincs szükség mellszívóra. Persze elképzelhető, akkor érzed jól magad, ha fejsz, annak is meg vannak az előnyei, bár tényleg szükségtelen.

A babák nem egyformán viselkednek szopi közben. Vannak, akik oly mohók, hogy már azt a néhány másodpercet sem bírják kivárni, amíg a cici előbukkan, odaér a szájukhoz és ordítanak, majd oly vehemenciával kapják be, mintha fel akarnák falni anyát. Ők nagyon erősen tudnak szívni és még jóval az első hónapok után is lehetnek időszakok, amikor újra fájdalmas lesz a mellbimbód. Vannak, akik annyira izgatottak lesznek a cicitől, hogy mindig vissza kell igazítani a mellbimbót a szájukba. A lustik megszívják, majd halálos nyugalommal várják, hogy beinduljon a tejleadóreflex és szinte magától follyon a szájukba a tej. Vannak ráérős babák, akik percekig pihenhetnek, majd újra kezdik, ők a hosszabban szopó kisbabák.

Ha nagyon sokat sír a kisbabád, lehet, hogy éhes. Érdemes tájékozódni az egyes sírások milyenségéről, illetve a megfelelő súlynövekedés, széklet-vizelet elárulja, hogy eleget eszik e a baba. (Normál esetben nem kell minden szoptatás után mérni. Eleinte elég napi egyszer ugyanabban az időpontban, majd hetente, később havonta)

Ha nem fejsz, nem idegeskedsz, rendesen eszel-iszol-pihensz, akkor kb. 6 hetes korra beáll az egyensúly. Ekkor sokan azt hiszik elfogyott a tejük, kevés lett. De általában nem erről van szó. Egyrészt beállt az egyensúly, ami azzal jár, hogy nem keményedik meg a mell annyira (csak ha kimarad, vagy később van egy szoptatás) és már nem folyik a másik mellből szopi alatt. Persze, ha fejsz, akkor soha nem fog beállni ez az egyensúly, akkor mindig több tejed lesz, mint amit a baba megeszik.

6 hetes kor körül nem csak az egyensúly áll be, hanem a baba táplálékigénye is változik, nő. Igénynövekedésnek, vagy növekedési ugrásnak nevezzük. Ennek az optimális megoldása nem a tápszer, hanem a több szoptatás. Ez nem mindenkinek jön össze. Sokan ilyenkor kezdik a tápszer pótlást, nem mindenki harcol meg, sokszor tényleg nem könnyű. Ha a baba cumiból tápszert kap, akkor le fogja apasztani a maradék anyatejet az esetek nagy részében. A baba nem hülye. Nem fog keményen megdolgozni valamiért, ami a cumiból amúgy is a szájába ömlik. Azt jó tudni, hogy egy anyatejes baba nem feltétlenül issza meg a keserű antiaallergén tápszert, ő édesszájúbb annál.

A 3. hónap környékén is van egy növekedési ugrás.

4 hónapos kor körül a baba életében nagy változások vannak. Fog, talán már forog is, egyre érdekesebb a világ. Ennek az a következménye: eddig akár ágyút is sütögethettek mellette, ő rendületlenül szopott, most meg nem. Igyekszik hamar letudni, minden neszre odafordul, fogdos téged…azaz, minden érdekesebb mint a szoptatás. Kevesebbet eszik nappal és eddig egyre jobban alvó babád “elromolhat”. Újra szopni akar éjszaka, szüksége van rá, hiszen nappal nem ért rá enni.

4-6 hónapos kor körül elkezdődik a hozzátáplálás. Kezdetben lehet, hogy összességében kevesebbet fog szopni, pedig még nem eszik annyit. A legtöbb baba a hozzátáplálás elkezdése után még 1-2 hónapig evés után kb. egy órával cicit kér. Szomjas, meg a megszokás is közrejátszik ebben. Ahogy telik az idő, nő az adag, úgy marad el ez a szopi és sorra kiváltja a szilárd étel. Sok baba már nem tud jóllakni az anyatejjel este és valami pépes is szükséges a viszonylagos éjszakai nyugalomért. Ugyan azt mondjuk, hogy 5–6 után ne egyen a baba max. tejpépet, de sok babánál a főzelék sem okoz semmilyen problémát, nem lesz “szeles” éjszaka.

Ebben az időszakban a fogzás, menstruáció bezavarhat. Az előbbi a rágicsálással, illetve egy-két ciciharapással, a másik az anyatej ízeváltozásával (vannak időszakok, amikor nem ízlik annyira neki, kevesebbet szopik).

Már lassan ott tartottok, hogy csak reggel, meg este, éjszaka szopik a baba, netán délután. Aztán elkezd járni, egy éves körül lesz és vannak, akik mindenre a cicit látja megoldásnak. Mivel egyre erőszakosabb, akaratosabb, egyre jobban ki tudja fejezni akaratát, bizony nem könnyű helyzeteket produkálhat. Tépi a pulcsid, könyékig benyúl a dekoltázsodba, simogatja a cicid…a nagy önállóság érzés talán megrémíti és fokozottan igényli a megnyugtató anyamellet. Ez, ha teljesen a babádra hagyatkozol, akkor átmehet egy bohózatba, napi megszámlálhatatlanul sok rövid cicizéssel.

Mivel a baba már egy évesnél idősebb, okos és önálló akarata van, meg kell tanítanod neki néhány szabályt, ha nem akarsz később megőrülni az állandó hisztitől. Itt érdemes az érzéseidre hagyatkozni. Ha úgy érzed, most tényleg segít, szüksége van egy extra cicizésre, akkor nyugodtan add oda neki, még akkoris, ha már pl. régesrég nem cicizett délelőtt. De ha délelőtt odaadod neki 10x, akkor játék lesz belőle, sok-sok kellemetlenség és sírás lesz a vége. Azaz, ha többet akar újra szopni hagyhatod, de némi rendszer, szabály legyen benne, a gyermeknek is az a jó, ha megtanulja meddig lehet elmenni, (pl. a bolt közepén nem lehet cicizni). Ez az időszak már erről is szól, szerető nevelésre is szükség van.

Vannak örökzöld kérdések. Szabad-e cicin elaltatni? Mikor és hogyan szoktassam le az éjszakai szopásról? Ezekre mindenkinek más a válasza. Az altatás könyvek szigorúan tiltják, de nekik más szempontjaik vannak. Gondolod a Suttogó szívesen kel fel a más gyerekéhez? Nem. De úgy látom, sok anya, sok jó anya, nem törődik ezekkel, az ösztönük mást súg. Persze fáradtak, de ha úgy jön ki a lépés cicin elaltatják, ha úgy kívánja a baba éjszaka szoptatják. Én a magam részéről abban hiszek, hogy mindkettőt lehet, és hogy meddig, arra csak te tudod a választ. Amikor kezd eleged lenni (és a gyerek érett rá), akkor fogod magad, hadi tervet készítesz, igyekszel tartani hozzá magad, és leszoktatod ezekről a dolgokról. A lányomat 14 hónaposan kezdtem leszoktatni az éjszakai szopiról, a fiam most ennyi, de még nem jött el az ideje. Ég és föld a két gyerek, ezért a módszerek, az időpontok is különbözőek. A leszoktatás lehet lightos, pl. a vizes “módszer”, ez akár egy hónap is lehet vagy erőből, akkor kb. egy hét éjszakai ordításra számíts, de ezeket csak akkor ajánlatos elkezdeni, ha az éjszakai szopi nem a táplálkozásról szól. Ha komoly mennyiséget eszik, és éhes, nem szabad hirtelen elvenni tőle, akkor először a nappali jóllakást kell kialakítani.

A teljes elválasztásnak mikor van itt az ideje? Amíg cicin alszik el, éjszaka szopik, addig ne számíts rá. Először érdemes ezekről leszoktatni (ha úgy érzed itt az idő és nem kisbabáról van szó) és utána figyelni a jeleket. Pl. elkezd fájni a szoptatás megint (nem szívja, csak rágja), szinte lasszóval kell elkapni az esti szoptatáshoz, egyre rövidebb ideig szopik. És egy nap felmerül benned, megvárod, mi lesz, ha nem szoptatod meg, vajon kérni fogja? Ha elfelejti, akkor valószínűleg itt az idő. Persze nem fog egyik napról a másikra menni. Ha tényleg spontán nem kéri, akkor is előfordulhat, hogy holnap eszébe jut. Nyugodtan szoptasd meg, a mellednek is jobb, ha fokozatosan lesz leállítva, nehogy mellgyulladásod legyen. Viszont, ha már egy hete nem szopik, és eszébe jut, akkor szerintem lehet nemet mondani és valami mást felajánlani helyette.

A szoptatás abbahagyása után még hónapokig, akár egy évig is lehet tej a melledben, azaz, ha megnyomod a mellbimbód kicseppenhet belőle anyatej. Ez teljesen normális nem kell aggódni miatta.

Tudom vannak a szoptatásnak kellemetlen, fájdalmas, fárasztó időszakai, de mégis csodálatos érzés.

Érdemes érte küzdeni, megszenvedni, de csak az ésszerűség határain belül.

