Megkaptam a Zeneker Kiadó (www.zeneker.hu) két legújabb CD-jét, nagyon örültem nekik, hogy “tesztelhetem” gyerekeimen őket, köszönöm. Különösen a MAGYAR ÓVODÁS DALOK ARANYALBUMA érdekelt. Tegnap végre meghallgattuk. Tetszett, hogy egy-egy éneknél (egyébként 31 van rajta) először csak a dallam szól valamilyen hangszeren (ekkor lehet találós kédést játszani, vajon melyik dal ez, vajon milyen hangszer szól…), majd elénekli egy gyermek kristálytisztán, végül a kórus. Majd többször eléneklik (közben lehet megtanulni, velük énekelni), és van, hogy újra csak a hangszer szól (ekkor “egyedül” énekelheti a gyerek). Nálunk működött a dolog, Panna önkéntelenül is énekelt a gyerekekkel és nemcsak azt, amit már ismert. Az albumnak hála, eszembe jutott több olyan dal is, aminek már a létezését is elfelejtettem, nemhogy a dallamát. A másik CD, Világhírű rajzfilmslágerek magyarul, ezt még nem hallgattuk végig, az ovis dalok jobban érdekelték Pannát, még nem igazán ismeri ezeket a meséket. Ezt majd babázás közben fogjuk hallgatni.

És most következzen egy kis reklám, a kiadó így ír róluk:

Megjelent egy szenzációs válogatás MAGYAR ÓVODÁS DALOK ARANYALBUMA címmel! 51 percben összegyűjtöttük a 31 legismertebb és legnépszerűbb magyar óvodás dalt, amit természetesen gyerekek énekelnek. Az “Egyszer volt egy kemence” című dal Szabó Gyula Kossuth-díjas színművész előadásában hallható. A gyerekeknek és a szülőknek nagy kedvence lesz ez a kiadvány!

Bővebben…

Megjelent a Világhírű rajzfilmslágerek magyarul című CD! Az album címe mindent elárul. A kiadványon egymás után csendülnek fel az utóbbi évek legnépszerűbb rajzfilmslágerei, természetesen magyarul. A CD-t  4 magyar klasszikus rajzfilm főcímdal teszi teljessé.

Nem tudom Ti hogy vagytok vele, mi imádjuk a gesztenyét. Legfőképpen megenni, de ez egy olyan klassz dolog, ami sok minden másra is jó. Összegyűjtöttem néhány ötletet és a végén azt is elmesélem mi mit csinálunk, amikor már tropára ment a kezem a gesztenyepucolástól.

 Nem akar sétálni a gyermek?

Keress egy gesztenyét, dobd el mindig menetirányba,

tuti hogy rohanni fog érte és nem kell cipelned.

Ha a temetőben jártok és van vadgesztenye fa,

kirakhattok egy szívet a sírra gesztenyéből.

Lehet belőle játékot készíteni

Őszi dekorációt

Fejlesztő játék:

Amíg a gyermek keresi, összegyűjti…megszámolhatja…

Szerepjátékhoz is jó:

a játékbaba megeheti, játszhat vele, a kisautó szállíthatja,

főzőcskézhet vele, összeseperheti..

Lehet gyakorolni a formákat:

Gesztenyéből lehet kirakni mindenféle egyszerű formát

pl. kör, szív, négyzet, virág, hullám, kisház…

Bújócska játék:

eldugod a gesztenyét és a gyereknek meg kell találnia,

nagyobbaknál többet is és így a számolást is gyakorolja…

A legkisebbeknek beletehetjük egy átlátszó dobozba…

Romantikus ajándék

(pl. ha szívet karcolsz rá és párod zsebébe rejted reggel…

mikor megtalálja örülni fog, különösen ha kis

szerelmes levélkét vagy egy darab csokit is mellékelsz)

ÉS legvégül természtesen MEGEHETJÜK (persze csak a szelídet) Régebben próbálkoztam gesztenyés receptekkel, de számomra a gesztenye önmagában annyira finom, hogy már nem akarom semmivel sem elrontani. Szoktam főzni, sütni…ezeket kombinálva is…változó sikerrel. Mindenesetre ha már elegem van a pucolásból, akkor megfőzzük, apa kettévágja és fokhagymapréssel kinyomja a belét. Igaz, így egyből gesztenyepürévé válik és ez valamennyit levon az élvezeti értékéből, de sokkal gyorsabb és még így is nagyon finom. (évközben meg ott van a gesztenyés bébiétel a babáknak, a gyerekeimnek az volt a kevencük a sütőtökpüré mellett)

Ha minden összejön hétvégén megyünk gesztenyét gyűjtögetni…már nagyon várom. Remélem sikerült beindítanom a fantáziátokat.

Fura anyának lenni. Egyrészt nagyon izgalmas bevezetni a világ rejtelmeibe egy kisembert, mindennap új dolgokat mutatni, tanítani neki, ugyanakkor számos olyan feladatunk is van, amikor bizony jól jönne, ha őfelsége egy kicsit magát szórakoztatná és anya tudna haladni a házimunkával, netán néhány oldalt elolvasni az aktuális könyvéből, újságjából. Hogyan lehet megtanítani egy cseppségnek az önálló játékot, lehet-e ezt tanítani, vagy netán csak elrontani lehet? Mikor mit lehet elvárni a babától, kisgyerektől?

Ebben a bejegyzésben konkrét játék ötleteket nem szeretnék adni, hiszen azt már havi lebontásban megtettem, inkább csak általános tippekre gondoltam.

- A szabadban minden sokkal érdekesebb, mint otthon. Odakint a legtöbb babát nem kell szórakoztatni, nézelődnek…a nagyobbak felfedeznek.

