Az apró betűs rész után nem várhatott tovább az aranybetűs rész sem. Mert a fenekestül felfordult, nagyobb fizikai és szellemi leterheltség mellett bizony ott van a csoda is. Nem tudom ki hogyan éli meg és hogyan nevezi, most nem jut jobb szó eszembe, mint -amikor megremeg az ember lelke- több ez annál, mint amikor nagyon egyben vagyunk, jól érezzük magunkat, azokra a lélekremegős pillantokra gondolok, melyek örökre belevésődnek az ember emlékezetébe, mikor az ember sírni tudna a gyönyörűségtől, szinte elviselhetetlen. Pl. gimnazista koromban volt egy fa, melyet a buszról pillantottam meg reggelenként, ez minden reggel elvarázsolt, beleremegtem a szépségbe minden egyes nap. Persze ilyen sokszor történt azóta is, de azokra konkrétan nem emlékszem ennyire. Vagy amikor először beszélgettem valakivel úgy, mintha két pucér lélek gubbasztana együtt a faágon. Aztán ott van az a pillanat, amikor megismerkedésünk utáni első randin beültem a férjem mellé a kocsiba és egy másodperccel később kicsúszott a talaj a lábam alól és menthetetlenül őrülten szerelmes lettem. De mindezek eltörpültek Pannám születése után, ami leírhatatlan érzéseket hozott. Szóval nem olyan sok ilyen pillanat volt eddig az életembe, volt, hogy éveket kellett várni egyre, mégha jól is éreztem magam közben.

Mióta van két gyönyörű gyermekem és igazi család lettünk gyakran vannak ilyen pillanataim (remélem ezek is bevésődnek örökre és eszembe fognak jutni vénasszony koromban). Leginkább akkor mikor nézem őket hogyan hancúroznak az apjuk hasán. (Persze közben rettegek is, hogy nem érdemlek meg ennyi jót és egyszer az élet elveszi ezt.)
A kissé szirupos bevezető után (ami egyébként sem az erősségem, Somanyu ezt sokkal, de sokkal szebben megírta, itt elolvashatod) próbálok a lényegre térni és összegyűjteni milyen előnyei vannak (a lista nem teljes, lehet folytatni, most ezek jutottak eszembe), ha az embernek két vagy még több (abba csak testvérként van tapasztalatom) gyereke van.

• Legjobb barát. Biztos támasz lehet nemcsak gyerekkorban, hanem felnőttként is. (Kétségtelen ez nem törvényszerű, de azért én reménykedem, hogy így lesz.)
• Önzőség, egoizmus csökken. Szokássá válik, hogy megosztom azt ami az enyém, nem vagyok irigy, nemcsak magamra gondolok…Megtanulja az ember a lemondást, hogy gondolni kell másra is, a családi összetartozást…
• Együtt sokkal bátrabbak. Játéknál, idegen helyen, alváskor. Pl. Pannám fél egyedül kimenni mama kertjének végébe, de Botonddal kézen fogva szépen mennek kettesben és szednek paradicsomot, almát…nagyon édesek.
• A nagy tanítja a kicsit. Példát mutat és konkrétan is. Van, hogy ülnek egymás mellett az ágyon és Panna mesét “olvas” Botinak. Vagy a minap lehajolt, hogy Botond gombolhassa be a kadigánját. A kicsi egyfolytában a szeme sarkából lesi, Panna mit csinál és majmolja. így már 8 hónaposan bukfencezett, egy éves kora körül már javában szerepjátékot játszott, beszélni is szokta tanítani, mondókákat játszik vele…már látszik, Panna ősanya típus, Botond meg persze imádja. Teljesen belebetegedett mikor elkezdett oviba járni a Pannája.
• Megvédik egymást. A szomszéd kisfiú meghúzta Panna haját, Boti fogta magát és finoman fejbe vágta. (persze nem támogatjuk a verekedést, de azért kicsit mosolygott anyaszívem)
• Önfeledten tudnak hancúrozni együtt. Buli van. Együtt sokkal felszabadultabban tudnak örjöngeni, jó látni az önfeledtséget, mégha a dobhártyák és az idegek nehezen viselik is.
• Egy idő után nagyon jól tudnak együtt játszani, így jobban lehet haladni a főzéssel, házimunkával, mintha csak egy gyerek lenne otthon.
• Újra babázhatsz. Már előre félek mi lesz jövőre. Ugyan már Boti sem kisbaba, de még azért elég babás. Mi lesz velem, ha nem lesz baba comb és baba csimpaszkodás itthon, nem tudom.
• Nálam a két gyerekkel együtt jött két nemvárt hatás is. Az egyik: az itthon töltött évek, oly mértékben hozzászoktattak az igazsághoz és a lényeghez, valószínűleg képtelen leszek folytatni életem eddigi vonalát, a hazugság, gonoszság, felszínesség, képmutatás … már elviselhetetlenek számomra, nem tudom becsukni a szemem.  A másik különös dolog: azt gondoltam eddig, hogy hát szeretem magam, hiszen mindenki szereti magát. De nem. Lassan tényleg kezdem szeretni magam, hála férjemnek, gyerekeimnek. Sok téveszmém lerombolódott mióta két gyerekes lettem, bölcsebb lettem és kénytelen leszek gyökeresen megváltoztatni az életemet. Engem menthetetlenül megneveltek gyermekeim.

Kapcsolódó bejegyzések:

Legyen még egy gyerekem? (az apró betűs rész következik)

Két gyerek altatása

Két gyerekkel vajon milyen lesz?

Mi (ki) fenyegeti a kistesót?

Várandósan egy kisdeddel (11 jó tanács)

Talán kicsit érthetetlen, elvont volt előző bejegyzésem erről. Nem véletlen. Véleményem szerint nem olyan egyértelmű mire és hogyan kell nevelni a gyermeket. Érdemes elgondokozni rajta. Érdemes tisztába jönnünk magunkkal. Sokféle irány, módszer van…és persze létezik általánosan elfogadott is.

A gyerekek igen különbözőek. A szülők is igen különbözőek. A gyermek legtöbbször nem egy teljesen ideáis élethelyzetbe születik bele. A szülőknek rengeteg egyéb problémájuk, terhük lehet. Ehhez jön még, mindenki kicsit mást hozott otthonról másfajta nevelést vagy éppen görcsöt (más néven tanulni valót). Ezért aztán nagyon nehéz egységes nevelési jó tanácsot adni. Láthatod még a baba gondozás is milyen széles spektrumú (és mind jó lehet), milyen sokféleképpen lehet megközelíteni, pedig itt még csak a gondozáson van a fő hangsúly.

De akik engem olvasnak, mind jó anyák akarnak lenni, ebben biztos vagyok. Akiket nem érdekel ez a téma, azok nem jutnak el az én eldugott kis mikroblogomhoz.

Emlékszel még az előző bejegyzésre?

1. A szándék, a jó anyaság szándéka az első. Ha ez megvan, akkor nagy valószínűséggel jó anya vagy. Ugyanis az élet ilyen. A szándék mozgatja a dolgokat. A szándék, az akarat teremt. Ha meg van a szándék, akkor figyelsz.

2. Figyelsz az információkra, a jó tanácsokra, és legfőképpen a gyerekre. Itt már lehet kicsi elrontani. Ha nagyobb hangsúly van a szabályon, mint a gyereken.

Az erőszak ellenállást szül. Az ember alapvető igénye a szabadság. Persze nem lehet korlátlan szabadságot biztosítani, hiszen bajba sodorhatja magát. De nem szabad mindentől, minden pofára eséstől megóvni. Jobb, ha gyerekkorban megtanulja kicsiben az életet. Sok sok tapasztalatot kell szereznie. A gyerek nem hülye. A saját szellemi fejlődési szintjén egy roppant logikus kis világban él. Amit még nem ért, ami még számára nem létezik, azt nem lehet számonkérni tőle. A figyelem az, ami segít, hogy tudd mi az, amit elvárhatsz éppen a gyermekedtől. Akkor tudod milyen korlátokat kell szabnod. Ez nyilván függ a tűrőképességedtől, a személyiségedtől, a neveltetésedtől és természetesen a gyermekedtől is.

Persze jól jönnek a nevelési tanácsadók tanácsai, kimenthetnek, segíthetnek megoldani helyzeteket. De azt soha ne feledd, hogy a saját életed, valódi elveid, látásmódod a világról, elvárásaid hatnak a gyermekre. Ezek megnehezíthetik, vagy megkönnyíthetik majd későbbi életét. Ezért magaddal is törődnöd kell.

Vannak, akik elvetik szüleik nevelési módszereit, ugyanakkor észreveszik magukon, akaratlanul is az jön ki szájukon. Sőt olyanok is vannak, akik ostorozzák ezért szüleiket. Odáig már kevesebben jutnak el, hogy végig gondolják: vajon ők miért úgy neveltek. Vajon min mentek keresztül (és őket vajon hogyan nevelték…), vajon akkoriban milyen világ volt és az akkori rendszer szerint milyen nélkülözhetetlen képességekre volt szükség…

Természetesen akármire is neveled gyermeked, akármilyen elveid vannak…a legfontosabb, az alap: a gyermek élete, egészsége. Ha ez nincs meg, akkor cseszheted. Akkor hiába akarod szellemi, lelki, testi ügyességét fejleszteni. Bizonyára észrevettétek, elmaradt a júliusra ígért 3. Mit tegyek, ha baj van? dokimami tanfolyam. Ezért elnézést kérek. Úgy döntöttem, most már csak akkor lesz újra, ha tökéletes lesz. Tudom, sokan már így is szerettétek, segített, de ezzel nem elégszem meg. Dolgozom rajta, még nincs teljesen kész, igazán jóra szeretném. Az elérhető legjobbra.

Üzenet: ne aggódj, hogy jó anya vagy-e. Ha ezt a bejegyzést elolvastad, akkor az vagy. Lehet nem tökéletes, de olyan meg nem létezik, illúzió.

