Legyen még egy gyerekem? (az apró betűs rész)

június 25th, 2011 § 11 hozzászólás

KÉT kisgyerek egyszerre EGY anyával nem kismiska, de még ha otthon van apa, az sem sokat segít, anyából akkoris CSAK EGY VAN. Ha szétnézek a környezetemben és a két kisgyerekes családokra fókuszálok, hát, nem az egekben repülök, friss vagyok és lelkes, mint a harmat – életérzést látom visszaköszönni az arcokról. Vannak, akik egyszerűen lepasszolják hol az egyik-hol a másik, de leginkább mindkét gyereket a nagyinak, bölcsinek, ovinak. Vannak, akik menekülnének otthonról, dolgozni, vagy bármit csinálni, csak otthon ne kelljen lenni…és alig várják, hogy a hétvége elteljen. Ti hogy bírjátok, bejárónő és babysitter nélkül? című kérdés is teljesen általánosnak mondható. Persze utána azért vannak bátrak, akik a harmadikat is bevállalják (vagy becsúszik), de az már nem szokott olyan sokk lenni, mint a második.

 Az a helyzet, hogy két gyerek, az nem egy meg egy, hanem kettő a köbön. Ugyanis reakcióba lépnek egymással és ez sokkoló lehet hosszú távon. Mert az idegek bírják egy ideig, aztán ahogy egyre bonyolultabb dolgokra képes a kicsi is, egyre nagyobb az öntudat, mit mondjak, elkelnek a kötél idegek…

Mire számíts, ha két gyereked lesz hamarosan?

– Valamennyi féltékenység mindenképpen lesz a nagy részéről. Ahogy okosodik a kicsi, úgy az ő részéről is. Lehet ellene küzdeni, alacsony szinten tartani, de szinte elkerülhetetlen, normális reakció. Mindenki a világ közepének születik és ragaszkodik ehhez a pozícióhoz.

– Az kell, ami a másiknak is van. Előbb utóbb az utánzás minden szinten kibukik. Egyrészt ez jó, mert a kicsi gyorsabban fejlődik, másrészt viszont fárasztó is tud lenni. Ugyanis az utánzás oda-vissza működik. Azaz a kicsi utánozza a nagyot, ami pozitív eredményt is hozhat (meg persze veszélyt), de a nagy is utánozhatja a kicsit, ami enyhén szólva idegesítő tud lenni. Ráadásul szegény hiába utánozza a kicsinek azt a viselkedését, amiért a kicsi puszit és ovációt kap, neki csak a helyreutasítás juthat.

– Két gyerek rettentő hangos tud lenni. Buli van állandóan. Sikoltoznak, kurjantgatnak, netán veszekednek…viháncolnak a legmagasabb hangerősségen és roppantul élvezik. Majomház élményt ad szag nélkül.

Állandósul a kupi. Állandósul a mosás. Állandósul a főzés. Mostmár biztosan főznöd kell mindennap márcsak a nagy miatt is. Két gyerek hihetetelen rövid idő alatt tud hihetetlen kupit csinálni. Állandósul a véletlenül kiborult, ráfröccsnet és leettem dolog.

De különös módon ha kétszerannyi energiára van szüksége egy nőnek, akkor megkétszerezi, ha feleannyi alvás jut, akkor ahhoz alkalmazkodik…lehet, hogy kell néhány plussz kiló ehhez, néhány tábla csoki, de összességében megoldható, kibírható, sőt sokszor még élvezhető is. Megmondom őszintén, én pl. az első hónapokat könnyebbnek éreztem és még jobban élveztem, mint az elsővel. Valahogy úgy voltam vele, mint az autóvezetéssel van az ember. Eleinte ott az oktató (vagy anyu/apu) és kicsit görcsös az ember, a kormányra, a pedálokra, váltóra koncentrál, aztán mikor már egyedül vezet, van némi gyakorlat, akkor kitágul a világ és még az ismerőst is észreveszi a járdán és integet. Valahogy így éreztem magam, az anyaság olyan új élményeit fedeztem fel, amit még azelőtt nem. Nálunk úgy alakult a dolog, hogy az első egy kisangyal tündérvirágszál baba volt, a második meg egy problémás, de végtelenül cuki vadember törzsfőnök. “Irtózatos erővel” és “hangerővel”. Nekünk ez utóbbi volt a legsokkolóbb, ráadásul tündérvirágszál hercegkisasszonyunk hamar leutánozta e remek adottságot. Vannak olyan frekvenciák, amiket nálunk apa kifejezetten rosszul visel. Az egy dolog, hogy milyen a kicsi, imádjuk. De az, hogy a nagy “elromlik” az idegesítő és önmarcangolásba hajtja az embert. Amire szükség lenne az az osztódás, de ez nem megy. Sajnos.