- Az önálló játékra szoktatás nem egy direkt dolog, inkább annak a képességnek az elsajátítása, hogy tudjuk mikor kell, mikor lehet félrevonulni. Az erős akarat nem túl jól működik a gyereknevelés során sem, jobb a helyzetekhez idomulni. (“Itt van két tudatállapot; van az a tudatállapot, amikor akarok, s van az a tudatállapot, amikor elértem azt, hogy már nem akarok. Kétféle dolgot lehet akarni: lehet azt, amit lehet, s lehet azt akarni, amit nem lehet. Az embernek legalább annyira bölcsnek kell lennie, hogy tudja, mit lehet, s mit nem lehet akarni. Például, ha integetni akarok, azt lehet akarni. Azt meg tudom csinálni. De ha például aludni akarok, azt nem lehet akarni. Aki aludni akar, az nem fog aludni. Lefeküdni lehet akarni. De aludni akarni nem lehet. Aki aludni akar, az csak szorongani fog. Vagy olvasni is lehet akarni, de ha az ember azt akarja, hogy emlékezzék arra, amit elolvasott, azt nem lehet akarni. Amikor már érzed, hogy tele vagy szorongással, s azt nem akarod, akkor pánikba esel, mert azt sem lehet nem akarni, hogy szorongjon az ember. Amikor azt mondom, hogy az akaratnak az egyetlen helyes használata, az, hogy az ember akarjon nem akarni, akkor pontosan a azokról a dolgokról beszélek, amit nem lehet akarni. Azt, hogy én innen oda menjek, azt persze hogy lehet akarni, hiszen semmi rossz sincs abban. De például nem lehet akarni azt, hogy valaki szeressen. Mert ha akarom, akkor megint csak szorongani tudok. Nem lehet egy jó festményt festeni akarni. Nagyon sok mindent nem lehet akarni, s ha az ember akarja, akkor annál rosszabb. A legérdekesebb dolgokat nem lehet akarni, csak az unalmas dolgokat. Az akarat szerve az izomzat. Amit izommal lehet csinálni azt lehet akarni, amit nem lehet izommal csinálni, azt nem lehet. Izomerővel nem lehet valakit arra kényszeríteni, hogy szeressen.” Feldmár András)

- Amikor a kicsi rajtad csüng, kapaszkodik a combodba, belebújik a fenekedbe és játszani akar veled, kiabál érted, akkor  elvetélt ötlet azt mondani neki: – Most játsz egy kicsit magadnak, anyának dolga van (éppen süti a húst), 5 perc múlva jövök. Nem fog működni. Ilyenkor sokkal célravezetőbb, ha elzárod ebben az esetben pl. a gázt és játszol egy kicsit a gyerekkel, mutatsz neki valami olyan játékot, amivel tényleg lehet játszani és amikor már belemerült, akkor tudod folytatni a munkádat. Vagy jobb híján ölbe veszed és ha szükséges kitalálsz neki valamilyen konyhai feladatot. Viszont nagyobb gyereknél el lehet várni, hogy megértse, most várni kell kicsit anyára. Az első 3 évben inkább csak elrontani lehet, a gyerek igényeire kell figyelni, viszont később nem szabad elfeledkezni a szeretettel nevelésről sem, ami persze már hamarabb is fel-felbukkan, de nagyobb jelentőséget a későbbiek folyamán kap.

- Ha ömlesztve elérhető az összes játék, akkor a legtöbb gyerek, különösen a legkisebbek unatkoznak, nem tudnak vele mit kezdeni. Egyszerre nem érdemes túl sok játékot adni, ha forgó rendszerbe vannak a játékok, azaz 3-4-5 naponta váltakoznak, akkor újra érdekes lesz.

- Ha szeretnéd, hogy egyedül játszon, akkor ne azt mondd, hogy menj, játsz valmit. Hanem adj neki választási lehetőséget: pl. mit szeretnél rajzolni, vagy legózni?

- A házimunkába érdemes bevonni őket. Az enyémek imádnak segítkezni a konyhába. Nem mondom, így tovább tart minden és többnyire plusszban takarítani kell utánuk, de hosszútávon úgy érzem kifizetődő lesz ez a dolog. Takarítani is szeretnek, ha az nem kényszer. Sepregetni, lemosni, törölgetni, bepakolni, kipakolni…persze így minden sokkal tovább tart és van, hogy még plussz takarítani valót is csinálnak, de máshogy nem lehet felkészíteni az életre őket. Persze egyszerűbb a tévé elé beültetni, amíg takarítasz, de utána nem lehet elvárni tőle, hogy arrébb tegyen egy szalmaszálat.

- A legkisebbek még rövidebb ideig (percek, negyedóra) vannak el maguknak, ez egyre nyúlik, ahogy okosodik a gyermek és tud játszani, magától talál ki játékokat. Ugyanakkor a szeparációs szorongás idején tudna játszani magának már, viszont el szokták várni, hogy ha nem is vesz részt a játékban anya, akkor is ott üljön a közelében. Ez egy ilyen időszak, amit lehet tenni, hogy vinni magaddal, mellé ülni, játszani vele, majd hagyni hogy maga játszon, mikor belemerül, akkor fel tudsz állni, ha gyakran visszaülsz mellé, akkor nem háborog…akkor lassan hozzászokik a dologhoz.

- Ha a gyermek napközben nem veled van, nagymamánál, bölcsiben, oviban van, akkor számíts rá, hogy délután nagy szüksége lesz rád. Nagyon igényelni fogja a testkontaktust, a figyelmet, a közös játékot. Minél nagyobb és minél régebbóta jár közösségbe
annál kevésbé, de még ekkoris a gyermeknek mindennap szüksége van a kizárólagos figyelemre az anyjától. Erről nem lehet és nem is érdemes leszoktatni.

- Vannak olyan egyszemélyes játékok, melyekbe jobban bele tud merülni, ha dolgod van, akkor érdemes ilyet adni neki. Ilyen pl. a rajzolás, legó, kirakó. A közösen kitalált, saját készítésű játékokba fektetett energia is idővel megtérül, hiszen ő is fog kitalálni és alkotni magától hamarosan.

- Akik nagycsaládban élnek, azoknak nagy előnyük van. Ha a kicsi környezetében nyüzsögnek az emberek, akkor sokkal jobban eljátszik magának. Ugyanígy, ha testvérei vannak, akkor is kevésbé van rád szüksége.

- Sokszor nem érdemes az első nyaffra ugrani, hanem várni mi lesz belőle, elképzelhető, kitalál valami elfoglaltságot magának. De arra is vigyázni kell, ne csak akkor játsz vele, ha nyafog, mert úgy állandósítani lehet a nyafogást.

- Ha éppen nyűgösködik, de más dolgod van, akkor próbálhatod a legkisebbeket a hangoddal megnyugtatni, énekelni neki, nagyobbaknál a mese is beválhat. Ha róla énekelsz egy mesét (amit éppen csinált, vagy csinál), akkor nagy valószínűséggel nagyon fog figyelni rá és megnyugszik.

- Reggel a legtöbb baba, kisgyerek egész jól eljátszik magának, hiszen pihent, ideális esetben belakmározott az anyatejből, azaz tele a pocak és a szeretettank. Ezt az időszakot érdemes kihasználni egy gyors rendrakásra, netán el kezdeni az ebédet főzni.

- Nekem az elsővel előfordult, hogy lelkiismeretfurdalásom volt,  ha nem vele foglalkoztam, amikor egyedül játszott, nézelődött. Ugyanakkor be kellett látnom, nagyon fontosak ezek az egyedül töltött percek, később órák a gyereknek.