“TERMÉSZETES IGÉNYEK

A gyermekkor természetes igénye: a szabadság. S a mai gyermeket szinte ketrecbe kényszerítik.

A felnőttkor természetes igénye: élet. S a mai felnőtt, vagy alig-él, vagy maga és mások rovására rejtett-utakon él.

Az öregkor természetes igénye: nyugalom. S a mai öregek, minthogy korábbi igényei ki nem elégülhettek, még a sír szélén is szabadságot és életet akar.”

(Weöres Sándor: A teljesség felé című könyvéből)

Oly nehéz megválaszolni ezt a kérdést, mármint a jó anyaság titkát. Persze oly könnyű szabályokat, tanácsokat osztogatni, biztos Te is belebotlottál már számos nevelési könyvbe, cikkbe, elvbe, szakértőbe…egy közös bennük: számtalan szuper tanácsot osztogatnak. Csakhogy az a bajom ezekkel (más bajom is van, de most azt hagyjuk), mindegyik a saját világnézetén, hitrendszerén, tapasztalatán, kutatásán, személyiségén alapul. Mi van, ha én mást gondolok a világról, a dolgok értelméről, céljáról és már nem hiszek a kutatásoknak?  Mást hiszek, gondolok, mint ők.

Mi van, ha nekem az kevés, hogy legyen önbizalma, legyen életrevaló, legyen sikeres, legyen gazdag, legyen önmegvalósító, legyen egészséges, legyen boldog…?

Mi van, ha még én magam sem tudom pontosan  az életem célját, mi van ha rosszul sejtem, ha elrontom, mégis honnan tudjam, hogy jóra nevelem őket, nem okozok végzetes hibát? Lehet egyáltalán végzetes hibát okozni? Mi van, ha ősanya csak a babázásban segít? Mi van, ha a nagyobb gyerekhez nem ért annyira?

Oh, hát ezért vannak a tanácsok, tanácsadók, ők már tudják mi lesz, ha…és ha pontosan követem a tanácsaikat, akkor nem ronthatom el nagyon. Biztos? Oh, és melyik tanácsadóra hallgassak? Honnan tudhatom, hogy pl. az egyedülálló párkapcsolati tanácsadó jó tanácsot ad? Honnan tudjam, hogy a gyerekét csak néhányszor felpofozó nevelési tanácsadó jó tanácsot ad a pofozásmentes nevelésre? Honnan vegyek bizonyítékot? És hogy lehet az, hogy egy családból hasonló nevelést kapott emberek között is oly nagy a különbség? És mit csináljak, ha XY módszerére sokan esküsznek, de nekem nem tetszik, hogy a gyermeke kitépte az összes szempilláját önmegnyugatató szokásként, akkor vajon a többi tanácsára hallgassak-e?

Hogyan lehet eligazodni ebben a néha csodálatos, máskor olyan mélyen, fertelmesen, undorítóan ocsmány világunkban? Vajon milyen világ vár gyermekeinkre és ott vajon milyen értékek lesznek? Egyáltalán az értékek változnak vagy a világ változik? Vagy netán mindkettő?

A jó anyaság titka ugyanaz, mint bárminek a világban. Az egészségnek, a betegségnek, a sikernek, a bukásnak, a boldogtalanságnak, a boldogságnak.

És persze ahogy ezt leírom majd a bejegyzés végén, máris marhasággá válik, hiszen a kategorizálás oly korlátolt és elválaszt olyan dolgokat melyek összefüggnek, együtt léteznek…

De a saját blogomon talán megengedhetem magamnak, hogy az éppen aktuális marhaságaimat megosszam.

Oh nem. A titkot nem is írom meg, hiszen akkor már nem is lenne titok. De annyit elárulok, hogy te is tudod a titkot, csak meg kell keresned. Hol? Hát magadban.

Inkább leírom azokat a gyakorlati lépéseket, melyek szerintem hozzásegítenek, legalábbis engem, hogy a jelen tudásom, képességem szintjén jó anya legyek, a saját mércémmel mérve.

1. Tisztázandó aprócska kérdés: Mi az élet (végső) értelme, célja? Mi az a viselkedés, tulajdonság, életmód…aminek segítségével ezt el lehet érni?

2. Figyelni kell a gyerekre. A valódi figyelem, maga a szeretet energia. És máris látszik, hogy mekkora hülyeség a kategorizálás, hiszen, aki már eljutott egy bizonyos szintre, az tudja, hogy a második pont valójában részben válasz az elsőre is.

3. Figyelni a folyamatos fejlődésre, harmóniára személy, család…szinten. Oh ne már. Csak nem megint az 1. és 2. pontról van szó?

4. Szándék a jó anyaságra. Innen kezdődik. Vagyis nem, mert valójában a megszületésünkkel kezdődött, vagy netán már hamarabb?

Persze, a titok mondhatnánk oly egyszerű: igaz, valódi szeretet. De ami emögött van, a valódi jelentése mögött, az nem az amit társadalmi szinten annak hívunk.

Ide most millió ősi bölcsesség, tanács következne, de ez nem az én reszortom. Gyakorlati tanács: figyelj. A gyerekre (kiprovokálja amire szüksége van). Magadra (érzed). A párodra (fontos). A családodra. Az ismerőseidre. A városodra. Az országodra. Az emberiségre. Figyelj és szeresd őket ahogy erődből, képességedből telik.

Ne árts! Fejlődj! Figyelj! …Egy szóval: szeress. És akkor nagy baj nem lehet. A gyerek élete az övé. Megvan a maga sorsa, a maga lépcsője, a maga tanulni valója, a maga keresztje és megváltása.

Na legjobb lesz, ha gyorsan abbahagyom, mielőtt botcsinálta nevelési tanácsadót faragnék magamból.

Összefoglalva: én se tudom, de legalább együtt elmélkedtünk rajta. Hátha megsejtjük a lényeget. Tudni úgysem tudhatjuk, mert ha tudnánk, akkor semmit sem tudnánk. Hisz a tudás olyan, mint egy labda. Minél nagyobb, annál nagyobb a felszíne is (amit nem tudunk). (Még szerencse, hogy a pontban minden benne van.) Na jó éjt!

Kapcsolódó bejegyzés:

A jó anyaság titka II.

Ahogy a szerelem az idő előrehaladtával változik, ahogy a baba születése után egyre okosodik, ahogy bármilyen tevékenységbe belefogsz és előrehaladsz benne, ugyanúgy az anyaság, az anyai képességek, érzések is változnak, fejlődnek az idő előrehaladtával. Kétségtelen ez egyrészt a babával való interakció miatt is szükséges, de a lelkednek is idő kell, amíg feldolgoz, elfogad, beépíti az új dolgokat, érzéseket, eseményeket.

Optimális esetben először a gyermek utáni égő vágy alakul ki. Ezt követi, vagy megelőzi (egyéni sors függő) az apa megtalálása. A nagy szerelem (ideális esetben). Készülés a várandósságra: információ gyűjtés, babás/szülésfelkészítő könyvek/internetes oldalak (pl. dokimami.hu:-)) olvasása, anyagi helyzet, lakás helyzet, munkahely, családi segítség, a jövő…stb…átgondolása. Ekkor már határozott elképzelések szoktak lenni a gyerekneveléssel kapcsolatban, nagy kritikák a már gyerekesekkel szemben, ez még a nagy elvek, nagy romantikus elképzelések időszaka.

Ha minden jól megy, akkor a terv után hamar megtörténik a fogamzás. Ha eddig még nem is, ezután a többség nagyon odafigyel magára. Már ekkor meglegyinti a legtöbb nőt az ösztön, a szervezete okossága. Ez az időszak, ha nem túl nagy a külvilág zaja, a befelé fordulásról kezd szólni. Elkezdődik az egymásra hangolódás a babával, készül a test és a lélek a szülésre. Sajnos, kicsit túl van vizsgálva, túl van beszélve ez az időszak és így könnyen előfordulhat, hogy a szülés időpontja hamarabb bekövetkezik, mint ahogy a kismama lélek felkészült volna rá. A gyerekkori klasszikus mesék azt üzenik, hogy a szülés bizony életveszélyes dolog, a közvélemény, a család rettentő fájdalmas szülésélményekről számol be…a szülési fájdalomcsillapító lehetőségek is mindennapos témának számít. Nagyon sokan rettentően félnek a szüléstől, ami persze valamilyen szinten természetes, de nem biztos, hogy jól kezeljük ezt a dolgot. Most ebbe nem megyek bele. A lényeg, hogy csökken az érdeklődés a munkahelyi, a tanulmányi…egyéb dolgok iránt és inkább a “fészekrakás”, csendesség, befelefigyelés uralkodik a többségnél.

A szülés egetrengető élmény. Az első heteket meghatározza, hogyan sikerült. Ha normál úton, akkor is vannak fájdalmaid, de el tudod látni egyből kisbabádat. Ha császáros vagy, akkor az első napok/hét nehezebb. Különösen, ha nagyon vágytál a normál szülésre, akkor fokozottabban ki vagy téve a lelki problémáknak, depressziónak…Még egy tervezettnek megfelelő szülésélmény feldolgozása is eltarthat akár egy évig is, ha valami gubanc volt, akkor elképzelhető, hogy még segítségre is szükséged lesz.

Az első hetek kicsit kaotikusak szoktak lenni. Egyrészt meg kell tanulnod egy csomó mindent, ami a gyakorlatban nem egészen úgy van, mint ahogy a fehér lapon leírva olvastad. Aggódás, szélsőséges érzelmek, bizonytalanság…színesíthetik kisbabáddal való új “szerelmetes érzéseidet”. Ahogy a baba adaptálódik a kinti élethez, úgy adaptálódsz te is az új, fenekestől felfordult anya életedhez.

