Ebben a bejegyzésben nem fogok semmilyen trükköt megosztani, nem fogok tanácsot adni, egyszerűen csak elmesélem nagyvonalakban hogyan választottam el cici imádómat fájdalom és erőszakmentesen. Első gyermekem szépen magától leszokott a szopiról másfél éves korában, gondoltam milyen jó lenne ha a másodikkal is így lenne. Botondka azonban oly mértékben imádta a ciciket (még szopi időn túl is), hogy nem sok remény volt erre. Mikor két éves lett, éreztem, kezd elegem lenni. Mások tapasztalatai azt mutatták, a két évesnél idősebbek nem szoktak csak úgy maguktól leszokni, tőlük el kell venni a cicit.

Tudom hülyeség, mert minden gyerek, minden élethelyzet más, de szerettem volna látni, hogy Botond is magától elfelejt szopni és nem én veszem el tőle imádott csecseit. A jól bevált módszerhez folyamodtam, a fokozatossághoz és a szétválasztáshoz. Fokozatosan szétválasztottam a fekvéstől (mert mi fekve szoptunk) és az alvás időtől a szopit (a másik szobában szoptattam). Próbáltam hamarabb levenni (de ha még tiltakozott, akkor hagytam)…szopi előtt megitattam…figyelemelterelés is volt…beszélgetések…de persze nem ragaszkodtunk szigorúan ezekhez a “szabályokhoz”…inkább csak törekvésnek nevezném őket és többnyire sodródtunk az eseményekkel. A dolog működött és egy jó hónap alatt elfelejtette a szopit.  Ennél rövidebb idő alatt is véget lehetett volna neki vetni (ha szigorúbb lettem volna), vannak akik ecettel, körömrágásról leszoktató körömlakkal kenik be mellüket vagy leragasztják, egyszerűen nem adják oda többet és még biztosan sok más bevált módszer is létezik. Ha ez nem vált volna be előbb-utóbb én is valami trükkhöz folyamodtam volna. Nekünk jó volt így, megvolt az az érzésem, hogy ő nem kérte a cicit és nem kellett hadakoznom, szívszaggató vagy hiszti sírást hallgatnom. De meg tudom érteni azokat is, akiknek nincs ehhez türelmük és inkább a pár napos sírást választják.

Végezetül: meddig illik szoptatni? Azt hiszem addig, amíg elegünk nem lesz belőle és már nincs igazából szüksége rá a gyermeknek.

Kapcsolódó bejegyzések:

Óda az éjszakai szoptatáshoz

Éjszakai szoptatásról való leszoktatás

Szoptatás kezdet és vég: kb erre számíthatsz

Szoptatás cikkek

Fura anyának lenni. Egyrészt nagyon izgalmas bevezetni a világ rejtelmeibe egy kisembert, mindennap új dolgokat mutatni, tanítani neki, ugyanakkor számos olyan feladatunk is van, amikor bizony jól jönne, ha őfelsége egy kicsit magát szórakoztatná és anya tudna haladni a házimunkával, netán néhány oldalt elolvasni az aktuális könyvéből, újságjából. Hogyan lehet megtanítani egy cseppségnek az önálló játékot, lehet-e ezt tanítani, vagy netán csak elrontani lehet? Mikor mit lehet elvárni a babától, kisgyerektől?

Ebben a bejegyzésben konkrét játék ötleteket nem szeretnék adni, hiszen azt már havi lebontásban megtettem, inkább csak általános tippekre gondoltam.

- A szabadban minden sokkal érdekesebb, mint otthon. Odakint a legtöbb babát nem kell szórakoztatni, nézelődnek…a nagyobbak felfedeznek.

- Az önálló játékra szoktatás nem egy direkt dolog, inkább annak a képességnek az elsajátítása, hogy tudjuk mikor kell, mikor lehet félrevonulni. Az erős akarat nem túl jól működik a gyereknevelés során sem, jobb a helyzetekhez idomulni. (“Itt van két tudatállapot; van az a tudatállapot, amikor akarok, s van az a tudatállapot, amikor elértem azt, hogy már nem akarok. Kétféle dolgot lehet akarni: lehet azt, amit lehet, s lehet azt akarni, amit nem lehet. Az embernek legalább annyira bölcsnek kell lennie, hogy tudja, mit lehet, s mit nem lehet akarni. Például, ha integetni akarok, azt lehet akarni. Azt meg tudom csinálni. De ha például aludni akarok, azt nem lehet akarni. Aki aludni akar, az nem fog aludni. Lefeküdni lehet akarni. De aludni akarni nem lehet. Aki aludni akar, az csak szorongani fog. Vagy olvasni is lehet akarni, de ha az ember azt akarja, hogy emlékezzék arra, amit elolvasott, azt nem lehet akarni. Amikor már érzed, hogy tele vagy szorongással, s azt nem akarod, akkor pánikba esel, mert azt sem lehet nem akarni, hogy szorongjon az ember. Amikor azt mondom, hogy az akaratnak az egyetlen helyes használata, az, hogy az ember akarjon nem akarni, akkor pontosan a azokról a dolgokról beszélek, amit nem lehet akarni. Azt, hogy én innen oda menjek, azt persze hogy lehet akarni, hiszen semmi rossz sincs abban. De például nem lehet akarni azt, hogy valaki szeressen. Mert ha akarom, akkor megint csak szorongani tudok. Nem lehet egy jó festményt festeni akarni. Nagyon sok mindent nem lehet akarni, s ha az ember akarja, akkor annál rosszabb. A legérdekesebb dolgokat nem lehet akarni, csak az unalmas dolgokat. Az akarat szerve az izomzat. Amit izommal lehet csinálni azt lehet akarni, amit nem lehet izommal csinálni, azt nem lehet. Izomerővel nem lehet valakit arra kényszeríteni, hogy szeressen.” Feldmár András)

- Amikor a kicsi rajtad csüng, kapaszkodik a combodba, belebújik a fenekedbe és játszani akar veled, kiabál érted, akkor  elvetélt ötlet azt mondani neki: – Most játsz egy kicsit magadnak, anyának dolga van (éppen süti a húst), 5 perc múlva jövök. Nem fog működni. Ilyenkor sokkal célravezetőbb, ha elzárod ebben az esetben pl. a gázt és játszol egy kicsit a gyerekkel, mutatsz neki valami olyan játékot, amivel tényleg lehet játszani és amikor már belemerült, akkor tudod folytatni a munkádat. Vagy jobb híján ölbe veszed és ha szükséges kitalálsz neki valamilyen konyhai feladatot. Viszont nagyobb gyereknél el lehet várni, hogy megértse, most várni kell kicsit anyára. Az első 3 évben inkább csak elrontani lehet, a gyerek igényeire kell figyelni, viszont később nem szabad elfeledkezni a szeretettel nevelésről sem, ami persze már hamarabb is fel-felbukkan, de nagyobb jelentőséget a későbbiek folyamán kap.

- Ha ömlesztve elérhető az összes játék, akkor a legtöbb gyerek, különösen a legkisebbek unatkoznak, nem tudnak vele mit kezdeni. Egyszerre nem érdemes túl sok játékot adni, ha forgó rendszerbe vannak a játékok, azaz 3-4-5 naponta váltakoznak, akkor újra érdekes lesz.

- Ha szeretnéd, hogy egyedül játszon, akkor ne azt mondd, hogy menj, játsz valmit. Hanem adj neki választási lehetőséget: pl. mit szeretnél rajzolni, vagy legózni?

- A házimunkába érdemes bevonni őket. Az enyémek imádnak segítkezni a konyhába. Nem mondom, így tovább tart minden és többnyire plusszban takarítani kell utánuk, de hosszútávon úgy érzem kifizetődő lesz ez a dolog. Takarítani is szeretnek, ha az nem kényszer. Sepregetni, lemosni, törölgetni, bepakolni, kipakolni…persze így minden sokkal tovább tart és van, hogy még plussz takarítani valót is csinálnak, de máshogy nem lehet felkészíteni az életre őket. Persze egyszerűbb a tévé elé beültetni, amíg takarítasz, de utána nem lehet elvárni tőle, hogy arrébb tegyen egy szalmaszálat.

- A legkisebbek még rövidebb ideig (percek, negyedóra) vannak el maguknak, ez egyre nyúlik, ahogy okosodik a gyermek és tud játszani, magától talál ki játékokat. Ugyanakkor a szeparációs szorongás idején tudna játszani magának már, viszont el szokták várni, hogy ha nem is vesz részt a játékban anya, akkor is ott üljön a közelében. Ez egy ilyen időszak, amit lehet tenni, hogy vinni magaddal, mellé ülni, játszani vele, majd hagyni hogy maga játszon, mikor belemerül, akkor fel tudsz állni, ha gyakran visszaülsz mellé, akkor nem háborog…akkor lassan hozzászokik a dologhoz.

- Ha a gyermek napközben nem veled van, nagymamánál, bölcsiben, oviban van, akkor számíts rá, hogy délután nagy szüksége lesz rád. Nagyon igényelni fogja a testkontaktust, a figyelmet, a közös játékot. Minél nagyobb és minél régebbóta jár közösségbe
annál kevésbé, de még ekkoris a gyermeknek mindennap szüksége van a kizárólagos figyelemre az anyjától. Erről nem lehet és nem is érdemes leszoktatni.

- Vannak olyan egyszemélyes játékok, melyekbe jobban bele tud merülni, ha dolgod van, akkor érdemes ilyet adni neki. Ilyen pl. a rajzolás, legó, kirakó. A közösen kitalált, saját készítésű játékokba fektetett energia is idővel megtérül, hiszen ő is fog kitalálni és alkotni magától hamarosan.

- Akik nagycsaládban élnek, azoknak nagy előnyük van. Ha a kicsi környezetében nyüzsögnek az emberek, akkor sokkal jobban eljátszik magának. Ugyanígy, ha testvérei vannak, akkor is kevésbé van rád szüksége.

