(24 rejtett veszély az otthonodban, ha kisbabád/kisgyereked van) 

A lakberendezés során ezeket a szempontokat mindenképp vedd figyelembe, a gyermek élete múlhat rajta! 

Olyan apróságokon múlik sokszor az élet. De még a kisebb balesetek is sok sírást, fájdalmat, aggódást okoznak, még őket is jobb elkerülni. Persze mindet nem lehet, de nem mindegy, hogy az ágyról esik le, vagy a 4. emeletről.

Ha hamarosan kisbabád lesz, vagy már meg is van, akkor a legfontosabb dolog az anya testőrszem kifejlesztése, mely minden helyzetben meglátja / felismeri / számol a veszélyekkel. Igen veszélyes világban élünk, de a gyermeket nem lehet kalitkában tartani, viszont amíg megtanul vigyázni magára évek telnek el, meg kell találni az egyensúlyt.

Annak az egyensúlyát, hogy a gyermek fejlődhessen, tornázhasson, megtapasztalja a határait, ügyesedjen, de ugyanakkor az élete, a testi épsége, egészsége megmaradjon.

Ez az írás ehhez próbál segítséget nyújtani. Az otthoni lakberendezés könnyebb legyen, ne maradjon ki egyetlen fontos szempont sem. Számtalan lehetőség van, de egy közös mindegyikben, hogy első az egészség és a biztonság.

1. Üveg ajtó a szekrény alsó részén. Roppant veszélyes. A baba/kisgyermek első játékai egyike az ütögetés, dobálás. Az üveg szépen cseng, imádni fogja a játékokat az üveghez ütögetni teljes erővel. Később pedig hajigálhat. A sima üveg, ha összetörik, akkor bizony könnyen elvághatja a kicsi testét, hamar a balesetin találhatjátok magatokat.
2. Terítő a szekrényen elérhető magasságban. A gyerekek napról napra magasabbra érnek. A terítő ingerli a kicsit, hogy húzza maga felé, szerezze meg. Ha van valami a terítőn, akkor azt imagára ránthatja. Pl. ha egy kristályváza a fejére esik, igen komoly sérülést is okozhat. Vagy a forró levest is magára ránthatja terítőstől a konyhaasztalról.
3. Könyves polc, mely nincs kirögzítve a falhoz. A gyerekek imádnak felfelé mászni. A könyvespolc szinte hívogatja a gyereket, hogy mássz meg. Ha nincs kirögzítve a falhoz, akkor magára is ránthatja. Még elképzelni is szörnyű milyen következménye lehet.
4. Kisszekrény/asztal sarok. A bútorlapból készült bútoroknak többnyire nagyon éles sarkuk van. A fa bútorok közül sincs mindegyiknek lekerekítve az élei. Ha fej, vagy az alatti magasságban van, akkor a gyermek ha elesik (igen gyakori az első két évben), akkor kihasíthaja a bőrét, akár varrásra/ragasztásra is szükség lehet. Rosszabb esetben a szeme is megsérülhet. Ezért ezeket sarokvédővel kell ellátni. Lehet vásárolni, vagy magad készíteni valamilyen rugalmas/kerekded anyagból.
5. Üveg búrájú (álló) lámpa. Ahogy neki esik a gyermek, a lámpa eldől-nekiütődik valaminek, összetörik, a búra kések gyanánt hull a mélybe, ha szerencsés, akkor pont a háta mögé, ha nem, akkor a testére/arcába. Brrrr.
6. Szőnyegek. Még mindig sok nagymamánál/dédmamánál van tele a ház kisebb-nagyobb szőnyegekkel. Ezek hátoldalán sokszor nincs csúszásgátló. A nagyira is veszélyes, ha megcsúszik a szőnyeg és elesik (pl. combnyaktörés is lehet belőle), de a kicsi is nekieshet valaminek, amin mondjuk nincs sarokvédő. A padlószőnyeg sem szerencsés gyermekes családoknál, ui. tele van poratkával, háziporral. Ez az allergiára hajlamos gyerekeknek igen megnehezítheti a mindennapjait. Szőnyegvásárlásnál figyelj arra, hogy jól tisztítható legyen, csúszásgátló legyen az alján és lehessen rajta játszani (építőkockázni, autózni, legózni…), azaz ne legyen túl hosszú „szőrű”.
7. Ablak. Az ablak roppant érdekes minden gyermek számára. Ezért szellőztetésnél mindig nagyon figyelj a gyerekre, lehetőleg ne legyen semmi az ablaknál amire felkapaszkodhat, nehogy kiessen. Ahogy okosodik folyamatosan tanítsd erre, 5-6 éves gyerekek is szoktak kizuhanni sajnos.
8. Függöny. A függöny mögötti bújócska időszaka is eljön minden gyermek életébe. A karnis jól legyen rögzítve, nehogy magára rántsa, akár agyon is ütheti.
9. Bojler/kazán. Ha a kazán/bojler nem a legmagasabb hőfokra van beállítva, akkor csökken a valószínűsége, hogy megégeti magát a baba a radiátorral vagy fürdésnél a meleg vizes csap véletlenszerű kinyitásával (keverőcsapot tartsd középen, mikor fürdik a baba).
10. Pelenkázó szekrény. Soha nem szabad egyedül hagyni a babát a pelenkázón, mert már akkor is leeshet, amikor még nem is tud forogni. A rugkapálással némi helyváltoztatásra képes.
11. Szobanövény. Sok szobanövény mérgező, de ha nem az, akkor sem egészséges a földjének a fogyasztása. Ráadásul a magasabban levő cserepeket magára is ránthatja. A tűlevelek fogyasztása sem az egészség forrása. Azaz helyezd biztonságos távolságba, vagy takard le a földjüket.
12. Alsó szekrények. Csak olyan dolgokat tarts az alsó szekrényekben, amelyek nem veszélyesek. A gyerekek egyik legkedvesebb elfoglaltsága a kipakolás, a felfedezés. Egy éves kor alatt ehhez hozzájön a megkóstolás is. Azaz éles/törékeny/mérgező és apró dolgokat ne tarts elérhető távolságban. Az akvárium, ha olyan méretű, hogy magára tudja rántani, akkor biztonságos helyre kell tenni. Illetve, ha túl alacsonyan van, akkor beleeshet/belemászhat, akár bele is fulladhat.
13. Éjjeli szekrény: Ha vendégségbe mentek idősebb rokonhoz, mindig gondolj arra, hogy az éjjeliszekrényében tartja a gyógyszereit. A gyógyszermérgezést mindenképp el kell kerülni, ne adj rá esélyt. Otthon is tartsd bevehetetlen helyen.
14. A wc ajtót mindig zárd be. Az ablak mellett a wc még az, ami a roppant érdekes dolgok közé tartozik. A wc csészébe bele lehet fulladni, ráadásul a wc kefe rajta van a baba – Mindenképpen meg kell szereznem- listáján.
15. Nád/banánrost/rattan/fonott bútorok. Szépek, de nehezen tisztítható, ha beleborul pl. a joghurt a banánrost székbe. Emellett letörhetnek apró darabok, ebben a pici ujjak is sokat segítenek. Félrenyelheti, beleszúródhat a nyelőcsövébe…számos kellemetlenséget okozhat. Lehetnek ilyen dolgaitok, de rendszeresen ellenőrizd a kilógó, bizonytalan részeket.
16. Szék, asztal. Legyen stabil a szék. Előbb utóbb fel fog mászni rá és mire odarohansz már áll is a háttámlának dőlve. Ha egy stabil székről van szó, akkor van esély arra, hogy odaérsz addig, míg le nem esik, vagy tovább nem mászik az asztalra. Ha nem stabil, akkor garantált az arcra való becsapódás. A bújkálás is népszerű tevékenység. Ezért tapogasd át a szék/asztal alját, mert lehetnek kiálló részek, szegek, amibe beakadhat a gyermek, felszakíthatja a bőrét.
17. Etetőszék. Legyen stabil, lábai álljanak szét. Lehetőleg legyen masszív támasz a baba lába között (ne csak kötőfék). Mindig kösd be, vagy legyél mellette. Kihajolhat, felállhat, ellökheti lábával magát az asztaltól…
18. Főzésnél a serpenyő nyele/fazék füle ne álljon kifele, de legjobb, ha a belső égőket használod. Ha szükségét érzed vehetsz védőt is a tűzhely köré. Nagyon csúnya baleseteket tud okozni a forró étel. Ha a sütőd elérhető távolságban van, érdemes valamilyen akadályt tenni elé, pl, egy széket, nehogy megégesse a kezét, ha még a szófogadatlan fázisban van. Figyelj a vezetékekre. Soha ne lógjanak kifelé, mert magára ránthatja a vízforralót, kávéfőzőt, kenyérsütőt…égési sérülés és fejsérülés lehet a vége. Ne hagyd szatyorral egyedül, mert a fejére fogja húzni és ha nem veszed észre, akár meg is fulladhat.
19. A szabad, elérhető helyen levő konnektorokba tegyél vakdugót. Ha régebbi lakásba költöztök, mindenképpen érdemes áldozni az elektromos vezetékek felújítására.
20. Fürdés közben soha ne szárítsd a gyerek haját. Soha ne hagyd egyedül. A fulladásnak az a legfőbb jellemzője, hogy a legnagyobb csendben zajlik.
21. Alvás. A kisbaba természetes igényéből fakadóan és biztonsága miatt is a legjobb, ha az első időszakban az édesanyja közelében alszik. Ha kiságyban altatod, akkor figyelj arra, ne legyen semmi az ágyban (párna, játék…) ami arcát eltakarva fulladást idézhet elő. Ha együtt alszol vele, akkor is gondoskodj, nehogy túlmelegedjen (ne a te paplanodat használja az első időkben), nehogy a párnád elzárja légutait, nehogy leessen, nehogy valaki ráfeküdjön…
22. Lépcső. Le kell zárni. Pincelejáratot szintén. Az erkélyen a korlát ne mászóka (vízszintes csövek) legyen. De az erkélyen egyedül a kicsi soha ne tartózkodjon, az erkélyajtó legyen kulcsra zárva. A lépcső ne legyen csúszós és az élei legyenek lekerekítve.
23. Bizonyos játékok is veszélyesek lehetnek. Pl. a gumis babakocsijáték a kiságyba téve fulladást okozhat, ha a gyermek nyaka köré tekeredik és nem veszed időben észre. Szeretnek a gyerekek bújócskázni. Nagyobb gyerekek is bebújhatnak szekrénybe, ládába, ágynemű tartóba és ha nem tudnak időben kiszabadulni elfogyhat a levegőjük és megfulladhatnak. Az apró mágnesek a bélrendszerbe jutva akár halálos veszélyt is jelenthetnek. A csecsemőkre veszélyesek azok a játékok amelyekről letörhetnek apróságok, netán apró alkatrészeket tartalmaz.
24. Amit általában mindenki tudni szokott: szabad konnektorokat be kell vakdugózni. Az ajtó, fiók odacsípheti az ujjacskájkát, vannak ennek megakadályozására termékek a piacon, de ezeknélkül is fel lehet nőni, a legtöbb esetben kis sírással járnak csak ezek az apró “balesetek”. Az veszélyesebb, hogy mit talál a fiókban, vagy ha az ajtó alsó része üvegből van és összetörik. Bejárati ajtó legyen bababiztosan zárva, nehogy kilógjon, netán  lezuhanjon a lépcsőn, egy nagyobbacska másféléves már eléri a kilincseket és nagyszerű játéknak találja az ajtónyitogatást.