Néhány hónap alatt biztosan belerázódsz. Talán úgy fogod érezni, hogy belefulladtál az anyaságba. Nem törődsz annyira magaddal, a baba, az aggódás az egész napodat/minden gondolatodat kiteszi. A kezdeti eufória után előjöhetnek a házastársi problémák. Apa kezdi mellőzöttnek érezni magát, több szexet akar, néha szeretné visszakapni régi életét. Jó, ha észreveszed időben a jeleket és többet törődsz pároddal és persze magaddal. Valószínűleg megváltozik a tested némileg, vagy nagyon és ez zavarhat férjed előtt. Pedig a legtöbb férjnek ez nem szokott gondot okozni, akik szeretik egymást, ott egy kis babapocak, tapsoló cicik vagy hájasabb fenék nem fog váláshoz vezetni, viszont a szexhiány hosszútávon elviselhetetlen. Vannak, akik titokban dühöt éreznek a párjuk iránt, mert pl. ő nem vesz részt oly mértékben a baba ellátásában. Vagy irigylik, hogy apa eljár dolgozni, nekik meg otthon kell maradni…még az is lehet, hogy ezek a rejtett negatív érzések frigiditáshoz vezetnek.
Tehát az anyaságba való belefulladás után következik, a szerető, a nő visszatérése. Mivel kicsit ki vagy szakítva a külvilág zajából, van időd, alkalmad szembe nézni magaddal. Sokan ilyenkor találnak ki vállalkozást maguknak, terveket szőnek a jövőre. Persze sok anyuka rá is van kényszerítve az otthoni munkára, ha anyagilag labilis a család.

Vannak, akiknek nem igazán sikerül ráhangolódni a kisbabájukra és az első év rettenetes élmény lehet. De az is előfordul, hogy a kezdeti szuperanya a cseperedő gyermek nevelésével/tanításával már nehezebben boldogul. Mindenkinek máshoz van tehetsége. És ha nincs, akkor is fejleszthető. A lényeg, hogy észrevegyük, ha rossz úton megyünk és próbáljunk változtatni, akkor nagyon elrontani nem lehet. Nem létezik tökéletes anya, ha valaki meg annak látszik, ott könnyen lehet, hogy “gáz van” a színfalak mögött.

Eddig tehát volt a nagy szerelem, a belefulladás az anyaságba, a párkapcsolat érzelmeinek újrarendezése, a nő/szerető visszatérése, a nő belsőjével való szembenézése, netán önmegvalósítási vágy/törekvések. Közben átalakulhatnak a társas viszonyok. Régebbi, más fejlődési fázisban (pl. még pártalan, gyerektelen) barátok eltávolodhatnak, viszont hasonló cipőben járó családokkal meg erősödhet a kapcsolat, netán új ismeretségek/barátságok is kialakulhatnak. Emelett a szülőkkel való kapcsolat is új értelmezést kaphat. Vannak olyan nagyszülő típusok, akikkel komoly konfliktusok is kialakulhatnak a gyereknevelés kapcsán. Valószínűleg mindenkinél vannak olyan dolgok, elvek, amiket máshogy akar csinálni, mint ahogy a szülei, párja szülei javasolják. Meg kell tanulni ezeket a lehető legkevesebb konfliktussal kezelni, hiszen mindenki a babának szeretne jót, mégha máshogy is. Szerencsére a babák eléggé tanulékonyak és hamar beletanulnak, hogy kinél mi a “dörgés”.

Egy-két-három év múlva a kezdeti eufórikus állapot (különlegesek vagyunk, mert babánk van) átalakul és megszületik a CSALÁD érzés. Közben pedig nagy-nagy fejlődésen mész át. Mindenkinek mást kell megtanulnia: pl. van, akinek az önbizalmát kell fejlesztenie, van akinek azt kell megtanulni, hogy ki kell adni az irányítást a kezéből, türelmet, lemondást, figyelmet…és még sok mást. Ahogy nő a gyermek, úgy változnak a problémák, nem feltétlenül zsugorodva.

Különleges időszak az anyává válás egy nő életében, egy teljesen új élet kezdete. Nehezebb persze sokkal, de teljesebb és talán inspirálóbb is. Ahogy nő a gyermek egyre inkább fontossá válik, hogy újra törődj magaddal, hiszen te vagy a példa. Ha jó példa vagy, sokkal könnyebb dolga lesz a kicsinek naggyá cseperedve.

Kívánok nektek izgalmas utazást az anyaság hullámvasután!

Az utóbbi években kaptam néhány pofont az élettől, pontosabban az emberektől. Azt hiszem burokban nőhettem fel és én komolyan hittem abban, hogy minden ember törekszik arra, hogy jó legyen és másoknak segítsen.

Rengeteg mindent tanultam a gyerekeimtől, az utóbbi évekből, az egyik legfontosabb talán az, hogy csak magamra és a családomra számíthatok és nem kell mindent elhinni.

Mit jelent az, hogy modern, a legújabb? Sokan azt hiszik, ezek a szavak azt jelentik, hogy a legjobb. Pedig ez mindössze annyit jelent, hogy kevés még vele a tapasztalat és valakinek nagyon sok pénze volt marketingre. Lehet, hogy egyszer tényleg mondhatjuk, hogy a legjobb, de az is megtörténhet, hogy hamarosan a kukában végzi, mert hosszútávon káros hatásai vannak.

Mit csináljak, ha találkozok valakivel, aki nagyon hisz valamiben? Próbáljam megőrizni a józan eszemet. Az élet nem fekete-fehér. A kategóriák, határok csak az emberek fejében léteznek, a valóság sokkal összetettebb, minden-mindennel összefügg. Olyan álságos mindenki. A legjobb az otthonszülés, nem, legjobb a kórházi szülés. Legjobb a háromkerekű babakocsi, nem, legjobb a hordozó kendő. Legjobb a tápszer, nem, legjobb az anyatej, meg a tehéntej…Legjobb a Suttogó, nem, legjobb Dr. Sears…és még folytathatnám. Nevetséges. Olyan, mintha azért, mert nekem 34-es cipőm van, arról akarnék meggyőzni mindenkit, hogy hordjon ilyet, mert EZ A LEGJOBB, A LEGKÉNYELMESEBB. Valahogy úgy képzelem az emberek tudatát, mint egy lépcsőt. Ahogy lépkedünk felfele, egyre több, jobb dolgot látunk, de hajlamosak vagyunk elfeljtkezni arról, hogy azok, akik még lentebb állnak, azok nem látják, nem értik még azt, amit mi már igen. Nekik az a valóságos és nem azért mert hülyék, hanem mert még nincsenek azon a tudati/tapasztalati szinten. Mindenkinek megvan a saját lépcsője és nem lehet nagyon ugrálni. Ezért nem lehet, nem érdemes mást majmolni, minden jó tanácsot megfogadni, a saját lépcsőt kell járni.

A világ nem akarja, hogy felnőjünk. Nem akarja, hogy gondolkozzunk. Nem akarja, hogy érezzünk. Azt akarja elhitetni, hogy a szakértők mindent jobban tudnak, nem lehetsz egészséges, ha ezt egy labor vagy orvosi vizsgálat meg nem erősíti, egy náthához is szükség van min. valami vénynélküli szerre és vannak, akik nem tudják, hogy mégis mire számíthatnak az orvosoktól és sokkal többet várnak tőlük. Mindenkinek az az érdeke, a politikusoknak, a szakértőknek, a gyártóknak, hogy ne gondolkozz. Hanem vásárolj! Persze vannak renitensek, akik elkezdenek gondolkozni és “lerántják a leplet”. Igen ám, de sokszor abba a hibába esnek, hogy a kád vízzel a gyereket is kiöntik. Álságos lenne azt mondani, hogy csináljuk úgy, mint az ősember. Mégis miért, ki akar 22 éves átlagélettartamot vagy a barlangban lakni? Valahogy úgy kellene tovább lépnünk, változtatnunk, élnünk, hogy megőrizzük a jó dolgokat, nem egyből minden modern dolgot kikiáltanunk rossznak, vagy pont fordítva, csak a sterilben, a modernben hinni.

Vannak, akik nagyon magas tudati, lelki szintet érnek el, és egyúttal elutasítják a “hülye orvosokat”. Nagy tévedésben vannak. A magas tudati/lelki szint nem feltételez magas biológiai ismereteket. Vannak az orvostudományban tévhajtások, vannak gyógyszergyárak részéről befolyásolási törekvések, de mégis, ha baj van, ha nagy baj van, akkor az orvosok nagyot tudnak alakítani. Igaz, az apró-cseprő dolgokhoz nem értenek jobban, mint bárki más. Vannak területek, ahol nagyon keményen folyik a tüneti kezelés, és mindenki állva tapsol hozzá. Sok hibája van még az orvostudománynak, a beteggel való kommunikációnak, de azért vannak területek, ahol sokkal többet tud, mint egy átlag ember, vagy egy természetgyógyász.

A saját életemért én felelek. Senki sem fogja megoldani helyettem a problémáimat. Segíthetnek jó tanáccsal, rávilágíthatnak olyan dogokra, amit amúgy is tudtam, de többet kívülről nem lehet tenni. Nekem kell kikísérleteznek, ha pl. allergiás a gyerekem, ha rosszalvó, ha nem tud szopni, ha nem akar enni, ha nem jó az emésztése, ha nagyon beteges…fel kell nőnöm, nekem kell megoldani.

Egyedül kell megoldani a dolgokat, egyedül kell kigondolni, egyedül kell kikísérletezni, mert csak így születhet meg a legjobb megoldás, hiszen csak én ismerem a saját életem minden szegletét.

Van, amikor jobb távol maradni az orvostól, mert csak pirulát, megeshet, hogy felesleges pirulát ír fel a gyerekemnek, csak azért, hogy megnyugtasson. De van, amikor mindenképp fel kell keresnem, mert csak ő segíthet. Ezért kellene tanítani a szülőket a baba, az ember biológiájára, hogy tudják meddig tart a szervezet öngyógyító mechanizmusa és mikor van szükség valami többre. Persze nehéz ezt a határvonalat meghúzni, hiszen az orvosok a saját bőrüket védik és sokszor a túlzott óvatosság jegyében olyan dolgokat is mondanak, amit ők nem is tartanának be. Nehéz okosnak lenni.