- Sokszor nem érdemes az első nyaffra ugrani, hanem várni mi lesz belőle, elképzelhető, kitalál valami elfoglaltságot magának. De arra is vigyázni kell, ne csak akkor játsz vele, ha nyafog, mert úgy állandósítani lehet a nyafogást.

- Ha éppen nyűgösködik, de más dolgod van, akkor próbálhatod a legkisebbeket a hangoddal megnyugtatni, énekelni neki, nagyobbaknál a mese is beválhat. Ha róla énekelsz egy mesét (amit éppen csinált, vagy csinál), akkor nagy valószínűséggel nagyon fog figyelni rá és megnyugszik.

- Reggel a legtöbb baba, kisgyerek egész jól eljátszik magának, hiszen pihent, ideális esetben belakmározott az anyatejből, azaz tele a pocak és a szeretettank. Ezt az időszakot érdemes kihasználni egy gyors rendrakásra, netán el kezdeni az ebédet főzni.

- Nekem az elsővel előfordult, hogy lelkiismeretfurdalásom volt,  ha nem vele foglalkoztam, amikor egyedül játszott, nézelődött. Ugyanakkor be kellett látnom, nagyon fontosak ezek az egyedül töltött percek, később órák a gyereknek.

Összefoglalva: az önálló játékot jobb nem kikényszeríteni, hanem jó játékokat adni/mutatni a gyereknek és észrevenni mikor van ránk szüksége és mikor nincs. Ha pedig szeretne valamit csinálni, akkor a lehetőségekhez mérten hagyjuk. Ne fojtsuk el az önálló gondolatait, akaratát. Az önálló játékra való képesség fokozatosan alakul ki. Szerintem nemcsak azért fontos, hogy nekünk is legyen egy kis időnk, hanem azért is, hogy a későbbiek folyamán ne egy unatkozó, egésznap a tévé előtt ülő emberke legyen belőle. (Hanem kreatív, önállóan gondolkodó, tettre kész egyéniség.)

Mi az a pszichoszociális fejlődés? Könnyen kideríthetjük, ha megvizsgáljuk a szót. Pszicho: ez a gyermek személyiségfejlődésére utal, míg a szociális: a társadalmi beilleszkedést takarja. Azért jó ezen a rövid összefoglaláson átfutnod, hogy megértsd mi történik éppen gyermekedben, így sok felesleges kört meg lehet spórolni.

A  pszichoszociális fejlődést a gyermek hozott tulajdonságai alapjaiban meghatározza, de a környezeti hatások is mély nyomot hagynak a folyamatban, azaz nem mindegy a nevelés, minden gyereket el lehet rontani, és alakíthatjuk pozitív irányba is a “hátrányosabb tulajdonságokat”.

Csecsemőkor:

Az első hónapokban a baba és az anya teljesen összevan nőve. A baba nem érzékeli, hogy ő egy különálló személy. Persze az anya (apa)-gyermek kapcsolat már a pocakban elkezdődik, különösen a magzatmozgásokat követően. A baba születése hihetetlen csodaélmény mindenki számára. A baba születését követő 40 percben nagyon éber, ezért nagyon fontos ennek az időszaknak az együtttöltése. 

Az anyukák, apukák az első hetekben ösztönösen érzik, hogyan tudják növelni a baba szociális válaszreakcióit. Közel hajolnak az arcához, felhúzzák szemöldöküket, óóóó-áááá hangot hallatnak. Pár hét után megkezdődik a hosszas szemkontaktus időszaka

6-8 hetes korban jelenik meg az “első szociális” mosolynak mondott reakció, ami bizony nagy dolog egy anya, apa életében. Ezután egy hihetetlen édes időszak következik-mosoly, kacagás, röhögő görcs. 3 hónaposan már nevetgél, hangokat ad, rúgkapál, később kezdeményez játékot is. Ekkor még a baba az idegeneknek is örül (ha szimpi).

3-6 hónapos korban előnyben részesíti a baba az őt gondozó személyt, optimális esetben ez az édesanyát jelenti. Az ismerős rokonoknak is jobban örül, mint az idegeneknek. Még erősebb lesz a kötődés a szülő és a baba között.

7-9 hónapos korban megjelenik a félelem. Az idegenektől való félelem és a szeparációs szorongás. Ismeretlen emberek, dolgok félelmet keltenek ekkor a gyerekben. Tapintattal kell ekkor a babával bánni, és ha idegenek közé mentek, legyél mellette. A szeparációs szorongás a legtöbb gyereknél 8 hónaposan kezdődik és 15 hónapos kor körül van a csúcspont és 2 éves korra szokott lecsökkenni. Ez egy olyan dolog, amiről nem lehet leszoktatni a babát, lehet bújócska játékot játszani…próbálkozni, de ez része a baba érési folyamatának és nem egy napig tart, mégha néha meg is nehezíti a dolgunkat.

Ha a bizalom és a biztonság nem alakul ki (amihez bizony sok-sok testkontaktus, cipekedés kell), a baba félőssé válik, elutasít másokat, vagy éppen mindenkihez kötődik…a további fejlődését akadályozza. ( A kötődésről itt is olvashatsz.)

Kisgyermekkor:

Önállóan jár, elkezdi még inkább felfedezni a világot. Anya a bázis, akihez mindig vissza-visszatér. Van, hogy két percenként és van, amikor több órát is eljátszik magának. Ha még nem is tud beszélni, akkoris nagyon jól ki tudja fejezni magát. Elmutogatja a dolgokat. Kedvenceim: ablakból néztük mennyire fúj a szél: Botond megfogta a haját és fújt a szájával, majd mutatott ki az ablakon. A nyam-nyam elég egyértelmű miközben a szájára mutat. De van, aki a hasára mutat, ha éhes. Hamar meg lehet tanítani nekik a kéremet: mutassa a tenyerét. Az igen nálunk féloldalra fordított fej, behúzott nyak és fülig érő vigyor. (lehet erre nemet mondani?) és így tovább. Mutogatva meg lehet beszélni a napot, az emlékeket, de még olyan fajsúlyos kérdéseket is, hogy ki fiú és ki lány…

A kisgyerek birtokba akarja venni a világot. Hihetetlen akarat hajtja. Önállósodásra tör, ő akar mindent csinálni, mégha nem is tudja. Pl. egyedül öltözni, igaz egy évesen még csak a lábujjára tudja ráfektetni a zoknit, de már ő akarja csinálni. NEM. Mindenre nemet mond két évesen (szerintem már jóval hamarabb), automatikusan. Fontos, hogy nem szabad eltiporni ezt az önállóságra törekvést, hanem ésszerű korlátokat kell állítani.

Kezdi megérteni a kicsi mások érzéseit, vígasztal és lassan megérti, hogy a másiknak fáj, ha megüti. Kezdi kontrollálni agresszióját. Megérti mi a rossz, mi a jó és büszke, ha valamit jól csinált.

2-3 éves kor között kialakul a szobatisztaság, a gyermek igényéből kifolyólag, ha nem erőltetett a dolog, akkor az énkép megerősödik. (persze korábban is ki lehet alakítani rendszeres munkával, de nem szabad elvárni, szidni, verni…)

Óvodás

Azonosul a nemi szerepeivel, ráébred, hogy ő egy önálló személyiség. Érzelemvilága nagymértékben átalakul. Többféle érzelmet ki tud már fejezni, nemcsak sír és nevet. Tud gyöngéd lenni, agresszív, büszke, és zavarba jön, ha mások figyelik. Féltékenység és magányosság érzés is kialakul, ha a barátja mással játszik.

Fél a sötéttől, szörnytől, haláltól, néha rémálmai lehetnek. Nagyon fontos a mese, nagyon sokat segít neki.

Rendkívül élénk a fantáziája, szerepjátékokat játszik.

3 éves kora után felerősödhet a kötődése az ellenkező nemű szülőhöz (Ödipusz-komplexus), 6 évesen már az azonos nemű szülővel azonosítja magát.

Érdeklődik a születés, halál, nemi különbségek iránt. Maszturbálhat, de emiatt nem szabad megfenyíteni, megszégyeníteni, inkább a figyelmét tereljük el a dologról.

Örökmozgó, a legjobb, ha kint szaladgál 4-5 órát a szabadban. Kíváncsi, követelőző, indulatos…szeretetünkkel kell egyensúlyozni a korlátok és megengedés mesgyéjén.

6-7 évesen éretté válik az iskolára, nem kalandozik el figyelme már olyan könnyen. Megjelenik a feladattudat, teljesítményigény. A szociális elvárásoknak megfelelően viselkedik: pl. köszön, elnézést kér…Aki túl korán kerül be az iskolába, annak végig hátránya szokott lenni, nem kell siettetni az iskolát. Egy iskolaérett már tud uralkodni az érzelmein, nem olyan indulatos, mint óvodásként volt. Nálunk Mo.-on lassan már nem is kérdés, hogy késsen-e a gyerek, mert szinte mindenki késik.

Kisiskolás kor

7-11/12 éves korig. Ez egy nyugodt korszak. Minden érdekli, nagy mennyiségű információ befogadására képes. Mindent gyűjt. Ez a csapatszerveződés időszaka, ahol szabályok vannak. Itt tanulja meg a gyakorlatban az alapvető társadalmi szabályokat: a vezetést, igazságot, igazságtalanságot, hűséget…Fáradhatatlanul tevékenykedik, de már nem a mozgás öröméért mozog, mint oviban, hanem az elérendő célért.

Megtanul különbséget tenni az ideál és a valóság között. Kiderül a szülőkről is, hogy ők is követnek el hibákat. Átmeneti elutasítás lehet, de kb. 9 évesen elfogadja gyarlóságunkat. Az erkölcsi nevelésnek eddig csak engedelmeskedett, mostmár kezdi megérteni is és elfogadni. Bár fontosak a barátok, de ekkor még a család az első, a legfőbb biztonsági forrás.