Összefoglalva: az önálló játékot jobb nem kikényszeríteni, hanem jó játékokat adni/mutatni a gyereknek és észrevenni mikor van ránk szüksége és mikor nincs. Ha pedig szeretne valamit csinálni, akkor a lehetőségekhez mérten hagyjuk. Ne fojtsuk el az önálló gondolatait, akaratát. Az önálló játékra való képesség fokozatosan alakul ki. Szerintem nemcsak azért fontos, hogy nekünk is legyen egy kis időnk, hanem azért is, hogy a későbbiek folyamán ne egy unatkozó, egésznap a tévé előtt ülő emberke legyen belőle. (Hanem kreatív, önállóan gondolkodó, tettre kész egyéniség.)

A várandósság alatt a legtöbben nagy gonddal készülnek a baba fogadására. Ha nem is lesz egyből különszoba, akkoris egy kis sarkot mindenképpen ki kell alakítani a kisembernek. Milyen színű legyen a fal? Mivel és hogyan díszítsük? És mi köze ennek a cikknek a karácsonyi ajándékotokhoz?

Először a fal színét kell eldönteni, illetve a felületet. Festés vagy tapéta, netán festhető tapéta. Régebbi falaknál többnyire ez utóbbi szokott szóba jönni. A szín kiválasztásakor érdemes gondolni az általa kifejtett hatásra, ennek utána is lehet olvasni, de ha a saját érzéseidet megfigyeled az adott színnel kapcsolatban, akkor magad is kitalálhatod. Általánosságban azt mondhatjuk, a pasztell, nyugalmat sugárzó színeket érdemes választani, a gyerekeknek rengeteg energiájuk van, nem feltétlenül szükséges még egy piros szobával tovább élénkíteni őket. Én pl. nem akartam a gyerek nélkül dönteni, ezért a fehér színnél maradtunk és inkább festményekkel díszítettem a szobát.

Az egyszínű falat fel lehet dobni falfestménnyel. Vannak olyan vállalkozások, akik ezt vállalják, de egy átlagos képességű anyuka is néhány órás munkával korrekt dekorációt tud varázsolni a falra (pl. panda macit ki ne tudna festeni?). Ötleteket a google segítségével garmadával lehet találni a neten. Én falfestményt a szoba egy olyan sarkára alkottam, ahova képet, polcot nem lehetett tenni, viszont hiányzott valami az összhanghoz, túl nagy csupasz felület volt. Mivel a gyerekszobába nem tanácsos szobanövényeket tartani, ezért szerintem jó ötlet valami zöldet is festeni a falra. Az egyszerűbb megoldást kedvelők természetesen falmatricákat is használhatnak. A falra szinte bármilyen festékkel lehet festeni, én az amúgy is itthon tartott művész akrillal szeretek a legjobban.

Lehet kapni gyerekszobába való képeket is, lehet túl igényes vagyok, de szerintem a többség unalmas, vagy gagyi. Nekünk annyi szerencsék van, hogy a hobbim jóvoltából sok szép színes festményünk van, melyek gyerekszobába való jogosultságát az idő maximálisan igazolta. Ragaszkodnak, szeretik őket, sokszor kell felemelnem, hogy közelről is megtanulmányozhassák. A költözés esetén is jó szolgálatot tesznek a megszokott, szeretett festmények, hiszen egyből az “otthon vagyok” érzést sugallják.

Amikor már nagyobb a gyermek, akkor a saját alkotásait is ki lehet tenni a falra, vagy lehet hajtogatott, kivágott papír formákat felragasztani (pl. pillangókat).

Gyakorlatilag a végtelen számú lehetőség van, hogy a gyerekszobát egyedi, varázslatos hellyé változtassuk. Annyi bizonyos, hogy érdemes törekedni a harmóniára, hiszen minden visszahat ránk.

Nálunk a gyerekszoba festményeknek úgy tűnik inspiráló hatása volt/van. Gyermekeim nagyon nyitottak a művészetek iránt, a modern festmény ugyanúgy megállítja és tanulmányozza, mint a mesekönyv képeit. A szépséget, harmóniát keresik mindenhol és ők is bátran próbálkoznak. Hiszen a szürrealista festmények nem azt üzenik, hogy te nem tudsz ilyen tökéleteset festeni, hanem azt, hogy bátran fejezd ki a gondolataidat, érzéseidet, merj egyedit alkotni.

Olyan régen volt nyereményjáték a dokimamin, gondoltam itt az idő. A blogértesítőre feliratkozók között fogom kisorsolni 2011 november 30.-án. Hogy karácsonyra biztosan meglegyen Ezzel szeretném megköszönni, hogy olvastok.

Jaj, igen és mi lesz a nyeremény? Az egyik festményem vászon printje, kb. 36×47 – 40×60 cm-es (attól függ melyik képről lesz szó, értéke kb. 20 ezer Ft), a választási lehetőséget megadom a nyertesnek. Ha nem tetszenek a szürrealista képek, választhatsz tájképet vagy meseképet is, talán még portrét is, majd egyeztetünk. A sorsolás után a nyertessel e-mailben veszem fel a kapcsolatot. Ha egy hét után nem válaszol, nem jelentkezik a nyereményért, akkor új nyertest sorsolunk. Akire szintén az egy hetes türelmi idő vonatkozik. A nyertes majd egy katalógusból választhatja ki a neki tetsző, egyéniségéhez, lakásához illő alkotást. Kedvcsináló:

Panna örzőszörnye

Vili méhecskéje

A baba már igencsak okos. Tudja mi az övé, vannak, akik már a pisit/kakát is jelzik, mennek, egésznap “dolgoznak”, de még nagy szükség van anyára is, az ölbebaba korszak még nem ért véget, de azért már könnyebb. Mivel szoktak játszani az 1 évesek? Mindennel, ami csak fellelhető a környezetükben. Az öntudat egyre erősebb és hamarosan itt a hisztikorszak, az irigykoszak, mindent egyedül akarok csinálni korszak. Vannak, akik már szavakat mondanak, de olyanok is, akik csak babanyelven fejezik ki magukat, egészen hatékonyan. Segítenek pakolni. Ne csodálkozz, ha a krumplik között zoknira bukkansz. Az alapjátékokról nem teszek említést, hiszen már annyiszor átismételtük.