Ha össze akarnám foglalni melyek a legfontosabb dolgok, amit anyaként megtanultam:

-Hinni magamban, az eszemben, a megérzéseimben, még soha sem csaltak meg.

-Nem skatulyázni, a dolgokat több szemszögből látni.

-Óvakodni a kizárólagosságtól, a legjobb, a legmodernebb…szavaktól

-Hinni az álmokban.

Melyek a legfontosabb készségek, melyeket érdemes fejleszteni, ha gyermeket vársz/van? Magánvéleményem szerint ezek:

1. Érezd a tested, tanulj meg bízni benne! Ha éhes, szól? Ha szomjas, szól? És ha fázik? Vagy álmos? Biztos vagyok benne, a tested el tudja dönteni minden élelmiszerről, hogy egészséges-e, kívánja-e, szüksége van-e rá. Figyeld az emésztésed, próbáld meg elkülöníteni azokat a dolgokat, amit csak a “szemed” kíván és amit a tested. Már a várandósság alatt, le merem fogadni, ha bármi egészségügyi problémád volt, hamarabb tudtad, mint a leletek. Fáradt voltál, keményedett a hasad, úgy érezted pihenned kell, netán azt érezted, hogy baj van…és az érzésnek megfelelően cselekedtél. Ha még várandós vagy, elképzelhető, hogy félsz a szüléstől. A szülésre való felkészülés része legyen az is, hogy megtanulsz bízni magadban, a szervezetedben. Ha tudtál párt választani, kialakult a gyermek utáni vágy, partnerre leltél, sikerült teherbe esned, akkor nagyon nagy a valószínűsége, hogy a szülésre is képes vagy. Persze lehetnek szövődmények, de nem azokra kell készülni. Bízz a tested fantasztikusságában.
2. Meg kell tanulnod a megérzéseidre és a józan paraszti eszedre hallgatnod. A befelé figyelés jó esetben már a várandósság során elkezdődik. Az ember az utódaiban örökéletű. A faj fennmaradása miatt ez a legalapvetőbb, mindent, a világunkat mozgató ösztön. Az utódért még az életét is hajlandó félredobni az ember. Mit gondolsz természetanya nem kódolta beléd az anyasághoz szükséges tudást? Minden ott van benned, lehet hogy nagyon mélyen eltemetve. Van, akiknél nem aktiválódik, ezért a sok jó tanács, szabály…de ne hagyd, hogy meglévő ösztöneidet a szabályok elnyomják. Soha ne felejtsd nem a szabály a lényeg, hanem ami mögötte van. Ha rohansz, mert üldöz egy oroszlán, akkor rohanj át az úttesten, ha éppen nem jön autó, ne várd meg, hogy zöldre váltson a lámpa.
3. Ráérünk, élj a jelenben, türelmed legyen, akár egy birkáé. A kisbabák, kisgyerekek igazi bölcsek. Ők még tudják azt, amit mi már elfelejtettünk. Ők örülnek az életnek, rácsodálkoznak, érzik a testüket, és aszerint cselekednek, amíg “végre” sikerül elrontanunk. Nem sietnek, éppen a jelen pillantot élik meg. Hol ordítással, hol kacagással, hol szemlélődéssel, hol csak simán a szeretet rezgésekbe simulva…Amikor elkezdtem a blogom, olyan alapvető ápolási szabályokat kezdtem megosztani, amikben hiányosságokat tapasztaltam a környezetemben. Azóta rájöttem, hogy mást kellett volna tanítanom. Gondolkodni, érezni…A kisbaba olyan gyönyörűen elmond mindent, hogy éppen mire van szüksége, csak nem mindig van idő kivárni, siettetni akarjuk: hallgass, aludj, egyél, játsz, forogj, menj, számolj…pedig minden annyira magától értetődő. Persze ezt az elején még nem érezzük, de minél hamarabb megtanul az agyad csendben maradni és figyelni, annál boldogabb leszel. Figyelni a kisbabára, figyelni az érzéseidre, ösztönödre, a reakciókra…a párodra. Olyan hamar eltelik az az egy-két év, amíg ennyire fontos nekik a testkontaktus. A baba mindent meg fog tanulni, mindent tudni fog, ha eljön az ideje, nem lehet siettetni. Bárminemű siettetés csak kudarchoz, de minimum jégcsákánnyal szétverhető beton falakhoz vezethet. Ezért legjobb a jelenben élni és élvezni, amíg lehet.
4. Lemondás. Nagyon sok mindenről le kell kezdetben mondanotok. Amiről nem tudtok lemondani, annak pedig ára lesz. Bármiről legyen szó. Vagy fájdalommal, vagy kétségbeeséssel, vagy fáradtsággal, vagy lelkiismerefurdalással ….fogtok fizetni érte.
5. Ne higgy el mindent, légy egyéniség! A bababiznisz és a baba nevelés világa tele van mindenféle termékkel, eszmével, módszerrel…mindegyiknek meg van a maga igazsága, de semmi sem tökéletes. Próbáld mindenből a hozzád illőt megtalálni. Nem kell annak egy eszmének…lenni, kombináld helyzetenként, időszakonként…semmit ne vegyél, csinálj, csak azért, mert mások mondták, olvastad, de rossz érzésed van vele kapcsolatban, nem értesz vele egyet. Nincs egyetlen igazság, a te igazságodat, pedig egyedül te fejtheted meg.
6. Na és? Annyi baj legyen! Megoldjuk! Hozzá kell szoknod, hogy sok minden kárba vész. Állandóan koszos lesz, kiborul, összetörik, nem jön össze, elkésel….próbáld meg az idegölő csapásokat sztoikus nyugalommal fogadni.
7. Tudj nemet mondani! Az anyaság bár tényleg csodálatos, de megterhelőség szempontjából felér egy nagyon durva katonai testi és lelki kiképzéssel. Van az a pont, amikor nemet kell mondanod. És vagy kimenni, vagy elmenni otthonról, vagy kicsit sírni hagyni, vagy segítséget kérni, vagy feladni valamilyen célt/elvet…ha azt hitted, hogy szuperanyu vagy, szólok, hogy olyan nem létezik, csak a mesékben.
8. Magaddal is törődj! Ez szokott a legnehezebben beindulni. Néha muszáj magaddal és kedveseddel törődnöd, különben beleszürkülsz a világba. Néha muszáj szép ruhát venned, felöltöznöd, randiznod, olvasnod, emberek közé menned egyedül is. A kisbabádnak semmi baja nem lesz, ha nélkülöznie kell néha, lesznek időszakok, amikor nem fog neki tetszeni, de az ő érdeke is, hogy feltöltődj.
9. Ne ragaszkodj az előre eltervezett elveidhez! Ha a gyakorlat, vagy az érzéseid felülírnak egy átalad betonba vésett, előre eltervezett elvet/tervet, nyugodtan hajítsd ki.
10. Ne legyen lelkiismeretfurdalásod! Ismerd a határaidat, lehetőségeidet és fogadd el! Vannak dolgok, amelyek nem mindenkinek jönnek össze. Pl. szoptatás, évekig otthon maradni a kisbabával, válás…ha nem jön össze valami, akkor próbáld a helyzetből  legtöbbet kihozni, hogy mindenkinek a legjobb legyen és utána ne emészd magad. Az élet nem tökéletes. Előbb utóbb minden gyerek koppan. Senki sem él tökéletes világban, nem is lenne túl egészséges, valamiért mindig dolgozni, küzdeni, tanulni kell, különben félrecsúszik az ember. Lehet, hogy a te gyerekednek valamit hamarabb kell megtanulni, de majdcsak megbirkózik vele, ne becsüld le, de segíts neki, amennyit csak tudsz.

Nekem hirtelen ezek jutottak eszembe, írd meg, ami kimaradt!

Manapság a csapból is a szoptatás fontosságának hangsúlyozása áll. Ez nagyon jó, mert egyre több anya vállalja a nehézségeket, harcol meg a sikeres szoptatásért. Mint mindennek ennek is van azonban hátulütője. Azok, akik igazán komolyan veszik az anyaságot, igazán jól akarják csinálni, azokban komoly stresszt okozhat.

Mi van, ha nem sikerül?

Mert bizony van, hogy valaki a feje tetejére is állhat, akkor sem sikerül. Az élet egyáltalán nem olyan, mint a könyvek. A baba születése előtt hogy hogyan készülsz a szülésre, csecsemőgondozásra, milyen könyveket veszel meg, miket olvasol, nagy befolyást gyakorol arra, hogyan fogsz nekikezdeni a babázásnak, hogyan fogod megélni a szülést. Mire gondolok? Pl. elolvasod a Suttogót és úgy fogod érezni, a legfontosab dolog, hogy a baba aludjon éjszaka. Veszel egy bábás könyvet, félni fogsz a kórházi szüléstől, veszel egy nagy képes kismama könyvet, ott fogsz hagyni egy milliót a bababoltban. Ha szerencséd van, akkor lesz egy szuper szülésed, egy kisangyal babád és akármit olvastál, az működni fog. Ha valami kis porszem csúszik a gépezetbe, akkor viszont borulhat sok minden. Görcsös leszel, önbecsülésed romokba, semmi sem sikerül, tehetetlen vagyok…és egyéb érzések keríthetnek hatalmukba. Néhány hónap alatt valószínűleg bele fogsz rázódni, el kezdesz az ösztöneidre hallgatni, rájössz, hogy te X. Y. vagy és a kisbabád Z., a férjed M. és nektek máshogy jó, mint a szomszédnak, máshogy, mint ahogy a Suttogó tanítja…Mert ti nem vagytok átlagok. Különlegesek vagytok.