Kamaszkor

A második születés, az önálló személyiség születésének időszaka. A szülőktől való érzelmi elszakadás zajlik. Ahhoz, hogy visszataláljon az emberek és a családja közé, először önmagát kell megtalálnia. Változik a teste, beindul a szexuális érés. Indulatait nehezen tudja kontrollálni, érthetetlen érzelmi viharok, mindenen megsértődik, magába zárkózik…sündisznó, de ugyanakkor meg nagyon igényli az elfogadó szeretetet. Családon kívüli kapcsolatokat épít. Sóvárog a kortársak elismerésére. Azonos nemű csoportokba rendeződnek a kiskamaszok. Zárt csoportok és hasonló szokásokat alakítanak ki. 15-16 évesen nyílik a kör és ellenkező nemű barátokat is beengednek maguk közé. Kezdődik az udvarlás, együttjárás. Persze vannak, akik hamarabb kezdik, bár nem feltétlenül érettek rá.

A kamasz önbizalma a két véglet között ingadozik. Ki vagyok én? Milyen vagyok én? Gyakran új vallásos nézeteket, új életstílust próbálnak ki. Ha toleránsak a szülők, akkor várható, hogy néhány év múlva a gyerek “pszichológiailag” visszatér a családba. Nehéz korszak lehet ez mindenkinek. Szülőnek, gyereknek egyaránt.

Forrás: Maródi László szerk: Gyermekgyógyászat 2002, 35-38. o

A baba már igencsak okos. Tudja mi az övé, vannak, akik már a pisit/kakát is jelzik, mennek, egésznap “dolgoznak”, de még nagy szükség van anyára is, az ölbebaba korszak még nem ért véget, de azért már könnyebb. Mivel szoktak játszani az 1 évesek? Mindennel, ami csak fellelhető a környezetükben. Az öntudat egyre erősebb és hamarosan itt a hisztikorszak, az irigykoszak, mindent egyedül akarok csinálni korszak. Vannak, akik már szavakat mondanak, de olyanok is, akik csak babanyelven fejezik ki magukat, egészen hatékonyan. Segítenek pakolni. Ne csodálkozz, ha a krumplik között zoknira bukkansz. Az alapjátékokról nem teszek említést, hiszen már annyiszor átismételtük.

1. Egymásba rakható poharak.
2. Nyitható ajtajú házikó, vagy doboz. Lehet ki-be pakolni kupakokat, állatkákat…vagy akár a zoknikat is.
3. Állatkerti látogatás. Állatokat nézegetni a könyvben. Utánozni hangjukat. Alkalomadtán teszteld mi az amit megjegyzett.
4. Építőkocka.
5. Falatka csipegetés. Engedd, hogy próbálkozzon egyedül enni. (Rossz evőknél ne várj csodát, de a haspókok szeretnek ilyenkor már egyedül enni)
6. Mondókázás, tapsolás, kéz játékok, éneklés…
7. Fürdőjáték: poharak, kiskacsák, spriccelő…
8. Bábozzatok egyszerű eseményeket. Pl. evés, altatás, séta, szeretgetés…
9. Rajzoljatok. Engedd, hogy ő is megfogja  a tollat, próbáljon vonalat húzni, pöttyözni. A törökbasa rajzolást nagyon szokták csípni.
10. Tanítgasd a dolgok nevére a szobában, konyhában, a testrészeit, majd ellenőrizd mi az amit már tud.
11. Vond be a házimunkába. Pl. megpróbálhat törölgetni, bepakolni (fiókba, szekrénybe, mosógépbe…)
12. Építs kemény könyvből, vagy kockából kisházat, amibe ki-bemehetnek az állatok, vagy a kisautó. A fiam most másfél éves, de még mindig az egyik kedvenc játéka, ha keménykönyvből kerítést csinálunk köré (igaz, már magának megcsinálja) és az állatok kopogtatás után bemennek hozzá hol itt-hol ott.
13. Engedd, hogy lapozzon.
14. Tanítgasd és teszteld tudását. Hideg-meleg. Könnyű-nehéz…
15. Üres flakon kupakját csavargathatja.
16. Egyszerű utasításokat vajon érti már? Pl. hozd ide, vidd oda…
17. Dugj el egy játékot a párna/takaró alá és keresse meg.
18. Labda játékok.
19. Szabadban engedd tapasztalni, játszani, tanítgasd. A játszótéren már sok játékot kipróbálhat.
20. Játszatok bújócskát, fogócskát.
21. Forogjatok, tornázzatok, masszírozd/simogasd/dögönyözd…
22. Dícsérd meg ha szép ruhában van, nézze meg magát a tükörben.

Meg ami éppen eszetekbe jut (leleményességben nem szoktak hiányt szenvedni az 1 évesek), kellemes időtöltést kívánok!

Manapság a csapból is a szoptatás fontosságának hangsúlyozása áll. Ez nagyon jó, mert egyre több anya vállalja a nehézségeket, harcol meg a sikeres szoptatásért. Mint mindennek ennek is van azonban hátulütője. Azok, akik igazán komolyan veszik az anyaságot, igazán jól akarják csinálni, azokban komoly stresszt okozhat.

Mi van, ha nem sikerül?

Mert bizony van, hogy valaki a feje tetejére is állhat, akkor sem sikerül. Az élet egyáltalán nem olyan, mint a könyvek. A baba születése előtt hogy hogyan készülsz a szülésre, csecsemőgondozásra, milyen könyveket veszel meg, miket olvasol, nagy befolyást gyakorol arra, hogyan fogsz nekikezdeni a babázásnak, hogyan fogod megélni a szülést. Mire gondolok? Pl. elolvasod a Suttogót és úgy fogod érezni, a legfontosab dolog, hogy a baba aludjon éjszaka. Veszel egy bábás könyvet, félni fogsz a kórházi szüléstől, veszel egy nagy képes kismama könyvet, ott fogsz hagyni egy milliót a bababoltban. Ha szerencséd van, akkor lesz egy szuper szülésed, egy kisangyal babád és akármit olvastál, az működni fog. Ha valami kis porszem csúszik a gépezetbe, akkor viszont borulhat sok minden. Görcsös leszel, önbecsülésed romokba, semmi sem sikerül, tehetetlen vagyok…és egyéb érzések keríthetnek hatalmukba. Néhány hónap alatt valószínűleg bele fogsz rázódni, el kezdesz az ösztöneidre hallgatni, rájössz, hogy te X. Y. vagy és a kisbabád Z., a férjed M. és nektek máshogy jó, mint a szomszédnak, máshogy, mint ahogy a Suttogó tanítja…Mert ti nem vagytok átlagok. Különlegesek vagytok.

Jó dolog a hivatalos ajánlás, mert némi fogódzót nyújt, de elég széles a járható út, nem muszáj a közepén menni, a széle is jó lehet, ha úgy sodor az élet. Tudom, manapság mindenki a statisztikák bűvkörében ég. Bár én is ezt tanultam, de kezdek nem túlzottan hinni benne. Társadalmi kérdésekben nagyszerű lehet, egy alapos, jól megtervezett, megfelelő szakértelemmel elemzett statisztika, befolyásmentes, de egyéni szinten nem feltétlenül működik. Különbözőek vagyunk. Jó lenne, ha mindenki megtanulna figyelni a testére, a lelkére, a megérzéseire. Szinte minden vitás kérdésre választ kaphat.

Kicsit hosszúra sikerült a bevezető és igazából egyetlen célom volt vele, hogy ne görcsölj.

Járd a saját utadat.

Ha nem minden úgy alakul, ahogy eltervezted, akkor próbáld a kerülő útból a legtöbbet kihozni. Lehet, hogy ezért egyesek elátkoznak, tiltólistára tesznek, de merem állítani, nem a szoptatás a legfőbb jó. A legfőbb jó: a kiegyensúlyozott, boldog, egészséges család és hogy mindenki a saját útját járja.

Gondoltam leírom tapasztalataimat, gondolataimat, hogyan is néz ki a szoptatás a kezdetektől a végéig, hátha segít valakinek elfogadni, megérteni azt az állomást, ahol jelenleg tart, vagy hamarosan elkövetkezik.

Az elfogadás a babázás időszakában mindig sokkal hatékonyabb, mint az erőszak.

Vannak dolgok, amiket nem tudunk megváltoztatni, van amikor fel kell adni. Nem könnyű a szoptatás, sőt sokszor nagyon nehéz, de a “jutalom” miatt megéri küzdeni,  az ésszerűség határain belül. Mint említettem nagyon sokfélék vagyunk, mindenkinek a története, tapasztalata kicsit más, ezért kérlek nézd el nekem, ha a te eseted kimarad.

Optimális esetben a baba születése után nem sokkal mellre kerülhet. Ebben még szokott segíteni a kórházi személyzet, valahogy beletömik a melled a kisbabád szájába. A legtöbb időre született babánál működni szokott a szopóreflex, viszont kiderülhetnek olyan apróságok, hogy pl. befeleforduló mellbimbód és mindig kiesik a szájából…

Ezután keserves napok következhetnek, persze csak a tested szempontjából, a lelked a mennyekben fog járni, ha egészséges, gyönyörű kisbabád született. A szoptatás az elején fáj. Nem elég, hogy a mellbimbód, de a közben beköszönő méhösszehúzódások miatt is nagyon szenvedni fogsz. Ehhez társulhat az a tény, hogy bár fekve a legkényelmesebb szoptatni, sok kisbaba nem tud még ilyen csepp korában fekve jól szopni. Előfordulhat, hogy ülnöd kell a gátsebeden, ami fájó mellbimbó és durva méhösszehúzódások közepette pokoli kín lehet. Szerencsére ez nem tart sokáig.

Az első napokban nem igazán lesz tejed, olyan érzésed lesz, mintha az üres, érzékeny melled szopná a kicsi, de hiába. De ez nem így van. A colostrum ott van, igaz kevés, de ez a sok cicirágás hozzájárul, hogy minél hamarabb belövelljen a melled, megjöjjön az igazi, fröcsögő, minent elárasztó anyatej. Az első napokban ezért nagyon fontos, hogy amikor csak tudod, tedd mellre a kicsit. Persze figyelned kell a helyes tartásra és hogy a mellbimbód alaposan a szájában legyen. Könnyen lehet, hogy ki fogja sebesíteni, talán vérezni is fog, plussz rettenetesen fájni, mert attól még gyakran kell mellre tenned a babád, hogy pokoli kínokat élsz át közben.