1. Egymásba rakható poharak.
2. Nyitható ajtajú házikó, vagy doboz. Lehet ki-be pakolni kupakokat, állatkákat…vagy akár a zoknikat is.
3. Állatkerti látogatás. Állatokat nézegetni a könyvben. Utánozni hangjukat. Alkalomadtán teszteld mi az amit megjegyzett.
4. Építőkocka.
5. Falatka csipegetés. Engedd, hogy próbálkozzon egyedül enni. (Rossz evőknél ne várj csodát, de a haspókok szeretnek ilyenkor már egyedül enni)
6. Mondókázás, tapsolás, kéz játékok, éneklés…
7. Fürdőjáték: poharak, kiskacsák, spriccelő…
8. Bábozzatok egyszerű eseményeket. Pl. evés, altatás, séta, szeretgetés…
9. Rajzoljatok. Engedd, hogy ő is megfogja  a tollat, próbáljon vonalat húzni, pöttyözni. A törökbasa rajzolást nagyon szokták csípni.
10. Tanítgasd a dolgok nevére a szobában, konyhában, a testrészeit, majd ellenőrizd mi az amit már tud.
11. Vond be a házimunkába. Pl. megpróbálhat törölgetni, bepakolni (fiókba, szekrénybe, mosógépbe…)
12. Építs kemény könyvből, vagy kockából kisházat, amibe ki-bemehetnek az állatok, vagy a kisautó. A fiam most másfél éves, de még mindig az egyik kedvenc játéka, ha keménykönyvből kerítést csinálunk köré (igaz, már magának megcsinálja) és az állatok kopogtatás után bemennek hozzá hol itt-hol ott.
13. Engedd, hogy lapozzon.
14. Tanítgasd és teszteld tudását. Hideg-meleg. Könnyű-nehéz…
15. Üres flakon kupakját csavargathatja.
16. Egyszerű utasításokat vajon érti már? Pl. hozd ide, vidd oda…
17. Dugj el egy játékot a párna/takaró alá és keresse meg.
18. Labda játékok.
19. Szabadban engedd tapasztalni, játszani, tanítgasd. A játszótéren már sok játékot kipróbálhat.
20. Játszatok bújócskát, fogócskát.
21. Forogjatok, tornázzatok, masszírozd/simogasd/dögönyözd…
22. Dícsérd meg ha szép ruhában van, nézze meg magát a tükörben.

Meg ami éppen eszetekbe jut (leleményességben nem szoktak hiányt szenvedni az 1 évesek), kellemes időtöltést kívánok!

(24 rejtett veszély az otthonodban, ha kisbabád/kisgyereked van) 

A lakberendezés során ezeket a szempontokat mindenképp vedd figyelembe, a gyermek élete múlhat rajta! 

Olyan apróságokon múlik sokszor az élet. De még a kisebb balesetek is sok sírást, fájdalmat, aggódást okoznak, még őket is jobb elkerülni. Persze mindet nem lehet, de nem mindegy, hogy az ágyról esik le, vagy a 4. emeletről.

Ha hamarosan kisbabád lesz, vagy már meg is van, akkor a legfontosabb dolog az anya testőrszem kifejlesztése, mely minden helyzetben meglátja / felismeri / számol a veszélyekkel. Igen veszélyes világban élünk, de a gyermeket nem lehet kalitkában tartani, viszont amíg megtanul vigyázni magára évek telnek el, meg kell találni az egyensúlyt.

Annak az egyensúlyát, hogy a gyermek fejlődhessen, tornázhasson, megtapasztalja a határait, ügyesedjen, de ugyanakkor az élete, a testi épsége, egészsége megmaradjon.

Ez az írás ehhez próbál segítséget nyújtani. Az otthoni lakberendezés könnyebb legyen, ne maradjon ki egyetlen fontos szempont sem. Számtalan lehetőség van, de egy közös mindegyikben, hogy első az egészség és a biztonság.

