Családon belüli “erőszak”

február 23rd, 2011 § 3 hozzászólás

Újra sztori szerda. Ha van egy kis időd, írd meg történeteted. Segíthetsz így nemcsak magadon, hanem anyatársaidon is. Ma újfent Adrienn jelentkezik egy könnyed, aranyos kis történettel. íme:

Nem kel megijedni.

Békésen éldegélünk, hangos szó, kiabálás ritkán van minálunk. Pláne tettlegesség. Bár párom szerint ezek mind nem kellenek a nők legbeváltabb fegyveréhez, a lelki terrorhoz. És szerinte közvetlen nőrokonai mesterien űzik ezt a tevékenységet, korra való tekintet nélkül (35, 9 és 2/3! év).

                  De ezúttal félretettünk minden intrikát, hiszen apának szülinapja volt. Bár ő köztudottan utálja a meglepetéseket, azért mi arra készültünk. Mert szerintem a pulóver, nyakkendő, ne adj isten papucs! ajándékokat még jobban utálják a férfiak, mint a váratlan meglepetéseket.

                  Így lefoglaltam magunknak a közeli gokart pályát, és odahívtam még öcsémet és a barátnőjét is, hogy legyen kivel versenyezni.

                  Tortázás és felköszöntés után a párom kezébe adtam tehát GPS-ünket, és közöltem vele, hogy az ajándékát egy óra múlva kapja meg, mégpedig ott, ahova a GPS-t követve eljut. Volt is nagy riadalom a szemében! Ennél még a zokni is jobb lett volna, gondolhatta abban a pillanatban. Már ott volt nálunk anyukám, akit beszerveztem bébicsősznek, a nagyobbik gyermek pedig ragaszkodott hozzá, hogy velünk jön, és megnézi a száguldásunkat.  

                  Férjem azonnal nekiállt trükkös kérdéseket feltenni, miszerint, hogy mindenki jön-e? Megnyugtattam, hogy a két gyenge pont, anyós és bébi maradnak. Majd kérdezgette, mit vegyen fel. Mondtam, hogy úgy pont jó, ahogy van. Eztán a nagyobbik gyermeket üldözte a lakásban, és titokban faggatta, hogy árulja már el, hová megyünk. Szerencsére Virágunk állta a sarat. Mikor elindultunk, akkor is csak szolidan kuncogott a hátsó ülésen, hogy ez milyen vicces, hogy apának fogalma sincs, hova megyünk, mit csinálunk. 

                  Mondanom sem kell, ez már kimeríti a családon belüli erőszak fogalmát. Egy NŐI hangon utasítgató GPS, egy titkolózó feleség az anyósülésen és egy vihorászó gyerek a hátunk mögött, miközben a teremtés koronája csak utasításokat követve vezet, és teszi mindezt ráadásul a születésnapja alkalmából.

                  De aztán számára minden jóra fordult, sőt! Már akkor gyanút kellett volna fognom, mikor odaérkezésünk után várakozás közben párom és öcsém lázasan memorizálta a kivetítőről az előző csapat legjobb szintidőit.

                  Aztán beültünk a gokartokba és az első szűkebb kanyarban életem párja elkezdett törleszteni. Elmondása szerint hirtelen nem olyan ívben és nem akkora sebességgel mentem, ami indokolt lett volna, így akkorát pördített a gokartomon, hogy a pályafelügyelőknek kellett visszatolnia a pályára. Nem vitatom, hogy lassabb volt a tempóm, de öcsém valahogy mindig elfért mellettem a célegyenesekben, és a másik két, velünk együtt vezető ismeretlen srác is remek szintidőket tudott menni anélkül, hogy frontálisan ütközne velem.

                  Aztán a harmadik váratlan családi karambol után úgy döntöttem, kigurulok a boxutcába, és hagyom a férjemet, hogy kiélvezze az ajándékát. Ha már egyszer otthon a hétköznapok három erős női egyéniség elnyomásában telnek, hadd tombolja ki magát évente egyszer, a gokart pályán!

§ 3 Vélemény: Családon belüli “erőszak”"

Vélemény, hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Mit csinálok most?

Most ezt olvasod Családon belüli “erőszak” at Dokimami.

meta