Összefoglalva: óvd kisbabádat az égési, vágási, fejsérülésektől, mérgezéstől, zuhanástól, fulladástól… Az imént csak a leggyakoribb baleseti forrásokat vettük górcső alá. Ezenkívül még számos apró finomság van, amivel növelni lehet a baba komfortérzetét, csökkenteni a sérülések, megbetegedések előfordulási valószínűségét. Ezekről bővebben ingyenes tanfolyamaim során tanultunk/ fogunk tanulni. (csecsemőgondozás, balesetmegelőzés-elsősegély).

Most felsoroltam néhány általános jellegű szabályt. De őszintén szólva nem ez a lényeg, még 10x ennyit is leírhattam volna. Az a lényeg, hogy tudd mikor mire számíthatsz a gyermekedtől.

Az első hónapokban nem tud akaratlagosan helyet változtatni és fogni, de a rúgkapálással haladhat és bajba sodorhatja magát, ha magasban hagyod vagy az ágyában párna/egyéb orrnyílást eltömítő dolog van.

3-4 hónapos kor körül már fognak, de még marokra, ráadásul sokan már át tudnak fordulni. Ekkor arra kell számítani, hogy mindent megnyal és a szájába tesz, amit ökölre meg tud fogni, illetve legurulhat az ágyról, pelenkázóról…

Majd elkezd kúszni, négykézláb mászni, felül. Ügyesedik és a csippentő fogás is kialakul. Négykézláb már fel lehet mászni a lépcsőn, csippentő fogással apróságokat is be tud kapni, amit akár félre is nyelhet, mérgezés történhet. El kezd kipakolni, megnyalni, bekapni. És persze ütögetni. Üvegveszély.

Hamarosan feláll. Mindenütt. Sokat esik. Veszélyesek az éles élek, sarkok. Lelógó asztalterítők, lelógó zsinórok (pl. vasaló, vízforraló), kiálló fogantyú a tűzhelyen…magára ránthat sok mindent. Konyhaasztalon ottfelejtett kés, olló…egy pillanat alatt megszerezheti. Ráadásul, ha nagyon akar valamit, akár 10 cm-t is “nyúlhat a karja”, pipiskedik…

Majd felmászhat mindenhova és leeshet.

Egyre jobban szeret fürdeni, öntözget rendületlenül. Nagy a kísértés, hogy hasznosan töltsd ezt az időt, de soha nem szabad egyedül hagyni a fürdőszobában, belefulladhat a vízbe!

A másik tipikus veszélyhelyzet: a vendégjárás. Ilyenkor te kevésbé tudsz figyelni a babára, a vendégeknek pedig nem biztos, hogy a vérükben van. Gyakran kerülnek ilyenkor bajba a kisgyerekek. Az előszobában elérhető helyen tartott táskában könnyen lehet, hogy gyógyszer van, amit egy ügyesebb gyermek hamar belakmározhat. A gyógyszermérgezés pedig, mint már volt is róla szó, borzasztó veszélyes.

A kisbabák legfőbb foglalatossága az első évben az „ölbe babaság”. A reggeli forró kávéd, teád a babára borulhat, ha öledben van és egy hirtelen kézlendítéssel kiüti a kezedből. A forrázás egy nagyon csúnya és fájdalmas, akár maradandó heggel gyógyuló sérülés.

Még ma kezd el fejleszteni az anyatestőrszemedet, akár négykézláb razziázva (persze pucéron is ugrálhatsz az ágyon, ha úgy jobban megy az átszellemülés)!

Szkafanderbe is öltöztetetheted, pórázon is tarthatod, de nem érdemes. Élni veszélyes, de „nem élni”, meg nem érdemes. Biztosíts neki nagyjából biztonságos terepet és tanítsd, ha eljön az ideje.

Folytatódik a sztori szerda, te is küldhetsz tanulságos történetet. Most egy szívbemarkolóan őszinte anya levelét olvashatjátok. A neveket a biztonság kedvéért megváltoztattam. Arra kérlek, ha van két jó szavad, ne tartsd magadban.

Kedves Enikő,

Először is szeretném megköszönni, hogy blogjának olvasója lehetek! A csecsemőgondozás témájában íródott sok hulladéktól „lépni sem lehet” a neten, így igazi öröm néha ilyen gyöngyszemre bukkanni. Akkor találtam Önre, mikor várandósságom gyanújára elkezdtem keresni a terhesség jeleit a neten, így mondhatom, hogy a kezdetektől az olvasója vagyok.

Többször eljátszottam a gondolattal, hogy egyszer én is megírom a saját történetemet, de rendre elvetettem, mert hát nem vagyok egy billentyűzet virtuóz, meg hát miért traktálnék bárkit is a már hátam mögött hagyott nyűgjeimmel. Aztán a minap a kezembe akadt egy újságcikk, amiben arról olvastam, mi az az öt téma, ami ha szóba kerül, a nők rendre hazudnak, és menten letagadják, hogy részük volt benne. A botox kezelés, és más egyéb között ott díszelgett a terhesség utáni depresszió is. Elgondolkodtatott, hogy miért nem beszélünk erről. Vajon jól van-e így? Két hónapja, amikor azt éreztem, menten megroppanok, és kétségbe esetten kerestem a egy halvány kapaszkodót a netet bújva, miért nem találtam egyetlen, az enyémhez hasonló történetet sem? Így most, Lilim reggeli szundítását kihasználva nekiveselkedek a saját történetem megírásának.

Tavaly január elsejétől állt a zászló. Ez volt a kitűzött legkorábbi dátum a gyermekvállalásra, mert a házi költségvetés számításai szerint ekkor engedhettük meg, hogy otthon maradjak a munkából, és összegyűjtsük azt a pénzt, ami fedezi egy gyermek érkezésének költségeit. Mások házimozira gyűjtöttek, mi gyerekre.

Mikor már három hete késett a havi vérzésem, nem aggódtam, hiszen máskor is történt már ilyen, ráadásul a hasam is görcsölt, mintha mindjárt meg akarna jönni. Miután beszámoltam a tüneteimről, a barátnőm rögtön elrohant egy terhességi tesztért. Hazavittem, leteszteltem, pozitív lett. Már abban a pillanatban megrettentem, pedig hát mi akartuk, hogy így legyen. Úgy gondoltam, még van időnk felkészülni rá lélekben is, hosszan vágyakozni a baba után, hogy amikor megérkezik, az legyen a lehető legnagyobb boldogságunk. Hiszen körülettem az emberek rendre éveken át próbálkoznak, sőt, van akinek a mesterséges megtermékenyítés is csak sokadjára hozott eredményt. Le voltam forrázva.

Már abban a szent pillanatban is éreztem, hogy ami előttem áll, az nem lesz egy egyszerű menet. Később a terhességem sem volt sima ügy, de ez egy másik történet lenne. Lényeg, hogy elkezdtem rá készülni. Elolvastam egy csomó könyvet, web oldalt, hogy mit vegyek meg, hogy hogyan készüljek a gyerek érkezésére, és persze már azt is tudtam, hol fogom altatni, hogyan fogom szoptatni (már a könyvből kiválasztottam a kedvenc pozíciómat!), milyen lesz a gyerek napirendje. Éppen csak iskolát nem választottam neki. Hiába, én egy ilyen „semmit nem bízok a véletlenre” emberke vagyok.

Novemberben megszületett Lili. A szüléssel kapcsolatos félelmeim szerencsére nem igazolódtak be, úgy tűnt minden rendben van, elérkezett a hazamenetel ideje. Apát már elküldtem a hazamenős holmikért, amikor a vizitnél kiderült, hogy nem mehetünk.

Ekkor ejtettem az első könnycseppet anyaként. Kiderült, hogy kislányom annyira besárgult, hogy a normál érték háromszorosát produkálja, így kizárt, hogy hazamenjünk. Megrémültem, hogy valami baja lesz. Idegrendszeri szövődmények…hiszen erről olvastam… Így Lili ment a kék fény alá, én meg vissza a kórterembe, majd megkezdődött a szoptatási tervem aláaknázása. Ugyanis alig kaptam vissza a babámat, aki a sárgaságtól olyan fáradt volt, hogy 5 perc szopi után elaludt, így persze nem evett eleget, de nem próbálkozhattunk sokat, mert menni kellett a fény alá. Már itt elkezdődött a hozzátáplálás. Aggódó anyaként az orvosi személyzetre bízva magam, nem is tudtam minek engedek így teret. A sárgaság az intenzív küzdelem hatására, elég gyorsan múlásnak indult, így hamarosan hazamehettünk.

Otthon rendíthetetlenül igyekeztem szoptatni, de a tejem nem hogy több lett volna, egyre csak apadt. Annyira igyekeztem! Jobb mell, bal mell, mérlegelés, tápszeres hozzátáplálás, fejés, pelenkázás, köldök kezelés, kitartó sírás, majd nagy nehezen alvás az ölemben…majd mindez elölről. Nem ettem, nem ittam, nem aludtam. Annyira akartam, hogy sikerüljön! Akkor ébredtem rá, hogy ez így nem mehet tovább, amikor az előszobában összecsuklottam. Minden porcikám segítségért kiáltott, de nem volt kihez szólnia. A növényeim kipusztultak, ellenben a porcicák szaporodtak az otthonomban.

Kénytelen voltam elfogadni, hogy ezt elszúrtam. Nem volt könnyű. Amikor már csak egy nagyon kevés tejem volt, és azt kínáltam oda Lilinek, ő rácuppant a cicire, majd egy percen belül sírva fakadt. Tartottam az ölemben és zokogtam. Úgy éreztem magam mint Petőfi Apostolában Szilveszter felesége, aki üres mellét kínálja csecsemőjének. Belegondoltam, hogy ha nem lennének ilyen szuper tápszerek, az én Lilim is az ő babájának sorsára juthatott volna. Mert az anyja elszúrta! Még alig jött a világra, de máris mekkorát vétettem ellene! Nagyon magam alatt voltam. Éjszakánként, mikor már mindenki aludt, bámultam a mennyezetet és sírtam. Majd amikor megelégeltem, kiültem a számítógéphez és önmarcangolásképpen a szoptatásról olvastam. Bár már elfogadtam, hogy így esett, de még most is potyognak a könnyeim.

Mindezek mellett Lilim nagyon sírós baba volt. Természetesen ezen probléma megoldásában is igyekeztem hasznosítani olvasmányaimat, és sajnos megfogadtam a kéretlen „jó tanácsokat” is, hiszen szemlátomást a magam feje után nem mehetek, mert azzal csak bajt csinálok. A legnagyobb gondot az okozta, hogy csemetém nem igazán akart aludni. Az evésbe ugyan belealudt, de ennek híján sehogy sem ment. És itt jött a második legnagyobb vétkem. Megpróbáltam megtanítani egyedül aludni. Isten bocsássa meg letettem szegényt, hogy no, most alvás lesz, ha sírt megvigasztaltam, majd  megint letettem. Ennek persze órákig tartó sírás lett a vége. Éreztem, hogy az idegeim egymás után pattannak el. Kínomban már kiabáltam vele, ami aztán nagy segítség egy csecsemő altatásában, de egyszerűen nem tudtam máshogy megszabadulni a stressztől. Aztán persze elszégyelltem magam, magamhoz vettem, és kemény küzdelem árán elaltattam. Egy napon azt mondtam elég! Márpedig itthon rend lesz, mint a nagykönyvben, mert ezt én így nem bírom tovább. Kitartóan 9 órán át próbáltam A Módszer szerint altatni a gyereket. Nem ment, de végül mégis elaludt. Másnap reggel ébredt. Annyira kifáradt, hogy átaludta az éjszakát, még enni sem kelt fel. Mikor ránéztem az órára és láttam, hogy a gyerek még mindig ott van, ahová este tettem, megrémültem. Felkaptam, hogy ugyan lélegzik-e még. Hála Istennek nem volt baja csak aludt.