Mi zavarhat be az elejébe? Több minden. A leggyakoribb a sárgaság. Aluszékony a baba, sokat kell napoznia…ha pedig nem rágják a cicit, akkor nem siet belövellni. Amit tehetsz, fejsz és odaadod neki kispohárból, kiskanállal, ahogy sikerül. Optimális esetben a kórházi személyzet támogató tanácsaival fog ellátni. A fejés nem olyan egyszerű, mint gondolnánk. Meg kell tanulni. Rá kell jönni. Az előtej, a colostrum kifejésére nincs szükség mellszívóra (alkalmatlan rá), csak a kezedre, meg egy steril pohárra. Kérd, hogy tanítsanak meg. Kevés olyan szánalmas pillnatot tudok felidézni az életemből, mint amikor megtanultam fejni (bár akkor nevettünk rajta). Emlékszem, először négykézláb álltam a kórházi ágyon, a férjem pedig a pohárral próbálta elkapni a lecseppenő tejet.

Optimális esetben mire mentek haza, már megtapasztalod milyen amikor kőkemény a melled és spriccel belőle a tej. Elképzelhető, hogy ebben az időszakban a szoptatás kezdetén olyan érzésed lesz, mintha tűvel szúrnának, ahogy beindul a tejleadó reflex, de ez nem mindenkinél van. Több tejed van, mint amennyit szopik a baba. Amíg nem áll be a kereslet-kínálat egyensúlya, addig úgy érezheted magad, mint egy tejcsárda. Elég csak ránézned (rágondolnod) a babára, már folyik is a tej a melledből, ha szoptatsz, folyik a másikból is. Emelett még a testszagod is megváltozhat ebben az időszakban, nem feltételnül pozitív irányba.

Vannak, akiknél elmarad ez a nagy belövellés. és már a kezdetekben sincs elég anyatej. Mi okozza? Talán a stressz, lelki blokkok, hormonális dolog, ki tudja. Viszont ilyenkor ne rontsd tovább a helyzetet azzal, hogy rossz anyának titulálod magad. Próbáld megőrizni azt a tejet, amennyi van, ameddig tudod. Ma már nagyon jó tápszerek vannak, ugyanolyan egészséges kisbabád lesz, mint a szoptató szomszédnak. Viszont ha vádolod, marcangolod magad és egyre mélyebb lelkiállapotba süllyedsz, azzal senkinek sem használsz. A kisbabád együtt rezeg veled, szó szerint. Ha te rosszul érzed magad, ő is. Ne felejtsd nem a szoptatás a cél, hanem, hogy boldogok legyetek. Fogadd el, ha nektek kerülőút jutott, próbáld ebből kihozni a legtöbbet. Ráérsz majd évekig gondolkozni vajon melyik volt az a momentum, ami miatt nem sikerült. Mindegy. A lényegen nem változtat. Van egy egészséges, gyönyörű kisbabád, próbáld meg élvezni. Álmodozhatok én hosszú combokról…de attól még alacsony maradok. Ezért inkább örülök, hogy  férjemnek pont ilyen a nőideálja. Próbáld meg észrevenni, hogy piszok mázlista vagy, van egy szépséges kisbabád, aki a 21. századba született, kaphat nagyon jó tápszert, sok pár a fél karját odaadná egy fele olyan gyönyörű gyermekért, mint a tied. Ha nem hiszel nekem, olvasd el ezt a nyuszis kísérletet és konvertáld át, van, ami a tápláléknál is fontosabb lehet.

De térjünk vissza. Tegyük fel van tejed. Sok mindenkinek meg kell harcolni. A fájdalommal, a pozíciók kikísérletezésével, a mellgyulladással, a családi jótanácsokkal, az aluszékony babával, a befelé forduló mellbimbóval. Ha nem szopik ne felejtsd, fejni kell. És mindennap kísérletezni, hátha már tud szopni. Ha már sok tejed van és nem tud szopni, akkor érdemes beruházni egy mellszívóra. Tudom sokan előre megveszik, de egyébként teljesen felesleges, pénzkidobás, meg lehet lenni nélküle. Nem olyan nagy poén fejni, jobb, ha kialakul a kereslet-kínálat. Amennyi fejésre az elején szükség van, azt kézzel is könnyedén meg tudod csinálni. Igazából elegendő, ha nagyon kemény a mell leereszteni az elejéből, hogy be tudja kapni a baba, ehhez nincs szükség mellszívóra. Persze elképzelhető, akkor érzed jól magad, ha fejsz, annak is meg vannak az előnyei, bár tényleg szükségtelen.

A babák nem egyformán viselkednek szopi közben. Vannak, akik oly mohók, hogy már azt a néhány másodpercet sem bírják kivárni, amíg a cici előbukkan, odaér a szájukhoz és ordítanak, majd oly vehemenciával kapják be, mintha fel akarnák falni anyát. Ők nagyon erősen tudnak szívni és még jóval az első hónapok után is lehetnek időszakok, amikor újra fájdalmas lesz a mellbimbód. Vannak, akik annyira izgatottak lesznek a cicitől, hogy mindig vissza kell igazítani a mellbimbót a szájukba. A lustik megszívják, majd halálos nyugalommal várják, hogy beinduljon a tejleadóreflex és szinte magától follyon a szájukba a tej. Vannak ráérős babák, akik percekig pihenhetnek, majd újra kezdik, ők a hosszabban szopó kisbabák.

Ha nagyon sokat sír a kisbabád, lehet, hogy éhes. Érdemes tájékozódni az egyes sírások milyenségéről, illetve a megfelelő súlynövekedés, széklet-vizelet elárulja, hogy eleget eszik e a baba. (Normál esetben nem kell minden szoptatás után mérni. Eleinte elég napi egyszer ugyanabban az időpontban, majd hetente, később havonta)

Ha nem fejsz, nem idegeskedsz, rendesen eszel-iszol-pihensz, akkor kb. 6 hetes korra beáll az egyensúly. Ekkor sokan azt hiszik elfogyott a tejük, kevés lett. De általában nem erről van szó. Egyrészt beállt az egyensúly, ami azzal jár, hogy nem keményedik meg a mell annyira (csak ha kimarad, vagy később van egy szoptatás) és már nem folyik a másik mellből szopi alatt. Persze, ha fejsz, akkor soha nem fog beállni ez az egyensúly, akkor mindig több tejed lesz, mint amit a baba megeszik.

6 hetes kor körül nem csak az egyensúly áll be, hanem a baba táplálékigénye is változik, nő. Igénynövekedésnek, vagy növekedési ugrásnak nevezzük. Ennek az optimális megoldása nem a tápszer, hanem a több szoptatás. Ez nem mindenkinek jön össze. Sokan ilyenkor kezdik a tápszer pótlást, nem mindenki harcol meg, sokszor tényleg nem könnyű. Ha a baba cumiból tápszert kap, akkor le fogja apasztani a maradék anyatejet az esetek nagy részében. A baba nem hülye. Nem fog keményen megdolgozni valamiért, ami a cumiból amúgy is a szájába ömlik. Azt jó tudni, hogy egy anyatejes baba nem feltétlenül issza meg a keserű antiaallergén tápszert, ő édesszájúbb annál.

A 3. hónap környékén is van egy növekedési ugrás.

4 hónapos kor körül a baba életében nagy változások vannak. Fog, talán már forog is, egyre érdekesebb a világ. Ennek az a következménye: eddig akár ágyút is sütögethettek mellette, ő rendületlenül szopott, most meg nem. Igyekszik hamar letudni, minden neszre odafordul, fogdos téged…azaz, minden érdekesebb mint a szoptatás. Kevesebbet eszik nappal és eddig egyre jobban alvó babád “elromolhat”. Újra szopni akar éjszaka, szüksége van rá, hiszen nappal nem ért rá enni.

4-6 hónapos kor körül elkezdődik a hozzátáplálás. Kezdetben lehet, hogy összességében kevesebbet fog szopni, pedig még nem eszik annyit. A legtöbb baba a hozzátáplálás elkezdése után még 1-2 hónapig evés után kb. egy órával cicit kér. Szomjas, meg a megszokás is közrejátszik ebben. Ahogy telik az idő, nő az adag, úgy marad el ez a szopi és sorra kiváltja a szilárd étel. Sok baba már nem tud jóllakni az anyatejjel este és valami pépes is szükséges a viszonylagos éjszakai nyugalomért. Ugyan azt mondjuk, hogy 5–6 után ne egyen a baba max. tejpépet, de sok babánál a főzelék sem okoz semmilyen problémát, nem lesz “szeles” éjszaka.

Ebben az időszakban a fogzás, menstruáció bezavarhat. Az előbbi a rágicsálással, illetve egy-két ciciharapással, a másik az anyatej ízeváltozásával (vannak időszakok, amikor nem ízlik annyira neki, kevesebbet szopik).

Már lassan ott tartottok, hogy csak reggel, meg este, éjszaka szopik a baba, netán délután. Aztán elkezd járni, egy éves körül lesz és vannak, akik mindenre a cicit látja megoldásnak. Mivel egyre erőszakosabb, akaratosabb, egyre jobban ki tudja fejezni akaratát, bizony nem könnyű helyzeteket produkálhat. Tépi a pulcsid, könyékig benyúl a dekoltázsodba, simogatja a cicid…a nagy önállóság érzés talán megrémíti és fokozottan igényli a megnyugtató anyamellet. Ez, ha teljesen a babádra hagyatkozol, akkor átmehet egy bohózatba, napi megszámlálhatatlanul sok rövid cicizéssel.

Mivel a baba már egy évesnél idősebb, okos és önálló akarata van, meg kell tanítanod neki néhány szabályt, ha nem akarsz később megőrülni az állandó hisztitől. Itt érdemes az érzéseidre hagyatkozni. Ha úgy érzed, most tényleg segít, szüksége van egy extra cicizésre, akkor nyugodtan add oda neki, még akkoris, ha már pl. régesrég nem cicizett délelőtt. De ha délelőtt odaadod neki 10x, akkor játék lesz belőle, sok-sok kellemetlenség és sírás lesz a vége. Azaz, ha többet akar újra szopni hagyhatod, de némi rendszer, szabály legyen benne, a gyermeknek is az a jó, ha megtanulja meddig lehet elmenni, (pl. a bolt közepén nem lehet cicizni). Ez az időszak már erről is szól, szerető nevelésre is szükség van.