Folytatódik a sztori szerda, te is küldhetsz tanulságos történetet. Most egy szívbemarkolóan őszinte anya levelét olvashatjátok. A neveket a biztonság kedvéért megváltoztattam. Arra kérlek, ha van két jó szavad, ne tartsd magadban.

Kedves Enikő,

Először is szeretném megköszönni, hogy blogjának olvasója lehetek! A csecsemőgondozás témájában íródott sok hulladéktól „lépni sem lehet” a neten, így igazi öröm néha ilyen gyöngyszemre bukkanni. Akkor találtam Önre, mikor várandósságom gyanújára elkezdtem keresni a terhesség jeleit a neten, így mondhatom, hogy a kezdetektől az olvasója vagyok.

Többször eljátszottam a gondolattal, hogy egyszer én is megírom a saját történetemet, de rendre elvetettem, mert hát nem vagyok egy billentyűzet virtuóz, meg hát miért traktálnék bárkit is a már hátam mögött hagyott nyűgjeimmel. Aztán a minap a kezembe akadt egy újságcikk, amiben arról olvastam, mi az az öt téma, ami ha szóba kerül, a nők rendre hazudnak, és menten letagadják, hogy részük volt benne. A botox kezelés, és más egyéb között ott díszelgett a terhesség utáni depresszió is. Elgondolkodtatott, hogy miért nem beszélünk erről. Vajon jól van-e így? Két hónapja, amikor azt éreztem, menten megroppanok, és kétségbe esetten kerestem a egy halvány kapaszkodót a netet bújva, miért nem találtam egyetlen, az enyémhez hasonló történetet sem? Így most, Lilim reggeli szundítását kihasználva nekiveselkedek a saját történetem megírásának.

Tavaly január elsejétől állt a zászló. Ez volt a kitűzött legkorábbi dátum a gyermekvállalásra, mert a házi költségvetés számításai szerint ekkor engedhettük meg, hogy otthon maradjak a munkából, és összegyűjtsük azt a pénzt, ami fedezi egy gyermek érkezésének költségeit. Mások házimozira gyűjtöttek, mi gyerekre.

Mikor már három hete késett a havi vérzésem, nem aggódtam, hiszen máskor is történt már ilyen, ráadásul a hasam is görcsölt, mintha mindjárt meg akarna jönni. Miután beszámoltam a tüneteimről, a barátnőm rögtön elrohant egy terhességi tesztért. Hazavittem, leteszteltem, pozitív lett. Már abban a pillanatban megrettentem, pedig hát mi akartuk, hogy így legyen. Úgy gondoltam, még van időnk felkészülni rá lélekben is, hosszan vágyakozni a baba után, hogy amikor megérkezik, az legyen a lehető legnagyobb boldogságunk. Hiszen körülettem az emberek rendre éveken át próbálkoznak, sőt, van akinek a mesterséges megtermékenyítés is csak sokadjára hozott eredményt. Le voltam forrázva.

Már abban a szent pillanatban is éreztem, hogy ami előttem áll, az nem lesz egy egyszerű menet. Később a terhességem sem volt sima ügy, de ez egy másik történet lenne. Lényeg, hogy elkezdtem rá készülni. Elolvastam egy csomó könyvet, web oldalt, hogy mit vegyek meg, hogy hogyan készüljek a gyerek érkezésére, és persze már azt is tudtam, hol fogom altatni, hogyan fogom szoptatni (már a könyvből kiválasztottam a kedvenc pozíciómat!), milyen lesz a gyerek napirendje. Éppen csak iskolát nem választottam neki. Hiába, én egy ilyen „semmit nem bízok a véletlenre” emberke vagyok.

Novemberben megszületett Lili. A szüléssel kapcsolatos félelmeim szerencsére nem igazolódtak be, úgy tűnt minden rendben van, elérkezett a hazamenetel ideje. Apát már elküldtem a hazamenős holmikért, amikor a vizitnél kiderült, hogy nem mehetünk.

Ekkor ejtettem az első könnycseppet anyaként. Kiderült, hogy kislányom annyira besárgult, hogy a normál érték háromszorosát produkálja, így kizárt, hogy hazamenjünk. Megrémültem, hogy valami baja lesz. Idegrendszeri szövődmények…hiszen erről olvastam… Így Lili ment a kék fény alá, én meg vissza a kórterembe, majd megkezdődött a szoptatási tervem aláaknázása. Ugyanis alig kaptam vissza a babámat, aki a sárgaságtól olyan fáradt volt, hogy 5 perc szopi után elaludt, így persze nem evett eleget, de nem próbálkozhattunk sokat, mert menni kellett a fény alá. Már itt elkezdődött a hozzátáplálás. Aggódó anyaként az orvosi személyzetre bízva magam, nem is tudtam minek engedek így teret. A sárgaság az intenzív küzdelem hatására, elég gyorsan múlásnak indult, így hamarosan hazamehettünk.

Otthon rendíthetetlenül igyekeztem szoptatni, de a tejem nem hogy több lett volna, egyre csak apadt. Annyira igyekeztem! Jobb mell, bal mell, mérlegelés, tápszeres hozzátáplálás, fejés, pelenkázás, köldök kezelés, kitartó sírás, majd nagy nehezen alvás az ölemben…majd mindez elölről. Nem ettem, nem ittam, nem aludtam. Annyira akartam, hogy sikerüljön! Akkor ébredtem rá, hogy ez így nem mehet tovább, amikor az előszobában összecsuklottam. Minden porcikám segítségért kiáltott, de nem volt kihez szólnia. A növényeim kipusztultak, ellenben a porcicák szaporodtak az otthonomban.

Kénytelen voltam elfogadni, hogy ezt elszúrtam. Nem volt könnyű. Amikor már csak egy nagyon kevés tejem volt, és azt kínáltam oda Lilinek, ő rácuppant a cicire, majd egy percen belül sírva fakadt. Tartottam az ölemben és zokogtam. Úgy éreztem magam mint Petőfi Apostolában Szilveszter felesége, aki üres mellét kínálja csecsemőjének. Belegondoltam, hogy ha nem lennének ilyen szuper tápszerek, az én Lilim is az ő babájának sorsára juthatott volna. Mert az anyja elszúrta! Még alig jött a világra, de máris mekkorát vétettem ellene! Nagyon magam alatt voltam. Éjszakánként, mikor már mindenki aludt, bámultam a mennyezetet és sírtam. Majd amikor megelégeltem, kiültem a számítógéphez és önmarcangolásképpen a szoptatásról olvastam. Bár már elfogadtam, hogy így esett, de még most is potyognak a könnyeim.

Mindezek mellett Lilim nagyon sírós baba volt. Természetesen ezen probléma megoldásában is igyekeztem hasznosítani olvasmányaimat, és sajnos megfogadtam a kéretlen „jó tanácsokat” is, hiszen szemlátomást a magam feje után nem mehetek, mert azzal csak bajt csinálok. A legnagyobb gondot az okozta, hogy csemetém nem igazán akart aludni. Az evésbe ugyan belealudt, de ennek híján sehogy sem ment. És itt jött a második legnagyobb vétkem. Megpróbáltam megtanítani egyedül aludni. Isten bocsássa meg letettem szegényt, hogy no, most alvás lesz, ha sírt megvigasztaltam, majd  megint letettem. Ennek persze órákig tartó sírás lett a vége. Éreztem, hogy az idegeim egymás után pattannak el. Kínomban már kiabáltam vele, ami aztán nagy segítség egy csecsemő altatásában, de egyszerűen nem tudtam máshogy megszabadulni a stressztől. Aztán persze elszégyelltem magam, magamhoz vettem, és kemény küzdelem árán elaltattam. Egy napon azt mondtam elég! Márpedig itthon rend lesz, mint a nagykönyvben, mert ezt én így nem bírom tovább. Kitartóan 9 órán át próbáltam A Módszer szerint altatni a gyereket. Nem ment, de végül mégis elaludt. Másnap reggel ébredt. Annyira kifáradt, hogy átaludta az éjszakát, még enni sem kelt fel. Mikor ránéztem az órára és láttam, hogy a gyerek még mindig ott van, ahová este tettem, megrémültem. Felkaptam, hogy ugyan lélegzik-e még. Hála Istennek nem volt baja csak aludt.

Aznap letérdeltem az Anyatermészet előtt. Az individualista, teljesítmény orientált társadalom anyukája feltette a kezét és lehajtotta a fejét. Pokolba az összes „majd én megmondom a tutit” könyvvel – gondoltam. Az anyai önbecsülésem morzsáját is atomjaira szedték! El nem tudok képzelni borzalmasabbat, mint amikor a csemetém már annyira sír az ölemben, hogy levegőt is alig vesz. Én, az anyja pedig próbálom megvigasztalni, mindhiába. Sokszor megéltem ezt, és mindannyiszor vele együtt zokogtam.

Még mostanában is elejtek néha egy-egy könnycseppet. Pedig Lilim azóta is karban alszik el. Elsírom magam, mikor éjjel felébred, majd a megnyugtatásommal mosollyal az arcán alszik el mellettem. Majd könnyeimet letörölve hozzá hajtom a fejem, beszívom hajának baba illatát és vele alszok én is.