Aznap letérdeltem az Anyatermészet előtt. Az individualista, teljesítmény orientált társadalom anyukája feltette a kezét és lehajtotta a fejét. Pokolba az összes „majd én megmondom a tutit” könyvvel – gondoltam. Az anyai önbecsülésem morzsáját is atomjaira szedték! El nem tudok képzelni borzalmasabbat, mint amikor a csemetém már annyira sír az ölemben, hogy levegőt is alig vesz. Én, az anyja pedig próbálom megvigasztalni, mindhiába. Sokszor megéltem ezt, és mindannyiszor vele együtt zokogtam.

Még mostanában is elejtek néha egy-egy könnycseppet. Pedig Lilim azóta is karban alszik el. Elsírom magam, mikor éjjel felébred, majd a megnyugtatásommal mosollyal az arcán alszik el mellettem. Majd könnyeimet letörölve hozzá hajtom a fejem, beszívom hajának baba illatát és vele alszok én is.

Ma már minden kínom a múlté. Kislányom kacarászó, vidám teremtés, akitől annyi szeretet kapok, hogy a hajdan volt depressziós hangulatom végleg elszállt. Ám ezt a legelején, amikor azt kívántam, bár elvinné a háztól végre valaki, nem láthattam. Annyira magam alatt voltam, hogy már azt fontolgattam feladom. De ha így döntöttem volna, ma reggel nem ez a kép fogadott volna: Lili kinyitja hatalmas gomb szemeit, majd amint meglát, teli szájjal vigyorog, úgy, hogy kiviláglik fogatlan kis ínye. Jó reggelt Drágaságom! – mondom. Mire jön a válasz: háguuu! Fordítok: Jó reggelt anya! J

Talán, ha valaki, aki hasonló helyzetben találja magát, mint én, elolvassa ezt a történetet, erőt merít belőle. Nem véletlen, hogy a nehéz időkről senki sem szívesen beszél. Ki ne szeretne Tökéletes Anyja lenni gyermekének! Én most ezzel a történettel a lelkemet tettem ki az asztalra, így kedves olvasóm, ne ítélkezz keményen a vétségeim felett!

 Üdvözlettel,

Kiss Andrea

 Újra sztori szerda. Te is küldhetsz történetet, ha van kedved. A mai aranyos történetet újra ”Flóraanyu”-nak köszönhetjük (Varga-Horváth Adrienn). íme:

3-4 hónapos lehetett a babánk, amikor még mindig nagyon zaklatottan teltek az éjszakáink. Voltak időszakok, amikor a tízperces szundikálásokat is beszámítva összesen 4-5 órát sikerült aludnom egy éjszaka, az este kilenctől reggel hétig terjedő időszakban. Történt egyszer, hogy a ki tudja, hányadik etetés után, fél négykor egy órán át próbáltam visszaaltatni tartósan ellenálló babánkat, és amikor azt hittem, hogy végre elaludt, öt órakor újra babasírásra riadtam pár perces alvás után.
Párom ezt az éjszakát nagyrészt alvással töltötte, mert próbáltam zárt ajtók mögött tartani éjszakai küzdelmeinket Flórával. De ő is érzékelhette, hogy kritikus a helyzet, mert félkómás állapotban öt órakor annyit sikerült mondanom, hogy „Betelt a bérletem!” és aludtam tovább. Ezt máig sem tudom, hogy értettem, de annyit még felfogtam, hogy férjem azonnal realizálta, hogy kritikus a helyzet, felkelt az ágyból és némi ágynemű kíséretében áthurcolkodott Flórához.
A következő emlékképem hét órára tehető, amikor hosszú idő óta először magamtól ébredtem fel, miután sikerült két órát egyhuzamban végigaludnom.
A család utólagos elbeszélése szerint ennél jobban nem is időzíthettem volna a felkelésem, bár az előzményekről mit sem sejtettem.
Történt ugyanis, hogy Flóra szobájában békésen szendergett a baba és apukája, mikor nagyobbik gyermekünk reggel hét óra tájt fojtott hangon, szolidan rákezdte az ágyában szokásos reggeli mondókáját: „Felébredtem, kérek kakaót!” Ő ugyanis akkoriban minden reggel, amíg erre a bűvös mondatra választ nem kapott valamelyikünktől, addig kitartóan feküdt az ágyában és ismételgette egyre hangosabban a kérését.
Apukája félálomban azonnal fel is mérte a helyzetet, azt viszont elfelejtette, hogy ezúttal a babaszobában alszik. Ezért amikor jó hangosan átszólt Virágnak, hogy mindjárt jön, csak ne ébressze fel Flórát, kisbabánk természetesen keservesen felsírt az ágyában, ezúttal az őt oly gondosan elaltató apukája által felkiabálva.
Én arra a csendéletre ténferegtem ki a hálószobánkból, ahogy Flóra piros szemekkel apukája kezében hunyorog, Virág mellettük pizsamában toporog, s mindezt még megfejelte párom kétségbeesett ábrázata.
Apamentő belépőmet jobb időpontra nem is időzíthettem volna: megetettem Flórát, kárpótlásul, ha már felébresztettük. Eközben Virág megkapta hőn áhított kakaóját az apukájától, aki a nagy ijedtségre megjutalmazta magát reggeli kávéjával.

Ha röviden akarnám összefoglalni milyen két gyerek altatása, annyit mondanék, hogy sokszor szívás. De ha szebben akarom kifejezni magam, akkor inkább azt mondanám, hogy kihívás. Igazi anyai kihívás. Mivel nem adtam be Pannám oviba és a két gyereket egy szobában altatom, ezért van benne tapasztalatom bőven, vannak jobb és vannak nehezebb időszakok. Mindig az aktuális helyzethez próbáltam igazodni, ezért sokféle képpen aludtunk. Most megpróbálom leírni azokat, amelyek az én gyerekeimnél beváltak. Persze tudom, minden gyerek más, éppen más korszakát éli és nekünk, anyáknak is más a tűrésköszübünk, lehet, hogy nem fogsz tudni hasznosítani semmit ezek közül. Ezért, ha valakinek van valami jó tippje, kérem írja meg, hátha segít valakinek. Na, vágjunk bele:

1. Nekem az jött be legjobban, amikor egyszerre altattam a két gyereket. Vannak időszakok, amikor ez összejött és volt amikor nem, de törekedtem rá, próbáltam amennyire lehet trükközni az időpontokkal.
2. Ha nyűgösek voltak, vagy jó idő volt, vagy úgy jött ki a lépés, akkor a kicsi délelőtti vagy késő délutáni alvását összekapcsoltuk a sétával. Ez nagyon bevált, ezt szerettem. De a séta akkor is mindig bejött, ha egyszerre kezdtek nyűgösködni otthon, ilyenkor ha tehettem fogtuk magunkat és mentünk is ki a levegőre, játszótérre.
3. A fő problémát az jelentette, hogy a nagynak mindig akkor van valami fontos közlendője, amikor a kicsi elalvásának kb. egy perc híjja van és mindig felébresztette egy időben. Én pedig kezdhettem előlről a dolgot. Roppant idegesítő tud lenni, különösen, hogy a kicsi egy zabagép és jó súlyban volt/van. (a szókincse egy évesen ennyi: ANYA HAMM ADJAD, még a nemet se mondja, csak rázza a fejét). Ezért csak akkor altatom a kicsit, amikor már tényleg jó fáradt. Ha néhány perc altatás után nem mutatott hajlandóságot a pihenésre, akkor inkább vártam még negyed-fél órát és utána próbálkoztam. így viszonylag rövid idő alatt el lehetett altatni napközben, nem tartott a “szabvány szerinti” 20 percig.
4. A nagynak próbáltam érdekességet adni addig, amíg a kicsit altatom. Szerencsére szeret rajzolni, ezzel sokszor nem volt gond. Persze a pisilni kell, szomjas vagyok, éhes vagyok, adj valami mást meguntam kivédhetetlenek. A dúdolás viszont sok helyzetet megmentett. Valamennyire elnyomja a nagy szövegelését és ha valamit kérdezett, vagy mondott, akkor elénekeltem neki a választ, így a kicsi nem zökkent ki az altatásból többnyire.
5. A nagynak el kellett fogadnia, ha szoptatok, akkor szoptatok. Nem tudok menni. Ehhez mindig tartottam magam, megtanulta, kénytelen volt elfogadni. A nagynak meg kellett tanulnia, hogy először a kicsit altatom el és csak utána tudok vele foglalkozni. Sokat beszélgettünk az oviról, ahol a gyerekek maguknak alszanak el. A délutáni alváshoz nincs simogatás, vagy csak kevés, egy mese (anyafejéből, ezt szereti legjobban és ezt szoptatás közben is lehet) és éneklés van, nálunk. így egyszerre szépen elaludtak, kis átmeneti nehézségek voltak, de a nagy nagyon hamar felfogta, hogy ez van és délután szépen magának elaludt, miközben a kicsit is elaltattam.
6. Ha nem egyszerre van az alvás idő és a nagynak kell aludni. Ez az elején nem volt nagy gond, amíg a kicsi ölbe baba volt, meg sokat aludt és általában egyszerre aludtak. Amióta már nagy munkában van, azóta igen nagy zajt tud csapni és ez nehezíti a nagy altatását. Viszont ekkora már megtanulta, hogy a délutáni alvás egyedül zajlik, ezért, ha tényleg álmos volt, akkor el tudott aludni úgy, hogy én a két szoba között ingázva énekeltem neki. Ha súlyossá vált a helyzet, akkor a kicsit inkább ölbe vettem és énekelgettem, sétálgattam vele, így a viszonylagos csendben a nagy el tudott aludni.
7. Ami problémát kezdett jelenteni, hogy a nagy egyre jobban kitolta az esti alvás idejét, hiszen ilyenkor csak vele foglalkoztunk. Ez a végén már nagyon zavaróvá vált, reggel egyre tovább aludt és egyik délután nem tudtam elaltatni, fent maradt és nem volt nyűgös. Kiderült, hogy már nem mindig van szüksége a délutáni alvásra. Ha nem alszik délután, akkor este nagyon hamar le lehet fektetni és nagyon hamar el is alszik. Én híve vagyok a délutáni alvásnak, ezért erre nem nagyon akartam rászoktatni, különösen, hogy az oviba is aludni kell. De ha őszinte akarok lenni: emlékszem, hogy soha nem aludtam az oviban én sem. Szóval most a nagy attól függően hogy ítélem meg a fáradtsági szintjét vagy alszik délután vagy nem.
8. A kicsi viszont egyre rosszabbul viseli, hogy neki aludni kell menni, amikor a nagy szuper dolgokkal játszik. De kis tiltakozás után hamar elalszik, mert csak olyankor altatom, amikor tényleg fáradt. És ebből nem engedek. Nem mehet vissza játszani, csak ezért, mert hisztivel próbálkozik, amikor tudom, hogy álmos. így hamar vége a kiabálásnak, tudja, hogy hiábavaló.
9. A rosszabb időszakok egybeestek a testvér féltékenység fellángolásával, a mindenki anyát akarja időszakkal és ezek egybe estek a kicsi rémes éjszakáival. Amik után persze fáradtabb és ingerlékenyebb voltam. Ezen úgy segítettem, hogy anya-lánya programokat szerveztünk. Ha a kicsit megpusziltam, akkor mentem és a nagyot is. Próbáltam úgy szeretgetni a nagyot, mint a kicsit, hiszen tudtam, hogy arra vágyik, legszívesebben ő is kisbaba lenne, irigykedik a tesójára. A legrosszabb (egész nap anya ölébe lennék napokon) pedig a matracomat a nagy ágya mellé tettem és így aludtunk addig, amíg úgy éreztem szüksége van a közelségemre még éjszaka is, egyébként nem tartott sokáig ez az időszak, szerintem így nagyon hamar sikerült visszatöltni a szeretettankját.  
10. A másik probléma, ha éjszaka felébresztik egymást. Ez egyébként ritkábban van, mint ahogy az ember gondolná. A nagy szépen alszik éjszaka, pedig a kicsi hangos és rosszalvó baba. Annyi változás történt, hogy a kicsi születése után, a nagy felkelt éjszaka is pisilni, szóval nálunk a szobatisztaságba pozitív változást hozott a kistesó. Néha előfordul, hogy a nagynak olyankor kell pisilnie éjszaka, amikor a kicsit szoptatom, vagy már majdnem visszaaludt volna, de így pont felébred. A szoptatásnál vagy megvárja a végét a nagy vagy behozza a bilit és abba pisil. Ha pedig felébreszti akkor fogjuk magunkat hárman és kimegyünk a wc-be, megpisiltetjük a nagyot, aztán lefekszünk és valamikor majd visszaalszik a kicsi, általában sokkal később, mint a nagy. Mivel együtt alszok vele, ezért nem annyira fárasztó, legalább fekhetek közben.