1. Üveg ajtó a szekrény alsó részén. Roppant veszélyes. A baba/kisgyermek első játékai egyike az ütögetés, dobálás. Az üveg szépen cseng, imádni fogja a játékokat az üveghez ütögetni teljes erővel. Később pedig hajigálhat. A sima üveg, ha összetörik, akkor bizony könnyen elvághatja a kicsi testét, hamar a balesetin találhatjátok magatokat.
2. Terítő a szekrényen elérhető magasságban. A gyerekek napról napra magasabbra érnek. A terítő ingerli a kicsit, hogy húzza maga felé, szerezze meg. Ha van valami a terítőn, akkor azt imagára ránthatja. Pl. ha egy kristályváza a fejére esik, igen komoly sérülést is okozhat. Vagy a forró levest is magára ránthatja terítőstől a konyhaasztalról.
3. Könyves polc, mely nincs kirögzítve a falhoz. A gyerekek imádnak felfelé mászni. A könyvespolc szinte hívogatja a gyereket, hogy mássz meg. Ha nincs kirögzítve a falhoz, akkor magára is ránthatja. Még elképzelni is szörnyű milyen következménye lehet.
4. Kisszekrény/asztal sarok. A bútorlapból készült bútoroknak többnyire nagyon éles sarkuk van. A fa bútorok közül sincs mindegyiknek lekerekítve az élei. Ha fej, vagy az alatti magasságban van, akkor a gyermek ha elesik (igen gyakori az első két évben), akkor kihasíthaja a bőrét, akár varrásra/ragasztásra is szükség lehet. Rosszabb esetben a szeme is megsérülhet. Ezért ezeket sarokvédővel kell ellátni. Lehet vásárolni, vagy magad készíteni valamilyen rugalmas/kerekded anyagból.
5. Üveg búrájú (álló) lámpa. Ahogy neki esik a gyermek, a lámpa eldől-nekiütődik valaminek, összetörik, a búra kések gyanánt hull a mélybe, ha szerencsés, akkor pont a háta mögé, ha nem, akkor a testére/arcába. Brrrr.
6. Szőnyegek. Még mindig sok nagymamánál/dédmamánál van tele a ház kisebb-nagyobb szőnyegekkel. Ezek hátoldalán sokszor nincs csúszásgátló. A nagyira is veszélyes, ha megcsúszik a szőnyeg és elesik (pl. combnyaktörés is lehet belőle), de a kicsi is nekieshet valaminek, amin mondjuk nincs sarokvédő. A padlószőnyeg sem szerencsés gyermekes családoknál, ui. tele van poratkával, háziporral. Ez az allergiára hajlamos gyerekeknek igen megnehezítheti a mindennapjait. Szőnyegvásárlásnál figyelj arra, hogy jól tisztítható legyen, csúszásgátló legyen az alján és lehessen rajta játszani (építőkockázni, autózni, legózni…), azaz ne legyen túl hosszú „szőrű”.
7. Ablak. Az ablak roppant érdekes minden gyermek számára. Ezért szellőztetésnél mindig nagyon figyelj a gyerekre, lehetőleg ne legyen semmi az ablaknál amire felkapaszkodhat, nehogy kiessen. Ahogy okosodik folyamatosan tanítsd erre, 5-6 éves gyerekek is szoktak kizuhanni sajnos.
8. Függöny. A függöny mögötti bújócska időszaka is eljön minden gyermek életébe. A karnis jól legyen rögzítve, nehogy magára rántsa, akár agyon is ütheti.
9. Bojler/kazán. Ha a kazán/bojler nem a legmagasabb hőfokra van beállítva, akkor csökken a valószínűsége, hogy megégeti magát a baba a radiátorral vagy fürdésnél a meleg vizes csap véletlenszerű kinyitásával (keverőcsapot tartsd középen, mikor fürdik a baba).
10. Pelenkázó szekrény. Soha nem szabad egyedül hagyni a babát a pelenkázón, mert már akkor is leeshet, amikor még nem is tud forogni. A rugkapálással némi helyváltoztatásra képes.
11. Szobanövény. Sok szobanövény mérgező, de ha nem az, akkor sem egészséges a földjének a fogyasztása. Ráadásul a magasabban levő cserepeket magára is ránthatja. A tűlevelek fogyasztása sem az egészség forrása. Azaz helyezd biztonságos távolságba, vagy takard le a földjüket.
12. Alsó szekrények. Csak olyan dolgokat tarts az alsó szekrényekben, amelyek nem veszélyesek. A gyerekek egyik legkedvesebb elfoglaltsága a kipakolás, a felfedezés. Egy éves kor alatt ehhez hozzájön a megkóstolás is. Azaz éles/törékeny/mérgező és apró dolgokat ne tarts elérhető távolságban. Az akvárium, ha olyan méretű, hogy magára tudja rántani, akkor biztonságos helyre kell tenni. Illetve, ha túl alacsonyan van, akkor beleeshet/belemászhat, akár bele is fulladhat.
13. Éjjeli szekrény: Ha vendégségbe mentek idősebb rokonhoz, mindig gondolj arra, hogy az éjjeliszekrényében tartja a gyógyszereit. A gyógyszermérgezést mindenképp el kell kerülni, ne adj rá esélyt. Otthon is tartsd bevehetetlen helyen.
14. A wc ajtót mindig zárd be. Az ablak mellett a wc még az, ami a roppant érdekes dolgok közé tartozik. A wc csészébe bele lehet fulladni, ráadásul a wc kefe rajta van a baba – Mindenképpen meg kell szereznem- listáján.
15. Nád/banánrost/rattan/fonott bútorok. Szépek, de nehezen tisztítható, ha beleborul pl. a joghurt a banánrost székbe. Emellett letörhetnek apró darabok, ebben a pici ujjak is sokat segítenek. Félrenyelheti, beleszúródhat a nyelőcsövébe…számos kellemetlenséget okozhat. Lehetnek ilyen dolgaitok, de rendszeresen ellenőrizd a kilógó, bizonytalan részeket.
16. Szék, asztal. Legyen stabil a szék. Előbb utóbb fel fog mászni rá és mire odarohansz már áll is a háttámlának dőlve. Ha egy stabil székről van szó, akkor van esély arra, hogy odaérsz addig, míg le nem esik, vagy tovább nem mászik az asztalra. Ha nem stabil, akkor garantált az arcra való becsapódás. A bújkálás is népszerű tevékenység. Ezért tapogasd át a szék/asztal alját, mert lehetnek kiálló részek, szegek, amibe beakadhat a gyermek, felszakíthatja a bőrét.
17. Etetőszék. Legyen stabil, lábai álljanak szét. Lehetőleg legyen masszív támasz a baba lába között (ne csak kötőfék). Mindig kösd be, vagy legyél mellette. Kihajolhat, felállhat, ellökheti lábával magát az asztaltól…
18. Főzésnél a serpenyő nyele/fazék füle ne álljon kifele, de legjobb, ha a belső égőket használod. Ha szükségét érzed vehetsz védőt is a tűzhely köré. Nagyon csúnya baleseteket tud okozni a forró étel. Ha a sütőd elérhető távolságban van, érdemes valamilyen akadályt tenni elé, pl, egy széket, nehogy megégesse a kezét, ha még a szófogadatlan fázisban van. Figyelj a vezetékekre. Soha ne lógjanak kifelé, mert magára ránthatja a vízforralót, kávéfőzőt, kenyérsütőt…égési sérülés és fejsérülés lehet a vége. Ne hagyd szatyorral egyedül, mert a fejére fogja húzni és ha nem veszed észre, akár meg is fulladhat.
19. A szabad, elérhető helyen levő konnektorokba tegyél vakdugót. Ha régebbi lakásba költöztök, mindenképpen érdemes áldozni az elektromos vezetékek felújítására.
20. Fürdés közben soha ne szárítsd a gyerek haját. Soha ne hagyd egyedül. A fulladásnak az a legfőbb jellemzője, hogy a legnagyobb csendben zajlik.
21. Alvás. A kisbaba természetes igényéből fakadóan és biztonsága miatt is a legjobb, ha az első időszakban az édesanyja közelében alszik. Ha kiságyban altatod, akkor figyelj arra, ne legyen semmi az ágyban (párna, játék…) ami arcát eltakarva fulladást idézhet elő. Ha együtt alszol vele, akkor is gondoskodj, nehogy túlmelegedjen (ne a te paplanodat használja az első időkben), nehogy a párnád elzárja légutait, nehogy leessen, nehogy valaki ráfeküdjön…
22. Lépcső. Le kell zárni. Pincelejáratot szintén. Az erkélyen a korlát ne mászóka (vízszintes csövek) legyen. De az erkélyen egyedül a kicsi soha ne tartózkodjon, az erkélyajtó legyen kulcsra zárva. A lépcső ne legyen csúszós és az élei legyenek lekerekítve.
23. Bizonyos játékok is veszélyesek lehetnek. Pl. a gumis babakocsijáték a kiságyba téve fulladást okozhat, ha a gyermek nyaka köré tekeredik és nem veszed időben észre. Szeretnek a gyerekek bújócskázni. Nagyobb gyerekek is bebújhatnak szekrénybe, ládába, ágynemű tartóba és ha nem tudnak időben kiszabadulni elfogyhat a levegőjük és megfulladhatnak. Az apró mágnesek a bélrendszerbe jutva akár halálos veszélyt is jelenthetnek. A csecsemőkre veszélyesek azok a játékok amelyekről letörhetnek apróságok, netán apró alkatrészeket tartalmaz.
24. Amit általában mindenki tudni szokott: szabad konnektorokat be kell vakdugózni. Az ajtó, fiók odacsípheti az ujjacskájkát, vannak ennek megakadályozására termékek a piacon, de ezeknélkül is fel lehet nőni, a legtöbb esetben kis sírással járnak csak ezek az apró “balesetek”. Az veszélyesebb, hogy mit talál a fiókban, vagy ha az ajtó alsó része üvegből van és összetörik. Bejárati ajtó legyen bababiztosan zárva, nehogy kilógjon, netán  lezuhanjon a lépcsőn, egy nagyobbacska másféléves már eléri a kilincseket és nagyszerű játéknak találja az ajtónyitogatást.