Ma már minden kínom a múlté. Kislányom kacarászó, vidám teremtés, akitől annyi szeretet kapok, hogy a hajdan volt depressziós hangulatom végleg elszállt. Ám ezt a legelején, amikor azt kívántam, bár elvinné a háztól végre valaki, nem láthattam. Annyira magam alatt voltam, hogy már azt fontolgattam feladom. De ha így döntöttem volna, ma reggel nem ez a kép fogadott volna: Lili kinyitja hatalmas gomb szemeit, majd amint meglát, teli szájjal vigyorog, úgy, hogy kiviláglik fogatlan kis ínye. Jó reggelt Drágaságom! – mondom. Mire jön a válasz: háguuu! Fordítok: Jó reggelt anya! J

Talán, ha valaki, aki hasonló helyzetben találja magát, mint én, elolvassa ezt a történetet, erőt merít belőle. Nem véletlen, hogy a nehéz időkről senki sem szívesen beszél. Ki ne szeretne Tökéletes Anyja lenni gyermekének! Én most ezzel a történettel a lelkemet tettem ki az asztalra, így kedves olvasóm, ne ítélkezz keményen a vétségeim felett!

 Üdvözlettel,

Kiss Andrea

Tegnap kaptam egy kedves levelet a fenti címmel, bearanyozta a vasárnap estémet, köszönöm:

Kedves Enikő!

 Veled ellentétben én szeretek írni. J

És a sztori-szerdáról már lecsúsztam ugyan, de úgy éreztem, a sok-sok okosnak hitt, de csalódással járó tanács után tőled végre hasznos információkat kapok. És ezt meg akartam köszönni.

Életünk eseményeit sokszor megörökítem egy-egy családi novella formájában, ebből aztán szívhez szóló ajándék kötetek szoktak kikerekedni családtagjaink számára.

A honlapoddal való megismerkedésem is egy ilyen novellába kívánkozott:

 Történt ugyanis, hogy nyolc év kihagyás után kistesó született nálunk, aki most már elmúlt hét hónapos. Szinte rögtön a pocakomban üdvözölhettem őt, ahogy elhatároztuk a párommal, hogy újból belevágunk a nagy kalandba.

De még ennyi kivárás után is felkészületlenül ért minket, amikor megérkezett közénk Flóra, mert az első hónapok bizony nagyon keservesen teltek. Pocakfájós, sokat síró babánk volt ő, mi pedig állandó kétségek között őrlődtünk, hogyan segíthetnénk. Közben nyolcéves, addig egyke nagylányunk is egyre erősebben harcolt a korábban csak felé irányuló szülői figyelemért.

Most már tudom, hogy sok probléma hátterében a bizonytalankodásunk állt, túl sokszor hallgattunk mindentudó nagyszülőkre; csalhatatlannak hitt, az interneten látszólag ingyen osztott, majd „ha teljeskörű megoldást akarsz és azt, hogy minden problémád azonnal megoldódjon, akkor már fizess is érte” csoda jótanácsokra. Persze eredménytelenül.

Szerencsére még mindig szoptatom Flórát, és ez sok nehéz helyzeten átsegített minket.

Viszont néhány hete már 1 – 1,5 órája ébredt éjszakánként és csak szopit akart, nappal pedig kizárólag kézben aludt el. Olyan kimerültek voltunk, hogy a férjem füldugóval, macskagyökér-altatóval aludt, én meg már nem mertem autót vezetni, mert egész nap csak szédelegtem. Ekkor rám találtak a „hathónaposan már át kellene aludnia az éjszakát” – rokoni intelmek, valamint a 2-3 napig hagyd sírni, a kiságyból vedd ki, tedd vissza; vagy szigorúan tilos kivenni, csak simogasd és vízzel itasd meg – jótanácsok. És ezt szajkózták a kisgyermekes barátok, valamint a szakkönyvek és az internet is.

Én pedig elhatároztam, hogy megcsináljuk! Ha másnak sikerült, nekünk miért ne menne. Persze napokig sírtam éjjel Flórával együtt, alig vártam, hogy legalább hajnal legyen, mert akkor már talán ér kivenni és megszoptatni, az talán már nem szabályszegés! J

Aztán amikor egy hét után sem történt semmi változás, maradtak az óránkénti-kétóránkénti ébredések, és szopi hiányában akár 2-3 órán át tartó éjszakai virrasztások, akkor a hetedik éjjelen hajnali két óra tájt fáradtságtól és álmosságtól alig látva rákerestem interneten „az éjszakai szoptatásról leszoktatás” címszóra, miközben kétpercenként mentem nyugtatni az akkor már újra egy órája bömbölő Flórát. És akkor bejött a www.dokimami.hu. Meg a bejegyzés, ahol leírtad, hogy tuti módszer márpedig nincs. Van számos lehetőség persze, de lehet, hogy nálunk egyik sem válik be. Főleg nem 2-3 nap alatt. Legalább hetek, hónapok hosszú türelme és fokozatossága kell hozzá. Különben meg nincs abban semmi rossz, ha szopik, rosszabb lenne, ha kétóránként pisilnem kéne kijárni.

Ezután még gyorsan elolvastam az ódát is, amit a szoptatáshoz írtál. Majd bementem Flórához, kivettem az ágyából és megszoptattam, ami elmondhatatlanul jólesett mindkettőnknek. Mikor visszamentem a szobánkba, a férjem félálomban hálásan rám nézett, és inkább mondta, mint kérdezte: „Megszoptattad?”. Aztán mindannyian nyugodt álomba szenderültünk.

Hát így nem szoktattuk le Flórát az éjszakai szoptatásról, aki azóta is fel-felsír álmában, de általában visszaalszik, és 3-4-5 órás periódusokban hagy minket kicsit többet pihenni. És így tanuljuk meg tőle mi, teljesítmény orientált felnőttek újra és újra, hogy az elfogadás sokszor nagyobb siker, mint a hőn áhítottnak hitt cél elérése!

Ha idáig jutottál, bizonyára végigolvastad, amit köszönök és minket is támogató munkádhoz kitartást kívánok:

Varga-Horváth Adrienn

Mikor gyanakodjunk arra, hogy itt többről van szó, mint bukás és gyakori éjszakai ébredések? A legtöbb anya az előbb említett két tünet okán gondol refluxra (hivatalosan GOR=gastro-oesophagealis reflux), hiszen ez ma már nagyon ismert, gyakran felbukkanó diagnózis. Igyekszem kis útmutatást adni ehhez, anélkül hogy elvesznék a nagy tudományosságba. Ezért e bejegyzésem közel sem lesz teljes és inkább csak azt a célt szolgálja, hogy megnyugodj, vagy orvoshoz menj, a többit hagyjuk meg a gastroenterológusoknak.
Újszülöttkorban eleve csökkent a nyelőcső alsó záróizmának a tónusa. Ezért az elfogyasztott táplálék könnyebben vissza tud jönni és persze többnyire vissza is jön. Ez normál esetben a bukás. A problémát az okozza, hogy nemcsak a tejcsi jön vissza, hanem gyomorsav is és ez a nyelőcsőnyálkahártyáját károsíthatja, gyulladást okohat, ha kóros mértékű. Miután a kisbaba nem tud beszélni, nem tudja elmondani hol fáj neki, ezért nehezebb a diagnózis, nekünk kell kitalálni. A csecsemőkori reflux 80%-a két éves korra megszűnik. A felnőttkori krónikus, kiújulásra hajlamos, illetve a csecsemőkoron túli reflux betegség is a felnőttkorihoz hasonló. Csecsemőknél az étel szokott visszafolyni, gyerekeknél -főleg éjjel-a száj kellemetlen ízű anyaggal telik meg. Krónikus rekedtség, köhögés, torokfájás, mely terápiára nem reagál, hátterében az esetek kb. 60-79%-ában savas reflux áll.

Hol van a határ, ami még normál bukás? Segít-e a diagnózisban a mennyiség?

Nem. Egy egészséges nagyevő baba is bukhat akkorát, hogy csak na. És egy refluxos baba is előfordulhat, hogy alig bukik, legfeljebb, csak az látszik, hogy nyeli vissza. Szóval ez a tünet nem segít nekünk. Viszont a GOR okozhat hányást, amit nem szabad összetéveszteni a bukássa. A hányáshoz aktív izommunka kell, erővel távozik a szájból, a bukás inkább csak kifolyik. A bukás táplálkozás utáni időszakban várható, hányás evés után akár 2 óra múlva is lehet, az már biztos, nem bukás.
A GOR tünetei nagyon változatosak, ezért szinte bármilyen gyakran előforduló, makacsul vissza-visszatérő betegség esetén gondolni kell rá, ki kell zárni.

