Pszichoszociális fejlődés (újszülöttől a kamaszig)

szeptember 10th, 2011 § 0 comments

Mi az a pszichoszociális fejlődés? Könnyen kideríthetjük, ha megvizsgáljuk a szót. Pszicho: ez a gyermek személyiségfejlődésére utal, míg a szociális: a társadalmi beilleszkedést takarja. Azért jó ezen a rövid összefoglaláson átfutnod, hogy megértsd mi történik éppen gyermekedben, így sok felesleges kört meg lehet spórolni.

A  pszichoszociális fejlődést a gyermek hozott tulajdonságai alapjaiban meghatározza, de a környezeti hatások is mély nyomot hagynak a folyamatban, azaz nem mindegy a nevelés, minden gyereket el lehet rontani, és alakíthatjuk pozitív irányba is a “hátrányosabb tulajdonságokat”.

Csecsemőkor:

Az első hónapokban a baba és az anya teljesen összevan nőve. A baba nem érzékeli, hogy ő egy különálló személy. Persze az anya (apa)-gyermek kapcsolat már a pocakban elkezdődik, különösen a magzatmozgásokat követően. A baba születése hihetetlen csodaélmény mindenki számára. A baba születését követő 40 percben nagyon éber, ezért nagyon fontos ennek az időszaknak az együtttöltése. 

Az anyukák, apukák az első hetekben ösztönösen érzik, hogyan tudják növelni a baba szociális válaszreakcióit. Közel hajolnak az arcához, felhúzzák szemöldöküket, óóóó-áááá hangot hallatnak. Pár hét után megkezdődik a hosszas szemkontaktus időszaka 🙂

6-8 hetes korban jelenik meg az “első szociális” mosolynak mondott reakció, ami bizony nagy dolog egy anya, apa életében. Ezután egy hihetetlen édes időszak következik-mosoly, kacagás, röhögő görcs. 3 hónaposan már nevetgél, hangokat ad, rúgkapál, később kezdeményez játékot is. Ekkor még a baba az idegeneknek is örül (ha szimpi).

3-6 hónapos korban előnyben részesíti a baba az őt gondozó személyt, optimális esetben ez az édesanyát jelenti. Az ismerős rokonoknak is jobban örül, mint az idegeneknek. Még erősebb lesz a kötődés a szülő és a baba között.

7-9 hónapos korban megjelenik a félelem. Az idegenektől való félelem és a szeparációs szorongás. Ismeretlen emberek, dolgok félelmet keltenek ekkor a gyerekben. Tapintattal kell ekkor a babával bánni, és ha idegenek közé mentek, legyél mellette. A szeparációs szorongás a legtöbb gyereknél 8 hónaposan kezdődik és 15 hónapos kor körül van a csúcspont és 2 éves korra szokott lecsökkenni. Ez egy olyan dolog, amiről nem lehet leszoktatni a babát, lehet bújócska játékot játszani…próbálkozni, de ez része a baba érési folyamatának és nem egy napig tart, mégha néha meg is nehezíti a dolgunkat.

Ha a bizalom és a biztonság nem alakul ki (amihez bizony sok-sok testkontaktus, cipekedés kell), a baba félőssé válik, elutasít másokat, vagy éppen mindenkihez kötődik…a további fejlődését akadályozza. ( A kötődésről itt is olvashatsz.)

Kisgyermekkor:

Önállóan jár, elkezdi még inkább felfedezni a világot. Anya a bázis, akihez mindig vissza-visszatér. Van, hogy két percenként és van, amikor több órát is eljátszik magának. Ha még nem is tud beszélni, akkoris nagyon jól ki tudja fejezni magát. Elmutogatja a dolgokat. Kedvenceim: ablakból néztük mennyire fúj a szél: Botond megfogta a haját és fújt a szájával, majd mutatott ki az ablakon. A nyam-nyam elég egyértelmű miközben a szájára mutat. De van, aki a hasára mutat, ha éhes. Hamar meg lehet tanítani nekik a kéremet: mutassa a tenyerét. Az igen nálunk féloldalra fordított fej, behúzott nyak és fülig érő vigyor. (lehet erre nemet mondani?) és így tovább. Mutogatva meg lehet beszélni a napot, az emlékeket, de még olyan fajsúlyos kérdéseket is, hogy ki fiú és ki lány…

A kisgyerek birtokba akarja venni a világot. Hihetetlen akarat hajtja. Önállósodásra tör, ő akar mindent csinálni, mégha nem is tudja. Pl. egyedül öltözni, igaz egy évesen még csak a lábujjára tudja ráfektetni a zoknit, de már ő akarja csinálni. NEM. Mindenre nemet mond két évesen (szerintem már jóval hamarabb), automatikusan. Fontos, hogy nem szabad eltiporni ezt az önállóságra törekvést, hanem ésszerű korlátokat kell állítani.