Összefoglalva: óvd kisbabádat az égési, vágási, fejsérülésektől, mérgezéstől, zuhanástól, fulladástól… Az imént csak a leggyakoribb baleseti forrásokat vettük górcső alá. Ezenkívül még számos apró finomság van, amivel növelni lehet a baba komfortérzetét, csökkenteni a sérülések, megbetegedések előfordulási valószínűségét. Ezekről bővebben ingyenes tanfolyamaim során tanultunk/ fogunk tanulni. (csecsemőgondozás, balesetmegelőzés-elsősegély).

Most felsoroltam néhány általános jellegű szabályt. De őszintén szólva nem ez a lényeg, még 10x ennyit is leírhattam volna. Az a lényeg, hogy tudd mikor mire számíthatsz a gyermekedtől.

Az első hónapokban nem tud akaratlagosan helyet változtatni és fogni, de a rúgkapálással haladhat és bajba sodorhatja magát, ha magasban hagyod vagy az ágyában párna/egyéb orrnyílást eltömítő dolog van.

3-4 hónapos kor körül már fognak, de még marokra, ráadásul sokan már át tudnak fordulni. Ekkor arra kell számítani, hogy mindent megnyal és a szájába tesz, amit ökölre meg tud fogni, illetve legurulhat az ágyról, pelenkázóról…

Majd elkezd kúszni, négykézláb mászni, felül. Ügyesedik és a csippentő fogás is kialakul. Négykézláb már fel lehet mászni a lépcsőn, csippentő fogással apróságokat is be tud kapni, amit akár félre is nyelhet, mérgezés történhet. El kezd kipakolni, megnyalni, bekapni. És persze ütögetni. Üvegveszély.

Hamarosan feláll. Mindenütt. Sokat esik. Veszélyesek az éles élek, sarkok. Lelógó asztalterítők, lelógó zsinórok (pl. vasaló, vízforraló), kiálló fogantyú a tűzhelyen…magára ránthat sok mindent. Konyhaasztalon ottfelejtett kés, olló…egy pillanat alatt megszerezheti. Ráadásul, ha nagyon akar valamit, akár 10 cm-t is “nyúlhat a karja”, pipiskedik…

Majd felmászhat mindenhova és leeshet.

Egyre jobban szeret fürdeni, öntözget rendületlenül. Nagy a kísértés, hogy hasznosan töltsd ezt az időt, de soha nem szabad egyedül hagyni a fürdőszobában, belefulladhat a vízbe!

A másik tipikus veszélyhelyzet: a vendégjárás. Ilyenkor te kevésbé tudsz figyelni a babára, a vendégeknek pedig nem biztos, hogy a vérükben van. Gyakran kerülnek ilyenkor bajba a kisgyerekek. Az előszobában elérhető helyen tartott táskában könnyen lehet, hogy gyógyszer van, amit egy ügyesebb gyermek hamar belakmározhat. A gyógyszermérgezés pedig, mint már volt is róla szó, borzasztó veszélyes.

A kisbabák legfőbb foglalatossága az első évben az „ölbe babaság”. A reggeli forró kávéd, teád a babára borulhat, ha öledben van és egy hirtelen kézlendítéssel kiüti a kezedből. A forrázás egy nagyon csúnya és fájdalmas, akár maradandó heggel gyógyuló sérülés.

Még ma kezd el fejleszteni az anyatestőrszemedet, akár négykézláb razziázva (persze pucéron is ugrálhatsz az ágyon, ha úgy jobban megy az átszellemülés)!

Szkafanderbe is öltöztetetheted, pórázon is tarthatod, de nem érdemes. Élni veszélyes, de „nem élni”, meg nem érdemes. Biztosíts neki nagyjából biztonságos terepet és tanítsd, ha eljön az ideje.

Évi és Tücsök még több készítsd magad cikket kért, hát tessék. Mi, afféle, amit tudunk magunk csinálunk (és amit nem, azt is megpróbáljuk) család vagyunk.

1. Törhetetlen lámpa gyerekrajzzal díszítve.

Botondka miatt újra biztosítani kellett a lakást. Volt két üveg asztali lámpánk. Gondoltam elrakom őket, nehogy Boti összetörje, természetesen a nagy igyekezet közepette én magam törtem el. A foglalatokat nem dobtuk ki, jó lesz még valamire felkiálltással.

Szükségünk volt egy új lámpára. Körbejártuk a boltokat. A férjem hallani sem akart azokról a csini lámpákról amiket kinéztem, különösen, hogy már előtte kitalálta majd ő felhasználja a két foglalatot. Közben az egyik paravánunkat leselejteztem és a fájából készített egy nagy robusztos keretet (hogy beleférjen mindkét égő). Megmondom őszintén nem vágtam magam hanyatt tőle és sokat gondolkoztam milyen papírt tegyünk bele, mert az ideiglenesen ráhúzott virágos nyári ruhám nem igazán dobta fel a szobát. Ekkor jutott eszembe, mi lenne, ha Panna rajzolna rá. Mivel vasárnap volt, de szeretem ötleteimet azonnal megvalósítani, ezért a sütőpapírra rajzoltattam próbából. Beleragasztottuk és bejött. Szerintem nagyon vagány lett, megszelídítette a csúnya fa keretet. Nem bántam meg, hogy hagytam a férjem és kislányom önmegvalósítani, nekem még mindig tetszik.

2. Pillangók a falra. Kivágtam kisebb-nagyobb pillangó formát és Panna vízfestékkel kidekorálta. Majd asszimetrikus csoportosulásként felragasztottuk a falra azzal a rágógumira emlékeztető ragasztóval (nem tudom a nevét). Persze azóta már kidobtuk, de akkor nagyon tetszett neki.

3. Vettünk Panna ágyára “csillagos égbolt” sátrat és hiányzott egy hold a magasból. Vettem sárga kartont, majd Panna segítségével kicsit feldobtuk (fehér-narancs-piros pöttyökkel) és felragasztottuk a falra. Jól mutat ott és ha megunjuk egy másodperc alatt el tudom távolítani. Ráadásul Panna is a sajátjának érzi, hiszen ő is árnyékolta, pöttyözte.

Mára ennyi. Kellemes alkotást mindenkinek!