Sokszor úgy érzem, hogy egy bohózat az életünk, de még soha nem voltam ennyire kiegyensúlyozott és boldog. Pedig tudnék panaszkodni napestig és néha tényleg úgy érzem menten megüt a guta, de amúgymeg imádom őket és nem lehet betelni velük, olyan gyönyörűek. És mostmár azt is tudom, hogy 50% alvásidő csökkenéssel is életben lehet maradni és a kicsi úgy is el tud aludni, ha a nagy hiszti rohamot kap mellette.

Összefoglalva: amennyire lehet a következetesség, szokások két gyerek esetében is sokat segíthetnek. Nagyon fontos, hogy a nagy szeretettankja fel legyen töltve, sokat kell vele foglalkozni, szeretgetni. Ha pedig végképp nem boldogulsz délután, menjetek el autókázni, akkor tuti elalszanak, de ez csak a legeslegutolsóvészhelyzetre tartogatott forgatókönyved legyen.

Tegnap kaptam egy kedves levelet a fenti címmel, bearanyozta a vasárnap estémet, köszönöm:

Kedves Enikő!

 Veled ellentétben én szeretek írni. J

És a sztori-szerdáról már lecsúsztam ugyan, de úgy éreztem, a sok-sok okosnak hitt, de csalódással járó tanács után tőled végre hasznos információkat kapok. És ezt meg akartam köszönni.

Életünk eseményeit sokszor megörökítem egy-egy családi novella formájában, ebből aztán szívhez szóló ajándék kötetek szoktak kikerekedni családtagjaink számára.

A honlapoddal való megismerkedésem is egy ilyen novellába kívánkozott:

 Történt ugyanis, hogy nyolc év kihagyás után kistesó született nálunk, aki most már elmúlt hét hónapos. Szinte rögtön a pocakomban üdvözölhettem őt, ahogy elhatároztuk a párommal, hogy újból belevágunk a nagy kalandba.

De még ennyi kivárás után is felkészületlenül ért minket, amikor megérkezett közénk Flóra, mert az első hónapok bizony nagyon keservesen teltek. Pocakfájós, sokat síró babánk volt ő, mi pedig állandó kétségek között őrlődtünk, hogyan segíthetnénk. Közben nyolcéves, addig egyke nagylányunk is egyre erősebben harcolt a korábban csak felé irányuló szülői figyelemért.

Most már tudom, hogy sok probléma hátterében a bizonytalankodásunk állt, túl sokszor hallgattunk mindentudó nagyszülőkre; csalhatatlannak hitt, az interneten látszólag ingyen osztott, majd „ha teljeskörű megoldást akarsz és azt, hogy minden problémád azonnal megoldódjon, akkor már fizess is érte” csoda jótanácsokra. Persze eredménytelenül.

Szerencsére még mindig szoptatom Flórát, és ez sok nehéz helyzeten átsegített minket.

Viszont néhány hete már 1 – 1,5 órája ébredt éjszakánként és csak szopit akart, nappal pedig kizárólag kézben aludt el. Olyan kimerültek voltunk, hogy a férjem füldugóval, macskagyökér-altatóval aludt, én meg már nem mertem autót vezetni, mert egész nap csak szédelegtem. Ekkor rám találtak a „hathónaposan már át kellene aludnia az éjszakát” – rokoni intelmek, valamint a 2-3 napig hagyd sírni, a kiságyból vedd ki, tedd vissza; vagy szigorúan tilos kivenni, csak simogasd és vízzel itasd meg – jótanácsok. És ezt szajkózták a kisgyermekes barátok, valamint a szakkönyvek és az internet is.

Én pedig elhatároztam, hogy megcsináljuk! Ha másnak sikerült, nekünk miért ne menne. Persze napokig sírtam éjjel Flórával együtt, alig vártam, hogy legalább hajnal legyen, mert akkor már talán ér kivenni és megszoptatni, az talán már nem szabályszegés! J

Aztán amikor egy hét után sem történt semmi változás, maradtak az óránkénti-kétóránkénti ébredések, és szopi hiányában akár 2-3 órán át tartó éjszakai virrasztások, akkor a hetedik éjjelen hajnali két óra tájt fáradtságtól és álmosságtól alig látva rákerestem interneten „az éjszakai szoptatásról leszoktatás” címszóra, miközben kétpercenként mentem nyugtatni az akkor már újra egy órája bömbölő Flórát. És akkor bejött a www.dokimami.hu. Meg a bejegyzés, ahol leírtad, hogy tuti módszer márpedig nincs. Van számos lehetőség persze, de lehet, hogy nálunk egyik sem válik be. Főleg nem 2-3 nap alatt. Legalább hetek, hónapok hosszú türelme és fokozatossága kell hozzá. Különben meg nincs abban semmi rossz, ha szopik, rosszabb lenne, ha kétóránként pisilnem kéne kijárni.

Ezután még gyorsan elolvastam az ódát is, amit a szoptatáshoz írtál. Majd bementem Flórához, kivettem az ágyából és megszoptattam, ami elmondhatatlanul jólesett mindkettőnknek. Mikor visszamentem a szobánkba, a férjem félálomban hálásan rám nézett, és inkább mondta, mint kérdezte: „Megszoptattad?”. Aztán mindannyian nyugodt álomba szenderültünk.

Hát így nem szoktattuk le Flórát az éjszakai szoptatásról, aki azóta is fel-felsír álmában, de általában visszaalszik, és 3-4-5 órás periódusokban hagy minket kicsit többet pihenni. És így tanuljuk meg tőle mi, teljesítmény orientált felnőttek újra és újra, hogy az elfogadás sokszor nagyobb siker, mint a hőn áhítottnak hitt cél elérése!

Ha idáig jutottál, bizonyára végigolvastad, amit köszönök és minket is támogató munkádhoz kitartást kívánok:

Varga-Horváth Adrienn

Amíg az ember papíron tervezgeti a kisbabáját, sok-sok nevelési elv van már a tarsolyába és általában meggyőződése, hogy ismerősei, rokonai nem jól nevelik gyerekeiket. Amiket szoktam hallani: Én nem fogom az ágyamba szoktatni, nem kell átrendezni a lakást, majd megtanulja mi a rend, a járókába hamar be fogom szoktatni, max. egy éves koráig szoptatom, vagy éppen ellenkezőleg a maximális elkényeztetést tervezik. Mivel sokfélék vagyunk, sokféle családból jövünk, sokféle hatás ért minket, ezért ritkán van olyan, hogy két ember mindenről ugyanazt gondolja. Aztán jön a BUMM, a baba, a kisősember, aki vagy vadember, vagy angyalka, de egy biztos: NEM TUD MAGYARUL. A baba a sírással, panaszkodással, kiabálással, később mutogatással, hagsúlyokkal kommunikál, ezt egy-két hónap alatt a legtöbb anya megfejti, szerencsére nem annyira bonyolult, mint elsőre látszik. Ami viszont problémát szokott jelenteni, ha nézeteltérés van: HOGYAN VEGYEM RÁ A BABÁM VALAMIRE??? Két út lehetséges: az egyik az erőszak, a másik a kerülő út. Az alábbiakban néhány ötletet szeretnék adni, hogyan vedd rá a babádat, kisgyerekedet valamire, amit ő nem úgy gondolt.

Van pár olyan alap tulajdonsága a babának, gyereknek, embernek, amire alapozhatunk. Ilyen pl. az utánzás, a szokások rabja, játékosság, humor, saját döntés érzése, színek, zajok, ősi ösztönök, kíváncsiság, az első 20 perc a mély álom ideje, probléma kibeszélése nagyobbaknál…Tudnod kell, hogy új szokások kialakításához idő kell. Azaz első napokban tiltakozásra kell számítani. Nagyobbaknál hetek is eltelhetnek, míg rögzül valami új dolog és megszereti.

