Szoptatás kezdet és vég: kb. erre számíthatsz

február 21st, 2011 § 47 hozzászólás

Manapság a csapból is a szoptatás fontosságának hangsúlyozása áll. Ez nagyon jó, mert egyre több anya vállalja a nehézségeket, harcol meg a sikeres szoptatásért. Mint mindennek ennek is van azonban hátulütője. Azok, akik igazán komolyan veszik az anyaságot, igazán jól akarják csinálni, azokban komoly stresszt okozhat.

Mi van, ha nem sikerül?

Mert bizony van, hogy valaki a feje tetejére is állhat, akkor sem sikerül. Az élet egyáltalán nem olyan, mint a könyvek. A baba születése előtt hogy hogyan készülsz a szülésre, csecsemőgondozásra, milyen könyveket veszel meg, miket olvasol, nagy befolyást gyakorol arra, hogyan fogsz nekikezdeni a babázásnak, hogyan fogod megélni a szülést. Mire gondolok? Pl. elolvasod a Suttogót és úgy fogod érezni, a legfontosab dolog, hogy a baba aludjon éjszaka. Veszel egy bábás könyvet, félni fogsz a kórházi szüléstől, veszel egy nagy képes kismama könyvet, ott fogsz hagyni egy milliót a bababoltban. Ha szerencséd van, akkor lesz egy szuper szülésed, egy kisangyal babád és akármit olvastál, az működni fog. Ha valami kis porszem csúszik a gépezetbe, akkor viszont borulhat sok minden. Görcsös leszel, önbecsülésed romokba, semmi sem sikerül, tehetetlen vagyok…és egyéb érzések keríthetnek hatalmukba. Néhány hónap alatt valószínűleg bele fogsz rázódni, el kezdesz az ösztöneidre hallgatni, rájössz, hogy te X. Y. vagy és a kisbabád Z., a férjed M. és nektek máshogy jó, mint a szomszédnak, máshogy, mint ahogy a Suttogó tanítja…Mert ti nem vagytok átlagok. Különlegesek vagytok.

Jó dolog a hivatalos ajánlás, mert némi fogódzót nyújt, de elég széles a járható út, nem muszáj a közepén menni, a széle is jó lehet, ha úgy sodor az élet. Tudom, manapság mindenki a statisztikák bűvkörében ég. Bár én is ezt tanultam, de kezdek nem túlzottan hinni benne. Társadalmi kérdésekben nagyszerű lehet, egy alapos, jól megtervezett, megfelelő szakértelemmel elemzett statisztika, befolyásmentes, de egyéni szinten nem feltétlenül működik. Különbözőek vagyunk. Jó lenne, ha mindenki megtanulna figyelni a testére, a lelkére, a megérzéseire. Szinte minden vitás kérdésre választ kaphat.

Kicsit hosszúra sikerült a bevezető és igazából egyetlen célom volt vele, hogy ne görcsölj.

Járd a saját utadat.

Ha nem minden úgy alakul, ahogy eltervezted, akkor próbáld a kerülő útból a legtöbbet kihozni. Lehet, hogy ezért egyesek elátkoznak, tiltólistára tesznek, de merem állítani, nem a szoptatás a legfőbb jó. A legfőbb jó: a kiegyensúlyozott, boldog, egészséges család és hogy mindenki a saját útját járja.

Gondoltam leírom tapasztalataimat, gondolataimat, hogyan is néz ki a szoptatás a kezdetektől a végéig, hátha segít valakinek elfogadni, megérteni azt az állomást, ahol jelenleg tart, vagy hamarosan elkövetkezik.

Az elfogadás a babázás időszakában mindig sokkal hatékonyabb, mint az erőszak.

Vannak dolgok, amiket nem tudunk megváltoztatni, van amikor fel kell adni. Nem könnyű a szoptatás, sőt sokszor nagyon nehéz, de a “jutalom” miatt megéri küzdeni,  az ésszerűség határain belül. Mint említettem nagyon sokfélék vagyunk, mindenkinek a története, tapasztalata kicsit más, ezért kérlek nézd el nekem, ha a te eseted kimarad.