Jó dolog a hivatalos ajánlás, mert némi fogódzót nyújt, de elég széles a járható út, nem muszáj a közepén menni, a széle is jó lehet, ha úgy sodor az élet. Tudom, manapság mindenki a statisztikák bűvkörében ég. Bár én is ezt tanultam, de kezdek nem túlzottan hinni benne. Társadalmi kérdésekben nagyszerű lehet, egy alapos, jól megtervezett, megfelelő szakértelemmel elemzett statisztika, befolyásmentes, de egyéni szinten nem feltétlenül működik. Különbözőek vagyunk. Jó lenne, ha mindenki megtanulna figyelni a testére, a lelkére, a megérzéseire. Szinte minden vitás kérdésre választ kaphat.

Kicsit hosszúra sikerült a bevezető és igazából egyetlen célom volt vele, hogy ne görcsölj.

Járd a saját utadat.

Ha nem minden úgy alakul, ahogy eltervezted, akkor próbáld a kerülő útból a legtöbbet kihozni. Lehet, hogy ezért egyesek elátkoznak, tiltólistára tesznek, de merem állítani, nem a szoptatás a legfőbb jó. A legfőbb jó: a kiegyensúlyozott, boldog, egészséges család és hogy mindenki a saját útját járja.

Gondoltam leírom tapasztalataimat, gondolataimat, hogyan is néz ki a szoptatás a kezdetektől a végéig, hátha segít valakinek elfogadni, megérteni azt az állomást, ahol jelenleg tart, vagy hamarosan elkövetkezik.

Az elfogadás a babázás időszakában mindig sokkal hatékonyabb, mint az erőszak.

Vannak dolgok, amiket nem tudunk megváltoztatni, van amikor fel kell adni. Nem könnyű a szoptatás, sőt sokszor nagyon nehéz, de a “jutalom” miatt megéri küzdeni,  az ésszerűség határain belül. Mint említettem nagyon sokfélék vagyunk, mindenkinek a története, tapasztalata kicsit más, ezért kérlek nézd el nekem, ha a te eseted kimarad.

Optimális esetben a baba születése után nem sokkal mellre kerülhet. Ebben még szokott segíteni a kórházi személyzet, valahogy beletömik a melled a kisbabád szájába. A legtöbb időre született babánál működni szokott a szopóreflex, viszont kiderülhetnek olyan apróságok, hogy pl. befeleforduló mellbimbód és mindig kiesik a szájából…

Ezután keserves napok következhetnek, persze csak a tested szempontjából, a lelked a mennyekben fog járni, ha egészséges, gyönyörű kisbabád született. A szoptatás az elején fáj. Nem elég, hogy a mellbimbód, de a közben beköszönő méhösszehúzódások miatt is nagyon szenvedni fogsz. Ehhez társulhat az a tény, hogy bár fekve a legkényelmesebb szoptatni, sok kisbaba nem tud még ilyen csepp korában fekve jól szopni. Előfordulhat, hogy ülnöd kell a gátsebeden, ami fájó mellbimbó és durva méhösszehúzódások közepette pokoli kín lehet. Szerencsére ez nem tart sokáig.

Az első napokban nem igazán lesz tejed, olyan érzésed lesz, mintha az üres, érzékeny melled szopná a kicsi, de hiába. De ez nem így van. A colostrum ott van, igaz kevés, de ez a sok cicirágás hozzájárul, hogy minél hamarabb belövelljen a melled, megjöjjön az igazi, fröcsögő, minent elárasztó anyatej. Az első napokban ezért nagyon fontos, hogy amikor csak tudod, tedd mellre a kicsit. Persze figyelned kell a helyes tartásra és hogy a mellbimbód alaposan a szájában legyen. Könnyen lehet, hogy ki fogja sebesíteni, talán vérezni is fog, plussz rettenetesen fájni, mert attól még gyakran kell mellre tenned a babád, hogy pokoli kínokat élsz át közben.

Mi zavarhat be az elejébe? Több minden. A leggyakoribb a sárgaság. Aluszékony a baba, sokat kell napoznia…ha pedig nem rágják a cicit, akkor nem siet belövellni. Amit tehetsz, fejsz és odaadod neki kispohárból, kiskanállal, ahogy sikerül. Optimális esetben a kórházi személyzet támogató tanácsaival fog ellátni. A fejés nem olyan egyszerű, mint gondolnánk. Meg kell tanulni. Rá kell jönni. Az előtej, a colostrum kifejésére nincs szükség mellszívóra (alkalmatlan rá), csak a kezedre, meg egy steril pohárra. Kérd, hogy tanítsanak meg. Kevés olyan szánalmas pillnatot tudok felidézni az életemből, mint amikor megtanultam fejni (bár akkor nevettünk rajta). Emlékszem, először négykézláb álltam a kórházi ágyon, a férjem pedig a pohárral próbálta elkapni a lecseppenő tejet.

Optimális esetben mire mentek haza, már megtapasztalod milyen amikor kőkemény a melled és spriccel belőle a tej. Elképzelhető, hogy ebben az időszakban a szoptatás kezdetén olyan érzésed lesz, mintha tűvel szúrnának, ahogy beindul a tejleadó reflex, de ez nem mindenkinél van. Több tejed van, mint amennyit szopik a baba. Amíg nem áll be a kereslet-kínálat egyensúlya, addig úgy érezheted magad, mint egy tejcsárda. Elég csak ránézned (rágondolnod) a babára, már folyik is a tej a melledből, ha szoptatsz, folyik a másikból is. Emelett még a testszagod is megváltozhat ebben az időszakban, nem feltételnül pozitív irányba.

Vannak, akiknél elmarad ez a nagy belövellés. és már a kezdetekben sincs elég anyatej. Mi okozza? Talán a stressz, lelki blokkok, hormonális dolog, ki tudja. Viszont ilyenkor ne rontsd tovább a helyzetet azzal, hogy rossz anyának titulálod magad. Próbáld megőrizni azt a tejet, amennyi van, ameddig tudod. Ma már nagyon jó tápszerek vannak, ugyanolyan egészséges kisbabád lesz, mint a szoptató szomszédnak. Viszont ha vádolod, marcangolod magad és egyre mélyebb lelkiállapotba süllyedsz, azzal senkinek sem használsz. A kisbabád együtt rezeg veled, szó szerint. Ha te rosszul érzed magad, ő is. Ne felejtsd nem a szoptatás a cél, hanem, hogy boldogok legyetek. Fogadd el, ha nektek kerülőút jutott, próbáld ebből kihozni a legtöbbet. Ráérsz majd évekig gondolkozni vajon melyik volt az a momentum, ami miatt nem sikerült. Mindegy. A lényegen nem változtat. Van egy egészséges, gyönyörű kisbabád, próbáld meg élvezni. Álmodozhatok én hosszú combokról…de attól még alacsony maradok. Ezért inkább örülök, hogy  férjemnek pont ilyen a nőideálja. Próbáld meg észrevenni, hogy piszok mázlista vagy, van egy szépséges kisbabád, aki a 21. századba született, kaphat nagyon jó tápszert, sok pár a fél karját odaadná egy fele olyan gyönyörű gyermekért, mint a tied. Ha nem hiszel nekem, olvasd el ezt a nyuszis kísérletet és konvertáld át, van, ami a tápláléknál is fontosabb lehet.

De térjünk vissza. Tegyük fel van tejed. Sok mindenkinek meg kell harcolni. A fájdalommal, a pozíciók kikísérletezésével, a mellgyulladással, a családi jótanácsokkal, az aluszékony babával, a befelé forduló mellbimbóval. Ha nem szopik ne felejtsd, fejni kell. És mindennap kísérletezni, hátha már tud szopni. Ha már sok tejed van és nem tud szopni, akkor érdemes beruházni egy mellszívóra. Tudom sokan előre megveszik, de egyébként teljesen felesleges, pénzkidobás, meg lehet lenni nélküle. Nem olyan nagy poén fejni, jobb, ha kialakul a kereslet-kínálat. Amennyi fejésre az elején szükség van, azt kézzel is könnyedén meg tudod csinálni. Igazából elegendő, ha nagyon kemény a mell leereszteni az elejéből, hogy be tudja kapni a baba, ehhez nincs szükség mellszívóra. Persze elképzelhető, akkor érzed jól magad, ha fejsz, annak is meg vannak az előnyei, bár tényleg szükségtelen.

A babák nem egyformán viselkednek szopi közben. Vannak, akik oly mohók, hogy már azt a néhány másodpercet sem bírják kivárni, amíg a cici előbukkan, odaér a szájukhoz és ordítanak, majd oly vehemenciával kapják be, mintha fel akarnák falni anyát. Ők nagyon erősen tudnak szívni és még jóval az első hónapok után is lehetnek időszakok, amikor újra fájdalmas lesz a mellbimbód. Vannak, akik annyira izgatottak lesznek a cicitől, hogy mindig vissza kell igazítani a mellbimbót a szájukba. A lustik megszívják, majd halálos nyugalommal várják, hogy beinduljon a tejleadóreflex és szinte magától follyon a szájukba a tej. Vannak ráérős babák, akik percekig pihenhetnek, majd újra kezdik, ők a hosszabban szopó kisbabák.

Ha nagyon sokat sír a kisbabád, lehet, hogy éhes. Érdemes tájékozódni az egyes sírások milyenségéről, illetve a megfelelő súlynövekedés, széklet-vizelet elárulja, hogy eleget eszik e a baba. (Normál esetben nem kell minden szoptatás után mérni. Eleinte elég napi egyszer ugyanabban az időpontban, majd hetente, később havonta)

Ha nem fejsz, nem idegeskedsz, rendesen eszel-iszol-pihensz, akkor kb. 6 hetes korra beáll az egyensúly. Ekkor sokan azt hiszik elfogyott a tejük, kevés lett. De általában nem erről van szó. Egyrészt beállt az egyensúly, ami azzal jár, hogy nem keményedik meg a mell annyira (csak ha kimarad, vagy később van egy szoptatás) és már nem folyik a másik mellből szopi alatt. Persze, ha fejsz, akkor soha nem fog beállni ez az egyensúly, akkor mindig több tejed lesz, mint amit a baba megeszik.