Vannak örökzöld kérdések. Szabad-e cicin elaltatni? Mikor és hogyan szoktassam le az éjszakai szopásról? Ezekre mindenkinek más a válasza. Az altatás könyvek szigorúan tiltják, de nekik más szempontjaik vannak. Gondolod a Suttogó szívesen kel fel a más gyerekéhez? Nem. De úgy látom, sok anya, sok jó anya, nem törődik ezekkel, az ösztönük mást súg. Persze fáradtak, de ha úgy jön ki a lépés cicin elaltatják, ha úgy kívánja a baba éjszaka szoptatják. Én a magam részéről abban hiszek, hogy mindkettőt lehet, és hogy meddig, arra csak te tudod a választ. Amikor kezd eleged lenni (és a gyerek érett rá), akkor fogod magad, hadi tervet készítesz, igyekszel tartani hozzá magad, és leszoktatod ezekről a dolgokról. A lányomat 14 hónaposan kezdtem leszoktatni az éjszakai szopiról, a fiam most ennyi, de még nem jött el az ideje. Ég és föld a két gyerek, ezért a módszerek, az időpontok is különbözőek. A leszoktatás lehet lightos, pl. a vizes “módszer”, ez akár egy hónap is lehet vagy erőből, akkor kb. egy hét éjszakai ordításra számíts, de ezeket csak akkor ajánlatos elkezdeni, ha az éjszakai szopi nem a táplálkozásról szól. Ha komoly mennyiséget eszik, és éhes, nem szabad hirtelen elvenni tőle, akkor először a nappali jóllakást kell kialakítani.

A teljes elválasztásnak mikor van itt az ideje? Amíg cicin alszik el, éjszaka szopik, addig ne számíts rá. Először érdemes ezekről leszoktatni (ha úgy érzed itt az idő és nem kisbabáról van szó) és utána figyelni a jeleket. Pl. elkezd fájni a szoptatás megint (nem szívja, csak rágja), szinte lasszóval kell elkapni az esti szoptatáshoz, egyre rövidebb ideig szopik. És egy nap felmerül benned, megvárod, mi lesz, ha nem szoptatod meg, vajon kérni fogja? Ha elfelejti, akkor valószínűleg itt az idő. Persze nem fog egyik napról a másikra menni. Ha tényleg spontán nem kéri, akkor is előfordulhat, hogy holnap eszébe jut. Nyugodtan szoptasd meg, a mellednek is jobb, ha fokozatosan lesz leállítva, nehogy mellgyulladásod legyen. Viszont, ha már egy hete nem szopik, és eszébe jut, akkor szerintem lehet nemet mondani és valami mást felajánlani helyette.

A szoptatás abbahagyása után még hónapokig, akár egy évig is lehet tej a melledben, azaz, ha megnyomod a mellbimbód kicseppenhet belőle anyatej. Ez teljesen normális nem kell aggódni miatta.

Tudom vannak a szoptatásnak kellemetlen, fájdalmas, fárasztó időszakai, de mégis csodálatos érzés.

Érdemes érte küzdeni, megszenvedni, de csak az ésszerűség határain belül.

A baba egyre inkább kezd “kisgyerekes” lenni, egyre okosabb. Erőteljesebben hangot ad az akaratának, lassan itt a hiszti korszak, bár ez még semmi a későbbi hisztikhez képest. Kistesóknál már az irigység is felbukkanhat ilyen idősen. Első gyereknél ez jóval később, kb. másfél éves kor körül kezdődik. Vannak, akik már megteszik első önálló lépéseiket, vannak, akik még most állnak fel először. Nagyok az egyéni különbségek. Mivel egyre okosabb, egyre jobban el tudja magát foglalni. Ennek ellenére, nem feltétlenül lesz rád kevésbé szükség. Előfordulhat, hogy az új mozgásforma (pl. járás), nagyobb szabadságérzés, szorongással tölti el, a szeparációs szorongás fellángolhat, nem mehetsz nélküle sehova vagy percenként pusziért ölelésért megy hozzád.

Mit játsz 10-11 hónapos kis manóddal?

• A kukucs játék még mindig népszerű és még jó ideig az is lesz. Lehet a függöny, az ajtó, a paplan, egy pléd, a szekrény, a kanapé…szinte bárhol játszani.
• Egyre jobban érdeklik a könyvek, mutogat. Ilyenkorban nem felolvasni kell, hanem saját szavaiddal elmondani, mutogatni az állathangokat utánozni. A túl bonyolult képek még nem olyan jók. Jobb, ha egy-egy, vagy kevés színes kép van egy oldalon, és mindig egy szót használj-egy képhez. Ha többször gyakoroljátok, akkor megtanulja, hamarosan kérésre meg fogja mutatni az adott dolgot.
• Hintáztasd, lóbáld, te fogd meg a hóna alatt, valaki a lábánál és zsip-zsup-ot játszatok.
• Gyakoroljátok a testrészeket (öltözködésnél, tükör előtt…), amit tud, kérd, hogy mutassa.
• Szeretni szokták a tologatós játékokat, pl. dömper, játék babakocsi, lábbal hajtós kisautó (van aki már ilyen idősen ezzel tud közlekedni)
• Szeretnek dugdosni. Akár csinálhatsz is neki egy dobozt, amin egy kisebb lyuk van és mindenféle dolgot dugdoshat bele.
• A kisházas játékok is népszerűek, lehet nyitogatni az ajtajukat, pakolni beléjük…
• Állatkák, mutasd meg mit lehet velük játszani. Pl. építeni nekik kerítést építőkockából, könyvből, gyalogolhatnak a szőnyegen, elbújhatnak…közben utánozd a hangjukat, csattogtasd a nyelved…
• Mondókázzatok, táncoljatok, tornázzatok, forogjatok, lógasd fejjel lefelé, huzakodjatok, énekeljetek, berregjetek, mimikázzatok…amit eddig is
• Labdázzatok.
• Engedd, hogy próbálkozzon a kanállal, persze lehet, hogy inkább téged fog etetni.
• Továbbra is tanítgasd neki a fogalmakat: hideg-meleg (pl. vízcsapnál), sötét-világos (pl. lámpakapcsolónál), könnyű-nehéz
• Építsetek építőkockával
• Adj neki huzogatós játékot, tanítsd meg neki, hogyan kell húzni
• Csinálj akadálypályát neki
• Egyszerű utasításokkal próbálkozz: pl. add ide! hozzd ide!…
• Vond be a háztartási munkába, amit lehet, próbálja ki. Pl. a krumplit bele teszi a tálba, beteszi a zoknit a mosógépbe, hozza a lapátot…Pakolászhat a konyhában. Pakolhatja az almákat egyik tálból a másikba…a többit majd ő intézni, általában feltalálják magukat, pakolásban világbajnokok
• Nem kell a kicsit nagyon idomítani, amikor elfoglalja magát, akkor hagyd békén. Dolgozhasson kedvére.
• Fogócskázzatok.
• Bábozz neki.
• Gyűjtsetek követ, engedd, hogy a levelet, füvet megfogja…
• Kopogjatok, fedővel cintányérozzatok, vagy kanállal is ütögetheti…
• Dugd el a játékot, keresse meg (persze még előtte dugd el), aztán lehet, hogy ő is eldugja és neked kell megkeresni…
• Hancúrozzatok az ágyban, van, aki már a bukfenccel is próbálkozik ilyen idősen
• Gyakorolja a csippentő fogást apró élelmiszer falatokkal
• Ha eddig nem is nagyon szeretett babakocsizni, és magadon hurcoltad, elképzelhető, hogy már a 10 kg-hoz közel inkább babakocsiba teszed. Szerencsére ilyenkorre már sokkal jobban szeretnek babakocsizni, különösen, ha menetirányba vannak, nézelődhetnek. Ha sportbabakocsit veszel, figyelj arra, hogy merev legyen a háta és az a praktikus, amelyiket elég jól le lehet dönteni, ha netán elaludna.
• Menjetek játszótérre, imádni fogja.

De ezek csak ötletek, bármit játszhattok, legyetek kreatívak.

Mikor gyanakodjunk arra, hogy itt többről van szó, mint bukás és gyakori éjszakai ébredések? A legtöbb anya az előbb említett két tünet okán gondol refluxra (hivatalosan GOR=gastro-oesophagealis reflux), hiszen ez ma már nagyon ismert, gyakran felbukkanó diagnózis. Igyekszem kis útmutatást adni ehhez, anélkül hogy elvesznék a nagy tudományosságba. Ezért e bejegyzésem közel sem lesz teljes és inkább csak azt a célt szolgálja, hogy megnyugodj, vagy orvoshoz menj, a többit hagyjuk meg a gastroenterológusoknak.
Újszülöttkorban eleve csökkent a nyelőcső alsó záróizmának a tónusa. Ezért az elfogyasztott táplálék könnyebben vissza tud jönni és persze többnyire vissza is jön. Ez normál esetben a bukás. A problémát az okozza, hogy nemcsak a tejcsi jön vissza, hanem gyomorsav is és ez a nyelőcsőnyálkahártyáját károsíthatja, gyulladást okohat, ha kóros mértékű. Miután a kisbaba nem tud beszélni, nem tudja elmondani hol fáj neki, ezért nehezebb a diagnózis, nekünk kell kitalálni. A csecsemőkori reflux 80%-a két éves korra megszűnik. A felnőttkori krónikus, kiújulásra hajlamos, illetve a csecsemőkoron túli reflux betegség is a felnőttkorihoz hasonló. Csecsemőknél az étel szokott visszafolyni, gyerekeknél -főleg éjjel-a száj kellemetlen ízű anyaggal telik meg. Krónikus rekedtség, köhögés, torokfájás, mely terápiára nem reagál, hátterében az esetek kb. 60-79%-ában savas reflux áll.