Példák, a teljesség igénye nélkül:

A tüneteket három nagy csoportba oszthatjuk:

1. Gyomor-bél rendszeri tünetek (a visszajövő gyomortartalom miatti nyelőcsőgyulladás miatt): szegycsont mögötti fájdalom, gyomorégés, szívtáji szúrás, hányinger, böfögés, nyáladzás, csuklás. Csecsemőknél gondolhatunk nyelőcsőgyulladásra, ha a baba tartósan sokat sír, nyugtalan, irritabilis, visszautasítja a táplálékot. Ritkán vérhányás is előfordulhat, vérszegénység, nyelési nehézség, fájdalmas nyelés. Nem hízik a baba, vagy fogyhat is, következményes D vitamin-hiány fordulhat elő.
2. Légúti tünetek (oka: a visszafolyó gyomortartalom bekerülhet a légutakba): asthma, bronchitis, tüdőgyulladás, alvási apnoe (éjszaka átmeneti légzéskimaradás)…Rekedtség, köhögés, gombócérzés, krónikus fülgyulladás, sinusitis, rossz szájszag, fogzománcsérülés. Előfordulhat, hogy csak légúti tünetek vannak (gyomor-bél rendszeri nincs), ez is nehezíti felismerését.
3. Idegrendszeri tünetek: savanyú ételek fogyasztása után (pl. almalé, citromlé) nyugtalan. Apnoék (átmeneti légzéskimaradás), eszméletvesztés, irritábilitás.

Ha enyhe tünetek vannak, nem feltétlenül szükséges nagy kivizsgálás. A vizsgálatok közül talán érdemes szót ejtenünk a hasi ultrahangvizsgálatról, ami 15 perc és több, mint 10 reflux epizód kimutatásával alátámasztja a diagnózist. Azonban előfordulhat, hogy hasi ultrahangon nem látszik és mégis refluxos a baba. Egyéb eszközös vizsgálatok: nyelőcső pH 24 órás monitorozása, endoszkópia (szükség esetén nyelőcső biopszia), nyelőcső manometria szcintigráfia, nyelőcső-gyomor-duodenum báriumpassage.

Kezelés (szövődmények megelőzése, a betegség gyógyítása):

1. Pozícionálás. A fej magasabban legyen, mint a fenék. Csecsemőknél az ágy egész fejrészét érdemes megemelni, nem pedig párnára fektetni a babát. Napközben 6 hónapos kor után, pedig inkább üljön a baba, persze a fejlettségének megfelelő mértékben. Jobb, ha hason alszik a kicsi, igaz, mivel ez a hirtelen csecsemőhalál prevenciója miatt hivatalosan nem javasolt, ezért nem mindenki ajánlja.
2. Az étel sűrítése. Ezen alapszik az antireflux tápszer is. Ilyen babáknál talán érdemes 4 hónaposan elkezdeni a hozzátáplálást, a szilárd táplálék ott tartja a tejcsit is.
3. Alacsony zsír- magas szénhidrátbevitel, gyakoribb, kisebb mennyiségű adagok. Pl. csecsemők esetében gyakoribb szoptatásra érdemes átállni. Gyerekeknél kerülendő lefekvés előtti evés, a csokoládé, cola, kávé, tea, citrus, paradicsom, fűszeres, fagyasztott ételek, dohányfüstös levegő és a dohányzás.
4. Gyógyszerek, ezt most nem részletezem. Pl. a Salvus gyógyvízet (éhgyomorra kell inni) is szokták szeretni a betegek.
5. Műtét (szükség esetén)

Néhány példa az életből.

Óriásikat bukó fiú csecsemő. Szépen fejlődik, ölben jó kedvű, de éjszaka hónapokig óránként ébredő baba. Gyakoribb szoptatásokra lett átálítva, hason aludt, 4 hónaposan elkezdődött a hozzátáplálás, ami nagyon pozitív hatással volt mind a székletére, mind a bukások számára, mennyiségére. Este egy kb. harmad adag tejpép kiegeszítést kapott az esti szopás mellé. 9 hónapos kora után már csak egyszer-kétszer ébredt. A bukások a hozzátáplálás után minimális mennyiségűre csökkentek. Nem alakult ki reflux betegség.

3,5 éves kislány. Eddig egészséges volt. Kistestvér születése, majd néhány hónap múlva az óvoda elkezdése után nem akart enni, nagyon lefogyott (9 kg), legyengült, arca beesett, szinte lila, görnyedt, de nem tudta elmondani mi fáj neki. Kiderült, hogy gyomorsav túltengése van. Gyógyszeres kezelés, majd Salvus víz napi fogyasztása után el kezdett hízni. Még évekig, iskolás korában is mindig volt nála keksz és ha bármikor megéhezett, azonnal evett egy-két kekszet. így sikerült betegség nélkül felnőni, és néhány év múlva már nem volt szükség a kekszes gyógysegélyre sem.

Fiatal nő, stresszes munkahellyel, nem gyógyuló hónapok óta tartó torokfájással fordult orvoshoz, majd kiderült, hogy refluxról van szó.

Anyukám mesélte, hogy gyerekkorában mindig egy szelet kenyeret dugott a párnája alá, valószínűleg nála is erről lehetett szó, ő így oldotta meg gyerekfejjel, bár a rokonok még mai napig felemlegetik neki.

Összefoglalva: savas visszaböfögés normál embereknél is előfordul, viszont csak átmeneti kellemetlenséggel jár. Reflux betegség diagnózisához ehhez több kell. Nemcsak gyomor-bél rendszeri tünetek, hanem légúti vagy idegrendszeri tünetek is utalhatnak refluxbetegségre. A csecsemőkori reflux nagyon jó gyógyhajlamú, a legtöbben kinövik hamar. Viszont ijesztő tünetekkel is járhat kisbabáknál pl. a légzéskimaradás (leszürkül a baba), a fogyás, nem akar enni, nagyon sírós…ilyenkor mindenképpen orvoshoz kell fordulni.

Forrásként az Oláh Éva Professzor Asszony által szerkesztett: Gyermekgyógyászati kézikönyv I.-t használtam.

Mivel a baba az első félévben minden tápanyagot az anyatejből kap, ezért nagyon fontos, hogy a szoptató anya táplálkozása teljeskörű legyen, minden lényeges tápanyagot, vitamint és ásványianyagot tartalmazzon. Igaz ugyan, hogy a test mindent elvesz az anyai testtől, amire a babának szüksége van, de ha nincs valami, azt nem tudja elvenni. Ezért mindketőtök érdeke, hogy megfelelően táplálkozz, ne fogyózz, ha vegetáriánus vagy, akkor beszélj a gyerekorvossal, nincs e valamilyen pótásra szükség…

Az első hónapokban a baba bélrendszere nagyon érzékeny, ezért a puffadást, fokozott gázképződéssel járó ételeket érdemes kerülni, vagy mértékkel fogyasztani és figyelni okoz e problémát a babának. Ilyen pl. a káposzta, karalábé, karfiol, kukorica, bab, lencse, gomba, de akár a paprika, paradicsom, szőlő héja is okozhat hasfájást.

Honnan lehet tudni, melyik étel okozta a problémát?

Az elfogyasztás után kb. 16-24 óra múlva kerül be az anyatejbe az élelmiszer. Azaz előző nap kell keresni a baj forrását.

Vannak olyan ételek, fűszerek, amik a kifinomult ízleléssel megáldott babáknak esetleg nem annyira ízlik, ilyen pl. a fokhagyma, fahéj, bors, erős fűszerpaprika, zsálya, borsmenta.

Mi a helyzet a kávéval, alkohollal?

A koffein 1%-a, az alkohol 0,25%-a kiválasztódik az anyatejbe. Ezért naponta max. egy gyenge kávé, illetve 2 dl sör, 1 dl jó minőségű bor fogyasztható el. De előfordulhat, hogy a te babádnak még ez is sok lesz. Ha ingerlékeny, nyugtalan a baba, akkor állj át Maci kávéra. A koffein vizelethajtó hatású, ezért figyelj a többlet folyadékbevitelre is. Ha több alkoholt iszol a kelleténél, akkor a kisbabád hányhat, hasmenése lehet, aluszékonyabbá válhat, rosszul szophat, sápadt és lázas lehet, izzadhat és még légzészavar is kialakulhat.

Mire szoktak érzékenyek lenni a babák leggyakrabban?

pl. A káposztafélékre, kakaóporra, csokoládéra, eperre, málnára, sóskára, paradicsomra, tehéntejre, diófélékre.… Ha rájössz mi okozza a bajt, azt ne fogyaszd.

Az én gyermekeim pl. a mogyorót, mandulát nem bírták, ha ilyet ettem, kiütésesek lettek tőle az első félévben.

Amikor beindul a menstruáció újra, akkor a peteérést követő hetekben előfordulhat, hogy a baba nem annyira szereti a tejet, de ne félj, majd újra fog többet szopni, ha vége a menstruációdnak. Ha újra teherbe esel, akkor is könnyen előfordulhat, hogy a babádnak nem ízlik majd az anyatej és nem akar tovább szopni (de nem mindegyik baba ilyen).

Melyek azok az ételek, amelyek fokozzák az anyatej termelődést?

Mindenki másra esküszik, ki a krumplira, ki a pudingra. Mégis van, ami talán mindenkinek segíthet kicsit, ilyen pl. az édeskömény, őszibarack, majoránna, kömény, ánizs, kakukkfű.

Ha megtörtént a tejbelövellés, akkor el lehet kezdeni a tejhozó teákat, erre a patikákban, drogériákban számos keverék létezik. Kinek melyik válik be, nekem pl. Debrecenben a Bethlen utcai patikában kapható gyógynövény keverék volt a legjobb. Az alábbi gyógynövények fokozzák a tejtermelődést: kecskeruta, ánizs, édeskömény, kerekrepkény, fűszerkömény, kakukkfű, majoránna, csalán (csak rövid ideig fogyasztva), citromfű, levendula. (Forrás: Dr. Csomai Zita: Természetes gyógymódok kismamáknak).