6 hetes kor körül nem csak az egyensúly áll be, hanem a baba táplálékigénye is változik, nő. Igénynövekedésnek, vagy növekedési ugrásnak nevezzük. Ennek az optimális megoldása nem a tápszer, hanem a több szoptatás. Ez nem mindenkinek jön össze. Sokan ilyenkor kezdik a tápszer pótlást, nem mindenki harcol meg, sokszor tényleg nem könnyű. Ha a baba cumiból tápszert kap, akkor le fogja apasztani a maradék anyatejet az esetek nagy részében. A baba nem hülye. Nem fog keményen megdolgozni valamiért, ami a cumiból amúgy is a szájába ömlik. Azt jó tudni, hogy egy anyatejes baba nem feltétlenül issza meg a keserű antiaallergén tápszert, ő édesszájúbb annál.

A 3. hónap környékén is van egy növekedési ugrás.

4 hónapos kor körül a baba életében nagy változások vannak. Fog, talán már forog is, egyre érdekesebb a világ. Ennek az a következménye: eddig akár ágyút is sütögethettek mellette, ő rendületlenül szopott, most meg nem. Igyekszik hamar letudni, minden neszre odafordul, fogdos téged…azaz, minden érdekesebb mint a szoptatás. Kevesebbet eszik nappal és eddig egyre jobban alvó babád “elromolhat”. Újra szopni akar éjszaka, szüksége van rá, hiszen nappal nem ért rá enni.

4-6 hónapos kor körül elkezdődik a hozzátáplálás. Kezdetben lehet, hogy összességében kevesebbet fog szopni, pedig még nem eszik annyit. A legtöbb baba a hozzátáplálás elkezdése után még 1-2 hónapig evés után kb. egy órával cicit kér. Szomjas, meg a megszokás is közrejátszik ebben. Ahogy telik az idő, nő az adag, úgy marad el ez a szopi és sorra kiváltja a szilárd étel. Sok baba már nem tud jóllakni az anyatejjel este és valami pépes is szükséges a viszonylagos éjszakai nyugalomért. Ugyan azt mondjuk, hogy 5–6 után ne egyen a baba max. tejpépet, de sok babánál a főzelék sem okoz semmilyen problémát, nem lesz “szeles” éjszaka.

Ebben az időszakban a fogzás, menstruáció bezavarhat. Az előbbi a rágicsálással, illetve egy-két ciciharapással, a másik az anyatej ízeváltozásával (vannak időszakok, amikor nem ízlik annyira neki, kevesebbet szopik).

Már lassan ott tartottok, hogy csak reggel, meg este, éjszaka szopik a baba, netán délután. Aztán elkezd járni, egy éves körül lesz és vannak, akik mindenre a cicit látja megoldásnak. Mivel egyre erőszakosabb, akaratosabb, egyre jobban ki tudja fejezni akaratát, bizony nem könnyű helyzeteket produkálhat. Tépi a pulcsid, könyékig benyúl a dekoltázsodba, simogatja a cicid…a nagy önállóság érzés talán megrémíti és fokozottan igényli a megnyugtató anyamellet. Ez, ha teljesen a babádra hagyatkozol, akkor átmehet egy bohózatba, napi megszámlálhatatlanul sok rövid cicizéssel.

Mivel a baba már egy évesnél idősebb, okos és önálló akarata van, meg kell tanítanod neki néhány szabályt, ha nem akarsz később megőrülni az állandó hisztitől. Itt érdemes az érzéseidre hagyatkozni. Ha úgy érzed, most tényleg segít, szüksége van egy extra cicizésre, akkor nyugodtan add oda neki, még akkoris, ha már pl. régesrég nem cicizett délelőtt. De ha délelőtt odaadod neki 10x, akkor játék lesz belőle, sok-sok kellemetlenség és sírás lesz a vége. Azaz, ha többet akar újra szopni hagyhatod, de némi rendszer, szabály legyen benne, a gyermeknek is az a jó, ha megtanulja meddig lehet elmenni, (pl. a bolt közepén nem lehet cicizni). Ez az időszak már erről is szól, szerető nevelésre is szükség van.

Vannak örökzöld kérdések. Szabad-e cicin elaltatni? Mikor és hogyan szoktassam le az éjszakai szopásról? Ezekre mindenkinek más a válasza. Az altatás könyvek szigorúan tiltják, de nekik más szempontjaik vannak. Gondolod a Suttogó szívesen kel fel a más gyerekéhez? Nem. De úgy látom, sok anya, sok jó anya, nem törődik ezekkel, az ösztönük mást súg. Persze fáradtak, de ha úgy jön ki a lépés cicin elaltatják, ha úgy kívánja a baba éjszaka szoptatják. Én a magam részéről abban hiszek, hogy mindkettőt lehet, és hogy meddig, arra csak te tudod a választ. Amikor kezd eleged lenni (és a gyerek érett rá), akkor fogod magad, hadi tervet készítesz, igyekszel tartani hozzá magad, és leszoktatod ezekről a dolgokról. A lányomat 14 hónaposan kezdtem leszoktatni az éjszakai szopiról, a fiam most ennyi, de még nem jött el az ideje. Ég és föld a két gyerek, ezért a módszerek, az időpontok is különbözőek. A leszoktatás lehet lightos, pl. a vizes “módszer”, ez akár egy hónap is lehet vagy erőből, akkor kb. egy hét éjszakai ordításra számíts, de ezeket csak akkor ajánlatos elkezdeni, ha az éjszakai szopi nem a táplálkozásról szól. Ha komoly mennyiséget eszik, és éhes, nem szabad hirtelen elvenni tőle, akkor először a nappali jóllakást kell kialakítani.

A teljes elválasztásnak mikor van itt az ideje? Amíg cicin alszik el, éjszaka szopik, addig ne számíts rá. Először érdemes ezekről leszoktatni (ha úgy érzed itt az idő és nem kisbabáról van szó) és utána figyelni a jeleket. Pl. elkezd fájni a szoptatás megint (nem szívja, csak rágja), szinte lasszóval kell elkapni az esti szoptatáshoz, egyre rövidebb ideig szopik. És egy nap felmerül benned, megvárod, mi lesz, ha nem szoptatod meg, vajon kérni fogja? Ha elfelejti, akkor valószínűleg itt az idő. Persze nem fog egyik napról a másikra menni. Ha tényleg spontán nem kéri, akkor is előfordulhat, hogy holnap eszébe jut. Nyugodtan szoptasd meg, a mellednek is jobb, ha fokozatosan lesz leállítva, nehogy mellgyulladásod legyen. Viszont, ha már egy hete nem szopik, és eszébe jut, akkor szerintem lehet nemet mondani és valami mást felajánlani helyette.

A szoptatás abbahagyása után még hónapokig, akár egy évig is lehet tej a melledben, azaz, ha megnyomod a mellbimbód kicseppenhet belőle anyatej. Ez teljesen normális nem kell aggódni miatta.

Tudom vannak a szoptatásnak kellemetlen, fájdalmas, fárasztó időszakai, de mégis csodálatos érzés.

Érdemes érte küzdeni, megszenvedni, de csak az ésszerűség határain belül.

Folytatódik a sztori szerda, te is küldhetsz tanulságos történetet. Most egy szívbemarkolóan őszinte anya levelét olvashatjátok. A neveket a biztonság kedvéért megváltoztattam. Arra kérlek, ha van két jó szavad, ne tartsd magadban.

Kedves Enikő,

Először is szeretném megköszönni, hogy blogjának olvasója lehetek! A csecsemőgondozás témájában íródott sok hulladéktól „lépni sem lehet” a neten, így igazi öröm néha ilyen gyöngyszemre bukkanni. Akkor találtam Önre, mikor várandósságom gyanújára elkezdtem keresni a terhesség jeleit a neten, így mondhatom, hogy a kezdetektől az olvasója vagyok.

Többször eljátszottam a gondolattal, hogy egyszer én is megírom a saját történetemet, de rendre elvetettem, mert hát nem vagyok egy billentyűzet virtuóz, meg hát miért traktálnék bárkit is a már hátam mögött hagyott nyűgjeimmel. Aztán a minap a kezembe akadt egy újságcikk, amiben arról olvastam, mi az az öt téma, ami ha szóba kerül, a nők rendre hazudnak, és menten letagadják, hogy részük volt benne. A botox kezelés, és más egyéb között ott díszelgett a terhesség utáni depresszió is. Elgondolkodtatott, hogy miért nem beszélünk erről. Vajon jól van-e így? Két hónapja, amikor azt éreztem, menten megroppanok, és kétségbe esetten kerestem a egy halvány kapaszkodót a netet bújva, miért nem találtam egyetlen, az enyémhez hasonló történetet sem? Így most, Lilim reggeli szundítását kihasználva nekiveselkedek a saját történetem megírásának.

Tavaly január elsejétől állt a zászló. Ez volt a kitűzött legkorábbi dátum a gyermekvállalásra, mert a házi költségvetés számításai szerint ekkor engedhettük meg, hogy otthon maradjak a munkából, és összegyűjtsük azt a pénzt, ami fedezi egy gyermek érkezésének költségeit. Mások házimozira gyűjtöttek, mi gyerekre.

Mikor már három hete késett a havi vérzésem, nem aggódtam, hiszen máskor is történt már ilyen, ráadásul a hasam is görcsölt, mintha mindjárt meg akarna jönni. Miután beszámoltam a tüneteimről, a barátnőm rögtön elrohant egy terhességi tesztért. Hazavittem, leteszteltem, pozitív lett. Már abban a pillanatban megrettentem, pedig hát mi akartuk, hogy így legyen. Úgy gondoltam, még van időnk felkészülni rá lélekben is, hosszan vágyakozni a baba után, hogy amikor megérkezik, az legyen a lehető legnagyobb boldogságunk. Hiszen körülettem az emberek rendre éveken át próbálkoznak, sőt, van akinek a mesterséges megtermékenyítés is csak sokadjára hozott eredményt. Le voltam forrázva.