Optimális esetben a baba születése után nem sokkal mellre kerülhet. Ebben még szokott segíteni a kórházi személyzet, valahogy beletömik a melled a kisbabád szájába. A legtöbb időre született babánál működni szokott a szopóreflex, viszont kiderülhetnek olyan apróságok, hogy pl. befeleforduló mellbimbód és mindig kiesik a szájából…

Ezután keserves napok következhetnek, persze csak a tested szempontjából, a lelked a mennyekben fog járni, ha egészséges, gyönyörű kisbabád született. A szoptatás az elején fáj. Nem elég, hogy a mellbimbód, de a közben beköszönő méhösszehúzódások miatt is nagyon szenvedni fogsz. Ehhez társulhat az a tény, hogy bár fekve a legkényelmesebb szoptatni, sok kisbaba nem tud még ilyen csepp korában fekve jól szopni. Előfordulhat, hogy ülnöd kell a gátsebeden, ami fájó mellbimbó és durva méhösszehúzódások közepette pokoli kín lehet. Szerencsére ez nem tart sokáig.

Az első napokban nem igazán lesz tejed, olyan érzésed lesz, mintha az üres, érzékeny melled szopná a kicsi, de hiába. De ez nem így van. A colostrum ott van, igaz kevés, de ez a sok cicirágás hozzájárul, hogy minél hamarabb belövelljen a melled, megjöjjön az igazi, fröcsögő, minent elárasztó anyatej. Az első napokban ezért nagyon fontos, hogy amikor csak tudod, tedd mellre a kicsit. Persze figyelned kell a helyes tartásra és hogy a mellbimbód alaposan a szájában legyen. Könnyen lehet, hogy ki fogja sebesíteni, talán vérezni is fog, plussz rettenetesen fájni, mert attól még gyakran kell mellre tenned a babád, hogy pokoli kínokat élsz át közben.

Mi zavarhat be az elejébe? Több minden. A leggyakoribb a sárgaság. Aluszékony a baba, sokat kell napoznia…ha pedig nem rágják a cicit, akkor nem siet belövellni. Amit tehetsz, fejsz és odaadod neki kispohárból, kiskanállal, ahogy sikerül. Optimális esetben a kórházi személyzet támogató tanácsaival fog ellátni. A fejés nem olyan egyszerű, mint gondolnánk. Meg kell tanulni. Rá kell jönni. Az előtej, a colostrum kifejésére nincs szükség mellszívóra (alkalmatlan rá), csak a kezedre, meg egy steril pohárra. Kérd, hogy tanítsanak meg. Kevés olyan szánalmas pillnatot tudok felidézni az életemből, mint amikor megtanultam fejni (bár akkor nevettünk rajta). Emlékszem, először négykézláb álltam a kórházi ágyon, a férjem pedig a pohárral próbálta elkapni a lecseppenő tejet.

Optimális esetben mire mentek haza, már megtapasztalod milyen amikor kőkemény a melled és spriccel belőle a tej. Elképzelhető, hogy ebben az időszakban a szoptatás kezdetén olyan érzésed lesz, mintha tűvel szúrnának, ahogy beindul a tejleadó reflex, de ez nem mindenkinél van. Több tejed van, mint amennyit szopik a baba. Amíg nem áll be a kereslet-kínálat egyensúlya, addig úgy érezheted magad, mint egy tejcsárda. Elég csak ránézned (rágondolnod) a babára, már folyik is a tej a melledből, ha szoptatsz, folyik a másikból is. Emelett még a testszagod is megváltozhat ebben az időszakban, nem feltételnül pozitív irányba.