1. A legkisebbeknél elsőként arra kell rávenni őket, hogy éjszaka aludjanak, mégha fel is ébrednek, szopi/evés után aludjanak tovább. Erre nem nagyon van más módszer, mint az, hogy éjszaka nem játszol vele, nem gyújtasz nagy fényt…így pár hét alatt megtanulja, hogy éjszaka aludni kell.
2. Nem akar egyedül elaludni. Ez végülis a te vérmérsékletedtől is függ, hogy hogyan oldod meg, meg akarod-e egyáltalán oldani. Ha akkor teszed le mindig, amikor még kicsit ébren van, bár már majdnem alszik (merev tekintet, csukódó pillák), akkor meg fogja tanulni, hogy a kiságyban kell elaludni. De hogy erre mikortól szoktatod rá, az a te érzéseidtől is függ. Kétségtelen hamarabb alszanak el a gyerekek, ha magukra hagyják őket az elalvás utolsó fázisában, de ez nem minden anyának való, van aki szeret ott lenni végig. De ha ezt szeretnéd elérni, akkor fokozatosan minden nap távolodj, majd ki-be járkálj, végül a közelben tevékenykedj, dúdolj, hogy halljon, aztán lehet, hogy erre se lesz szükség.
3. Van pár olyan baba tulajdonág, amivel nem árt tisztában lenni, hiszen ha ezt nem tudod, akkor nem biztos, hogy sikereket tudsz elérni. A baba a szokások rabja. Ez azt jelenti, hogy ha valamit mindig ugyanúgy csinálsz, akkor meg fogja tanulni, várni fogja és előbb utóbb nem fog tiltakozni, de ez több nap, nagyobbaknál hét. Viszont egyszerre nem érdemes több új szokást bevezetni.
4. Az ember gyerek egy önmagában életképtelen kis lény. Még helyetváltoztatni sem tud, nemhogy táplálékot, menedéket szerezni magának. Ezért ne várd tőle, amíg nem önellátó, hogy sok ideig szeressen magában lenni. A természet nem erre programozta, hanem túlélésre, és ezért rettentően ragaszkodik hozzád. Ezek a túlzottnak tűnő ragaszkodási periódusok különösen akkor lángolnak fel, amikor új dolog van, új mozgás van, szorongás, rosszérzés, fáradtság, idegenek…ilyenkor hiábavaló a kicsit szidni, ráparancsolni, hogy egydül legyen, jobb, ha meg adod magad a természetnek és alkalmazkodsz. Viszed magaddal mindenhova, játszol vele, feltöltöd szeretet tankját, kukucs játékot játszol vele és csak utána próbálsz kicsit eltávolodni.
5. Ha nem akar valamit, érdemes a figyelmét elterelni. És gyorsan bepelenkázni, felöltöztetni…
6. Vannak dolgok, amiket szívből utálnak a babák, pl. a körömvágást, különösen a lábon. Ilyenkor, ha a figyelemelterelés sem működik, meg lehet próbálni álmában levágni. Viszont arra figyelj, hogy a mély fázisban vágd, nehogy felébredjen. Elalvás után kb. 20 percig tart a mély fázis. Érdemes elalvás után kb. 5 perccel vágni, akkor biztosan nem fog felébredni.
7. A másik necces dolog a hajmosás. A babák miután már tudnak ülni, nem szívesen fekszenek be a vízbe, nem szívesen hajtják hátra a fejüket. Vannak, akik szívből utálják a hajmosást. A fokozatok igen különbözőek, ezért nektek kell kitapasztalni mi az, ami beválik, arra érdemes vigyázni, hogy ne legyen szörnyű erőszak, mert megutálhatja a fürdést, ami nagy kár lenne,hiszen az nagyon jó móka, amikor már tudnak öntözgetni. Mit találj ki? Van, hogy elég, ha vele fürdesz, és átölelve kicsit hátra tudod dönteni. Vagy apa vegye ölbe játszva a kád felett és úgy. Tehetsz törülközőt a homlokára, vagy kiskendőt, hogy nehogy vizes legyen az arca. De pl. az öcsémnek anyukám úgy mosta a haját anno, hogy a szoba közepén ült ruhástól, vágni pedig csak álmában lehetett. Hallottam olyat is, hogy a gyereknek álmában mostak hajat, de én pl. ezt soha nem csinálnám.
8. Ha valamit muszáj, de nem akarja, csinálj játékot belőle. Bohóckodj, tégy úgy, mintha az a dolog nagyon jó móka lenne.
9. Adj választási lehetőséget, de úgy, hogy nem az a kérdés, hogy pl. akarsz enni, hanem almát vagy körtét?
10. Nagyobbaknál nagyon jó lehetőség az anyafejéből mese, a szerepjáték, a bábozás, babázás arra, hogy rávedd valami új szokásra, megszerettess vele valamit, vagy pl. feldolgozzon valamilyen félelmet, traumát (pl. betegség után).
11. Mutass példát. A gyerek mindig utánoz. Ha téged akar etetni, neked akar fogat mosni…akkor ne őt etesd, ne mosd a fogát, hanem egyél, vagy moss fogat, hogy lássa, mit kell tennie. Ha szépen beszélsz, kedves vagy az emberekkel, kreatív vagy, akkor ő is olyan lesz.
12. Nem hagyja hogy csináld a háztartási munkát? Vond be őt is. Soha ne feledd, a gyerek elsősorban azt szeretné megtanulni, hogy mi emberek hogyan élünk. Már egy 9 hónapos baba is bele tudja tenni az almát a tálba, a kanalat a fiókba, a zoknit a mosógépbe, vagy éppen kivenni…A seprűt, parfist nagyon szokták szeretni, érdemes nekik venni. De szerintem nem a babajáték változatot, mert az nagyon kicsi, hanem a hosszú nyelű lapáthoz van hosszú nyelű kis seprű-fele annyiba kerül, mint a játék, ráadásul te is tudod használni.
13. Jelöld ki a határokat. Soha ne feledd a gyereknek szüksége van határokra, hogy azok most hol vannak, az a vérmérsékletetektől függ, de mindig te mondod meg, persze figyelembe kell venned a gyereket is. De pl. már a kisbabáknál is vannak dolgok, amiket nem lehet megspórolni, akkoris bekötve kell utazni, ha nem tetszik a kicsinek (persze jobb ha alvás időre időzíted az utazást), akkoris kell pelenkázódni, öltözködni, mosdani, és még sok mindent, ha nem tetszik neki. Ha nagyobb lesz, akkor még több mindent lehet megkövetelni, de soha ne veszítsd szem elől a gyereket. Ha minden tilos, akkor semmi sem az. Csak olyan dolgot követelj meg, amit be is tudsz tartatni, ami fontos pl. nem szabad az ablakba mászni, nem szabad az asztalon ugrálni…Légy következetes! De rendkívüli időkben tudj engedni a szabályokból. Pl. ha beteg alhasson veled, vagy ölbe altatod, mégha már rég kinőtt belőle…
14. Érdekesség, amit megszerezhet. Hányan elindultak, vagy elkezdtek előrefelé kúszni csak azért, hogy megszerezzenek valami nagyon áhított, de tiltott dolgot. (pl. anya rúzsa,telefonja, távirányító, kulcs, lego, puzzle, ékszer…)
15. Dícséret. Óriási hatása van. Ezért fontos, hogy ne mindenért dícsérd meg, csak azért, ami tényleg jó, ami tényleg az adott fejlődési szintjén nagy szám. Törekedni fog, hogy újra és újra bezsebelhesse a dícséretet. Ha nevetsz valamin, annak is hasonló hatása van.
16. Élettani dolgok. A bilire szoktatásnál, pl. ha tudod hogyan működik a gyerek, akkor sokkal könnyebb dolgod van. Vagy altatásnál is lehet trükközni mérsékelten az időpontokkal. Arról nem beszélve, hogy pl. a színek, zajok milyen hatással vannak a legkisebbekre. Ne vegyél fel fekete pulcsit otthonra, ne hallgasd egésznap a rádiót, tv-t, zenét, mert egy idő után zavarhatja. Lehet, azért nyűgös, mert szomjas…
17. Levegőzésnél, nem akar a babakocsiba maradni? Nem akar gyalogolni? Ezen is lehet segíteni. Bele lehet szoktatni a kicsiket, kivesz, megnyugszik visszatesz módszerrel. Vagy magadra kötheted, amíg birod. Az egy évhez közel pedig már érdemes sportbabakocsival közlekedni, azt már szeretni szokták, hiszen nézelődhetnek kedvükre. Ha már jár, de már nem olyan érdekes, mint az első hónapokban volt. Akkor egyrészt tudd elkülöníteni, hogy tényleg elfáradt, vagy csak lusta. Ha ez utóbbiról van szó, akkor lehet játszani séta közben pl. énekelni, séta mondókázni, tengerészjárásba menni, fogócskázni…vagy ha állítólag nagyon fáradt, akkor mondd, hogy gugoljon le kicsit, akkor megpihennek, új erőre kapnak a lábak.
18. Nem akarja meginni? Add vonzón. Szívószál, extra pohár, szopókás üveg…
19. Utál autózni? Időzítsd alvás időre. Énekelj neki, adj neki érdekességet…Mihelyt lehet, cseréljétek le a hordozót, ha már ő is menetiránynak fog ülni, jobban fogja szeretni, persze elképzelhető, hogy lesz egy átmeneti tiltakozós időszak.
20. Hisztiről leszoktatás: első szabály ne engedj, akkor legközelebb még nagyobb hiszti lesz. Próbáld megőrizni a hidegvéred, ha nincs reakció, a produkció is értelmét veszti, erre előbb utóbb rájönnek, megpróbálhatod kizökkenteni valami meglepő dologgal.
21. Szó szerint érti: a kisgyerekek szó szerint értik a dolgokat, ezért vigyázz, hogy mit mondasz. 5-6 hónapos kortól már hallgatnak a nevükre. 1 évesen már nagyon sok mindent megértenek, még akkoris, ha nem feltétlen beszélnek. Mindig mondd el neki, hogy mit szeretnél, mit vársz tőle. Ezzel nagyon megkönnyíted a dolgotokat.
22. Külső dolog tehet róla: sokkal megértőbbek a kisgyerekek, ha valami külső dolog miatt nem lehet valamit. Pl. azt akarja, hogy ott legyél vele végig altatásnál, te azt mondod: kimegyek, erre ordítás. Ha azt mondod pisilnem kell, kimegyek, csend és megértés. Ugrál az ágyon. Azt mondod: 5 perc múlva vége. Vége. Ordítás, Azt mondod 5 perc múlva vége, ha csörög a telefon. Vége, csörög a telefon. Abbahagyja, ordítás nélkül.
23. Sutyiban: adj neki kis magánéletet, lehessen egyedül. Sokszor a babák, kisgyerekek sutyiban, mikor magukban vannak, akkor csinálják meg egy-egy új mozgásnak a premierjét.
24. Korának megfelelően: tudd, hogy melyik korszakában mit várhatsz el tőle, akkor sok csalódástól, kudarcélménytől tudod megkímélni magad. Hisz ilyenkor egy-egy problémára nem problémaként, hanem a fejlődés normális állomásaként tudsz tekinteni, inkább megadod magad, mint fejjel menj a falnak.

Még van sok anya taktika, praktika, az a legfontosabb tanulság, hogy ne ellenszélbe menj, hanem elemezz (milyen a babád) és készíts haditervet, hiszen senki sem szereti a babasírást, a hisztit. Bár sokszor tényleg nem lehet megspórolni. Soha ne feledd, te vagy a főnök, mégha rabszolga munkát végzel is! Az egész mondandóm lényege: Többet ésszel, mint erővel!

Fura napom volt ma. Előadást tartottam az együttalvásról, de valahogy nem úgy sikerült ahogy terveztem. Izgultam, szét voltam esve és a negyedét tudtam elmondani annak, amit akartam, beszélgetés lett a dologból. Szerencsére. Ahogy készültem az egészre, átértékeltem eddigi életünket. Talán nem is csináltam mindig jól. Miért nem hallgatok mindig magamra?, mindig ide lyukadok ki. Az érzéseim soha nem csaltak még meg. Estére már igazán rosszul éreztem magam, aztán jött Panna (3,5 éves). Komolyan mondom, én nem tudom hogy lehet nekem ilyen csodás kislányom, meg sem érdemlem. Rajzolt egy őszi képet egy rajzversenyre és kapott kis ajándékokat, este adtam oda neki. Persze muszáj volt felavatni: az új zsírkrétával egyből rajzolt egy mesekönyvet. 20 lapot tett egymásra, mindegyikre rajzolt, majd szépen elmesélte nekem, lapozgatva. Miközben mesélt közel húzta a székét hozzám és mondta: azért, hogy tudj simogatni, meg puszilgatni. Honnan van benne ennyi báj, kedesség, nőiesség, finomság. Nem tudom. De az biztos: Az álmok valóra válnak. Nekem legalábbis eddig így volt. Úgyhogy kicsit jobb kedvre derültem.

Visszatérve az együttalváshoz. Az előadáson úgy terveztem, hogy “lerántom a leplet” a bababizniszről, hogyan nehezíti meg a dolgunkat, majd felvillantom az ősembert és kikiáltom a világ legtermészetesebb és legkívánatosabb dolgának az együttalvást. Beszélek kicsit a megnagyobbodott anyaagyról, a kenguru módszerről, a kötődéselméletről, érintés fontosságáról, gyakorlati kérdésekről, saját tapasztalatomról és a jóakaró rokonokról.

Mivel ennek a blognak a célja a minél kevesebb elmélet, 100% gyakorlat, problémamegoldás, ezért próbálom csak a gyakorlatban használható információkat összeszedni, az eszmefuttatásokat mellőzve.

Hivatalosan most már ajánlott az együttalvás. Pozitív hatással van a szoptatásra, a kisbaba fejlődésére, az anya lelki és fizikai állapotára. Csökkenti a hirtelen csecsemőhalál kockázatát, a biztonságra vigyázva (leesés, fulladás: paplan, párna).