Már abban a szent pillanatban is éreztem, hogy ami előttem áll, az nem lesz egy egyszerű menet. Később a terhességem sem volt sima ügy, de ez egy másik történet lenne. Lényeg, hogy elkezdtem rá készülni. Elolvastam egy csomó könyvet, web oldalt, hogy mit vegyek meg, hogy hogyan készüljek a gyerek érkezésére, és persze már azt is tudtam, hol fogom altatni, hogyan fogom szoptatni (már a könyvből kiválasztottam a kedvenc pozíciómat!), milyen lesz a gyerek napirendje. Éppen csak iskolát nem választottam neki. Hiába, én egy ilyen „semmit nem bízok a véletlenre” emberke vagyok.

Novemberben megszületett Lili. A szüléssel kapcsolatos félelmeim szerencsére nem igazolódtak be, úgy tűnt minden rendben van, elérkezett a hazamenetel ideje. Apát már elküldtem a hazamenős holmikért, amikor a vizitnél kiderült, hogy nem mehetünk.

Ekkor ejtettem az első könnycseppet anyaként. Kiderült, hogy kislányom annyira besárgult, hogy a normál érték háromszorosát produkálja, így kizárt, hogy hazamenjünk. Megrémültem, hogy valami baja lesz. Idegrendszeri szövődmények…hiszen erről olvastam… Így Lili ment a kék fény alá, én meg vissza a kórterembe, majd megkezdődött a szoptatási tervem aláaknázása. Ugyanis alig kaptam vissza a babámat, aki a sárgaságtól olyan fáradt volt, hogy 5 perc szopi után elaludt, így persze nem evett eleget, de nem próbálkozhattunk sokat, mert menni kellett a fény alá. Már itt elkezdődött a hozzátáplálás. Aggódó anyaként az orvosi személyzetre bízva magam, nem is tudtam minek engedek így teret. A sárgaság az intenzív küzdelem hatására, elég gyorsan múlásnak indult, így hamarosan hazamehettünk.

Otthon rendíthetetlenül igyekeztem szoptatni, de a tejem nem hogy több lett volna, egyre csak apadt. Annyira igyekeztem! Jobb mell, bal mell, mérlegelés, tápszeres hozzátáplálás, fejés, pelenkázás, köldök kezelés, kitartó sírás, majd nagy nehezen alvás az ölemben…majd mindez elölről. Nem ettem, nem ittam, nem aludtam. Annyira akartam, hogy sikerüljön! Akkor ébredtem rá, hogy ez így nem mehet tovább, amikor az előszobában összecsuklottam. Minden porcikám segítségért kiáltott, de nem volt kihez szólnia. A növényeim kipusztultak, ellenben a porcicák szaporodtak az otthonomban.

Kénytelen voltam elfogadni, hogy ezt elszúrtam. Nem volt könnyű. Amikor már csak egy nagyon kevés tejem volt, és azt kínáltam oda Lilinek, ő rácuppant a cicire, majd egy percen belül sírva fakadt. Tartottam az ölemben és zokogtam. Úgy éreztem magam mint Petőfi Apostolában Szilveszter felesége, aki üres mellét kínálja csecsemőjének. Belegondoltam, hogy ha nem lennének ilyen szuper tápszerek, az én Lilim is az ő babájának sorsára juthatott volna. Mert az anyja elszúrta! Még alig jött a világra, de máris mekkorát vétettem ellene! Nagyon magam alatt voltam. Éjszakánként, mikor már mindenki aludt, bámultam a mennyezetet és sírtam. Majd amikor megelégeltem, kiültem a számítógéphez és önmarcangolásképpen a szoptatásról olvastam. Bár már elfogadtam, hogy így esett, de még most is potyognak a könnyeim.

Mindezek mellett Lilim nagyon sírós baba volt. Természetesen ezen probléma megoldásában is igyekeztem hasznosítani olvasmányaimat, és sajnos megfogadtam a kéretlen „jó tanácsokat” is, hiszen szemlátomást a magam feje után nem mehetek, mert azzal csak bajt csinálok. A legnagyobb gondot az okozta, hogy csemetém nem igazán akart aludni. Az evésbe ugyan belealudt, de ennek híján sehogy sem ment. És itt jött a második legnagyobb vétkem. Megpróbáltam megtanítani egyedül aludni. Isten bocsássa meg letettem szegényt, hogy no, most alvás lesz, ha sírt megvigasztaltam, majd  megint letettem. Ennek persze órákig tartó sírás lett a vége. Éreztem, hogy az idegeim egymás után pattannak el. Kínomban már kiabáltam vele, ami aztán nagy segítség egy csecsemő altatásában, de egyszerűen nem tudtam máshogy megszabadulni a stressztől. Aztán persze elszégyelltem magam, magamhoz vettem, és kemény küzdelem árán elaltattam. Egy napon azt mondtam elég! Márpedig itthon rend lesz, mint a nagykönyvben, mert ezt én így nem bírom tovább. Kitartóan 9 órán át próbáltam A Módszer szerint altatni a gyereket. Nem ment, de végül mégis elaludt. Másnap reggel ébredt. Annyira kifáradt, hogy átaludta az éjszakát, még enni sem kelt fel. Mikor ránéztem az órára és láttam, hogy a gyerek még mindig ott van, ahová este tettem, megrémültem. Felkaptam, hogy ugyan lélegzik-e még. Hála Istennek nem volt baja csak aludt.

Aznap letérdeltem az Anyatermészet előtt. Az individualista, teljesítmény orientált társadalom anyukája feltette a kezét és lehajtotta a fejét. Pokolba az összes „majd én megmondom a tutit” könyvvel – gondoltam. Az anyai önbecsülésem morzsáját is atomjaira szedték! El nem tudok képzelni borzalmasabbat, mint amikor a csemetém már annyira sír az ölemben, hogy levegőt is alig vesz. Én, az anyja pedig próbálom megvigasztalni, mindhiába. Sokszor megéltem ezt, és mindannyiszor vele együtt zokogtam.

Még mostanában is elejtek néha egy-egy könnycseppet. Pedig Lilim azóta is karban alszik el. Elsírom magam, mikor éjjel felébred, majd a megnyugtatásommal mosollyal az arcán alszik el mellettem. Majd könnyeimet letörölve hozzá hajtom a fejem, beszívom hajának baba illatát és vele alszok én is.

Ma már minden kínom a múlté. Kislányom kacarászó, vidám teremtés, akitől annyi szeretet kapok, hogy a hajdan volt depressziós hangulatom végleg elszállt. Ám ezt a legelején, amikor azt kívántam, bár elvinné a háztól végre valaki, nem láthattam. Annyira magam alatt voltam, hogy már azt fontolgattam feladom. De ha így döntöttem volna, ma reggel nem ez a kép fogadott volna: Lili kinyitja hatalmas gomb szemeit, majd amint meglát, teli szájjal vigyorog, úgy, hogy kiviláglik fogatlan kis ínye. Jó reggelt Drágaságom! – mondom. Mire jön a válasz: háguuu! Fordítok: Jó reggelt anya! J

Talán, ha valaki, aki hasonló helyzetben találja magát, mint én, elolvassa ezt a történetet, erőt merít belőle. Nem véletlen, hogy a nehéz időkről senki sem szívesen beszél. Ki ne szeretne Tökéletes Anyja lenni gyermekének! Én most ezzel a történettel a lelkemet tettem ki az asztalra, így kedves olvasóm, ne ítélkezz keményen a vétségeim felett!

 Üdvözlettel,

Kiss Andrea

Kihirdette a pápa, hogy 2011 a család éve lesz. Ha az ember nem olvas bulvárt, akkor is majd kiütik a szemét a válásról, megcsalásról, álompár széthullásról szóló címsorok. Persze ez mindig így volt, de ha kisgyerek is van a hírben, akkor szíven is vág minket a dolog. Nem szeretnék bulvárba átmenni, felsorolást tartani, nyámnyogni más kínján, biztos neked is több olyan híresség eszedbe jut, aki egy-két kisgyereket hátrahagyva kezd új életet egy többnyire fiatalabb kollega(nő) mellett.

Vajon miért van az, hogy sok kapcsolat megromlik a baba születése után???

Szerintem ennek több eredete van: Vannak olyan párok, akiknél becsúszik a baba és csak ezért maradnak együtt. Sok nő hiszi azt, hogy a terhességgel meg tudja fogni a férfit. Ez valóban így is van, de sajnos csak max. pár évig tart ez az illúzió. A baba amennyire csodálatos, annyira sok problémával is  jár, ezeket egy instabil kapcsolat csak ideig-óráig tudja elviselni. Vannak kapcsolatok, amelyek azért hűlnek ki, mert a mindennapok egyszerűen felörlik és a résztvevők nem veszik észre idejében a jeleket, vagy nincs energiájuk változtatni, cselekedni, tenni egymásért. Mindenki a másiktól várja a csodát.

De mi az, ami olyan nehéz a babázásban?

Sokszor látom, hogy a baba születése után a párok turbékolnak, fellángol a szerelem, a férfi szemében a szeretett nő istennővé, a gyermeke anyjává válik. Kézenfogva tolják a babakocsit, sokszor megállnak ölelkeznek, csókolóznak. Egy fél év múlva már a kézfogás egyre ritkább, az ölelkezésről, csókolózásról nem is beszélve. Egy-két év múlva pedig még az is lehet, hogy a válás gondolatával játszadoznak és vagy sikerül felébreszteni a szerelmet  újra, vagy élnek még egymás mellett egy darabig, aztán ha jön valakinek egy új izgalom, akkor külön mennek.