Vannak, akiknél elmarad ez a nagy belövellés. és már a kezdetekben sincs elég anyatej. Mi okozza? Talán a stressz, lelki blokkok, hormonális dolog, ki tudja. Viszont ilyenkor ne rontsd tovább a helyzetet azzal, hogy rossz anyának titulálod magad. Próbáld megőrizni azt a tejet, amennyi van, ameddig tudod. Ma már nagyon jó tápszerek vannak, ugyanolyan egészséges kisbabád lesz, mint a szoptató szomszédnak. Viszont ha vádolod, marcangolod magad és egyre mélyebb lelkiállapotba süllyedsz, azzal senkinek sem használsz. A kisbabád együtt rezeg veled, szó szerint. Ha te rosszul érzed magad, ő is. Ne felejtsd nem a szoptatás a cél, hanem, hogy boldogok legyetek. Fogadd el, ha nektek kerülőút jutott, próbáld ebből kihozni a legtöbbet. Ráérsz majd évekig gondolkozni vajon melyik volt az a momentum, ami miatt nem sikerült. Mindegy. A lényegen nem változtat. Van egy egészséges, gyönyörű kisbabád, próbáld meg élvezni. Álmodozhatok én hosszú combokról…de attól még alacsony maradok. Ezért inkább örülök, hogy  férjemnek pont ilyen a nőideálja. Próbáld meg észrevenni, hogy piszok mázlista vagy, van egy szépséges kisbabád, aki a 21. századba született, kaphat nagyon jó tápszert, sok pár a fél karját odaadná egy fele olyan gyönyörű gyermekért, mint a tied. Ha nem hiszel nekem, olvasd el ezt a nyuszis kísérletet és konvertáld át, van, ami a tápláléknál is fontosabb lehet.

De térjünk vissza. Tegyük fel van tejed. Sok mindenkinek meg kell harcolni. A fájdalommal, a pozíciók kikísérletezésével, a mellgyulladással, a családi jótanácsokkal, az aluszékony babával, a befelé forduló mellbimbóval. Ha nem szopik ne felejtsd, fejni kell. És mindennap kísérletezni, hátha már tud szopni. Ha már sok tejed van és nem tud szopni, akkor érdemes beruházni egy mellszívóra. Tudom sokan előre megveszik, de egyébként teljesen felesleges, pénzkidobás, meg lehet lenni nélküle. Nem olyan nagy poén fejni, jobb, ha kialakul a kereslet-kínálat. Amennyi fejésre az elején szükség van, azt kézzel is könnyedén meg tudod csinálni. Igazából elegendő, ha nagyon kemény a mell leereszteni az elejéből, hogy be tudja kapni a baba, ehhez nincs szükség mellszívóra. Persze elképzelhető, akkor érzed jól magad, ha fejsz, annak is meg vannak az előnyei, bár tényleg szükségtelen.

A babák nem egyformán viselkednek szopi közben. Vannak, akik oly mohók, hogy már azt a néhány másodpercet sem bírják kivárni, amíg a cici előbukkan, odaér a szájukhoz és ordítanak, majd oly vehemenciával kapják be, mintha fel akarnák falni anyát. Ők nagyon erősen tudnak szívni és még jóval az első hónapok után is lehetnek időszakok, amikor újra fájdalmas lesz a mellbimbód. Vannak, akik annyira izgatottak lesznek a cicitől, hogy mindig vissza kell igazítani a mellbimbót a szájukba. A lustik megszívják, majd halálos nyugalommal várják, hogy beinduljon a tejleadóreflex és szinte magától follyon a szájukba a tej. Vannak ráérős babák, akik percekig pihenhetnek, majd újra kezdik, ők a hosszabban szopó kisbabák.

Ha nagyon sokat sír a kisbabád, lehet, hogy éhes. Érdemes tájékozódni az egyes sírások milyenségéről, illetve a megfelelő súlynövekedés, széklet-vizelet elárulja, hogy eleget eszik e a baba. (Normál esetben nem kell minden szoptatás után mérni. Eleinte elég napi egyszer ugyanabban az időpontban, majd hetente, később havonta)

Ha nem fejsz, nem idegeskedsz, rendesen eszel-iszol-pihensz, akkor kb. 6 hetes korra beáll az egyensúly. Ekkor sokan azt hiszik elfogyott a tejük, kevés lett. De általában nem erről van szó. Egyrészt beállt az egyensúly, ami azzal jár, hogy nem keményedik meg a mell annyira (csak ha kimarad, vagy később van egy szoptatás) és már nem folyik a másik mellből szopi alatt. Persze, ha fejsz, akkor soha nem fog beállni ez az egyensúly, akkor mindig több tejed lesz, mint amit a baba megeszik.

