Amikor az embernek még nincsen gyermeke, van, hogy a cuki babaruhákat, a romantikusnak tűnő babakocsizást és az ennivaló babakacajokat, babacombokat látja. Netán, hogy átmenetileg ki lehet szabadulni az olykor-olykor undormányos felnőtt világból.
Nyilván nem látszik, hogy a romantikus babakocsizás 10-15 percig tart, aztán ha nem alszik el jön az ordítás: „VEGYÉL ÖLBE”. A kendőben hordozás is 30-60 perc alatt igencsak leterheli az embert deréktájon. Meg hát a cuki babaruhát is egy-egy mini férfire igen hangos művészet rávarázsolni. Az ölbebaba is 10 perc után kezdi varázsát veszteni, konkrétan leszakad az ember karja. Az altatás, szoptatás nehézségeit nem is említem.
Ekkor még lehet fikázni a lepukkant többgyerekes anyukákat, akik szürkén nyomulnak a játszón, milyen igénytelenek ugye? A csini anyukákat is lehet fikázni, mert hát tuti elhanyagolják a gyereküket. Lehet felháborodni az ordító, idegösszeomlás szélén álló szülők miatt és a félrelépő apukák is kaphatnának néhány keresetlen szót. Napestig lehetne ítélkezni a környezetedben látott szülőpéldányokon, ugye?
Mindenki máshogy éli meg az anyaságot, más problémákkal, nehézségekkel és örömökkel.
Gondoltam mesélek neked egy cseppet a nehézségekről, nem azért, hogy elijesszelek, ha érett vagy az anyaságra, akkor ez amúgy sem lehetséges, hanem hogy reálisabban lásd a dolgokat.
Ha rálépsz az anyává válás ösvényére, biztosan lesznek fizikai fájdalmaid, nehézségeid. A terhességnek vannak kellemetlen időszakai. Különösen az elején és a végén. A hányás, émelygés, lábfájdalom, a pocak cipelés, netán szükség esetén a végeláthatatlan fekvés…ezek nem a legkellemesebb dolgok. A szülésben is elhiheted a legjobb rész a baba ölbevétele, az előtte levő folyamat bár nagy egyéni különbségek vannak, de hát legtöbbször piszok fájdalmas, olykor megalázó. A szoptatás különösen az elején, illetve a szülés utáni regeneráció is nagyon tud fájni. Aztán lehetnek szexuális problémák. A baba is sokkal többet akar ölben lenni, mint ahogy a kar, hát, derék izmaid ezt gondolnák. Az éjszakázás is könnyedén padlóra tud küldeni bárkit.
A másik rész, a lelki, az még nehezebb. Először is szembe kell nézned a halállal. A jövő abszolút kiszámíthatatlan, nem tudhatod meddig lesztek együtt. A folytonos aggódás megszelídítése nem könnyű. Gyakori probléma, hogy a baba nem tud olvasni és saját törvényei vannak. Tesz arra, hogy te mit-mikor-hogyan szeretnél, netán hogyan olvastad. Egy nemtudommiértordítórákóta újszülött, egyhetenemkakált 4 hónapos, óránkéntkelő 5 hónapos… Aztán kicsit később jönnek majd a hisztik, a hajmeresztő életveszélyes tornamutatványok, a feleselés és néhanapján anya-apa mások előtti égetése. Aztán ott van apa, aki előbb-utóbb elhanyagoltnak érezheti magát, változni fog a kapcsolatotok, ez átmeneti nehézséget okozhat. Az új anya testeddel is meg kell majd barátkoznod, ugyanolyan már soha nem lesz, mint előtte volt. Évekig otthon maradni a gyerekkel sem olyan könnyű vagy hamar visszamenni dolgozni se sétagalopp.
Természetesen nem csak a nehézségekből áll a gyereknevelés, mert egyébiránt csodálatos dolog szülőnek lenni, de egyáltalán nem könnyű. A csodáról most nem írok, bizonyára érzed, az vár rád. Ha átkapcsolsz majd anya üzemmódra, ezek a nehézségek nem igazán lesznek érdekesek, mellékes, csak a gyerek fog számítani.
Dióhéjban ennyi, a saját részleteid meg majd alakulnak. Sírás-kacagás-fogcsikorgatás-csoda…lesz itt minden.
Jó lesz sokszor, meg néha nem. Ilyen az élet.
Csodálatos.
Kedves Enikő,
nagyon a szívemből írtál!
Köszönöm.
Drága Dokimami!DEJÓÓÓÓÓÓÓ,h itt vagy!És nagyon jót irtál most is!Szép napokat!
Szeretettel gondolok Rád:Somaanyu
Amikor várandós voltam a kisfiammal, egyszer nagyon megijesztett az unokatesóm telefonon, miszerint készüljek a legrosszabbra.. Elég aggodalmas este kerekedett ebből számomra. Aztán az égiek megkegyelmeztek rajtam, mert az „égből” gyerekbugyogók hullottak az erkélyre (na jó csak a felső szomszédtól), úgyhogy kétszer is csöngetett a szomszéd, hogy van-e még bugyogó nálam (pedig először úgy terveztem megtartom őket).
Na, szóval a lényeg, hogy lényegesen több az öröm!! Nekem az eleje nem volt nehéz, akkor még úgy éreztem ura vagyok a helyzetnek, a hisztis kétévessel volt a legtöbb gondom (eddig).
Újból egy kis „löket” a nehéz napokra…3 hónaposan, amikor a hasfájás még dúl, az én kicsi porontyom már két alsó metszőfoggal is büszkélkedhetett…most, hogy jönnek a felsők néha azt érzem, hogy megnyílik a föld alattam….nemalvás, ordítás, nemevés, mellgyulladás, éjszakázás, semmi nem segít…tehetetlenvagyok érzés…WÁÁÁÁÁÁÁ….elolvastam és ismét visszatértem, mert nem csak az én kis csillagom ilyen kis kiállhatatlan pasipók, minden babának vannak nehéz időszakai, vele anyának is….de majd később lesz más, igaz? 😀 😀 Addig jó, még vannak nekünk és remélem, minél több időt tudunk majd együtt eltölteni 🙂
Kedves Dokimami!
Fantasztikusan írtad le az egészet!
Én nagyon szerencsés mami vagyok, próbálom lazán kezelni a kislányomat, akivel még nem sok gondom volt. Pl a második hét óta átalussza az éjszakákat az esetek 90%-ában. Bár én imádom az éjszakai kelést, annyira bensőséges, ő nyöszörög, magam mellé veszem, eszik, és elalszunk mindketten összebújva. Persze tudom a többségnek nem ilyen az éjszakai kelés, és én lelkileg arra is készültem, mégis többnyire kipihent vagyok reggelre. Imádom a babázást, és szeretnénk majd még egyet, de kicsit aggaszt, hogy ilyen „jó” baba után, hogy fogom kezelni, ha a második „rossz” lesz:)
sok elképesztő kalandom volt már az életben, de ez a legklasszabb ami csak történhetett velem. minden jót kívánok annak aki még előtte áll, vagy benne van a sűrűjében, és kitartást:) Zsú