Lehet aludni egy szobában, egy ágyban. Ami nem ajánlott, az a külöszobában altatás az első hónapokban. Ha egy ágyban alszotok, akkor jobb, ha a te oldaladon alszik. Persze, ha apát nem zavarja, akkor alhat közöttetek. De pl. az én férjem félt, hogy ráfekszik, ezért szerintem biztonságosabb az első félévben, ha a te oldaladon alszik. A legjobb egy matrac a földre, hiszen akkor leesés veszély nincs. Én még ülőpárnákat is szoktam tenni a matrac mellé, ha kívül ragadna és legurulna, azokon tud tovább aludni.

Kinek ajánlott az egy ágyban alvás?

• Aki erre vágyik
• akinek rosszalvó babája van
• aki meg tudja teremteni a biztonságos feltételeket
• aki nem drogozik, nem alkoholista, nem dohányzik
• aki sokáig akar szoptatni
• aki éjszaka többször szoptat
• aki fél a hirtelen csecsemőhaláltól és nem akar légzésfigyelőt venni.

De mi lesz a szexszel? A felmérések azt mutatják, hogy ezen családoknál nincs gond a házasélettel, sőt.

De meddig fogunk együtt aludni? Mikor fog a saját ágyában aludni? Ezt gyereke válogatja, sokan 4-5 évesen önként választják a különalvást. De vannak olyanok is, akik még tizenévesen is vissza-visszajárnak a szülőkhöz. Mivel minden gyerek más, talán a motiváció is különböző, ezért egyedileg kell kitalálni hogyan szoktassák le róla, ha már mindkét szülőt zavarja, persze az  az ideális állapot, hogy a gyerek magától kiköltözik, de néha noszogatásra van szükség. Egyet azonban ne felejts el: te vagy az okosabb, te jelölöd ki a határokat. Ne ess a majomszeretet csapdájába. A kisbabának minden nyikkanására reagálunk, de egy 10 évesnek már nem. Határokra szükség van, mint ahogy szeretetre is.

Nálam hosszú út vezetett az egy ágyban alváshoz. Bár az első perctől nagyon vágytam rá, de a környezetem nem támogatta. Pannával igény szerint sok-sok féléjszaka, néhány nap, néhány hét szinten fordult elő. Botonddal viszont állandósítottam a helyzetet, pár nagyon kemény hónap után. Azt kell mondjam, ez nekem nagyon bejött. Sokkal pihentebb vagyok, nem aggódok, végre ott vannak a gyerekeim a közvetlen közelemben, erre vágytam már mióta. Kicsit sajnálom, hogy a férjem nem támogatja a gyerekekkel közös hálószobát, de hát nem lehet minden tökéletes. Nagyon könnyű altatni, napközben éppen eleget cipelem, már több, mint 10 kg, az sok (aki még nem tudja). Éjszaka nem kell kimászni, ha ébred. Simogatás, vagy szoptatás megoldja a visszaalvást. Ha véletlen nagyon felébred és akár másfélórát is fent van, akkoris tudok pihenni, amíg magának tornázik mellettem. Ha sír, a mellkasomra fektetem fekve és megnyugszik. Igaz, hogy szeret ráfeküdni a fejemre, néha bekapni az orromat, de olyan kis finom puhaság, hogy ezt igazán nem bánom. Általában ő hamarabb felébred reggel. Keresztül mászik a fejemen ül mellettem, várja hogy kimásszak az ágyból, vagy elkezd játszani, netán megy és megnézi az apját. Apa ugyan néha morog, hogy hiányzom mellőle. De azért nincs elhanyagolva, sokszor átmegyek hajnalban, vagy este az első ébredésig a nagy ágyban alszom. Szerintem a házasságunkra nincs negatív hatással a különalvás, sőt talán még izgalmasabbá is teszi, ha végre ketten vagyunk. Arról nem beszélve, hogy sokkal kiegyensúlyozottabb, pihentebb vagyok, ami mindenkire jó hatással van. 

Összefoglalva:

A kisbabák és ösztönanyák arra vágynak, hogy együtt aludjanak. Hivatalosan is ajánlott. Ezek a babák, ugyan nem kelnek kevesebbszer, sőt talán többször, mint a kiságyban alvó társaik, ennek ellenére kipihentebb az anyukájuk. A modern anya kiságyban lévő ősember kisbabáját ha éjszaka visszaaltatja, akkor sokkal nehezebb dolga van. Járkálni kell vele, netán tápszert csinálni, ha ülve szoptat, az sem túl kedvező a visszaalváshoz. A fáradtság, kudarc élmény könnyebben vezethet depresszióhoz. Fura módon az emberek sajnálják azokat, akik egy ágyban alszanak kisbabájukkal, kisgyerekükkel pedig jó érzés. Mint, ahogy az ember a szerelmével is szeret együttaludni. Akinek jó alvó babája van, annak a kiságyban alvás is tökéletesen megfelel. A kiságyukat is megszeretik a babák. Ha nem hagyod sírni, reagálsz, ő is ugyanolyan biztonságosan kötődő gyermek lesz, mint akivel egy ágyban aludtak. Az alvási szokások, igények folyamatosan változnak, ezért nincs kőbe vésve semmi. Bármikor lehet változtatni, ha valakinek az adott módszer elkezd a terhére lenni. A változtatás néhány napos, hetes zavart okozhat, ezért fontos a fokozatosság, a követezetesség és a szeretet.

Ennek a bejegyzésnek az volt a célja, hogy ha vágysz rá, akkor nyugodtan aludj együtt kisbabáddal. A világ másik felének ez természetes. Nem kell mazoistának lenned egy szüleink, környezetünk által belénk súlykolt dogma miatt. Nem ciki együttaludni.

- Jaj, de aranyos. Milyen idős? Jó baba? Végig alussza az éjszakát? – nagyjából ezeket a kérdéseket szokták elsütni az emberek, amikor egy kisbabával találkoznak. Na jó, néhányan azt is megkérdezik, hogy szopik e még.

Mi ez az alvás mánia? Vajon át kell aludnia egy kisbabának az éjszakát és ha igen, akkor mikortól illene így viselkednie. És ha botrányos alvási szokásai vannak, arról vajon ki tehet? És ha jól alszik, akkor az vajon minek köszönhető? És vajon ki hogyan altatja a kisbabáját? És hogyan lehet túlélni a rosszalvó időszakot?

A baba altatást/visszaaltatást háromféleképpen lehet megközelíteni (szerintem). Az egyik a tudományos (ezzel nem sokra megyünk: agyhullámok és megfigyelt jelenségek elnevezése), a másik az oldjuk meg a problémát (pl. Suttogó, Ferber) és van az ősanya (pl. Sears “kötődésre nevelés” avagy legyen meg a baba akarata).

Egy biztos, a tuti módszer, ami minden kisbabának és minden anyukának és minden apukának bejön/beválik MÉG NEM TÁLTUK KI!!! De az is lehet, hogy tévúton járunk.

Szerintem az egésznek a kulcsa a nézőpont, hogyan közelítjük meg a jelenséget. Szerintem mind a kötődésre nevelésnek és az olduk meg a problémát módszernek is van létjogosultsága. De az is biztos, hogy ezen utóbbi módszerek sem működnek minden gyereknél. Ezek a rossz szokáson segíthetnek, de ha igény/fájdalom szüli az ébredést akkor nem működnek. A másik probléma, hogy ezeket a módszerek idegenek attól, amit az anyák önmaguktól tennének, amit az ösztönük diktál, ezért gyanúsak lehetnek babapszihé szempontjából és sokan nem hajlandóak kísérletezni kisbabájukkal, megjegyzem teljesen jogosan. Arról nem beszélve, hogy az az érzése támad néha az embernek, hogy ennyi erővel akár kutyaidomítási könyvet is olvashatna.

Érdekes elvonatkoztatni a könyvektől és megnézni ki hogyan altatja a kisbabáját, az anyukák/apukák maguktól milyen módszereket találnak ki.

A leggyakoribb a sétálás a babával. Ez az első hónapokban, félévben elég jól működik, de ahogy a baba súlya és kíváncsisága nő, egyre nehezebb a dolog. A másik nehézség, hogy ha elaludt még nem lehet letenni, mert még elég éber és észreveszi a letevési kísérletet és erőteljes nemtestszését fejezi ki, majd kezdődik megint a járkálás. Ezért érdemes már az elején próbálkozni azzal, hogy mikor még nyitogatja a szemeit, akkor betenni a kiságyba, majd ott simogatni, dúdolni neki tovább, akkor kevesebb ideig kell cipelni. Ebből a módszerből fejlődhet ki amikor már nagyobb súlyú pl. a hintaszékezés, vagy ülve altatás. Bár ez utóbbiak nem fognak tetszeni a babának, szokatást igényel.

Sokan szeretik a babakocsiba altatni a picit. Majd van, aki a babakocsiba altatja végig és van, aki utána kiveszi és kiságyba fekteti. Hiszen elalvás után kb. 20 percig mélyen alszik a kicsi és ki lehet venni, át lehet tenni a kiságyba, de valószínű, hogy így rövidebb ideig fog aludni, mintha ott aludna végig, ahol elaludt. A babakocsis altatással az a baj, hogy nem lehet minden altatást itt kivitelezni, na jó, ez nem teljesen igaz, hiszen, van aki az esti altatást is a babakocsiban végzi. Az első hónapokban jól működhet a babakocsis altatás (ha a kicsi babakocsiba be van szoktatva), viszont utána ha ezt megszokja, akkor a többi alváshoz is igényelni fogja és ha nem úgy altatod, akkor nehezebb lesz elaltatni.

Népszerű a cicin altatás is. Nem minden gyereknél működik. Kivéve, ha nagyon fáradtak, akkor ez a leggyorsabb, legfájdalommenesebb altatási mód, ehhez nem kell szoktatás. Ez a kicsi belső igényéből fakad. A probléma vele, hogy utána mindig így akar majd elaludni, és így garantált az éjszakai ébredés és a visszaalváshoz is cicit kér. Persze ez nem nagy gond, ha valaki együtt alszik a babájával. Viszont, ha cicin altatod, de a baba a kiságyban alszik, akkor ez elég fárasztó tud lenni, és amíg szopik, addig nem nagyon van remény, hogy változni fog a helyzet. Viszont, ha cicin alszik, akkor nem nagyon lesz belső késztetése, hogy elválassza magát. Ami persze nem nagy gond, de 2 éves kor után már sok anyánál betelik a pohár, vagy még hamarabb is.

Vannak, akik maguk mellé fektetik a kisbabát és úgy altatják. Ez elég kényelmes, de nem biztos, hogy azonnal elnyeri a baba tetszését, azaz szoktatni kell. Másrészről, ha nem együtt alszol a kicsivel és utána teszed be az ágyba, akkor biztos ébredni fog éjszaka és téged fog keresni. Kicsit jobb talán, ha matracon alszik, de akkor is jó eséllyel fog éjszaka keresni és kiabálni utánad. Ennél a módszernél tudni kell, hogy a baba elalvás előtt tornászik, majd elpihen. Ha jó időbe tetted le aludni, azaz már álmos volt, akkor a tornászás ellenére is kb. 20 perc alatt elalszik, ami az altatás normális időtartama. Ha pedig amúgy is együtt aludtok, akkor ez nagyon kényelmes, magától értetődő módszer.

Vannak “elvetemültebbek”, akik pl. a mosógépen altatják a kicsit, vagy a porszívó hangjára, de olyan is, aki a tévét hívja segítségül. Azt hiszem ezek egyike se túl jó megoldás.

Az autó még az a dolog, ahol a legtöbb kisbaba hamar és sírás nélkül el tud aludni. Főleg, ha gyakran van benne részük. Ezzel a módszerrel ugyanaz a baj, mint a babakocsival, ráadásul elég költséges és macerás és esti altatásnak ilyet kialakítani, hát nem túl jó ötlet. Viszont jól jön utazásnál. Mivel a legtöbb baba, kisgyerek nem szeret egy helyben, bekötözve lenni, ezért a legjobb hosszabb utazást alvás időszakra időzíteni.

