Önálló játék álom vagy valóság?

szeptember 26th, 2011 § 3 hozzászólás

Fura anyának lenni. Egyrészt nagyon izgalmas bevezetni a világ rejtelmeibe egy kisembert, mindennap új dolgokat mutatni, tanítani neki, ugyanakkor számos olyan feladatunk is van, amikor bizony jól jönne, ha őfelsége egy kicsit magát szórakoztatná és anya tudna haladni a házimunkával, netán néhány oldalt elolvasni az aktuális könyvéből, újságjából. Hogyan lehet megtanítani egy cseppségnek az önálló játékot, lehet-e ezt tanítani, vagy netán csak elrontani lehet? Mikor mit lehet elvárni a babától, kisgyerektől?

Ebben a bejegyzésben konkrét játék ötleteket nem szeretnék adni, hiszen azt már havi lebontásban megtettem, inkább csak általános tippekre gondoltam.

– A szabadban minden sokkal érdekesebb, mint otthon. Odakint a legtöbb babát nem kell szórakoztatni, nézelődnek…a nagyobbak felfedeznek.

– Az önálló játékra szoktatás nem egy direkt dolog, inkább annak a képességnek az elsajátítása, hogy tudjuk mikor kell, mikor lehet félrevonulni. Az erős akarat nem túl jól működik a gyereknevelés során sem, jobb a helyzetekhez idomulni. (“Itt van két tudatállapot; van az a tudatállapot, amikor akarok, s van az a tudatállapot, amikor elértem azt, hogy már nem akarok. Kétféle dolgot lehet akarni: lehet azt, amit lehet, s lehet azt akarni, amit nem lehet. Az embernek legalább annyira bölcsnek kell lennie, hogy tudja, mit lehet, s mit nem lehet akarni. Például, ha integetni akarok, azt lehet akarni. Azt meg tudom csinálni. De ha például aludni akarok, azt nem lehet akarni. Aki aludni akar, az nem fog aludni. Lefeküdni lehet akarni. De aludni akarni nem lehet. Aki aludni akar, az csak szorongani fog. Vagy olvasni is lehet akarni, de ha az ember azt akarja, hogy emlékezzék arra, amit elolvasott, azt nem lehet akarni. Amikor már érzed, hogy tele vagy szorongással, s azt nem akarod, akkor pánikba esel, mert azt sem lehet nem akarni, hogy szorongjon az ember. Amikor azt mondom, hogy az akaratnak az egyetlen helyes használata, az, hogy az ember akarjon nem akarni, akkor pontosan a azokról a dolgokról beszélek, amit nem lehet akarni. Azt, hogy én innen oda menjek, azt persze hogy lehet akarni, hiszen semmi rossz sincs abban. De például nem lehet akarni azt, hogy valaki szeressen. Mert ha akarom, akkor megint csak szorongani tudok. Nem lehet egy jó festményt festeni akarni. Nagyon sok mindent nem lehet akarni, s ha az ember akarja, akkor annál rosszabb. A legérdekesebb dolgokat nem lehet akarni, csak az unalmas dolgokat. Az akarat szerve az izomzat. Amit izommal lehet csinálni azt lehet akarni, amit nem lehet izommal csinálni, azt nem lehet. Izomerővel nem lehet valakit arra kényszeríteni, hogy szeressen.” Feldmár András)

– Amikor a kicsi rajtad csüng, kapaszkodik a combodba, belebújik a fenekedbe és játszani akar veled, kiabál érted, akkor  elvetélt ötlet azt mondani neki: – Most játsz egy kicsit magadnak, anyának dolga van (éppen süti a húst), 5 perc múlva jövök. Nem fog működni. Ilyenkor sokkal célravezetőbb, ha elzárod ebben az esetben pl. a gázt és játszol egy kicsit a gyerekkel, mutatsz neki valami olyan játékot, amivel tényleg lehet játszani és amikor már belemerült, akkor tudod folytatni a munkádat. Vagy jobb híján ölbe veszed és ha szükséges kitalálsz neki valamilyen konyhai feladatot. Viszont nagyobb gyereknél el lehet várni, hogy megértse, most várni kell kicsit anyára. Az első 3 évben inkább csak elrontani lehet, a gyerek igényeire kell figyelni, viszont később nem szabad elfeledkezni a szeretettel nevelésről sem, ami persze már hamarabb is fel-felbukkan, de nagyobb jelentőséget a későbbiek folyamán kap.

– Ha ömlesztve elérhető az összes játék, akkor a legtöbb gyerek, különösen a legkisebbek unatkoznak, nem tudnak vele mit kezdeni. Egyszerre nem érdemes túl sok játékot adni, ha forgó rendszerbe vannak a játékok, azaz 3-4-5 naponta váltakoznak, akkor újra érdekes lesz.

– Ha szeretnéd, hogy egyedül játszon, akkor ne azt mondd, hogy menj, játsz valmit. Hanem adj neki választási lehetőséget: pl. mit szeretnél rajzolni, vagy legózni?

– A házimunkába érdemes bevonni őket. Az enyémek imádnak segítkezni a konyhába. Nem mondom, így tovább tart minden és többnyire plusszban takarítani kell utánuk, de hosszútávon úgy érzem kifizetődő lesz ez a dolog. Takarítani is szeretnek, ha az nem kényszer. Sepregetni, lemosni, törölgetni, bepakolni, kipakolni…persze így minden sokkal tovább tart és van, hogy még plussz takarítani valót is csinálnak, de máshogy nem lehet felkészíteni az életre őket. Persze egyszerűbb a tévé elé beültetni, amíg takarítasz, de utána nem lehet elvárni tőle, hogy arrébb tegyen egy szalmaszálat.