Gyerekkoromban egyik legkedvesebb emlékem, amikor anyukám készített nekem kék kartonpapírból és fehér krepp papírból egy zöldséges bódét. Wc papír tekercsből eladót is csináltunk hozzá. A másik ilyen nagyon mély, szép emlékem, amikor nagypapám karácsonyra készített nekem egy kis Betlehemet. Piros tetejű kisház volt farostból, melyet le lehetett venni és belül ott volt a jászol, Mária, az állatok…annyira tetszett nekem, hogy ezután mindig mikor jött hozzánk látogatóba, akkor hozott egy gipszből-drótból-vattából készített tökéletesen élethű állatkát. Sokáig a vitrinben tartottam őket, annyira csodáltam. Később a húgom elszopogatta, tönkretette, de a padláson még mindig megvan egy-kettő egész jó állapotban. Az alkotás kényszer kisgyerekkorom óta kísért, folyamatos elnyomás alatt kellett tartanom, ezért én igyekszem a kislányomnak minden lehetőséget megadni az alkotásra. Ő már 3-4 évesen vászonra fest akril festékkel és elámulok azon az ösztönös harmónia látáson, amiről munkái árulkodnak. A gyerekszoba falát már nem csak az én festményeim, hanem saját rajzai, kivágott figurái díszítik össze-vissza, naponta változó kuszaságban. Én nem vagyok híve a legtöbb bolti kreatív játéknak, mi inkább abból dolgozunk, ami otthon fellelhető. Most néhány könnyen, pillanatok alatt elkészíthető játék tippet szeretnék adni a kisebbeknek és nem a sóliszt gyurmára, meg a festegetésre gondoltam.

1. Hamupipőke játék: mindenféle magot, vagy tésztát összekeverek egy tálba és a kicsinek szét kell válogatni. A kisfiam most 17 hónapos, vele már lehet ezt játszani, igaz, érdemes felügyelni, nehogy megkóstólja. Ha nincs időd felügyelni, akkor ehető falatkákkal is próbálkozhatsz. Ennek másik változata, amikor néhány színt (először csak 2) kell szét válogatni…vagy geometriai formát (amit kivághatsz pl. papírból)…
2. Laposhal játék. Nagyobb csecsemő volt a lányom, amikor az egyik mesekönyvben találkoztunk a laposhallal. Egy A4-es fehérlapból kivágtam, rajzoltam neki szemet és egész nap azt huzogattuk a földön, annyira tetszett neki.
3. Saját mesekönyv. Egyik barátnőm kért meg még tavaly, hogy rajzoljak a kisfia szülinapjára egy mesekönyvet a szokásos esti verséhez (egy másik mesekönyv alapján kért stílusban). Megrajzoltam, de a képeket csak szkennelve adtam oda, gondoltam majd összefűzöm a saját gyerekeimnek. Elfelejtődött a dolog, a múlt héten bukkantam rá az egyik dobozomban. A férjem a minap belaminálta, összespirálozta és óriási sikert aratott a gyerekeimnél, soha nem gondoltam volna. Ma kb. 30x kellett elolvasni Botondkának, és kb. 100x mondtuk el, hogy az elején levő csillagok közül ki-kicsoda (apa csillag, anya csillag, Botond csillag, Panna csillag).
4. Varázspálca. A boltban lehet kapni zenélő, világító varázspálcákat. Bevallom, elég gusztustalannak találtam őket, de hát kislányom tündérhercegnő korszakban van. Rábeszéltem, csináljuk meg magunk. Tovább is fejlesztettük és mi pillangós varázspálcákat gyártunk. Az elsőt még én csináltam: kivágtam egy kis pillangó formát két példányban, a kislányom kiszínezte, majd egy szívószál végére ragasztottuk. Mondanom se kell szerteszét varázsolta a világot vele. Mostmár teljesen egyedül szokta készíteni, ráadásul a szívószál miatt a balesetveszélytől sem kell tartanom és csillámok sem hullanak róla, (hálistennek zenélni sem tud).

Én hiszek abban, hogy az ilyen csináld magad játékok sokkal mélyebben berögzülnek, sokkal nagyobb élményt adnak, fejlődési, tanulási lehetőséget, márcsak saját emlékeimből kiindulva is. Pedig sok játékom volt, mégis ezek maradtak meg, ezek jutnak eszembe elsőként. A játék mosógép, a turmix, a porszívó…semmi érzelmi reakciót nem vált ki belőlem, ha visszaemlékezem.

Ismét Adrienn osztja meg velünk hogyan is alakul Flóra kalandos mozgásfejlődése. Ha lemaradtál volna az előzményekről, kattints ide. Köszönjük Adrienn. Ha van kedved, Te is oszd meg velünk a sajátodat (küldd az info@dokimami.hu-ra)

Sok változás történt nálunk mozgásfronton a közelmúltban.

Először is a facebook-os izgő-mozgó kisfiú rendszeres vendég lett nálunk, és látogatásai hathatósan elősegítették Flóra mozgásfejlődést.

Továbbá heti egy alkalommal mi is eljárunk csoportos babatornára. Mielőtt elkezdtük az intenzív sportot J, azért elmentünk ugyanide egy gyógytornász által végzett állapotfelmérésre. Mert anyai ösztön ide, vagy oda; megnyugtató, ha egy hozzáértő szakember is megerősíti elfogult anyai véleményünket.

Az állapotfelmérésen Flóra számomra is meglepően fürgén izgett-mozgott, kicsit sem háborgott a hason fekvéstől, sőt még gurult is néhányat jobbra-balra.

Meg is kérdezte a gyógytornász néni, hogy tulajdonképpen mi a baj? Mondtam, hogy az égvilágon semmi, csak gyanítom, hogy gyermekünk kissé lusta.  „De Anya! Lusta gyerek nincs. Flóra keveset van hason, nem kitartó, így nem elég erősek a hátizmai. Suta a mozgása, mert nem gyakorol eleget.”- hangzott a nem kevésbé elfogult szakértői magyarázat. Tehát lusta, jegyeztem meg újra, most már csak magamban. J

Aztán megkezdtük a közös tornát. Az első foglalkozásokon kitartóan mondókáztunk és igyekeztem tartani a fonalat a gyorsan egymás után következő gyakorlatok alatt.

Aztán Flóra kezdte magát egyre otthonosabba érezni. És egyre inkább előjöttek olyan rá nagyon is jellemző tulajdonságai, mint a ráérős szemlélődés és az „azt csinálom, amihez éppen kedvem van”-viselkedés.

Így felfokozott figyelemmel nézte tornázó babatársait, és nagyon érdekesnek tartotta őket. Tette mindezt a szőnyegen hasalva, vagy kényelmesen oldalra fordulva, könyöktámaszban. A kezdéskor eljátszott „Süti, süti pogácsa” és „Csip, csip csóka” még nála is belefért a tűréshatárba, sőt még azt is hagyta, hogy a lábait hajlítgatva énekeljek neki, miközben ő hanyatt fekszik.

Aztán amikor behajlított lábaimról lelógatva csipeszt kellett volna szedegetnie a nadrágom száráról, vagy keresztirányú felülésekkel kivennie a számból ugyanezt, akkor már nem sikerült túlságosan tűzbe hoznom. Jól elszórakozott rajta, ahogy csipesszel a számban zümmögöm a nevét, majd ő is betömött valamit a saját szájába és úgy nézegette a többieket.