Hol van a határ, ami még normál bukás? Segít-e a diagnózisban a mennyiség?

Nem. Egy egészséges nagyevő baba is bukhat akkorát, hogy csak na. És egy refluxos baba is előfordulhat, hogy alig bukik, legfeljebb, csak az látszik, hogy nyeli vissza. Szóval ez a tünet nem segít nekünk. Viszont a GOR okozhat hányást, amit nem szabad összetéveszteni a bukássa. A hányáshoz aktív izommunka kell, erővel távozik a szájból, a bukás inkább csak kifolyik. A bukás táplálkozás utáni időszakban várható, hányás evés után akár 2 óra múlva is lehet, az már biztos, nem bukás.
A GOR tünetei nagyon változatosak, ezért szinte bármilyen gyakran előforduló, makacsul vissza-visszatérő betegség esetén gondolni kell rá, ki kell zárni.

Példák, a teljesség igénye nélkül:

A tüneteket három nagy csoportba oszthatjuk:

1. Gyomor-bél rendszeri tünetek (a visszajövő gyomortartalom miatti nyelőcsőgyulladás miatt): szegycsont mögötti fájdalom, gyomorégés, szívtáji szúrás, hányinger, böfögés, nyáladzás, csuklás. Csecsemőknél gondolhatunk nyelőcsőgyulladásra, ha a baba tartósan sokat sír, nyugtalan, irritabilis, visszautasítja a táplálékot. Ritkán vérhányás is előfordulhat, vérszegénység, nyelési nehézség, fájdalmas nyelés. Nem hízik a baba, vagy fogyhat is, következményes D vitamin-hiány fordulhat elő.
2. Légúti tünetek (oka: a visszafolyó gyomortartalom bekerülhet a légutakba): asthma, bronchitis, tüdőgyulladás, alvási apnoe (éjszaka átmeneti légzéskimaradás)…Rekedtség, köhögés, gombócérzés, krónikus fülgyulladás, sinusitis, rossz szájszag, fogzománcsérülés. Előfordulhat, hogy csak légúti tünetek vannak (gyomor-bél rendszeri nincs), ez is nehezíti felismerését.
3. Idegrendszeri tünetek: savanyú ételek fogyasztása után (pl. almalé, citromlé) nyugtalan. Apnoék (átmeneti légzéskimaradás), eszméletvesztés, irritábilitás.

Ha enyhe tünetek vannak, nem feltétlenül szükséges nagy kivizsgálás. A vizsgálatok közül talán érdemes szót ejtenünk a hasi ultrahangvizsgálatról, ami 15 perc és több, mint 10 reflux epizód kimutatásával alátámasztja a diagnózist. Azonban előfordulhat, hogy hasi ultrahangon nem látszik és mégis refluxos a baba. Egyéb eszközös vizsgálatok: nyelőcső pH 24 órás monitorozása, endoszkópia (szükség esetén nyelőcső biopszia), nyelőcső manometria szcintigráfia, nyelőcső-gyomor-duodenum báriumpassage.

Kezelés (szövődmények megelőzése, a betegség gyógyítása):

1. Pozícionálás. A fej magasabban legyen, mint a fenék. Csecsemőknél az ágy egész fejrészét érdemes megemelni, nem pedig párnára fektetni a babát. Napközben 6 hónapos kor után, pedig inkább üljön a baba, persze a fejlettségének megfelelő mértékben. Jobb, ha hason alszik a kicsi, igaz, mivel ez a hirtelen csecsemőhalál prevenciója miatt hivatalosan nem javasolt, ezért nem mindenki ajánlja.
2. Az étel sűrítése. Ezen alapszik az antireflux tápszer is. Ilyen babáknál talán érdemes 4 hónaposan elkezdeni a hozzátáplálást, a szilárd táplálék ott tartja a tejcsit is.
3. Alacsony zsír- magas szénhidrátbevitel, gyakoribb, kisebb mennyiségű adagok. Pl. csecsemők esetében gyakoribb szoptatásra érdemes átállni. Gyerekeknél kerülendő lefekvés előtti evés, a csokoládé, cola, kávé, tea, citrus, paradicsom, fűszeres, fagyasztott ételek, dohányfüstös levegő és a dohányzás.
4. Gyógyszerek, ezt most nem részletezem. Pl. a Salvus gyógyvízet (éhgyomorra kell inni) is szokták szeretni a betegek.
5. Műtét (szükség esetén)

Néhány példa az életből.

Óriásikat bukó fiú csecsemő. Szépen fejlődik, ölben jó kedvű, de éjszaka hónapokig óránként ébredő baba. Gyakoribb szoptatásokra lett átálítva, hason aludt, 4 hónaposan elkezdődött a hozzátáplálás, ami nagyon pozitív hatással volt mind a székletére, mind a bukások számára, mennyiségére. Este egy kb. harmad adag tejpép kiegeszítést kapott az esti szopás mellé. 9 hónapos kora után már csak egyszer-kétszer ébredt. A bukások a hozzátáplálás után minimális mennyiségűre csökkentek. Nem alakult ki reflux betegség.

3,5 éves kislány. Eddig egészséges volt. Kistestvér születése, majd néhány hónap múlva az óvoda elkezdése után nem akart enni, nagyon lefogyott (9 kg), legyengült, arca beesett, szinte lila, görnyedt, de nem tudta elmondani mi fáj neki. Kiderült, hogy gyomorsav túltengése van. Gyógyszeres kezelés, majd Salvus víz napi fogyasztása után el kezdett hízni. Még évekig, iskolás korában is mindig volt nála keksz és ha bármikor megéhezett, azonnal evett egy-két kekszet. így sikerült betegség nélkül felnőni, és néhány év múlva már nem volt szükség a kekszes gyógysegélyre sem.

Fiatal nő, stresszes munkahellyel, nem gyógyuló hónapok óta tartó torokfájással fordult orvoshoz, majd kiderült, hogy refluxról van szó.

Anyukám mesélte, hogy gyerekkorában mindig egy szelet kenyeret dugott a párnája alá, valószínűleg nála is erről lehetett szó, ő így oldotta meg gyerekfejjel, bár a rokonok még mai napig felemlegetik neki.

Összefoglalva: savas visszaböfögés normál embereknél is előfordul, viszont csak átmeneti kellemetlenséggel jár. Reflux betegség diagnózisához ehhez több kell. Nemcsak gyomor-bél rendszeri tünetek, hanem légúti vagy idegrendszeri tünetek is utalhatnak refluxbetegségre. A csecsemőkori reflux nagyon jó gyógyhajlamú, a legtöbben kinövik hamar. Viszont ijesztő tünetekkel is járhat kisbabáknál pl. a légzéskimaradás (leszürkül a baba), a fogyás, nem akar enni, nagyon sírós…ilyenkor mindenképpen orvoshoz kell fordulni.

Forrásként az Oláh Éva Professzor Asszony által szerkesztett: Gyermekgyógyászati kézikönyv I.-t használtam.

Amíg az ember papíron tervezgeti a kisbabáját, sok-sok nevelési elv van már a tarsolyába és általában meggyőződése, hogy ismerősei, rokonai nem jól nevelik gyerekeiket. Amiket szoktam hallani: Én nem fogom az ágyamba szoktatni, nem kell átrendezni a lakást, majd megtanulja mi a rend, a járókába hamar be fogom szoktatni, max. egy éves koráig szoptatom, vagy éppen ellenkezőleg a maximális elkényeztetést tervezik. Mivel sokfélék vagyunk, sokféle családból jövünk, sokféle hatás ért minket, ezért ritkán van olyan, hogy két ember mindenről ugyanazt gondolja. Aztán jön a BUMM, a baba, a kisősember, aki vagy vadember, vagy angyalka, de egy biztos: NEM TUD MAGYARUL. A baba a sírással, panaszkodással, kiabálással, később mutogatással, hagsúlyokkal kommunikál, ezt egy-két hónap alatt a legtöbb anya megfejti, szerencsére nem annyira bonyolult, mint elsőre látszik. Ami viszont problémát szokott jelenteni, ha nézeteltérés van: HOGYAN VEGYEM RÁ A BABÁM VALAMIRE??? Két út lehetséges: az egyik az erőszak, a másik a kerülő út. Az alábbiakban néhány ötletet szeretnék adni, hogyan vedd rá a babádat, kisgyerekedet valamire, amit ő nem úgy gondolt.

Van pár olyan alap tulajdonsága a babának, gyereknek, embernek, amire alapozhatunk. Ilyen pl. az utánzás, a szokások rabja, játékosság, humor, saját döntés érzése, színek, zajok, ősi ösztönök, kíváncsiság, az első 20 perc a mély álom ideje, probléma kibeszélése nagyobbaknál…Tudnod kell, hogy új szokások kialakításához idő kell. Azaz első napokban tiltakozásra kell számítani. Nagyobbaknál hetek is eltelhetnek, míg rögzül valami új dolog és megszereti.