6 hetes kor körül nem csak az egyensúly áll be, hanem a baba táplálékigénye is változik, nő. Igénynövekedésnek, vagy növekedési ugrásnak nevezzük. Ennek az optimális megoldása nem a tápszer, hanem a több szoptatás. Ez nem mindenkinek jön össze. Sokan ilyenkor kezdik a tápszer pótlást, nem mindenki harcol meg, sokszor tényleg nem könnyű. Ha a baba cumiból tápszert kap, akkor le fogja apasztani a maradék anyatejet az esetek nagy részében. A baba nem hülye. Nem fog keményen megdolgozni valamiért, ami a cumiból amúgy is a szájába ömlik. Azt jó tudni, hogy egy anyatejes baba nem feltétlenül issza meg a keserű antiaallergén tápszert, ő édesszájúbb annál.

A 3. hónap környékén is van egy növekedési ugrás.

4 hónapos kor körül a baba életében nagy változások vannak. Fog, talán már forog is, egyre érdekesebb a világ. Ennek az a következménye: eddig akár ágyút is sütögethettek mellette, ő rendületlenül szopott, most meg nem. Igyekszik hamar letudni, minden neszre odafordul, fogdos téged…azaz, minden érdekesebb mint a szoptatás. Kevesebbet eszik nappal és eddig egyre jobban alvó babád “elromolhat”. Újra szopni akar éjszaka, szüksége van rá, hiszen nappal nem ért rá enni.

4-6 hónapos kor körül elkezdődik a hozzátáplálás. Kezdetben lehet, hogy összességében kevesebbet fog szopni, pedig még nem eszik annyit. A legtöbb baba a hozzátáplálás elkezdése után még 1-2 hónapig evés után kb. egy órával cicit kér. Szomjas, meg a megszokás is közrejátszik ebben. Ahogy telik az idő, nő az adag, úgy marad el ez a szopi és sorra kiváltja a szilárd étel. Sok baba már nem tud jóllakni az anyatejjel este és valami pépes is szükséges a viszonylagos éjszakai nyugalomért. Ugyan azt mondjuk, hogy 5–6 után ne egyen a baba max. tejpépet, de sok babánál a főzelék sem okoz semmilyen problémát, nem lesz “szeles” éjszaka.

Ebben az időszakban a fogzás, menstruáció bezavarhat. Az előbbi a rágicsálással, illetve egy-két ciciharapással, a másik az anyatej ízeváltozásával (vannak időszakok, amikor nem ízlik annyira neki, kevesebbet szopik).

Már lassan ott tartottok, hogy csak reggel, meg este, éjszaka szopik a baba, netán délután. Aztán elkezd járni, egy éves körül lesz és vannak, akik mindenre a cicit látja megoldásnak. Mivel egyre erőszakosabb, akaratosabb, egyre jobban ki tudja fejezni akaratát, bizony nem könnyű helyzeteket produkálhat. Tépi a pulcsid, könyékig benyúl a dekoltázsodba, simogatja a cicid…a nagy önállóság érzés talán megrémíti és fokozottan igényli a megnyugtató anyamellet. Ez, ha teljesen a babádra hagyatkozol, akkor átmehet egy bohózatba, napi megszámlálhatatlanul sok rövid cicizéssel.

Mivel a baba már egy évesnél idősebb, okos és önálló akarata van, meg kell tanítanod neki néhány szabályt, ha nem akarsz később megőrülni az állandó hisztitől. Itt érdemes az érzéseidre hagyatkozni. Ha úgy érzed, most tényleg segít, szüksége van egy extra cicizésre, akkor nyugodtan add oda neki, még akkoris, ha már pl. régesrég nem cicizett délelőtt. De ha délelőtt odaadod neki 10x, akkor játék lesz belőle, sok-sok kellemetlenség és sírás lesz a vége. Azaz, ha többet akar újra szopni hagyhatod, de némi rendszer, szabály legyen benne, a gyermeknek is az a jó, ha megtanulja meddig lehet elmenni, (pl. a bolt közepén nem lehet cicizni). Ez az időszak már erről is szól, szerető nevelésre is szükség van.