– A legkisebbek még rövidebb ideig (percek, negyedóra) vannak el maguknak, ez egyre nyúlik, ahogy okosodik a gyermek és tud játszani, magától talál ki játékokat. Ugyanakkor a szeparációs szorongás idején tudna játszani magának már, viszont el szokták várni, hogy ha nem is vesz részt a játékban anya, akkor is ott üljön a közelében. Ez egy ilyen időszak, amit lehet tenni, hogy vinni magaddal, mellé ülni, játszani vele, majd hagyni hogy maga játszon, mikor belemerül, akkor fel tudsz állni, ha gyakran visszaülsz mellé, akkor nem háborog…akkor lassan hozzászokik a dologhoz.

– Ha a gyermek napközben nem veled van, nagymamánál, bölcsiben, oviban van, akkor számíts rá, hogy délután nagy szüksége lesz rád. Nagyon igényelni fogja a testkontaktust, a figyelmet, a közös játékot. Minél nagyobb és minél régebbóta jár közösségbe
annál kevésbé, de még ekkoris a gyermeknek mindennap szüksége van a kizárólagos figyelemre az anyjától. Erről nem lehet és nem is érdemes leszoktatni.

– Vannak olyan egyszemélyes játékok, melyekbe jobban bele tud merülni, ha dolgod van, akkor érdemes ilyet adni neki. Ilyen pl. a rajzolás, legó, kirakó. A közösen kitalált, saját készítésű játékokba fektetett energia is idővel megtérül, hiszen ő is fog kitalálni és alkotni magától hamarosan.

– Akik nagycsaládban élnek, azoknak nagy előnyük van. Ha a kicsi környezetében nyüzsögnek az emberek, akkor sokkal jobban eljátszik magának. Ugyanígy, ha testvérei vannak, akkor is kevésbé van rád szüksége.

– Sokszor nem érdemes az első nyaffra ugrani, hanem várni mi lesz belőle, elképzelhető, kitalál valami elfoglaltságot magának. De arra is vigyázni kell, ne csak akkor játsz vele, ha nyafog, mert úgy állandósítani lehet a nyafogást.

– Ha éppen nyűgösködik, de más dolgod van, akkor próbálhatod a legkisebbeket a hangoddal megnyugtatni, énekelni neki, nagyobbaknál a mese is beválhat. Ha róla énekelsz egy mesét (amit éppen csinált, vagy csinál), akkor nagy valószínűséggel nagyon fog figyelni rá és megnyugszik.

Reggel a legtöbb baba, kisgyerek egész jól eljátszik magának, hiszen pihent, ideális esetben belakmározott az anyatejből, azaz tele a pocak és a szeretettank. Ezt az időszakot érdemes kihasználni egy gyors rendrakásra, netán el kezdeni az ebédet főzni.

– Nekem az elsővel előfordult, hogy lelkiismeretfurdalásom volt,  ha nem vele foglalkoztam, amikor egyedül játszott, nézelődött. Ugyanakkor be kellett látnom, nagyon fontosak ezek az egyedül töltött percek, később órák a gyereknek.

Összefoglalva: az önálló játékot jobb nem kikényszeríteni, hanem jó játékokat adni/mutatni a gyereknek és észrevenni mikor van ránk szüksége és mikor nincs. Ha pedig szeretne valamit csinálni, akkor a lehetőségekhez mérten hagyjuk. Ne fojtsuk el az önálló gondolatait, akaratát. Az önálló játékra való képesség fokozatosan alakul ki. Szerintem nemcsak azért fontos, hogy nekünk is legyen egy kis időnk, hanem azért is, hogy a későbbiek folyamán ne egy unatkozó, egésznap a tévé előtt ülő emberke legyen belőle. (Hanem kreatív, önállóan gondolkodó, tettre kész egyéniség.)

Tagged

§ 3 Vélemény: Önálló játék álom vagy valóság?"

  • Dirge szerint:

    De jó ez a cikk megint! Nálunk most van a felállok-indulok-leesek-beverem magam időszak, nem merem egyedül hagyni csak a ágyában, de a játékait szét fogom válogatni. Szerintem egyébként ellenne magának, ha merném ott hagyni, de még nem biztos a lépkedése kapaszkodva sem.

  • kerri szerint:

    Nagyon jó cikk és megint csak aktuális nekünk:-) Az én kislányom szuperül elvolt ideig-óráig a játékaival egészen addig, amig meg nem tanult mászni. Azóta jön utánam, egy percet nincs el egyedül a lakásban, szabadban persze más a helyzet…Most, hogy egy hónapja bölcsis lett délelőttönként, ahogy irod is, mégjobban a szoknyám alatt van egész délután:-))

  • Timi szerint:

    nálunk működik:-) – fokozatosan nőtt bele a kisfiam, de most már hogy 1,5 éves, szépen lehet vele/mellette élni. Imád virágot locsolni (mutatja melyik következik, saját – üres – locsolójával követ), mindennemű háztartási munkát végezni, hagy főzni, tudok kertészkedni, olvasni – persze mindent mértékkel. Ennek azért feltétele volt, hogy hagyom szabadon kísérletezgetni (persze csak ha nem életveszélyes) és nem javítgatom, hogy ez nem arra való, hanem/koszos/vizes leszel… ő rengeteg új használati módot felfedez mindenhez. Kívánom, hogy másoknál is így legyen!

Vélemény, hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Mit csinálok most?

Most ezt olvasod Önálló játék álom vagy valóság? at Dokimami.

meta