Egészségügyi szempontból, ami ellenjavallt, az a zajban és a fényben való éjszakai altatás. Ezek rontják az alvás mélységét, minőségét.

Ha alaposan szemügyrevesszük a fent leírt anyamódszereket, akkor néhány közös vonást felfedezhetünk. Melyek ezek?

1. Mozgásban
2. Szopi/összebújás anyával
3. Szokás

Vannak a tudatosabb anyukák, ők azok, akik vagy olvasmányélményük, vagy barátnő/családtag hatására nem engednek az ösztönnek, hanem tudatosan valamilyen módszert alkalmazva altatják kisbabájukat. Melyek ezek? Pl. álometetés, esti hasmegtömés, sírni hagyni, ébren ágyba tenni, ébren ágyba tenni, majd kijönni, hogy teljesen egyedül aludjon el…

Ezek a módszerek sokszor működnek is, és ezeknél a családoknál valóban talán kisebb gond, kevesebb vesződtség az altatás.

De akkor miért nem alkalmazza mindenki???

Azért mert nem vagyunk egyformák. Van, aki arra vágyik, hogy a kisbabája ott szuszogjon mellette, de van, aki, nagyon nem bírja az éjszakázást, van, aki tudatosabban éli életét, és nem tud feloldódni az anyaságban, vannak, akik meg annyira jól akarják csinálni, hogy nem mernek saját belső hangjukra hallgatni és olyanok is vannak, akik dolgoznak a baba mellől és időt kell lopniuk maguknak, vannak, akik nagy társasági életet élnek és alig vannak otthon, vannak, akiknek gerincbántalmaik vannak és még folytathatnánk a sort. A lényeg: nem vagyunk egyformák. Persze legtöbben azt hisszük, hogy csak úgy jó, ahogy mi csináljuk. De erre a férjem (szerintem nagyon bölcsen) csak annyit szokott mondani: Hidd el, az a gyerek is fel fog nőni.

Na jó, de mi lesz belőle? Erre csak az idő ad választ. És van egy olyan érzésem, hogy ez nem feltétlenül csak az altatási módszeren múlik, hanem az azt kísérő neveléstől, szülői viselkedéstől is. Bár kétségtelen, hogy a kettő között bizonyára van összefüggés.

Térjünk vissza. Manapság nagy divat az ősemberség. Nem véletlen. Én magam is, mindig megpróbálom elképzelni, vajon az ősember hogyan csinálhatta? És ha ezt elképzeljük, akkor minden választ megkapunk minden kérdésünkre a baba altatással kapcsolatban is. A másik, ami sokat segít az az anyaméh magunk elé képzelése, és máris tudjuk mire vágyik kisbabánk.

Be kell látnunk, hogy egy kis ősembert szülünk, akinek idő kell, amíg adaptálódik a mi rohanó modern világunkhoz. Vannak hangosabb, problémásabb mini vademberek és vannak nyugodtabb, alkalmazkodóbb kis rózsabimbók. Vannak olyan nők, akikből a terhesség/szülés kapcsán kibújik az ősanya és feloldódnak az anyaságban és vannak, akik továbbra is ugyanazok maradnak. De olyanok is vannak, akikben ugyan feléledne az ősanya, de a felé ömlő sok okosságtól megrémül és nem mer önmagára hallgatni.

Mi a teendő? Hogyan altasd kisbabádat? Mi a tanulság?

1. Megállapítottuk, hogy az altatási módszerek között, ami közös az  : a mozgásban, anya / cici, és a szokás. Mindhárom a babának a BIZTONSÁGOT jelenti. Ahhoz, hogy álomba szenderedjen biztonságban kell éreznie magát. Ez egy önmagában életképtelen kis élőlénytől azt gondolom teljesen jogos igény.
2. A biztonság érzését nyilván leginkább az ölben altatás, cicin altatás és az együttalvás adja meg. Ezek azok a dolgok, amire nem is kell szoktatni a babát, ez a természetes igénye.
3. Az éjszaka végig alvása nem a természetes igénye és ha őszinték akarunk lenni, nem túl túlélés barát dolog.
4. Minden tudatos altatás módszer célja a babánál olyan viselkedés kialakítása, ami magától is bekövetkezne, de többnyire csak évek múlva. Azonban, ha mindig következetesen ugyanúgy altatod, akkor szokássá válik és ez már biztonság érzetet ad a babának. Persze nincs garancia arra, hogy végig fogja aludni az éjszakát.

DE

Nincs egyetlen üdvözítő út. Minden anya, minden apa, minden kisbaba kicsit más és olyan megoldást kell találni, ami biztosítja, hogy anya ne legyen depressziós…, apa ne meneküljön el otthonról… és a baba se szerezzen életreszóló lelki traumát…Ezért minden módszernek lehet létjogosultsága, a biztonsági óvintézkedéseket betartva. Amit viszont minden módszernél érdemes betartani, az az esti rutin és a következetesség.

Ez egy elég kényes téma, és nem lehet rá egyszerűen válaszolni. Miért is? Amit olvashatsz, hogy fél éves korig nem szabad megvonni a cicit éjszaka a babától, ha igényli, de azt is leírják a szakértők, hogy egy 4 hónapos baba már 11 órát alszik egyben éjszaka (kár, hogy a 4 hónapos babák nem tudnak olvasni). Most akkor hogy is van ez? Támogatják az éjszakai szoptatást, de azt is mondják, hogy a kisbabámnak már egyhuzamba kellene aludnia? Biztos felmerül benned, én rontottam el? Vannak, akik drasztikus módszereket javasolnak, ami bizony sírással jár, viszont rövid idő alatt hatásos és vannak, akik az időre bízzák. De az is lehet, hogy félúton van az igazság.

Én az olyan módszereket szeretem, amik észrevétlenül (persze baba részére észrevétlen, kőkemény anya munka van a háttérben), sírás nélkül működnek. De azt tudnod kell, hogy ezek nem olyan hatékonyak, és idő kell hozzájuk. Hiszen az éjszakai szoptatás eleinte igény, később szokássá válik.

Az a kritikus pont, hogy ezt felismerd vajon most melyik van, azaz itt az idő a leszoktatásra, vagy nincs?

NINCS itt az idő, ha:

1. Még nincs fél éves a baba. (de szerintem ez egy év, másfél év is lehet, nagyon baba függő)
2. Nappal keveset eszik, és éjszaka tényleg éhes.
3. Este és napközben nem cicin alszik el, hanem a kiságyában és mégis felkel szopni.
4. Ha dolgozol, valószínűleg szüksége van a közelségedre a kis lelkének.
5. Kánikula van, szomjas lehet.
6. Fáj az ínye, beteg, zaklatott napjai vannak…
7. Ideges vagy, pl. vizsgára készülsz…
8. Bár nagyon eleged van az éjszakai szoptatásból, mégse akarsz tenni semmit, azaz nem vagy 100%-ig biztos benne, hogy ideje leszoktatnod, bizonytalan vagy.

Melyek azok a jelek, hogy eljött az ideje a leszoktatásnak?

1. Alig szopik éjszaka, csak a visszaalváshoz használja.
2. Pl. beteg volt, újra kellett éjszaka szoptatni, majd megmaradt később is a szokás.
3. Otthon vagy vele, semmi változás nem történt az életetekben, nem idegeskedsz, elmúlt a baba már egy éves és mégis szopik, pedig nappal sokat eszik.
4. Úgy érzed már nincs rá szüksége, ideje leszoktatni
5. Nem is a szopi miatt ébred fel, hanem pl. rossz helyen van az ágy, fázik/melege van éjszaka, vagy pont akkor jön a busz, vagy a pékségbe most szállítják a kenyeret, egy repülő zúg el mindig akkor, vagy a szomszéd éjjel jár haza, vagy indul dolgozni, vagy a kutyátok akkor ugat, vagy apa kikapcsolja a tv-t és éppen a nagy csendre ébredt fel, vagy fúj a szél, de te megszoptatod ahelyett, hogy a szokásos módon, simogatással, ringatással altatnád vissza
6. Lehet minden pisszenésre felkapod, pedig ha várnál pár percet magától visszaaludna.

Milyen “hibák” vezethetnek ahhoz, amikor nem igény, hanem biztos, hogy szokás az éjszakai szoptatás:

1. Napközben és este is cicin alszik el
2. Akármi miatt ébred éjszaka egyből dugod a melled a szájába.

Hogyan lehet leszoktatni? Az attól függ mi a helyzet. Először a helyzetet kell megoldani:

1. Ha pl. nappal nem eszik eleget, mert minden sokkal érdekesebb és éjszaka pótolja be, akkor nappal kell jól lakatni mielőtt hozzákezdenél a leszoktatáshoz. Ha a súlygyarapodás is hagy némi kívánnivalót, akkor egy esti tejpép segíthet, hiszen nagyon nagy a kalóriatartalma. A főzelékeket du. 5 után már nem javasolt adni a csecsemőknek. Este a gyakoribb szoptatás is nagyon jó.
2. Arra is figyelni kell, hogy megfelelő e az étrendje, nem e a hasa puffad, szeles. Ez is nagyon el tudja rontani az éjszakákat.
3. Ha semmivel sem tudod magyarázni a rossz alvást, lehet rossz helyen van a lakásban az ágy, próbáld máshova tenni. Talán eddigi életed során magadon is észrevetted, hogy ha itt volt az ágyad jól aludtál, ha meg amott akkor rosszul. Nincs ez máshogy a babákkal sem.
4. Vajon megfelelően van öltöztetve? Vajon elég vastag a matrac? Nem fázik? Melege lehet, ha túl vastag hálózsákban alszik. Ablak mellett van, huzatos helyen…? Zajos a környék?
5. Mozgásfejlődés újabb állomása is vezethet rosszabb éjszakákhoz átmenetileg. Hálózsákkal lehet próbálkozni.
6. Azonnal ugrasz és egy percet sem vársz, és ezzel éppen te ébreszted fel. Mindig várj pár percet mielőtt mész.
7. Ha vele alszol, lehet segít, ha visszaköltözöl apához. Vagy ha éppen az a baja, hogy fél, akkor segít, ha a közeledben altatod. A szeparációs szorongás is bezavarhat.
8. Ha tudod, hogy nappal eleget evett, akkor arra kell figyelni első körben, hogy napközben és este ne cicin aludjon el.
9. Ha ez már jól megy, akkor éjszaka, ha ébred ne egyből a cicivel kezdd, hanem próbáld máshogy visszaaltatni: pl. járkálj vele, akár fordítva is tarthatod, azaz az arca ne feléd legyen, ne izgasd a cici közelségével. Természetesen, ha már 3-4 óra is eltelt az előző evés után és elképzelhető, hogy tényleg éhes, akkor sikertelen visszaaltatási próbálkozás esetén nyugodtan szoptasd meg.
10. Vannak, akik apát vetik be, hiszen tőle egy idősebb csecsemő, kisgyerek nem várja, hogy szoptassa meg. De a legtöbb magyar családban ez nem divat, nálunk még többnyire megvannak a hagyományos férfi-nő szerepek és az altatás az anya dolga, meg különben is apa dolgozni jár, pihennie kell. Ráadásul, ha apa nem szokta altatni a babát, akkor pár hónap múlva kitör a botrány, ha nem anya altatja őfelségét.
11. A kíméletes leszoktatást kezdd úgy, hogy éjszaka, amikor szopi időben ébred, azaz nem pl. egy órával előtte szopott, akkor szokás szerint megszoptatod, de nem várod meg, hogy kiköpje, hanem kicsit hamarabb elveszed tőle. Ha még nem aludt vissza, akkor altasd el, úgy ahogy máskor is szoktad. Minden nap kicsit hamarabb szakítsd meg a szopást, így lassan megtanulja, hogy éjszaka csak iszik, nem kell jól lakni. Ezt a folyamatot érzésre csináld, és ha úgy érzed, hogy igenis szüksége van a jóllakásra is, hiszen hamarosan újra ébred és nagyon enni akar, éhes, akkor felejtsd el egy időre a leszoktatást.
12. Meg lehet próbálni egy kis vizet itatni vele az éjszakai szoptatás előtt, tudom, hogy mások ezt nem javasolják, mert akkor ahhoz szokik hozzá. De ennél a módszernél éppen ez a cél. Iszik kis vizet, majd mellre teszed, majd napról napra hamarabb szakítod meg a szoptatást. Van, aki cumival próbálkozik a pohár helyett, és még ez is bevállhat, lehet, hogy kicsit tovább tart vele. A pohár kevésbé vonzó, azért kevésbé fog felébredni, de tudok olyat, akinek a cumi is csak 1 hónapig kellett. Egy idő után (ezek hetekbe is telhet) ivás után nem adsz neki cicit és ha jól elkapod ezt a pillanatot, akkor nem is fogja már kérni. Ezután jön egy rövidebb időszak, amikor a víz ivás miatt ébred fel, persze csak épp belenyal, majd alszik is. Ez eltart egy-két hétig, végül, ha minden a terv szerint alakul, akkor nem fog felkelni, hisz a víz pohárból csöppet sem olyan nagy vonzerő, mint az anyacici. Ez egy abszolut sírás mentes módszer, bár kétségtelen egy hónapig is eltart.
13. Van olyan módszer is, amikor a babát mielőtt ébredne megszoptatják, vagy ott az álometetés, amikor megszoptatod alvó kisbabádat akkor, mikor te is mész aludni. Ezek a módszerek nagyobbaknál már nem igazán működnek.
14. Vagy megteheted, hogy egyszerűen nem szoptatod meg, hanem máshogy próbálod visszaaltatni. Persze ez, ha nagyon mélyen gyökerező szokásról van szó, akkor nagy sírással jár.
15. Vannak, akik sírni hagyják a babát az ágyában. Erről én nem szertnék írni, mert én nem tudnám megtenni, de aki bírja, csinálhatja ezt is.
16. Kisebbeknél az lehet csak a cél, hogy elviselhető mértékben szopjon éjszaka. Nagyobbaknál merülhet fel, hogy leszoktasd, és ilyenkor már nagyon fontos, hogy mondd is el a kicsinek, hogy mit szeretnél.