1. A legkisebbeknél elsőként arra kell rávenni őket, hogy éjszaka aludjanak, mégha fel is ébrednek, szopi/evés után aludjanak tovább. Erre nem nagyon van más módszer, mint az, hogy éjszaka nem játszol vele, nem gyújtasz nagy fényt…így pár hét alatt megtanulja, hogy éjszaka aludni kell.
2. Nem akar egyedül elaludni. Ez végülis a te vérmérsékletedtől is függ, hogy hogyan oldod meg, meg akarod-e egyáltalán oldani. Ha akkor teszed le mindig, amikor még kicsit ébren van, bár már majdnem alszik (merev tekintet, csukódó pillák), akkor meg fogja tanulni, hogy a kiságyban kell elaludni. De hogy erre mikortól szoktatod rá, az a te érzéseidtől is függ. Kétségtelen hamarabb alszanak el a gyerekek, ha magukra hagyják őket az elalvás utolsó fázisában, de ez nem minden anyának való, van aki szeret ott lenni végig. De ha ezt szeretnéd elérni, akkor fokozatosan minden nap távolodj, majd ki-be járkálj, végül a közelben tevékenykedj, dúdolj, hogy halljon, aztán lehet, hogy erre se lesz szükség.
3. Van pár olyan baba tulajdonág, amivel nem árt tisztában lenni, hiszen ha ezt nem tudod, akkor nem biztos, hogy sikereket tudsz elérni. A baba a szokások rabja. Ez azt jelenti, hogy ha valamit mindig ugyanúgy csinálsz, akkor meg fogja tanulni, várni fogja és előbb utóbb nem fog tiltakozni, de ez több nap, nagyobbaknál hét. Viszont egyszerre nem érdemes több új szokást bevezetni.
4. Az ember gyerek egy önmagában életképtelen kis lény. Még helyetváltoztatni sem tud, nemhogy táplálékot, menedéket szerezni magának. Ezért ne várd tőle, amíg nem önellátó, hogy sok ideig szeressen magában lenni. A természet nem erre programozta, hanem túlélésre, és ezért rettentően ragaszkodik hozzád. Ezek a túlzottnak tűnő ragaszkodási periódusok különösen akkor lángolnak fel, amikor új dolog van, új mozgás van, szorongás, rosszérzés, fáradtság, idegenek…ilyenkor hiábavaló a kicsit szidni, ráparancsolni, hogy egydül legyen, jobb, ha meg adod magad a természetnek és alkalmazkodsz. Viszed magaddal mindenhova, játszol vele, feltöltöd szeretet tankját, kukucs játékot játszol vele és csak utána próbálsz kicsit eltávolodni.
5. Ha nem akar valamit, érdemes a figyelmét elterelni. És gyorsan bepelenkázni, felöltöztetni…
6. Vannak dolgok, amiket szívből utálnak a babák, pl. a körömvágást, különösen a lábon. Ilyenkor, ha a figyelemelterelés sem működik, meg lehet próbálni álmában levágni. Viszont arra figyelj, hogy a mély fázisban vágd, nehogy felébredjen. Elalvás után kb. 20 percig tart a mély fázis. Érdemes elalvás után kb. 5 perccel vágni, akkor biztosan nem fog felébredni.
7. A másik necces dolog a hajmosás. A babák miután már tudnak ülni, nem szívesen fekszenek be a vízbe, nem szívesen hajtják hátra a fejüket. Vannak, akik szívből utálják a hajmosást. A fokozatok igen különbözőek, ezért nektek kell kitapasztalni mi az, ami beválik, arra érdemes vigyázni, hogy ne legyen szörnyű erőszak, mert megutálhatja a fürdést, ami nagy kár lenne,hiszen az nagyon jó móka, amikor már tudnak öntözgetni. Mit találj ki? Van, hogy elég, ha vele fürdesz, és átölelve kicsit hátra tudod dönteni. Vagy apa vegye ölbe játszva a kád felett és úgy. Tehetsz törülközőt a homlokára, vagy kiskendőt, hogy nehogy vizes legyen az arca. De pl. az öcsémnek anyukám úgy mosta a haját anno, hogy a szoba közepén ült ruhástól, vágni pedig csak álmában lehetett. Hallottam olyat is, hogy a gyereknek álmában mostak hajat, de én pl. ezt soha nem csinálnám.
8. Ha valamit muszáj, de nem akarja, csinálj játékot belőle. Bohóckodj, tégy úgy, mintha az a dolog nagyon jó móka lenne.
9. Adj választási lehetőséget, de úgy, hogy nem az a kérdés, hogy pl. akarsz enni, hanem almát vagy körtét?
10. Nagyobbaknál nagyon jó lehetőség az anyafejéből mese, a szerepjáték, a bábozás, babázás arra, hogy rávedd valami új szokásra, megszerettess vele valamit, vagy pl. feldolgozzon valamilyen félelmet, traumát (pl. betegség után).
11. Mutass példát. A gyerek mindig utánoz. Ha téged akar etetni, neked akar fogat mosni…akkor ne őt etesd, ne mosd a fogát, hanem egyél, vagy moss fogat, hogy lássa, mit kell tennie. Ha szépen beszélsz, kedves vagy az emberekkel, kreatív vagy, akkor ő is olyan lesz.
12. Nem hagyja hogy csináld a háztartási munkát? Vond be őt is. Soha ne feledd, a gyerek elsősorban azt szeretné megtanulni, hogy mi emberek hogyan élünk. Már egy 9 hónapos baba is bele tudja tenni az almát a tálba, a kanalat a fiókba, a zoknit a mosógépbe, vagy éppen kivenni…A seprűt, parfist nagyon szokták szeretni, érdemes nekik venni. De szerintem nem a babajáték változatot, mert az nagyon kicsi, hanem a hosszú nyelű lapáthoz van hosszú nyelű kis seprű-fele annyiba kerül, mint a játék, ráadásul te is tudod használni.
13. Jelöld ki a határokat. Soha ne feledd a gyereknek szüksége van határokra, hogy azok most hol vannak, az a vérmérsékletetektől függ, de mindig te mondod meg, persze figyelembe kell venned a gyereket is. De pl. már a kisbabáknál is vannak dolgok, amiket nem lehet megspórolni, akkoris bekötve kell utazni, ha nem tetszik a kicsinek (persze jobb ha alvás időre időzíted az utazást), akkoris kell pelenkázódni, öltözködni, mosdani, és még sok mindent, ha nem tetszik neki. Ha nagyobb lesz, akkor még több mindent lehet megkövetelni, de soha ne veszítsd szem elől a gyereket. Ha minden tilos, akkor semmi sem az. Csak olyan dolgot követelj meg, amit be is tudsz tartatni, ami fontos pl. nem szabad az ablakba mászni, nem szabad az asztalon ugrálni…Légy következetes! De rendkívüli időkben tudj engedni a szabályokból. Pl. ha beteg alhasson veled, vagy ölbe altatod, mégha már rég kinőtt belőle…
14. Érdekesség, amit megszerezhet. Hányan elindultak, vagy elkezdtek előrefelé kúszni csak azért, hogy megszerezzenek valami nagyon áhított, de tiltott dolgot. (pl. anya rúzsa,telefonja, távirányító, kulcs, lego, puzzle, ékszer…)
15. Dícséret. Óriási hatása van. Ezért fontos, hogy ne mindenért dícsérd meg, csak azért, ami tényleg jó, ami tényleg az adott fejlődési szintjén nagy szám. Törekedni fog, hogy újra és újra bezsebelhesse a dícséretet. Ha nevetsz valamin, annak is hasonló hatása van.
16. Élettani dolgok. A bilire szoktatásnál, pl. ha tudod hogyan működik a gyerek, akkor sokkal könnyebb dolgod van. Vagy altatásnál is lehet trükközni mérsékelten az időpontokkal. Arról nem beszélve, hogy pl. a színek, zajok milyen hatással vannak a legkisebbekre. Ne vegyél fel fekete pulcsit otthonra, ne hallgasd egésznap a rádiót, tv-t, zenét, mert egy idő után zavarhatja. Lehet, azért nyűgös, mert szomjas…
17. Levegőzésnél, nem akar a babakocsiba maradni? Nem akar gyalogolni? Ezen is lehet segíteni. Bele lehet szoktatni a kicsiket, kivesz, megnyugszik visszatesz módszerrel. Vagy magadra kötheted, amíg birod. Az egy évhez közel pedig már érdemes sportbabakocsival közlekedni, azt már szeretni szokták, hiszen nézelődhetnek kedvükre. Ha már jár, de már nem olyan érdekes, mint az első hónapokban volt. Akkor egyrészt tudd elkülöníteni, hogy tényleg elfáradt, vagy csak lusta. Ha ez utóbbiról van szó, akkor lehet játszani séta közben pl. énekelni, séta mondókázni, tengerészjárásba menni, fogócskázni…vagy ha állítólag nagyon fáradt, akkor mondd, hogy gugoljon le kicsit, akkor megpihennek, új erőre kapnak a lábak.
18. Nem akarja meginni? Add vonzón. Szívószál, extra pohár, szopókás üveg…
19. Utál autózni? Időzítsd alvás időre. Énekelj neki, adj neki érdekességet…Mihelyt lehet, cseréljétek le a hordozót, ha már ő is menetiránynak fog ülni, jobban fogja szeretni, persze elképzelhető, hogy lesz egy átmeneti tiltakozós időszak.
20. Hisztiről leszoktatás: első szabály ne engedj, akkor legközelebb még nagyobb hiszti lesz. Próbáld megőrizni a hidegvéred, ha nincs reakció, a produkció is értelmét veszti, erre előbb utóbb rájönnek, megpróbálhatod kizökkenteni valami meglepő dologgal.
21. Szó szerint érti: a kisgyerekek szó szerint értik a dolgokat, ezért vigyázz, hogy mit mondasz. 5-6 hónapos kortól már hallgatnak a nevükre. 1 évesen már nagyon sok mindent megértenek, még akkoris, ha nem feltétlen beszélnek. Mindig mondd el neki, hogy mit szeretnél, mit vársz tőle. Ezzel nagyon megkönnyíted a dolgotokat.
22. Külső dolog tehet róla: sokkal megértőbbek a kisgyerekek, ha valami külső dolog miatt nem lehet valamit. Pl. azt akarja, hogy ott legyél vele végig altatásnál, te azt mondod: kimegyek, erre ordítás. Ha azt mondod pisilnem kell, kimegyek, csend és megértés. Ugrál az ágyon. Azt mondod: 5 perc múlva vége. Vége. Ordítás, Azt mondod 5 perc múlva vége, ha csörög a telefon. Vége, csörög a telefon. Abbahagyja, ordítás nélkül.
23. Sutyiban: adj neki kis magánéletet, lehessen egyedül. Sokszor a babák, kisgyerekek sutyiban, mikor magukban vannak, akkor csinálják meg egy-egy új mozgásnak a premierjét.
24. Korának megfelelően: tudd, hogy melyik korszakában mit várhatsz el tőle, akkor sok csalódástól, kudarcélménytől tudod megkímélni magad. Hisz ilyenkor egy-egy problémára nem problémaként, hanem a fejlődés normális állomásaként tudsz tekinteni, inkább megadod magad, mint fejjel menj a falnak.