Összefoglalva: igyekezz változatosan étkezni szoptatás alatt, fogyassz sok folyadékot (ezenkívül minden szoptatás előtt igyál egy pohárral), egyél többet (de ez jönni fog magától, általában óriási étvéggyal jár a szoptatás első néhány hónapja) és figyeld a kisbabádat. Ha valami problémát okoz neki, legyen az hasfájás, kiütés vagy kevesebb szopás, akkor próbáld kitalálni mi az és kiiktatni az étrendedből néhány hónapra. Utána újra próbálkozhatsz vele kis mennyiségben, hátha nem okoz már problémát.

Milyen lesz az első nap, az első hónap a kisbabáddal? Ha vannak közeli barátnőid, olvasol fórumokat, akkor azt fogod hallani, hogy az első hónap a babával a legtöbb családnak nagyon-nagyon nehéz volt. Vajon miért?
Hiszen az újszülött rengeteget alszik. Miért élik meg sokan mégis az elejét ilyen rosszul?
Most egy kis mesedélután következik. Megpróbálom elmesélni, hogy milyen lesz az eleje, milyen dolgok miatt fogsz megijedni, mi fog nehézséget okozni. Ezt azért jó elolvasnod, mert, ha az ember tud valamit, fel van rá készülve, akkor sokkal, de sokkal könnyebb. Persze átélni nem lehet előre milyen lesz, de ha ezt a részt elolvasod, talán kicsit könnyebben fogod megélni az első hónapot reményeim szerint.

Kezdjük az elején. Kisbabád megszületik, optimális esetben a mellkasodra teszik. Földöntúli boldogság lesz rajtad úrrá, de az is lehet csalódott leszel egy kicsit, lehet, hogy másabbnak, esetleg szebbnek képzelted, és idő kell majd, hogy megszeresd a kicsinyedet. Nem tudjuk, hogyan fogsz reagálni, de tudd, hogy mindkettő elfogadható reakció az elején.

A baba lehet, hogy keresni fogja a cicit, de az is lehet, hogy fáradt lesz és csak nézelődni fog, netán fázni, sőt még az is meglehet, hogy nem hagyja abba az ordítást a mellkasodon sem.

Elviszik a babát, téged összevarrnak, ha szükség volt rá. Nagyon kellemetlen tud lenni ez a varrás dolog. Persze ki lehet bírni.
Áttolnak a megfigyelőbe. Odaadják a babádat, együtt lehet a család. Szoptatnod kell. Szerencsére a nővérek segítenek az első mellre tételben, de ha bekapta a baba, ott fognak hagyni, és ha egy másodperc múlva kiesik a cici a szájából neked kell visszatenned.
A baba arccal forduljon teljesen feléd. A mellbimbód az orra magasságába legyen. Húzd közel magadhoz, fejét hajtsd kicsit hátra, érintsd az ajkához a mellbimbódat (a melledet a mellbimbótól kb. 2 cm-rel C alakban fogd). Amikor kinyitja a száját, akkor told bele jó alaposan. Ha csak a hegyét kapja be, akkor fájni fog nagyon és még a szülőszobán kisebesedhet a mellbimbód, ami utána napok, esetleg egy-két hét alatt gyógyul meg és nagyon-nagyon fájdalmas, ugyanis ugyanúgy kell majd szoptatnod vele, mintha nem lenne sebes. Ráadásul az elején nagyon gyakran kell mellre tenni a babát. Ha nem tudod jól beletömni, megpróbálkozhatsz azzal is, hogy magától húzza be, azaz a mellbimbód odaérinted az ajkához, majd a baba behúzza a szájába. Szülés után mindenképpen az oldalt fekvő pózban szoptatás a javasolt. Mégegyszer leírom pontosan hogyan néz ki ez:
Teljes testtel egymás felé fordultok. Vállad a lepedőn, fejed a magasban, vagy párnával alátámasztva, vagy könyökölhetsz és úgy tarthatod a fejed. A baba hátát meg lehet támasztani egy összetekert törülközővel, vagy kispléddel, hogy ő is teljes testével feléd nézzen. Persze tarthatod a kezeddel is a babát, de a kezed kell a mellmegfogásához is, ezért eleinte jobb mással megtámasztani a baba hátát. A baba feje enyhén hátrahajlik, így az orra nem nyomódik bele a melledbe, kap levegőt. Ha nagyon husi melled van, de az elején egyébként is, szükséges a mellett tartani, hogy ne essen ki a baba szájából. A mellet C alakban kell megfogni, azaz egyik oldalt a hüvelykujjad, másik oldalt a többi, ez csak leírva ilyen tudományos, teljesen magától értetődő a gyakorlatban. Ha befeleforduló mellbimbód van, vagy a baba teljesen kimerült, esetleg kaptál gyógyszert és a baba kába, akkor gond lehet már az elején is. De ne aggódj, próbálkozni kell rendületlenül, mást nem tehetsz. Lehet, hogy állandóan kiesik a szájából a mellbimbó, tedd vissza, fontos ez az első mellretétel nagyon.

Utána le kell zuhanyoznod, pisilned kell. Ilyenkor előfordulhat, hogy még bizonytalan vagy, ezért vigyázni kell nehogy elájulj. Ha engedik, kérd, hogy a férjed segíthessen (persze csak ha akarod) a zuhanyzásban, vagy legyen ott egy nővér, aki segít, vagy legalább észreveszi, ha összeesel. Ha úgy érzed, hogy gyengülsz, fehéredik a világ, fura érzés van a fejedben, akkor gyorsan ülj le, nehogy elvágódj, ha ájulásra kerülne sor.
Pár óra múlva lekerülsz a kórterembe, ha természetes úton szültél. Hozzák a kisbabádat. Bár szükséged lenne pihenésre, mégis annyira fel leszel dobva, hogy könnyen lehet nem fogsz tudni aludni, és ez az állapot napokig is eltarthat. A kisbabád sokat fog aludni, de nem feltétlenül egyfolytában. Meg kell tanulnod megfogni. Eleinte izgulni fogsz, hiszen támasztani kell a fejét, gerincét és félni fogsz, nehogy kárt csinálj benne. De ez csak az első alkalom előtt van, utána rá fogsz érezni és imádni fogod ölben tartani.

Az elején jobb, ha egésznap feküdtök az ágyadban, kisbabád melletted. Igaz, hogy nem tud még átfordulni, de a biztonság kedvéért belül, a fal mellett feküdjön ő, és ha a másik oldalon fekszik, akkor tégy oda egy párnát, nehogy leessen. Sírás közben rugkapálhat és bizonyos mértékig helyet is tud változtatni.
Tisztába kell tenned néha. Nem túl bonyolult a pelenka használata. A figurás rész megy felülre, a ragtapaszos rész alulra. Azaz szétnyitod a pellust, megfogod a baba két lábát egy kézzel, majd felfelehúzod a lábát, így megemelve a fenekét. Alácsúsztatod a pelenkát, az elejét ráhajtod, a pelenka felső szélét visszahajthatod és akkor a köldökcsonk nem kerül be a pelenkába, de úgy is jó, ha belekerül (csak úgy nehezebb szárazon tartani). Majd a ragacsokat feltéped és ragasztod, tépőzárazod a felső részre.

Figyelned kell és számolnod a székletek és a pisi mennyiségét. Miért? Ez árulkodik a baba étkezési szokásairól. Ha a napi három kaka megvan, az jó. Persze az első napokban ez nem biztos, hogy sikerül és pótlásra lehet szüksége a babának. Ezt majd a nővérek, az orvos eldönti. Van, ahol tudnak anyatejet adni a nem eleget szopó babáknak, de észre se veszed és tápszert is adhatnak neki. Ha szeretnéd ezt elkerülni, akkor nem tehetsz mást, mint minél gyakrabban mellre tenni a babát. Akár félórénként is. Minél többet próbál szopni, annál hamarabb jön meg a tejed és annál hamarabb lesz elég tejed. Az első napokban, amikor még kevés neki a mennyiség, akkor előfordulhat, hogy pici pirosat látsz a pisilője környékén. Ez nem vér, a koncentrált vizelet miatt keletkezik, azt jelenti, hogy többet kell ennie. Az első napokban a magzatszurok távozik, ez egy sűrű, ragacsos, sötét anyag. Nehéz eltávolítani a baba popsijáról, pláne a herezacskóból. A kolosrum, a sárgás  előtej, ami az első napokban van, azért is nagyon jó, mert nagyon cukros és hashajtó hatású, kihajtja a babából ezt a feketés ragacsot.

Ha aluszékony a babád, akkor fejj. Kérj steril poharat. Mindig alaposan moss kezet fejés előtt. De ha csak egy kiskanálba néhány csepp sárgás kolostrumot tudsz lefejni, azt is add a baba szájába, most még minden csepp számít. Ha rácsöppen az arcára a kolostrum és megszárad, fehér mázzá alakul. A mellszívót most még nem tudod használni, ha nem szopik a baba, akkoris most még csak kézzel tudsz fejni.