Kezdi megérteni a kicsi mások érzéseit, vígasztal és lassan megérti, hogy a másiknak fáj, ha megüti. Kezdi kontrollálni agresszióját. Megérti mi a rossz, mi a jó és büszke, ha valamit jól csinált.

2-3 éves kor között kialakul a szobatisztaság, a gyermek igényéből kifolyólag, ha nem erőltetett a dolog, akkor az énkép megerősödik. (persze korábban is ki lehet alakítani rendszeres munkával, de nem szabad elvárni, szidni, verni…)

Óvodás

Azonosul a nemi szerepeivel, ráébred, hogy ő egy önálló személyiség. Érzelemvilága nagymértékben átalakul. Többféle érzelmet ki tud már fejezni, nemcsak sír és nevet. Tud gyöngéd lenni, agresszív, büszke, és zavarba jön, ha mások figyelik. Féltékenység és magányosság érzés is kialakul, ha a barátja mással játszik.

Fél a sötéttől, szörnytől, haláltól, néha rémálmai lehetnek. Nagyon fontos a mese, nagyon sokat segít neki.

Rendkívül élénk a fantáziája, szerepjátékokat játszik.

3 éves kora után felerősödhet a kötődése az ellenkező nemű szülőhöz (Ödipusz-komplexus), 6 évesen már az azonos nemű szülővel azonosítja magát.

Érdeklődik a születés, halál, nemi különbségek iránt. Maszturbálhat, de emiatt nem szabad megfenyíteni, megszégyeníteni, inkább a figyelmét tereljük el a dologról.

Örökmozgó, a legjobb, ha kint szaladgál 4-5 órát a szabadban. Kíváncsi, követelőző, indulatos…szeretetünkkel kell egyensúlyozni a korlátok és megengedés mesgyéjén.

6-7 évesen éretté válik az iskolára, nem kalandozik el figyelme már olyan könnyen. Megjelenik a feladattudat, teljesítményigény. A szociális elvárásoknak megfelelően viselkedik: pl. köszön, elnézést kér…Aki túl korán kerül be az iskolába, annak végig hátránya szokott lenni, nem kell siettetni az iskolát. Egy iskolaérett már tud uralkodni az érzelmein, nem olyan indulatos, mint óvodásként volt. Nálunk Mo.-on lassan már nem is kérdés, hogy késsen-e a gyerek, mert szinte mindenki késik.

Kisiskolás kor

7-11/12 éves korig. Ez egy nyugodt korszak. Minden érdekli, nagy mennyiségű információ befogadására képes. Mindent gyűjt. Ez a csapatszerveződés időszaka, ahol szabályok vannak. Itt tanulja meg a gyakorlatban az alapvető társadalmi szabályokat: a vezetést, igazságot, igazságtalanságot, hűséget…Fáradhatatlanul tevékenykedik, de már nem a mozgás öröméért mozog, mint oviban, hanem az elérendő célért.

Megtanul különbséget tenni az ideál és a valóság között. Kiderül a szülőkről is, hogy ők is követnek el hibákat. Átmeneti elutasítás lehet, de kb. 9 évesen elfogadja gyarlóságunkat. Az erkölcsi nevelésnek eddig csak engedelmeskedett, mostmár kezdi megérteni is és elfogadni. Bár fontosak a barátok, de ekkor még a család az első, a legfőbb biztonsági forrás.

Kamaszkor

A második születés, az önálló személyiség születésének időszaka. A szülőktől való érzelmi elszakadás zajlik. Ahhoz, hogy visszataláljon az emberek és a családja közé, először önmagát kell megtalálnia. Változik a teste, beindul a szexuális érés. Indulatait nehezen tudja kontrollálni, érthetetlen érzelmi viharok, mindenen megsértődik, magába zárkózik…sündisznó, de ugyanakkor meg nagyon igényli az elfogadó szeretetet. Családon kívüli kapcsolatokat épít. Sóvárog a kortársak elismerésére. Azonos nemű csoportokba rendeződnek a kiskamaszok. Zárt csoportok és hasonló szokásokat alakítanak ki. 15-16 évesen nyílik a kör és ellenkező nemű barátokat is beengednek maguk közé. Kezdődik az udvarlás, együttjárás. Persze vannak, akik hamarabb kezdik, bár nem feltétlenül érettek rá.

A kamasz önbizalma a két véglet között ingadozik. Ki vagyok én? Milyen vagyok én? Gyakran új vallásos nézeteket, új életstílust próbálnak ki. Ha toleránsak a szülők, akkor várható, hogy néhány év múlva a gyerek “pszichológiailag” visszatér a családba. Nehéz korszak lehet ez mindenkinek. Szülőnek, gyereknek egyaránt.

Forrás: Maródi László szerk: Gyermekgyógyászat 2002, 35-38. o

Tagged

Vélemény, hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Mit csinálok most?

Most ezt olvasod Pszichoszociális fejlődés (újszülöttől a kamaszig) at Dokimami.

meta