Persze nem annyira rossz a helyzet, mert pl. roppant romantikus, amikor a család együtt van (nekem a kedvencem, amikor az ágyunkban hacúroznak, mi meg két oldalt biztosítjuk a széleket). Édes, amikor a kicsi az irigy korszakában is ad egy falatot a nagynak a túrórudijából. Szívmelengető mikor a nagy tanítgatja a kicsit, aki csodálatos módon szótfogad neki. Nagyon kedves kép, amikor reggel egymás mellé fekszenek, összebújnak. Mivel Pannát nem adtuk oviba, ezért nagyon összenőttek. Egyszer voltak egymástól távol majdnem egy napig. A kicsinek minden baja volt, annyira hiányzott neki Panna. Aztán mikor végre találkoztak, nagy üdvrialgás, majd egy eszeveszett egy órás közös hancúrozás következett. Féltékenység is van és nemcsak anyára. “De miért simogatta meg az a kislány Botit, mikor az ÉN TESÓM, engedélyt kellett volna kérnie TŐLEM!” Étterembe nem érdemes még velük menni, én inkább megfőzök, az könnyebb. Összefoglalva: egy idő után lemerül az ember két gyerektől, vannak kemény időszakok, de végeredményben nem adnám egyiket sem a világ minden kincséért, de még 8 óra egyhuzamban alvásért sem.

De van, akinek nem ajánlom. Ha az elsővel a kapcsolatotok megingott, akkor a második gyerek érkezése még rá tehet egy lapáttal. Egymásra sokkal kevesebb energia, idő jut. Szerintem két gyereket csak stabil kapcsolatra érdemes bevállalni. A másik, amit tapasztalok a környezetemben: jobb, ha az első után néhány hónapra visszamész dolgozni, akkor a babázás újra nagy élmény lesz. Akiknek egybefolynak az évek sokkal hamarabb lemerülnek.

Kapcsolódó cikkek:

Két gyerek altatása

Két gyerekkel vajon milyen lesz?

Mi (ki) fenyegeti a kistesót?

Várandósan egy kisdeddel 11 jó tanács

Tagged ,

§ 11 Vélemény: Legyen még egy gyerekem? (az apró betűs rész)"

  • Dirge szerint:

    jó, hogy ezt olvasom, mert én is kikötöttem, hogy a második előtt minimum egy évig, inkább kettőig dolgozni akarok, mert egyben biztosan idegbaj és ablakon kiugrás lenne. Köszönöm!:) (Bár így ez kicsit ijesztő:))

  • Dr. Jurás Enikő szerint:

    Nem akartam nagyon ijesztő lenni. Az igaz, hogy két gyerek egy másik dimenzió, szélsőségesebb, de mindkét irányba. Tudod milyen megnyugtató mikor látom a 3-4 éves lányomat, hogyan anyáskodik, hogyan tanít… A legrosszabb nekem az egészben, hogy lelkiismeretfurdalásom van Panna miatt, amiért nem tudom annyit tanítani, foglalkozni vele, mint szeretném, meg igényelné. Na jó, néha szükségem lenne egy kis magányra is, de azzal még várnom kell. Egyébként meg nagyon sokat nevetünk, nagyon viccesek.

  • Borsi szerint:

    hűűű, igen gondoltam, hogy nem lesz majd egyszerű…
    De már nincs visszaút. Nekem a kisfiam egy igazi törzsfőnök születésétől. Most 2 éves. 🙂 Meglátjuk a 10 hét múlva születő kislányom milyen személyiség lesz 🙂
    Köszönöm a cikket!

  • Dr. Jurás Enikő szerint:

    Ne aggódj Borsi, törzsfőnök után egy kislány igazi ajándék lesz. Ráadásul mire kezd bonyolódni a helyzet, a kis törzsfőnök már oviba fog járni. Egy gyerekkel lenni néhány órát két gyerek után igazi felüdülés. Izgi lesz, meglátod! Kívánom, hogy legyen minden rendben 10 hét múlva!

  • Viktória szerint:

    Nagyon jó cikk, a környezetemben lévő kétgyermekes családoknál dettó ugyanez látszik. Én olyan boldog vagyok a tündérvirágszál királykisasszonyommal, hogy a fentiek miatt valószínűleg nem is fogok bevállalni többet. Nem bírnám el. Minden elismerésem a többgyerekeseké!