Ha nem tud jól szopni fekve, akkor szükség van más pózok kipróbálására is. A leggyakoribb a bölcsőtartás. Teljesen forduljon a mell felé, legyen a mellbimbó magasságában, ne lógjon a cicin. Ha volt gátmetszésed, akkor nagyon kellemetlen ülni, de ha muszáj, akkor muszáj. Talán ilyen esetben jobb az a nagy betét, amit a kórházban adnak, mert az vastag és puha. A lyukas párna nem biztos, hogy beválik, hiszen széthúzhatja a farpofákat és az a varrásnak nem túl jó. Visszatérve: bölcsőtartásban amelyik oldali mellből szopik, azzal a kézzel fogd meg a melled, a már ismert C alakú fogással, a másik kezeddel tartsd a babát a nyakánál fogva, feje enyhén hátrahajtva, gerince alkarodon támaszkodjon.

Ha így sem akar szopni, akkor meg lehet próbálkozni a lovagló pózzal. A baba kvázi a combodon ül, az ellenoldali kezeddel fogod a nyakát, a másikkal a melledet kínálod neki a már ismert C alakú fogással. A baba itt is enyhén hátrahajtja fejét és nem lóg a cicin, hanem megfelelő magasságban van. Hátad egyenes.
Számíts rá, hogy szoptatás közben méhösszehúzódásaid lesznek, amik van, hogy majd olyan fájdalmasak, mint szülés közben voltak. De ez jó. Azt jelenti húzódik össze a méhed. Minél intenzívebb, annál hamarabb összehúzódik és annál kisebb lesz a hasad is. Ha nem tudsz szoptatni, akkor ez is elhúzódik, ilyenkor fejés közben lesznek majd zömében fájdalmaid.
Szoptatás után meg kell böfiztetni a babát. Fogd pl. úgy, hogy a szíved (mell) magasságában legyen az arca, gyengéden ütögetheted a fenekét, simogathatod a hátát. Ez azért fontos, mert ha nagyon tele van levegővel, az zavarja, nem fog szopni, fájhat a hasa. Ha a baba befele figyel (ha figyelmes vagy, észre lehet venni), akkor biztosan bélproblémái vannak, böfiztesd.

Sok bugyira lesz szükség a kórházban, különösen, ha  a kórházi fül nélküli betétet használod. Kicsit „égő”, de mindennap belefognak nézni a bugyidba a viziten és megtapogatják a hasad. Vizsgáják, hogy húzódik e össze a méh. A véralvadék nem jó dolog, ha nagyobb véralavadékot találsz a bugyidban, akkor szólj. Nem mindig jelent bajt, mert az is előfordulhat, hogyha előtte hosszabb ideig feküdtél, a rendes vérzés alvadt már meg. De azért szólj mindenképp.

Mindennap mérni kell a lázad,  a hőemelkedés még általában bele szokott férni. Az első napokban úgy fogsz menni, mint egy kacsa a fájdalom miatt.
Milyen lesz a babával együtt aludni? Jó is, meg fárasztó is. Ő alszik, te meg nézed. Vagy pl. vannak olyan kisbabák, akik édesdeden alszanak, amíg anya intézi a dolgait (eszik, öltözik, mosdik…), majd mikor melléjük fekszik a „cici”, egyből felébrednek és szopni akarnak.

Hihetetlenül édesek, persze egy kicsit ijesztő is, ahogy furakodnak a ciciért, nyitják a szájukat, és úgy érzed ez a gyerek mindjárt felfal engem. Mindig nevettem ahogy Botond csukott szemmel cuppogva küzdötte magát a mellem felé, majd mielőtt bekapta volna egy pillanatra kinyitotta szemét, majd csukott szemmel szopizott.
Ha nagyon fáj a mellbimbód, akkor nem javasolt semmit kenni rá, ezt az első napokban, amíg meg nem tanult jól szopni mindenképpen érdemes megtartanod. De tudod, később valamelyik erre ajánlott kence-fice sokat segíthet, mégha hivatalosan nem is ajánlott. Javaslatom amíg birod, próbáld elkerülni a krémezést, de ha már az a veszély fenyeget, hogy nem teszed mellre többet, annyira elviselhetetlen a fájdalom számodra, akkor kend. Szopi előtt, ha szükséges mosd le és szoptatás után kenj rá anyatejet és hagyd rászáradni.

A babának a kórházban lesz hallásvizsgálat, vérvétel, oltás.
Az utolsó kórházi napon (ha minden rendben volt) kiveszik a varrataidat, ha voltak. Ez nem olyan fájdalmas, kicsi húzást fogsz érezni, és könnyebbséget utána. Sokkal jobb érzés lesz, már nem fog annyira fájni a gátad.
Miután haza mentek, addigra már többnyire bedurran a cici és van elég tej. Ha nem tud szopni a baba még mindig, akkor fejned kell. Minden csepp tejet próbálj lefejni. Érdemes ilyenkor egy jó mellszívóra beruházni. Ha van remény, hogy fog tudni szopni a baba, akkor felesleges mellszívót venni és ilyenkor ne cumiból itasd, de legalább az első hónapban ne, hanem kis pohárból, kifele szélesedő peremű régi típusú kávéspohár szokott beválni.

A sárgaság, ami aggodalommal tölthet el. Ha a kórházban túl sárgának ítélik a babát, venni fognak vért tőle és az eredménytől függően szükség lehet fényterápiára és több bent tartózkodásra. A sárgaság a szoptatást is megnehezítheti, a baba olyannyira aluszékony, hogy szinte nem is ébreszthető, ha pedig bekapja a cicit, hamar abbahagyja a szopást és alszik tovább.

Otthon ugyanaz folytatódik mint a kórházban. Talán már egy kicsit pihenni is tudsz. Tudom nagyon büszke vagy a kisbabádra és legszívesebben az egész világnak megmutatnád, de azt javaslom, most még csak a legközelebbi rokonok: testvéreket, szülőket hívd. Ha pedig zavarnak, akkor nyugodtan kérd meg őket, hogy menjenek haza, vagy kérd meg a férjed, hogy küldje haza őket finoman. Nem mindenki veszi észre, ha nincs szükség rá. Az első két hétben amikor csak tudsz feküdj. Persze figyelj a testedre, az ne félj szólni fog, ha túl sokat voltál talpon. A baba van, hogy csak 20 percet alszik, van, hogy több órát. Mindez normális.

Vannak babák, akik nagyon sokat sírnak. Ha tisztába van téve, meg van szoptatva és mégis nagyon sír, szopni sem akar, akkor nem marad más mint a járkálás. Még szerencse, hogy csak pár kilósok. Igaz, még a gyerekcipelő izmod nincs kifejlődve, ezért kifáradhatsz, de napról napra jobban fogod bírni. Van, hogy nem elég a járkálás és olyan is, hogy annyira behergelik magukat, hogy nem jó semmi. Ilyenkor próbálkozhatsz a hirtelen helyváltoztatással: pl. le-fel emelgetni, vagy kocogni vele a lakásban, netán billegni a testeddel. Ha végképp semmi nem segít, akkor próbálkozz a játszócumival. Én alapvetően nem vagyok híve a játszócuminak, szerintem enélkül is szuperül lehet gyereket nevelni, de vannak problémásabb babucok és igen, van, akinek sokat segít. De arra figyelj, hogy csak olyankor adj neki ilyet, ha muszáj. Ne az legyen a végén, hogy egésznap ott a cumi a szájába. Ha csak akkor adsz neki cumit, ha végképp vígasztalhatatlan, akkor nem fog rászokni és talán csak néhány alkalommal fogja használni. Különösen, hogy megtalálja a saját kezét is.

Az első hónapban leginkább a szopizás, vagy a hasfájás miatt szoktak sírni a babák. Az előbbin könnyen tudunk segíteni, de a hasfájás az már mástészta. Van erről egy külön lecke. A sírások felismeréséről úgy szintén. Vannak kisbabák, akiket szinte egésznap hurcolni kell, amikor nem alszanak. Őket akár fel is lehet kötni hordozókendőbe. De erre nem is biztos, hogy szükség van. Mikor alszik akkor végezd el a tennivalódat. Ha pedig apa hazajött, ő is hurcolászhatja. Babával a vállán akár még számítógépezni, olvasni, netán tévézni is tud és a baba nem is látja. Ráadául egy erős apának néhány kiló finom illatos puhaság meg se kottyan. Arról nem beszélve, hogy a legtöbb újszülött születése után egy ideig nagyon hasonlatos apára, szóval a szerelem előre le van zsírozva a biológia révén.

Vannak olyan jelek, problémák, amiket fel kell ismerned, kezelned kell: pl. széklet, pisi száma, gyarapodás, mennyit kell ennie, hogyan lehet megállapítani, hogy helyesen szopik e (mozog a füle, az állkapcsa), hogyan kell lázat mérni, mikor kell orvoshoz fordulni…

Az első hónapban felejtsd el azokat a frázisokat, mint pl. 20 percig szopik egy baba, nem kell felvenni, mert akkor elkapatod…

Napról napra többet fog szopni, napról napra gyarapodik, hozzávetőleg a súlya 1/6-át eszi meg egy nap amikor már beindul a tejtermelés.