A szülés, babázós időszak nagyon nagy kihívás nemcsak apának, anyának, de a kapcsolatnak is. Mert ugyan ez a kapcsolat beteljesülése, kivirágzása, viszont mindaz a figyelem amit eddig egymásnak tudtak szentelni, az a babának megy. Előbb utóbb ez feszültséget okoz mindkét félben. Különösen akkor van baj, ha a szexuális élet is megbicsaklik. Nagyjából mindenről le kell mondani a baba születése után, semmi sem lesz már ugyanolyan. Persze az új közös élet is tartogat nagyszerű, értékesebb dolgokat, de az átmenet fájdalmas lehet, hiányérzetet okozhat és ha nem volt elég stabil az alap, vagy a felek nem veszik észre, hogy nemcsak a babával kell törődni, akkor bekövetkezhet a baj. Mégpedig pont akkor, amikor már kezd könnyebbé válni. Biztos hallottad már, hogy a ház elkészülte után szoktak elválni az emberek. (a baj, nehézség még összetartotta őket).

Mit lehet tenni, hogy megőrizzük a szeretetteljes kapcsolatot? Hogy a gyermek az apjával és anyjával együtt nőhessen fel?

Figyeljünk a másikra, amennyire erőnkből kitelik, beszélgessünk, tervezzünk és szexeljünk. Ha pedig kísértés jön, akkor vegyük elő a kockás füzetet és osszunk-szorozzunk: max. 1-2 év lángolás = több ember (exházastárs, gyerek) boldogtalansága és esetleges életreszóló lelki probléma. Persze soha nem fekete-fehér a dolog és sokszor a szerelem olyannyira elvakít minket, hogy olyan kapcsolatba is belemegyünk, aminek nincs jövője, méltatlan helyzetbe hoz. Ilyenkor persze a válás kisebb trauma, mint az együttmaradás.

De ha egyszer már működött ez a kapcsolat, ha meg volt a szeretet és nincs erőszak, ivászat és fűvel-fával, akkor nagyon-nagyon vigyázz rá, mert óriási kincs. Az egyik legtöbb, mit gyermekednek adhatsz. Ne bolondítsanak meg a szinglik lányregényes álomképei, a barátnők jó tanácsai: az ember társas lény, és nem azért szeretünk valakit, mert ilyen-meg-olyan tulajdonsága van, hanem egyszerűen szeretjük, úgy ahogy van (elfogadva tulajdonságait).

Weöres Sándor:

Nő és férfi

A teljesség megbomlásának fő-formája, hogy nő és hím lesz belőle. A nőség vagy hímség felé még csak közeledő kisgyermek ép úgy teljes, mint az egyéni különlét fölé emelkedő lény, aki a nőséget és hímséget egyesíti, a változatlanba oldja.

Ahogy a nő-test és a férfi-test kiegészítésre szorul, épp így csonka a nő-lélek és férfi-lélek. A nő nem ismeri a világosságot, a férfi nem ismeri a meleget. A nőből hiányzik az igazi teremtő erő, a férfiból az igazi életerő. A nő ha az emberiség maradandó kincse felé törekszik, csak azt fogja fel belőle igazán, ami benne mozgalmas, eleven pezsgésű eseményszerű: a teremtés templomát úgy tekinti, mit egy uzsonnázóhelyet, pletyka sarkot. A férfi, ha az emberi tenyészés édes játékaiban és meleg meghittségbe helyezkedik, elhomályosul, elgépiesedik: az élet templomát úgy tekinti, mint alkalmat a kényelemre. A nő oldottan lebeg az élet mozgó, forró áramában és csak arra figyel, ami szerves összefüggés tenyészet, enyészet: a férfi zártan határoltan evez a mindenségben és érdeklődése tárgyait szigetekként szemléli.

Ha a férfi olykor átlát egy nő lelkébe, vagy a saját férfi lénye alatt rejtetten létező nőt figyeli: látja, hogy vöröses félhomályban az egymásba mosódó, alaktalan dolgok csíraként forró lüktetésben élnek: ha a nő előtt feltárul egy férfi-lélek, vagy önmagában rejtett férfi lénye: látja, hogy kékes szürke fényben dideregnek a dolgok, egymástól elkülönülve, szoborszerűen.

A nő, ha dolgozik, munkájába örömeit bánatait, egész világát belesugározza: a férfi, ha dolgozik, munkája minden mást elfüggönyöz előle. A nő, ha kártyázik, feloldódik a játszó csoportban és nyerni a játszóktól akar. A férfi, ha kártyázik, ráhurkolódik a játék váltakozására és nyerni a játékban akar. A nő, ha felbont egy narancsot s abból pár gerezdet jószívvel feléd nyújt, szinte önmagát bontotta fel, saját érzésvilágából nyújtja feléd azt, ami belőle téged illet: a férfi, ha jó szívvel étellel kínál, örül, hogy neked is adhat abból, ami az övé. A nő a szeretett férfi életét egybe akarja olvasztani a saját életével: a férfi a szeretett nőt saját lényéhez akarja fűzni mennél szorosabban. A nő a szerelemben életének mámorrá-teljesülését keresi: a férfi a szerelemben a mámor zárt, folyton fokozódó egészét keresi.

Nő és férfi igénye nem fedi egymást: épp ezért a nő kiegészítője nem a kiváló teremtő férfi, hanem az arszlán aki folyton sürög és a nőt magával sodorja, újra meg újra elkápráztatja, míg ez a kettős röpködés végül családi biztonsággá higgad: s a férfi kiegészítője nem a kiváló, éltető nő, hanem a bűbájos, aki a férfi érzékeit feltudja pezsdíteni, s ezen át egész lényét lelkesedésbe ragadni, s ráadásul át tudja venni az illető férfi meggyőződéseit, kedvteléseit, terveit. Mint hogy a nő ritkán találja meg egyszemélyben az arszlánt és a családfőt, s a férfi a bűbájost és alkalmazkodót, innen a sok csalódás.

Ha egy nő regényében az „ideális férfi” szerepel: nagy nőhódító, tökéletes családfő, bátor és határozott cselekvő, bármihez kiváló tehetsége van, de nem tudjuk, a sok kiválóság hol fér el benne, mert lénye nem több, mint egy felöltöztetett férfiarcú fabáb a ruhaüzlet kirakatában. S a férfi regényében szereplő „ideális nő” csupa rózsaszín finomság és arany okosság, de egyetlen igazi vonatkozása, hogy tűzön-vizet át szerelmes a férfi-hősbe, akivel önkéntelenül azonosítja magát az író is, az olvasó is: oly talajtalanul libeg a világban, mit a karácsonyi képeslapok édeskés angyalkái.

Melyik ér többet: a nő, vagy a férfi? Mindegy. Bármelyik elérheti a legvégsőt: a teljességet. De mindegyik más módon: a férfi saját zárt lényét fejleszti egyre nyitottabbá, teljesebbé: a nő, mint egy puha melegség száll a végső puha, meleg fészekbe.

BOLDOG ÚJ ÉVET KÍVÁNOK! Vigyázzatok egymásra!

Akármennyire imádsz babázni, néha muszáj magaddal is foglalkozni, mert ha nem, akkor előbb utóbb kiégsz és az senkinek sem jó. Nem kell feláldoznod magad az anyaság oltárán, néha muszáj önzőnek lenned. Gondolom ismered a jó tanácsokat: mindennap menj el egy fél órát egyedül sétálni, hetente randizz egyszer a férjeddel kettesben…ezek szuper tanácsok, csak egy baj van velük, a hétköznapi halandóknak többnyire kivitelezhetetlen. De mégis mit lehet tenni, ha tökéletlen életedből kezd eleged lenni és csak bámulsz ki a fejedből?

• Vannak olyan programok, amiket családostól, babástól is lehet csinálni, mégis kis adrenalin lökettel járnak. Pl. menjetek el gokartozni, bobozni vagy egy kalandparkba.
• Kirándulás az erdőbe garantált feltöltő hatású.
• Csinálj magadnak olyan napot, amikor nem takarítasz, nem főzöl, csak játszol a babáddal, olvasol, tervezel.
• Lakberendezz. Kicsit rendezz át valamit, vegyél új kiegészítőt, vagy még jobb, ha Te csinálod. Sikerélményt ad és kizökkent az unalomból.
• Van valamilyen hobbid? Elő vele!
• Ha elaludt a kicsi, vegyél forró illatos fürdőt. Majd illatos olajjal maszíroztasd a férjeddel a talpadat, lábadat, testedet, kezedet, fejedet…Közben egyél valami finomságot…
• Vegyél egy új könyvet (vagy kölcsönözz), és amikor csak tudod olvass.
• Tervezgessétek a jövőt a férjeddel.
• Kösd magadra napközben a babát és irány vagy a park vagy a pláza, amire éppen vágysz.
• Hívj fel egy olyan barátnődet, akivel régen beszéltél.
• Meditálj, relaxálj, tornázz, jógázz, mindegy mit, jót tehet.
• Vegyél magadnak valamilyen új, csinos ruhát.
• Kényszerítsd magad, hogy mosolyogj legalább egy percig, amikor csak eszedbe jut. Figyelj a légzésedre, lassan és mélyeket lélegezz.
• Nézz ki magadnak valamilyen előadást, ami a munkádhoz feltétlen szükséges/hasznos és mozgósítsd a családot, segítsenek, hogy el tudj menni.
• Mikor elaludt a kicsi este, menj el egyedül sétálni.
• Este csábítsd el a férjed.
• Hívjatok vendégeket késő estére, mikor a baba már biztosan alszik. Játszatok, beszélgessetek.
• Ha apának elege van, küldd el edzeni, egy műszaki áruházba vagy autó szalonba, sörözni, legrosszabb esetben egyedül vásárolni.

Akármit is csinálsz, kezdd azzal, hogy kialszod magad. Ha rossz alvó babád van, akkor amikor ő alszik te is azonnal dőlj le, este ha elaludt feküdj le, ha nagyon sokat kel, aludj együtt vele. Ha így teszel, akkor pár nap alatt kipihened magad, már ez is sokat segít a jobb közérzet elérésében. Persze, ha alkalmad van, menj el néha egyedül is otthonról, vagy a férjeddel kettesben. Mindenkinek kell néha egy kis kikapcsolódás, még egy anyának is. Addig is valósíts meg valamit a felsoroltakból, vagy oszd meg velünk a Te tuti recepteted búskomorság ellen.