Természetesen az olyan passzív tevékenységeknél, mint a pörgetés, hintáztatás, nem háborgott, sőt rendületlenül vigyorgott. Azon ugyan kicsit megsértődött, mikor a fejjel lefelé való himbálás után neki kellett volna letennie a két kezét, hogy ne az arcára érkezzen a szőnyegre, de néhány próbálkozás után azért megtette.

Ami még mindig mélységesen felháborítja, az az, ha kislabdát teszünk a mellkasa alá, térdeimmel összefogom a lábait, hogy ne csússzanak szét, miközben neki felemelt fenékkel, kezeire támaszkodva mászást elősegítő mozdulatokat kellene végeznie.

Itthon viszont kifejezetten megtáltosodott. Mióta száműztük az üveglapos!, éles sarkú asztalt a nappali közepéről, megnőtt a mozgástere. A játszószőnyegét is lecseréltük habtapira, mert a tárgyakat úgy szerezte meg találékony babánk – ha a családtagok kiabálással való feltüzelése már nem működött -, hogy megmarkolta a szőnyegét és a rajta lévő játékokat odahúzta magához. 

Tegnap már határozott kúszómozdulatokat véltem felfedezni nála! Hiába, az újságpapírért és azért, hogy a szőnyegről lemászva a kövön tudjon kalapálni a fajátékokkal, mindent megtesz ez a gyermek. Öt másodperc elég neki, hogy a 2×3 méteres szőnyegről lemászva a kanapé alá vagy a kőre guruljon és ott békésen elszöszöljön. 

            A babaúszáson meg kifejezetten vízicsibeként viselkedik. Úgy paskolja a vizet, hogy a nagytesó csak úszószemüvegben bír megmaradni mellette. Igaz, hogy amikor Flóra babánk úgy gondolja, hogy ő most pihen, akkor angyali nyugalommal belehajtja a fejét a vízbe és az orrával szántja a habokat. Valószínűleg úgy gondolja, hogy majd mi veszünk levegőt helyette is. Nagyon értékelem ezt a végtelen bizalmát a szülei iránt!

            Úgy érzem, egyre közeledik az idő, amikor visszasírjuk ezt az időszakot és felértékelődnek majd azok a percet, amiket korábban Flóra csendes lustálkodással és szemlélődéssel töltött! J

Újra sztori szerda. Ma megint Adriennek köszönhetjük, aki emeséli mire is jó a hétvége kétgyerekeséknél Ha van kedved, írd meg Te is a történeteteket (küldd az info@dokimami.hu-ra).

Eminens kisdiákként úgy gondoltam, hogy a hétvége azért két napos, hogy a szombaton elfelejtett leckét vasárnap még megírhassuk.
Kicsit később, a gimiben felülírtam ezt az elméletet, akkor a szombati buli után kellett a vasárnap a regenerálódáshoz; egyetemista koromban némely évfolyamtársamnak ez még kevés is volt a kijózanodáshoz.
Aztán dolgozó ifjú titánokként párommal megtapasztaltuk, milyen jó két napra kiszállni az ambiciózusan épített karrier-mókuskerékből, és titokban kicsit otthon lazítani.
Egy-gyermekes házaspárként már csak férjem ragaszkodott makacsul a hétköznapok és hétvégék változó rendjéhez, a gyermekükkel otthon lévő anyukáknak – bizton állíthatom – teljesen mindegy, hogy hétfő van vagy szombat. Annyi talán a különbség, hogy a drága gyermek, legyen akár egy hónapos, akár két éves, különös érzékkel hétvégi napokon legalább fél, de inkább egy órával korábban kel a megszokottnál. Valószínűleg azért, hogy a végre otthon lévő apával minél több időt tudjon tölteni.
Mióta két gyermekünk van, az előbbi értelmezések mind, mind okafogyottá váltak. Mert leckénk az ugyan már nincs, vagy inkább soha nem fogy el (értsd: gyermeknevelés, bevásárlás, mosás, főzés stb.). Buli az szintén nincs, vagy ha van is, csak szolidan, mert a másnapi regenerálódás, esetleg kijózanodás! lehetősége kilőve. Karrier-mókuskerék nekem jelenleg nincs, de a páromét építgetjük nagy lelkesen (értsd: feleség, mint stabil háttér!!!!).
Akkor minek is nekünk a hétvége, főleg minek nekünk rögtön két nap?
Rájöttem, hogy pontosan a kétgyermekes családok számára van ez így kitalálva. Az első napra szervezzük az egyik gyerek családi programját, a másodikra a testvéries egyenlőség jegyében a másikét. Mi szülők pedig megtaláljuk mindkét eseményben a pihenés-buli-kikapcsolódás hármas egységét, hogy mi sem maradjunk ki a jóból!
Nálunk ez egész pontosan úgy néz ki, hogy szombaton babaúszunk, mégpedig családilag. Reggelizés után, bevásárlás és ebédfőzés közben összekészítem az egész család fürdőscuccait (legutóbb csak apa papucsa maradt ki a táskából, ami egészen jó eredménynek számít!), majd ügyelve rá, hogy a kicsi eleget aludjon, időben ébredjen, jól egyen, és közben a család is megebédeljen, kora délután elindulunk úszni.
Mivel sikerült találnunk egy családbarát babaúszást, ezért mi négyen úszunk, a kilencéves nagyobbiknak már nem kell ugyan megtanítani a merülést, viszont előszeretettel gyűjti a medence aljáról a babajátékokat, természetesen nem zavarva a többieket.
Mi pedig a párommal kellemesen ejtőzünk a langyos vízben, kihasználva, hogy a nagyobbik gyerek már magától, a kicsi kis rásegítéssel körülöttünk lebeg.
További pozitív mellékhatása a programnak, hogy a válogatós nagyobbik úszás után farkasétvággyal eszik, a rosszul alvó kisebbik pedig saját rekordját megdöntve másfél órát alszik.
Másnap a nagytesó kívánsága szerint töltjük a vasárnapot. A délelőtti koreográfia hasonló az előzőekhez, délután pedig alkalmanként játszóházba megyünk. Természetesen ide is családilag.
A csapat egyik fele ugrál, csúszdázik, labirintusban mászkál, falat mászik: a másik fele játszószőnyegen fekszik a kicsi mellett, mintha felügyelne, pedig csak pihen! Mondanom sem kell, hogy ilyenkor a babafelügyelet a kapósabb szülői feladat, de igazságosan beosztjuk a gyerekeket egymás között a párommal.
Hát így fáradunk el és pihenjük ki magunkat egyidejűleg a hétvégéken, hogy a hétfőt mindenki feltöltődve kezdje a szokásos mókuskerekében!