Bővebben itt és itt olvashatsz az első hónap tudnivalóiról!

Mivel a legtöbb gyógyszer átjut az anyatejbe, ezért magától értetődő a kérdés: Vajon nem árt ez a babának? Akinek krónikus betegsége van és muszáj gyógyszert szednie, annak ez egy igen fontos kérdés, hiszen tudjuk mennyire jó a babának, ha anyatejet kap az első életévekben, miért mondanál le róla, ha nem muszáj. Mivel az átlag orvosok, csak hébe hóba találkoznak szoptató anyával, ezért van, hogy gondot okoz annak eldöntése, hogy szedhető e szoptatás alatt, vagy sem az adott gyógyszer. Az alábbiakban igyekeztem összeszedni a legfontosabb tudnivalókat, a teljességre nem törekedtem, hiszen rengeteg gyógyszer van forgalomban, ezért arra kérlek, ha nem találod itt a kérdéses hatóanyagot, akkor olvasd el az Egészségügyi Közlöny LXI évfolyam 21. számát a 3063 oldaltól kezdődően. Emelett az alábbi cikket is felhasználtam forrásként: Medicalonline.

1. Bizonyos gyógyszerek (pl. adrenalin, heparin, inzulin) nem kerülnek be az anyatejbe, ezért biztonságosan alkalmazhatók.
2. A legtöbb, recept nélkül is kapható gyógyszer biztonságosnak tekinthető, kivéve az antihisztaminokat (köhögés és megfázás elleni szerekben, allergia és tengeribetegség elleni szerekben, altatókban), és – nagy adagok tartós szedése esetén – az aszpirint és más szalicilátokat.
3. A paracetamol és az ibuprofen biztonságosnak tűnik.
4. Azok a szerek, amelyeket a bőrön, a szemben vagy orrban alkalmaznak vagy belélegeznek, általában ártalmatlanok a babára.
5. Hasznos lehet ugyanakkor a beadás és szoptatás időpontja között a lehető legtöbbet várakozni.
6. Ezek alapján az alábbiak sorolhatók a különösen kerülendő gyógyszerek közé: acetil-szalicilsav, amiodaron, barbiturátok, benzodiazepinek, carbamizol, orális fogamzásgátlók (kivéve Cerazette, ezt lehet szoptatás alatt), efedrin.
7. Általában csak kismennyiségű gyógyszer megy át az anyatejbe (5%) és nem okoz gondot. De ez gyógyszer függő. A másik probléma, hogy a legtöbb gyógyszerről vagy nincs adat, vagy kisszámú eset alapján kell eldöntenünk okozhat e bajt vagy nem.
8. Ha a babának pl. máj vagy vese problémája van, akkor felhalmozódhat benne a gyógyszer és gondot okozhat.
9. Ne használj olyan gyógyszert, aminek elhúzódó hatása van!
10. Mindig közvetlenül szoptatás után vedd be.
11. Figyeld a babát, nem okoz e nála gondot a gyógyszered.
12. Nem szabad szoptatni az alábbi gyógyszerek mellett: Cyclophoshamid, Cyclosporin, Doxorubicin, Methotrexat.
13. Átmenetileg fel kell függeszteni a szoptatást (fejj le előre anyatejet amennyit csak tudsz) radioaktív vegyületek fogyasztása idején és az azt követő órákban, napokban (vegyületenként különböző). A radiológussal konzultálj előtte, hogy olyan izotópot adjon, ami a legkevésbé választódik ki az anyatejbe és a legkevesebb ideig radioaktív.
14. Sok olyan gyógyszer van, aminek nem ismert a hatása a babára, viszont feltételezhető, hogy hosszabb távon szedve negatív következményei lehetnek. Ilyenek pl. a psychotrop gyógyszerek (anxiolytkum, antidepresszáns, antipszichotikus)
15. Az alábbi gyógyszerek hatással lehetnek a babára, ezért csak fokozott elővigyázatossággal lehet mellettük szoptatni: Acebutolol, 5-Aminosalicylsav, Atenolol, Aspirin, Clemastin, Ergotamin, Lithium, Phenindion, Phenobarbital, Primidon, Sulfasalazin.
16. Az alább felsorolt gyógyszerek általában nem szoktak gondot okozni szoptatás alatt, ez nem a teljes lista, töredéke a szedhető gyógyszereknek: Acyclovir, Amoxicillin, Atropin, B1, B12, Carbamazepin, Cefotaxim, Clorophorm, Cinetidin, Cisapid, Clindamycin, Codein, D vitamin, Digoxin, Domperidon, Erytromycin, Ethanbutol, Gold salts, Halothan, Hydralazin, Ibuprofen, Lidocain, Methadon, Methyldopa, Ofloxacin, Prednisolon, Quinin, Rifampin, Terbutalin, Tetracyclin, Thiouracil, Verapamil, Wafain…és még sokan mások…de van, amelyik nagyobb mennyiségben gondot okozhat.
17. Mindig jelezd az orvosodnak, a patikusodnak, hogy szoptatsz!

Ezen a héten Henrietta osztotta meg velünk szoptatással, álhasfájással, téves diagnózissal kapcsolatos tanulságos kis történetüket. Nagyon köszönöm. íme a sztori:

Szeretném megosztani a történetemet másik anyukákkal, hogy tanuljanak belőle. 1 hetes kisbabám szopizott rendesen, mégis folyamatosan ordított. Egyre gyakrabban felébredt szopizni. Hasfájósnak tituláltuk, és adtunk neki infacol cseppet. Akkor is ment a sírás. Voltunk doktornőnél, látta a védőnő, mindegyik ráfogta, hogy hasfájós. A súlya elkezdett fogyni, és nem értettem, hogy miért. Aztán béreltünk babamérleget, és kiderült a dolog. Gyakran szopizott a picúr, csak mindig 10-20-30 ml-eket. Így mindig az előtejet kapta, ezért nem nőtt a súlya, és ezért sírt mindig, mert éhes maradt. Aztán nekiálltam piszkálni, így elkezdett egyre többet enni. 1 hét után a 10 ml-ből lett 100-120 ml. A súlya szépen megindult, és olyan, mint egy kis angyal. Eszik, aztán alszik. Hasznos dolog a babamérleg, sok minden kiderül így. És nem kell egyből hasfájósnak kikiáltani szegény gyereket, hanem meg kell keresni az okát, hogy miért sír.
Remélem ezzel tudtam néhány anyukának segíteni. Nekem a saját káromon kellett megtapasztani. 2 rossz hetünk volt így.

Nekem ez a történet is azt üzeni, hogy mi anyánk leginkább magunkra számíthatunk, ha a gyermekünkről van szó. Ezért kell minél többet tudnunk, és használni a józan paraszti eszünket, mert más nem biztos, hogy megteszi hellyettünk. A másik amire rávilágít, hogy az első néhány hétben-hónapban nagyon el tud húzódni egy-egy szoptatás, hamar kifáradnak a kicsik és bizony van, hogy 1,5 óráig is szopnak szünetekkel, pihenőkkel.

Ha Neked is van tanulságos történeted kérlek oszd meg velünk és cserébe küldöm A nehézlégzés (fulladás) 7 gyakori oka és otthoni teendők című e-jegyzetet.

Ez egy elég kényes téma, és nem lehet rá egyszerűen válaszolni. Miért is? Amit olvashatsz, hogy fél éves korig nem szabad megvonni a cicit éjszaka a babától, ha igényli, de azt is leírják a szakértők, hogy egy 4 hónapos baba már 11 órát alszik egyben éjszaka (kár, hogy a 4 hónapos babák nem tudnak olvasni). Most akkor hogy is van ez? Támogatják az éjszakai szoptatást, de azt is mondják, hogy a kisbabámnak már egyhuzamba kellene aludnia? Biztos felmerül benned, én rontottam el? Vannak, akik drasztikus módszereket javasolnak, ami bizony sírással jár, viszont rövid idő alatt hatásos és vannak, akik az időre bízzák. De az is lehet, hogy félúton van az igazság.

Én az olyan módszereket szeretem, amik észrevétlenül (persze baba részére észrevétlen, kőkemény anya munka van a háttérben), sírás nélkül működnek. De azt tudnod kell, hogy ezek nem olyan hatékonyak, és idő kell hozzájuk. Hiszen az éjszakai szoptatás eleinte igény, később szokássá válik.

Az a kritikus pont, hogy ezt felismerd vajon most melyik van, azaz itt az idő a leszoktatásra, vagy nincs?

NINCS itt az idő, ha:

1. Még nincs fél éves a baba. (de szerintem ez egy év, másfél év is lehet, nagyon baba függő)
2. Nappal keveset eszik, és éjszaka tényleg éhes.
3. Este és napközben nem cicin alszik el, hanem a kiságyában és mégis felkel szopni.
4. Ha dolgozol, valószínűleg szüksége van a közelségedre a kis lelkének.
5. Kánikula van, szomjas lehet.
6. Fáj az ínye, beteg, zaklatott napjai vannak…
7. Ideges vagy, pl. vizsgára készülsz…
8. Bár nagyon eleged van az éjszakai szoptatásból, mégse akarsz tenni semmit, azaz nem vagy 100%-ig biztos benne, hogy ideje leszoktatnod, bizonytalan vagy.