Még van sok anya taktika, praktika, az a legfontosabb tanulság, hogy ne ellenszélbe menj, hanem elemezz (milyen a babád) és készíts haditervet, hiszen senki sem szereti a babasírást, a hisztit. Bár sokszor tényleg nem lehet megspórolni. Soha ne feledd, te vagy a főnök, mégha rabszolga munkát végzel is! Az egész mondandóm lényege: Többet ésszel, mint erővel!

Nemrégiben Dr. Meskó Bertalannal beszélgettünk a személyreszabott orvoslásról, genetikáról. Roppant érdekes a téma, legalábbis nekem, ezért gondoltam meginterjúvolom Bercit, hogy Ti is tanulhassatok tőle. Mit kell tudni róla, ki ő? Meskó Berci évekkel ezelőtt még orvostanhallgató korában robbant be a magyar orvosi és nem orvosi köztudatba, méghozzá azzal, hogy angol blogja a Scienceroll.com több első díjat is bezsebelt rangos blogversenyeken (magyar blogja a MedIQ). Ezenkívül két nagyobb volumenű dolog létrehozása fűződik nevéhez, az egyik a Webicina megalapítása (később még szólunk róla), illetve a világ első egyetemi kurzusa, ami a web2.0 és az orvoslás kapcsolatáról szól (én is résztvettem rajta). Nem mellesleg twitteren a 3. legtöbb követővel rendelkező orvos világviszonylatban. Emelett PhD tanulmányait a személyre szabott genetika területén végzi a Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrumában. Most ez utóbbi okán beszélgettünk.

J. E.: -Köszöntelek a dokimami olvasói nevében is. Vajon mennyire utópia az, hogy egy kisbaba a születése után kézhez kapja genetikai adatait? Ami tartalmazza többek között, hogy milyen betegségekre van hajlama? Azaz nekünk, felelős szülőknek, milyen óvintézkedéseket, milyen szokásokat kell kialakítanunk, tanítanunk neki, hogy elkerülje a betegséget? Realitás ez ma már, vagy a közeljövőben?
M. B.: -Ha minden jól megy, néhány éven belül ez bizony megvalósulhat. Olyan világot élhetünk majd, amikor az újszülött DNS-t rövid idő alatt megszekvenálják, azaz a genetikai információját olvashatóvá, elérhetővé teszik, amiből rengeteg betegségre és betegséghajlamra lehet majd következtetni. Adott genetikai jegyek alapján speciális diétával vagy csak minimális odafigyeléssel fontos kórképeket előzhetnénk meg, ami mindenkinek, beleértve a társadalmat is óriási előnyöket jelentene. Ennek a technológiai hátteréről azt gondolják, 1-2 éven belül megoldható lesz. A költségeket tekintve, a várakozások alapján egy ember genomját megszekvenálni nagyjából 100-200 ezer Ft-ba kerül majd. A legnagyobb akadály az információ orvosi feldolgozása lesz. 3 milliárd bázispár, gének, kifejeződő fehérjék és még számtalan tényező egyvelege alakítja ki a genetikai hátterünket, amihez rengeteg kórképnél a környezeti tényezők is hozzájárulnak (életmód, diéta, stb.). A legtöbb kutatás manapság ezt a korlátot igyekszik legyűrni.

J.E.: -Mit jelent pontosan a személyre szabott genetika? Elérhető ez már a hétköznapokban? Mennyire megbízhatóak, mit tudnak a tesztek? Hogyan néz ki ez a gyakorlatban?
M. B.: -Ahogy neve is mutatja, a személyre szabott orvoslás lényege, hogy egy-egy kórképnél olyan kezelést kapok, ami az én saját genetikai hátterem alapján nekem a legmegfelelőbb. Azaz olyan gyógyszert és olyan dózisban, ami nem általában a populációnak használ, hanem nekem a lehető legoptimálisabb. Van erre már konkrét példa, méghozzá a véralvadásgátlók terén. Az USA-ban vezették be először, hogy a Coumadin (nálunk Syncumar) nevű véralvadásgátló felírásakor a beteg két génvariánsát is meg kell vizsgálni és annak megfelelően kell megállapítani a pontos dózist. 2 év után ki is tudták mutatni, hogy jelentősen csökkent a rossz dózis miatti beutalások száma, azaz a személyre szabottság mérhető előnyökkel jár.

J. E.: - Amikor megfogan egy új élet, akkor számos kérdés felvetődik. Különösen olyan pároknál, akiknél ismert öröklődő betegség is előfordul a családban. A Down-szindrómás baba gyanúja is sok várandósnál felmerül és már kevesebb, mint 1% esély esetén is invazív beavatkozást javasolnak a genetikusok. Igen ám, de mire ennek megvan az eredménye, közel félidős a baba, a beavatkozás miatti vetélés kockázatáról nem is beszélve. Nagyon örültem annak a hírnek, ami arról szólt, hogy talán kimutatható lesz ez az anyai vérből is, nem feltétlen kell hasba szúrni a kismamát. Mit lehet ezekről tudni?
M. B.: -Sejtmentes formában DNS juthat be a magzatból az anya vérébe, amiből ki lehet mutatni a Down-kór genetikai jegyét, a 21-es kromoszóma megháromszorozódását, ezt 1997 óta tudjuk. A technológia egyre pontosabbá vált, így egy idei tanulmány már arról számolt be, hogy 700-nál is több kockázattal rendelkező terhes anya vérét megvizsgálva több tucatnyi esetben tudták igazolni a Down-kórt a magzatban, fals negatív eredmény nélkül, azaz nem hibáztak. Hogy ez a módszer mikor kerülhet be a magyar gyakorlatba, ez nyitott kérdés.

J. E.: -Az egyetem elvégzése után rövid ideig egy olyan projektben vettem részt, ami a magasvérnyomás genetikai hátterét kutatta, amennyire beleláttam, nem túl sok sikerrel. Túl sok génvariáns, multifaktoriális öröklődés…Mely ismert, megelőzhető betegséget, betegség hajlamot tudunk már kimutatni?
M. B.: -Az ismert amerikai cégek, melyek nyálminta DNS-e alapján igyekeznek betegséghajlamokat kimutatni, több tucatnyi kórképet vizsgálnak már (cukorbetegség, köszvény, Crohn-betegség, Alzheimer-kór, stb.). De valós, a gyakorlatban használható adatokkal nem tudnak szolgálni a tudományág jelenlegi állásából adódóan.  A sok génvariáns, a rengeteg külső tényező az életmódtól a diétáig rettenetesen megnehezíti a kutatók és az orvosok dolgát. De ez a helyzet egy fontos jellegre is rávilágít. A jövőben nyerhető genetikai adatokat kutató, kezelőorvos és a beteg együtt kell, hogy elemezze. Külön-külön nem tudnak kézzel fogható eredményt felmutatni. A szoros együttműködés tehát elengedhetetlen feltétele a személyre szabott orvoslás bevezetésének.

J. E.: -Amikor elindítottam a dokimamit, az volt az egyik motiváló tényezőm, hogy nagyon sok ellentmondást lehet olvasni a csecsemőgondozás terén az interneten. Mivel a bababiznisz egy igen virágzó iparág, nagyon sokan indítottak babás oldalt és féligazságok, elavult, vagy nem bizonyított, netán szponzorált információk sokaságával lehet találkozni. Mivel nagy szakértője vagy az internetes orvoslásnak, ezért kérlek mondj nekünk pár tippet: Hogyan lehet felismerni, hogy az ember egy nagy valószínűséggel megbízható oldalon jár?
M. B.: -A legegyszerűbb, egyben legtöbb időt igénylő módszer, ha elég ideig keresgélünk ilyen oldalakat és egy idő (évek) után magunk is felismerjük, ami minőségi. Természetesen ennél van kényelmesebb megoldás. A legjobb, ha hozzáértők (orvosok és betegeik) válogatják ki témákra osztva a legjobb online forrásokat. Ezt teszi a Webicina.com oldal és hasonló munkát végez, de a web 2.0 lehetőségeit figyelmen kívül hagyva a HONcode.ch szervezet. Ha valamelyik oldalon látjuk a Webicina vagy HONcode logóját, az már jó jel. Ha magunk szeretnénk megítélni, mi a helyes, akkor keressünk az oldalon kapcsolatfelvételi információt, a szerzők nevét, archívumot, leírást az oldalról, adatvédelmi nyilatkozatot, mindent, ami arra utal, az oldal mögött megbízható személyek állnak és a tartalom ellenőrzött.

J. E.: -Az előző problémánál maradva, muszáj beszélnünk arról, hogy Te ezt hogyan oldottad meg, szerintem zseniálisan. Azaz, kérlek mesélj nekünk a webicináról, hogyan tud ez segíteni, hiszen, ha jól tudom, ez nemcsak orvosoknak készült, hanem laikusoknak, betegeknek is.
M. B.: – Bizony, a Webicina.com oldalon 3000 válogatott orvosi forrás van 80 betegségben és szakterületben 17 nyelven. Az volt a cél, hogy mindenki hozzáférhessen az őt érdeklő, de szigorúan minőségi, válogatott orvosi blogokhoz, leírásokhoz, közösségi oldalakhoz és számtalan más web 2.0-es forráshoz, eszközhöz. 2008 óta bővítjük a tartalmat, mely magyarul is elérhető. A következő hetekben megjelentetjük szemantikus keresőnket, egy iPhone alkalmazást és egy különleges fődíjjal bíró kampányt is elindítunk. Mindenki megérdemli, hogy egy adott témában a legjobb, legrelevánsabb orvosi forrásokhoz jusson saját nyelvén, ingyenesen. Ezt nyújtja a Webicina.

Hálásan köszönöm a beszélgetést olvasóim nevében is. Sok sikert kívánok a jövőben! Biztos vagyok benne, hogy hallunk még sokat Rólad.