Ha sikerül leszoktatni a nagyobb babát az éjszakai szopiról, a cicin való elalvásról, akkor könnyen lehet, hogy néhány hónap múlva, már nem lesz olyan fontos a cici (ha nagyobb babáról van szó) és elválasztja saját magát.

Összegzés: Nagyon változó mikortól kell, egyáltalán kell e, leszoktatni a babát a szoptatásról. Olyan sok baba kín van egy-másfél éves korig, hogy jobb a pozitív hozzáállás az éjszakai szoptatáshoz (olvasd el ezt, ha nem megy). Ha úgy érzed eljött az ideje, akkor először az okot kell kideríteni, megoldani. De ha megszűnt az ok, attól még a szokás megmaradhat (azért az ok megszüntetése után várj egy kicsit, hátha magától is javul a helyzet), úgyhogy utána el kell kezdeni a leszoktatást, ami kemény munka is lehet, vagy sírás mentes, de hosszú távon hatásos folyamat. Jól kell lakatni este, nem cicin altatni napközben és este, megpróbálni cici nélkül visszaltatni a kicsit, vagy rászokatni az víz ivásra, amiről maguktól le szoktak szokni. Természetesen várhatsz arra is, hogy elválasztja magát, de a tapasztalat azt mutatja, hogy akik éjszaka szopnak, azok nem sietnek elválasztani magukat és éppen fordítva van, ha leszoknak az éjszakai szopásról, utána már nem is nagyon kell a cici nekik. 

A legfontosabb szabály, hogy meg kell tanulni a babát, hiszen a kisbabád egyszeri megismételhetelen kis lény, és te ismered a legjobban, neked kell érezned, kitalálnod és megválaszolnod ezeket a kérdéseket, nincs két egyforma eset.

Minden gyermek életében eljön az a pillanat, amikor szinte lehetetlen elaltatni este, és akár több, mint egy órán át megy a harc. A gyerek ugrándozik az ágyban, a szülő meg lassan idegbajt kap. Lehet ez ellen tenni valamit, vagy majd kinövi?

Lehet, sőt kell is tenni, ha nem akarsz idegroncs lenni.

Normál esetben egy kisgyermek altatása 20 perc körül van. A félóra még elviselhető, de ha már több, mint 45 percig tart, akkor azt tanácsolom kezdj el harcolni ellene.

De miért nem alszik el hamarabb?

Ennek több oka lehet: az egyik, hogy még nem elég fáradt, a másik, hogy túlpörgött, esetleg nincs esti rituálétok. Átmeneti zavarokat okozhat, ha valami nagyon izgalmas, új dolog történt aznap, jön a fog, vagy éppen napközben máshogy szokott aludni (pl. nagymama a babakocsiban altatja). Ha valami miatt előző nap máshogy aludt el, emlékezhet rá és előfordul, hogy napokba telik a visszaállás a régi szokásokhoz.

Mit lehet tenni?

1. Először azt kell eldöntened, hogy mikor szeretnéd, hogy aludjon. Ha most túl későn alszik el, akkor a délutáni alvás végét le kell szabályozni. Természetesen, ha valami miatt később tudott elaludni a kicsi, nyugodtan hagyd tovább aludni, mint a cél. Ne feledd az a lényeg, hogy mikor felébred jókedvű legyen.
2. Ha nem elég fáradt és azért ugrándozik még egy órát az ágyban, akkor pár napon belül sikereket lehet elérni, ha későbbre tesszük az altatás időpontját. Természetesen napokig ki kell tartani, ad hoc módon nem lehet semmilyen szokást megváltoztatni.
3. Szerinted fáradt, de nincs, vagy már túlnőttétek az altatási rituálétokat. Nagyon fontosak ezek a kis szokások, segítenek a gyereknek az elalvásban. Ahogy nő a gyerek egyre tovább tart, újabb és újabb elemek szövődnek hozzá. Ha már beszél és kihagysz valamit, ne félj szólni fog érte. Érdemes megfigyelni, hogy mi az amit szeret, hisz így sokkal hamarabb célba érsz, mintha egy általad kitaláltat erőltetnél rá. Vannak időszakok mikor egyes elemekre ráun, ilyenkor újakat kell kitalálnotok.

Hogyan kezdjünk neki?

1. Ha csak az altatás hosszával van gond, akkor abban az időpontban kell vinni aludni, amikor el szokott aludni. Pl. most 8-kor szoktatad vinni aludni, de csak 9 után alszik el. Azt javaslom vidd 9-kor aludni, első napokban lehet, hogy 10-kor fog elaludni, viszont, ha reggel a szokott időpontban felébreszted és délután is a szokott módon altatod, akkor fáradt lesz (nem tudja bepótolni) és megtanulja, hogy az elalvás nem egy óra. Legjobb, ha beálltok a “kb. fél 9-kor megyünk aludni és 9-kor már alszik is”-re.
2. Ha szeretnéd, hogy hamarabb álomba szenderüljön, akkor ne az estével, hanem a délutánnal kezdj el trükközni. Méghozzá ki kell tapasztalnod, melyik az az óra, amikor már fel kell ébreszteni, hogy este a kívánt időpontban aludjon. Pl. 3-4 hónaposan 6 után nem alhat, 2 évesen meg 3 után, hogy fél 9-re már biztosan aludjon. Ez gyerekenként változik, mindig a sajátodat kell figyelembe venni. Vannak babák, akikhez órát lehet igazítani, vannak akiknek meg kicsit minden napjuk máshogy zajlik. Ez utóbbi sem baj, de este figyelembe kell venni meddig aludt délután és az elalvás várható időpontja előtt fél órával vidd aludni minden nap kicsit máskor, túl nagy ingadozást nem nagyon tolerálnak, mégha nagyon fáradtak is, általában a szokott időpont környékén alszanak el.
3. Bármit elhatározol, amellett tarts ki, nem lehet egy szokást egy nap alatt megváltoztatni. Gondolj csak magadra, neked mennyi idő, hogy megszokj valami új dolgot? De egy hét alatt már látszani kell az eredménynek. Kisebbeknél még hamarabb.
4. Az esti rituálétok vajon jó? A legjobb, ha elalvás előtt kitombolhatja magát, majd jön valami nyugtató, ráhangoló dolog (pl. ének, mondóka, mese, netán szopi, van akinek a fürdés is idetartozik), testkontaktus (pl. ölelés, simogatás, puszi) és elalvás a saját ágyikóban. Hogy jelen legyél e végig, az rajtad, illetve a habitusodon múlik, sok altatás módszer javasolja, hogy hagyd el a szobát, de ha téged nem zavar, akkor miért tennéd. Én pl. szeretek ott lenni mikor elalszik és mivel szépen átalussza az éjszakákat, miért is jönnék ki, sőt melléfekszem, mióta kéri ezt.
5. Sokan ott rontják el a gyerek altatását, hogy idegesek lesznek, kiabálnak (ha elfogy a türelmed, inkább gyere ki a szobából és higgadj le, ha szükséges addig menjen be apa) El tudnál aludni, ha a párod el kezdene veszekedni veled meg kiabálni? Nem hiszem, biztosan felzaklatna és még később aludnál el.  A picurok ráadásul viccesnek fogják találni és a képedbe nevet majd.
6. Vannak, akik mindent megpróbálnak bevetni, csak aludjon már. Pl. kocsikázni viszik, babakocsiban altatják…amíg a pici nem a saját ágyában alszik el, addig nem lehet elvárni tőle, hogy éjszaka, mikor felszínesebben alszik és leellenőrzi a körülményeit, visszaaludjon, hisz a körülmények megváltoztak, még szép, hogy kiabálni fog.
7. Mindenáron őrizd meg nyugalmadat. Ha vége az esti mesének, megbeszéltetek mindent, akkor utána keményen állj ellent minden kérdésnek, kérésnek. Ne beszélj, ne nézz a gyerekre, légy közömbös és nyugodt. Ne szólj rá folyton, hogy mostmár ne mozogj, stb…Ha nincs reakció, akkor a produkció is értelmét veszti előbb-utóbb.
8. Ha új szokást, új szabályokat vezetsz be, mindenképpen mondd el a gyereknek is, még akkor is, ha nem beszél még (az még nem azt jelenti, hogy nem érti).
9. Vannak olyan babák, akik azért alszanak el sokára, mert tudják, hogy anya ki fog lopózni és úgymond őrzik a helyzetet. Ezért van az, hogy a szeparációs szorongás kitörésekor van olyan család, ahol vissza kell költöztetni a babucot a szülőkhöz, vagy ilyenkor hatásos lehet, ha arra van szoktatva a gyermek, hogy anya ki-be járkál, majd előbb utóbb nincs jelen az elalvás pillanatában.
10. Nyugalmát megörző szülő, fáradt gyerek, rituálé és törekvés, hogy az ágyikóban aludjon el, ez az altatás sikerének kulcsa.

Saját tapasztalatból tudom, hogy az esti altatás a nap fénypontja is lehet: 2 éves kislányom, ha melléfekszem, átölel és a fülembe súgja, nagyon szeretlek anya. Vannak napok, amikor simogatást is kapok. És ráadásul az éjszakákat is átalussza.