Melyek azok a jelek, hogy eljött az ideje a leszoktatásnak?

1. Alig szopik éjszaka, csak a visszaalváshoz használja.
2. Pl. beteg volt, újra kellett éjszaka szoptatni, majd megmaradt később is a szokás.
3. Otthon vagy vele, semmi változás nem történt az életetekben, nem idegeskedsz, elmúlt a baba már egy éves és mégis szopik, pedig nappal sokat eszik.
4. Úgy érzed már nincs rá szüksége, ideje leszoktatni
5. Nem is a szopi miatt ébred fel, hanem pl. rossz helyen van az ágy, fázik/melege van éjszaka, vagy pont akkor jön a busz, vagy a pékségbe most szállítják a kenyeret, egy repülő zúg el mindig akkor, vagy a szomszéd éjjel jár haza, vagy indul dolgozni, vagy a kutyátok akkor ugat, vagy apa kikapcsolja a tv-t és éppen a nagy csendre ébredt fel, vagy fúj a szél, de te megszoptatod ahelyett, hogy a szokásos módon, simogatással, ringatással altatnád vissza
6. Lehet minden pisszenésre felkapod, pedig ha várnál pár percet magától visszaaludna.

Milyen “hibák” vezethetnek ahhoz, amikor nem igény, hanem biztos, hogy szokás az éjszakai szoptatás:

1. Napközben és este is cicin alszik el
2. Akármi miatt ébred éjszaka egyből dugod a melled a szájába.

Hogyan lehet leszoktatni? Az attól függ mi a helyzet. Először a helyzetet kell megoldani:

1. Ha pl. nappal nem eszik eleget, mert minden sokkal érdekesebb és éjszaka pótolja be, akkor nappal kell jól lakatni mielőtt hozzákezdenél a leszoktatáshoz. Ha a súlygyarapodás is hagy némi kívánnivalót, akkor egy esti tejpép segíthet, hiszen nagyon nagy a kalóriatartalma. A főzelékeket du. 5 után már nem javasolt adni a csecsemőknek. Este a gyakoribb szoptatás is nagyon jó.
2. Arra is figyelni kell, hogy megfelelő e az étrendje, nem e a hasa puffad, szeles. Ez is nagyon el tudja rontani az éjszakákat.
3. Ha semmivel sem tudod magyarázni a rossz alvást, lehet rossz helyen van a lakásban az ágy, próbáld máshova tenni. Talán eddigi életed során magadon is észrevetted, hogy ha itt volt az ágyad jól aludtál, ha meg amott akkor rosszul. Nincs ez máshogy a babákkal sem.
4. Vajon megfelelően van öltöztetve? Vajon elég vastag a matrac? Nem fázik? Melege lehet, ha túl vastag hálózsákban alszik. Ablak mellett van, huzatos helyen…? Zajos a környék?
5. Mozgásfejlődés újabb állomása is vezethet rosszabb éjszakákhoz átmenetileg. Hálózsákkal lehet próbálkozni.
6. Azonnal ugrasz és egy percet sem vársz, és ezzel éppen te ébreszted fel. Mindig várj pár percet mielőtt mész.
7. Ha vele alszol, lehet segít, ha visszaköltözöl apához. Vagy ha éppen az a baja, hogy fél, akkor segít, ha a közeledben altatod. A szeparációs szorongás is bezavarhat.
8. Ha tudod, hogy nappal eleget evett, akkor arra kell figyelni első körben, hogy napközben és este ne cicin aludjon el.
9. Ha ez már jól megy, akkor éjszaka, ha ébred ne egyből a cicivel kezdd, hanem próbáld máshogy visszaaltatni: pl. járkálj vele, akár fordítva is tarthatod, azaz az arca ne feléd legyen, ne izgasd a cici közelségével. Természetesen, ha már 3-4 óra is eltelt az előző evés után és elképzelhető, hogy tényleg éhes, akkor sikertelen visszaaltatási próbálkozás esetén nyugodtan szoptasd meg.
10. Vannak, akik apát vetik be, hiszen tőle egy idősebb csecsemő, kisgyerek nem várja, hogy szoptassa meg. De a legtöbb magyar családban ez nem divat, nálunk még többnyire megvannak a hagyományos férfi-nő szerepek és az altatás az anya dolga, meg különben is apa dolgozni jár, pihennie kell. Ráadásul, ha apa nem szokta altatni a babát, akkor pár hónap múlva kitör a botrány, ha nem anya altatja őfelségét.
11. A kíméletes leszoktatást kezdd úgy, hogy éjszaka, amikor szopi időben ébred, azaz nem pl. egy órával előtte szopott, akkor szokás szerint megszoptatod, de nem várod meg, hogy kiköpje, hanem kicsit hamarabb elveszed tőle. Ha még nem aludt vissza, akkor altasd el, úgy ahogy máskor is szoktad. Minden nap kicsit hamarabb szakítsd meg a szopást, így lassan megtanulja, hogy éjszaka csak iszik, nem kell jól lakni. Ezt a folyamatot érzésre csináld, és ha úgy érzed, hogy igenis szüksége van a jóllakásra is, hiszen hamarosan újra ébred és nagyon enni akar, éhes, akkor felejtsd el egy időre a leszoktatást.
12. Meg lehet próbálni egy kis vizet itatni vele az éjszakai szoptatás előtt, tudom, hogy mások ezt nem javasolják, mert akkor ahhoz szokik hozzá. De ennél a módszernél éppen ez a cél. Iszik kis vizet, majd mellre teszed, majd napról napra hamarabb szakítod meg a szoptatást. Van, aki cumival próbálkozik a pohár helyett, és még ez is bevállhat, lehet, hogy kicsit tovább tart vele. A pohár kevésbé vonzó, azért kevésbé fog felébredni, de tudok olyat, akinek a cumi is csak 1 hónapig kellett. Egy idő után (ezek hetekbe is telhet) ivás után nem adsz neki cicit és ha jól elkapod ezt a pillanatot, akkor nem is fogja már kérni. Ezután jön egy rövidebb időszak, amikor a víz ivás miatt ébred fel, persze csak épp belenyal, majd alszik is. Ez eltart egy-két hétig, végül, ha minden a terv szerint alakul, akkor nem fog felkelni, hisz a víz pohárból csöppet sem olyan nagy vonzerő, mint az anyacici. Ez egy abszolut sírás mentes módszer, bár kétségtelen egy hónapig is eltart.
13. Van olyan módszer is, amikor a babát mielőtt ébredne megszoptatják, vagy ott az álometetés, amikor megszoptatod alvó kisbabádat akkor, mikor te is mész aludni. Ezek a módszerek nagyobbaknál már nem igazán működnek.
14. Vagy megteheted, hogy egyszerűen nem szoptatod meg, hanem máshogy próbálod visszaaltatni. Persze ez, ha nagyon mélyen gyökerező szokásról van szó, akkor nagy sírással jár.
15. Vannak, akik sírni hagyják a babát az ágyában. Erről én nem szertnék írni, mert én nem tudnám megtenni, de aki bírja, csinálhatja ezt is.
16. Kisebbeknél az lehet csak a cél, hogy elviselhető mértékben szopjon éjszaka. Nagyobbaknál merülhet fel, hogy leszoktasd, és ilyenkor már nagyon fontos, hogy mondd is el a kicsinek, hogy mit szeretnél.

Ha sikerül leszoktatni a nagyobb babát az éjszakai szopiról, a cicin való elalvásról, akkor könnyen lehet, hogy néhány hónap múlva, már nem lesz olyan fontos a cici (ha nagyobb babáról van szó) és elválasztja saját magát.

Összegzés: Nagyon változó mikortól kell, egyáltalán kell e, leszoktatni a babát a szoptatásról. Olyan sok baba kín van egy-másfél éves korig, hogy jobb a pozitív hozzáállás az éjszakai szoptatáshoz (olvasd el ezt, ha nem megy). Ha úgy érzed eljött az ideje, akkor először az okot kell kideríteni, megoldani. De ha megszűnt az ok, attól még a szokás megmaradhat (azért az ok megszüntetése után várj egy kicsit, hátha magától is javul a helyzet), úgyhogy utána el kell kezdeni a leszoktatást, ami kemény munka is lehet, vagy sírás mentes, de hosszú távon hatásos folyamat. Jól kell lakatni este, nem cicin altatni napközben és este, megpróbálni cici nélkül visszaltatni a kicsit, vagy rászokatni az víz ivásra, amiről maguktól le szoktak szokni. Természetesen várhatsz arra is, hogy elválasztja magát, de a tapasztalat azt mutatja, hogy akik éjszaka szopnak, azok nem sietnek elválasztani magukat és éppen fordítva van, ha leszoknak az éjszakai szopásról, utána már nem is nagyon kell a cici nekik. 

A legfontosabb szabály, hogy meg kell tanulni a babát, hiszen a kisbabád egyszeri megismételhetelen kis lény, és te ismered a legjobban, neked kell érezned, kitalálnod és megválaszolnod ezeket a kérdéseket, nincs két egyforma eset.