Vannak örökzöld kérdések. Szabad-e cicin elaltatni? Mikor és hogyan szoktassam le az éjszakai szopásról? Ezekre mindenkinek más a válasza. Az altatás könyvek szigorúan tiltják, de nekik más szempontjaik vannak. Gondolod a Suttogó szívesen kel fel a más gyerekéhez? Nem. De úgy látom, sok anya, sok jó anya, nem törődik ezekkel, az ösztönük mást súg. Persze fáradtak, de ha úgy jön ki a lépés cicin elaltatják, ha úgy kívánja a baba éjszaka szoptatják. Én a magam részéről abban hiszek, hogy mindkettőt lehet, és hogy meddig, arra csak te tudod a választ. Amikor kezd eleged lenni (és a gyerek érett rá), akkor fogod magad, hadi tervet készítesz, igyekszel tartani hozzá magad, és leszoktatod ezekről a dolgokról. A lányomat 14 hónaposan kezdtem leszoktatni az éjszakai szopiról, a fiam most ennyi, de még nem jött el az ideje. Ég és föld a két gyerek, ezért a módszerek, az időpontok is különbözőek. A leszoktatás lehet lightos, pl. a vizes “módszer”, ez akár egy hónap is lehet vagy erőből, akkor kb. egy hét éjszakai ordításra számíts, de ezeket csak akkor ajánlatos elkezdeni, ha az éjszakai szopi nem a táplálkozásról szól. Ha komoly mennyiséget eszik, és éhes, nem szabad hirtelen elvenni tőle, akkor először a nappali jóllakást kell kialakítani.

A teljes elválasztásnak mikor van itt az ideje? Amíg cicin alszik el, éjszaka szopik, addig ne számíts rá. Először érdemes ezekről leszoktatni (ha úgy érzed itt az idő és nem kisbabáról van szó) és utána figyelni a jeleket. Pl. elkezd fájni a szoptatás megint (nem szívja, csak rágja), szinte lasszóval kell elkapni az esti szoptatáshoz, egyre rövidebb ideig szopik. És egy nap felmerül benned, megvárod, mi lesz, ha nem szoptatod meg, vajon kérni fogja? Ha elfelejti, akkor valószínűleg itt az idő. Persze nem fog egyik napról a másikra menni. Ha tényleg spontán nem kéri, akkor is előfordulhat, hogy holnap eszébe jut. Nyugodtan szoptasd meg, a mellednek is jobb, ha fokozatosan lesz leállítva, nehogy mellgyulladásod legyen. Viszont, ha már egy hete nem szopik, és eszébe jut, akkor szerintem lehet nemet mondani és valami mást felajánlani helyette.

A szoptatás abbahagyása után még hónapokig, akár egy évig is lehet tej a melledben, azaz, ha megnyomod a mellbimbód kicseppenhet belőle anyatej. Ez teljesen normális nem kell aggódni miatta.

Tudom vannak a szoptatásnak kellemetlen, fájdalmas, fárasztó időszakai, de mégis csodálatos érzés.

Érdemes érte küzdeni, megszenvedni, de csak az ésszerűség határain belül.

Tagged

§ 47 Vélemény: Szoptatás kezdet és vég: kb. erre számíthatsz"

  • Adrienn szerint:

    Kedves Enikő!

    Még mindig nagyon hasznos olvasmány volt, de 8-9 hónappal ezelőtt sok kétségbeesett helyzeten átsegítettek volna ezek a hasznos tanácsok!
    Úgyhogy Kismamák, ha olvassátok, mentsétek el a hivatozást a Kedvencek közé, hogy vérzivataros éjszakákon gyorsan megtaláljátok! 🙂

  • kerri szerint:

    Az a baj, hogy én egy éves kora körül tervezem leszoktatni a most 11 hónapos kislányom, aki éjjel legalább 3-4x cicizik, ebből 2 biztosan nagy evés, és napközben is sokat szopizik a szilárd kaják mellett is….A bébi kaja sosem kellett neki, mostanra viszont majdnem mindet kap, amit mi, és jó étvággyal el is fogyasztja. Néha úgy tűnik elég neki, néha viszont kéri a cicit utána…Fogalmam sincs, hogy lesz ebből leválasztás, de a tervem az, hogy a jobb idő beálltával sokat kimozdulunk majd, hogy napközben ne jusson annyit eszébe a cici, és az esti altatásokat pedig apának próbálom majd átadni….Remélem nem lesz túl drasztikus a váltás, persze igyekszem majd a gyerekhez igazodni….A sok cicizés ellenére ő nem számit az erőszakosan, pólót lerángató gyerekek közé, ezért is remélem, hogy sikerrel fogok járni!