  • vica1982 szerint:

    Sosem tartottam magam “ősanyának”, aki világ életében arra készült, hogy gyereket neveljen és babázzon. A saját gyerekeimen kívül nem volt kisgyerek a kezemben. Évekig kifejezetten utáltam a gyerekeket (a saját testvéremen kívül). Aztán most ott tartok hogy 3 van, mind 2 év korkülönbséggel, és nagyon élvezem.
    Persze nálunk is zsivaj van, valaki mindig ordít, én is kiabálok, sőt a fenekükre is csapok. De egyáltalán nem vágyom dolgozni, nekem EZ a munkám. Imádom koordinálni a családot, megoldani a problémákat. Persze, hogy olykor kiborulok én is. Csakhogy már nem zavar annyira, mert tudom, hogy hamar helyreállok. Néhány óra az egész.
    A gyerekek meg együtt nőnek fel, és nagyon tudnak osztozni. Nagyon tudják mi kié, de oda is tudják adni a másiknak. Toleránsak, furfangosak és nagyon különbözőek, mégis egyek. Egyáltalán nem értek azzal egyet, hogy egyre nehezebb.
    3-mal sokkal kipihentebb, sokkal nyugodtabb vagyok, mint 1-gyel vagy 2-vel.

    Mindenkinek ajánlom figyelmébe ezt a sorozatot:
    http://56pizsama.postr.hu/
    1-2-3-4-…-11 gyerekes családokat mutat be, végül hírességeket szólaltat meg. Érdemes ezt végignézni, itt van benne az összes videó:
    http://56pizsama.postr.hu/nagyobb-hosszabb-egesz-estes-pizsama

  • Ili szerint:

    Kedves Enikő! Már megint nagyon tetszik a cikked! A mi kis vadóc 16hós törzsfőnökünk mellé még nagyon szeretnénk egy kis tündérvirágszálat, de próbálok egyensúlyozni az idővel… Kisebb korkülönbséget terveztem (1,5-2 év), de Őt és magamat ismerve muszáj még valamennyit várni. Talán a 3 év jó (működőképes) lesz, ha sikerül, most azt tippelem kompromisszumnak, de többet én már nem várhatok, tesó meg nagyon jó lenne. Csak reménykedhetek, hogy nem még egy vadóc törzsfőnök jön, mert akkor végünk 🙂 🙂 :). vagy osztódnom kell :D.

  • Évi szerint:

    Huh, ez nagyon nagyon jó cikk!!! Köszi! 🙂

  • Katanyu szerint:

    vica1982-vel értek abszolút egyet. Én sem látom hogy ez ennyire gáz lenne, sőt, pedig az enyémekben is duracell elem van. Sokkal inkább látom, hogy egy gyerekkel azért volna nehezebb, mert így, hogy ketten vannak, (játszó)társai egymásnak. Nyilván egyéniség és vérmérséklet függő is az egész, de pont emiatt sem jelenteném ki hogy ilyen vagy olyan, ha befut ketteske.

  • Felicitasz szerint:

    Szép. És pontosan ezeket végiggondolva maradtunk abban, hogy egyelőre nem lesz második. Ameddig az ember nem “még egy gyereket” akar, az összes árukapcsolással, majomházzal, mosásfőzéssel, hancúrozással, zsizsegéssel, szorosan-összebújással együtt, csak homályos “céljai” vannak, “kell egy testvér”, “hátha ettől helyrejönnek a dolgok” stb., addig ne. És a posztból elég világosan kiderül, hogy ha tényleg _nagyon_ fontos, hogy mást is csinálj az életben, akkor se, mert aztán meg nem igazságos dolog az “időrabló” gyerekekre haragudni.
    Azt nagyon jónak tartom, hogy ma már ezt ki lehet mondani (és egyre kevesebb az ítélkezés), hogy mi kéremszépen egyre, kettőre vagyunk “hitelesítve”, nem többre, mert szülőnek is rosszabbak lennénk ha eltűnne a “saját életünk”. És aki tízre van “hitelesítve”, az is nyugodtabban meri vállalni hogy ő így boldog, és ezt akarja csinálni, nem mást, és persze alapvetően eltérő fogalmai vannak a “saját életről”, mint egy egy-két gyerekesnek.

  • […] Legyen még egy gyerekem? (az apró betűs rész következik) […]

Vélemény, hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Mit csinálok most?

Most ezt olvasod Legyen még egy gyerekem? (az apró betűs rész) at Dokimami.

meta