  • Dr. Jurás Enikő szerint:

    Ha nem akarod drasztikusan leszoktatni, akkor még több hónapra számíts. 3 dologról kell leszoktatnod, érdemes fokozatosan. 1. nappali cici (helyette evés-ivás, összebújás, játék, amire szüksége van, a séta nagyon jó ötlet…) 2. éjszakai evészetek (helyette nappal több/táplálóbb étel, este jóllakatni) 3. éjszakai szopi kiváltása (a vizes módszer egy hónap, ha sírni hagyod egy hét, apa altatja: néhány napig esetleg botrány, aztán nagyon hatékony lehet) Ha van kedved, majd írd meg hogy ment. Sok sikert!

  • kerri szerint:

    Köszi Enikő!
    A sírni hagyást biztosan nem választom:-) Viszont ez a sorrend amit ajánlottál jó lehet, és ha már a nappalok rendben vannak akkor jön apa a képbe! Megírom mindeképpen hogy ment, de lehet csak 2012-ben lesz róla poszt:-))))

  • DSKriszti szerint:

    Köszönöm. Végre egy olyan írás, ami valós, és nem 100% happy. Nekem sajnos nem elég a tejem, ki kell pótolni. 3 hónapos lesz Jonatán, még szopik rendesen. Szedtem MoreMilk kapszulát is, beindult ugyan a tejem, de nem elegendő így sem. Jó a realitást is olvasni a szoptatással kapcsolatban.

  • Petraanyu szerint:

    Kisbabám most múlt 3 hónapos. 4 nap után jöttünk haza a kórházból, ahol szerintük minden segítséget megkaptam a szoptatáshoz…. Sajnos én nem így láttam a helyzetet…. Mindkét cicim vérzett, irtózatos fájdalmaim voltak. Szerencsére – valószínűleg a cikkei hatására – nem hagytam annyiban a dolgot. Néhány adag tápszer után már le tudtam úgy fejni a melleimet, hogy nem volt véres a tejcsi, amit aztán pohárból visszakaphatott a kislányom. Sok nehézség árán, – de néhány nap után rendeződtek a dolgok – ezért nagy köszönet jár a tündéri védőnőmnek is!
    Most – 15 hetesen – teljesen megfigyelhető rajta a növekedési ugrás. Hálás vagyok a cikkeiért, mert tudom mire számítsak és nem fogok indokolatlanul a tápszerhez nyúlni.
    Tényleg többször kéri a cicit mint eddig és remélem még nagyon sokáig fog és tudunk majd szopizni.
    Még1x köszönöm a tanácsait.

  • Dr. Jurás Enikő szerint:

    Sajnos tudom, hogy nem rózsás az egészségügyben a helyzet, pedig van ami nem pénz kérdés, persze ma Magyarorszégon más területeken is tapasztalhatóan az emberségből, becsületből hiány van. Én magam is felháborodva jöttem haza tavalyi szülésem után, az ember csak magára számíthat, ezért is csinálom a dokimamit. Gratulálok, hogy sikerült a nehézségeken túllépni és nem adta fel.

  • Dirge szerint:

    Nekem Debrecenben a Klinikán tavaly szeptember végén minden segítséget megadtak, igaz hogy látszott rajtuk a leterheltség, de nem volt olyan csecsemős akitől ne kérdezhettem volna (akár 10szer ugyanazt). És mindig kedvesen és türelmesen válaszoltak, ezért nagy hálával gondolok rájuk, nekem első gyerekes, végtelenül szorongó anyukának ez hatalmas segítség volt. (ps.: és nem pénzért tették…sőt még mosolyogtak is:))

  • Dr. Jurás Enikő szerint:

    De jó, hogy ezt írod. Nekem is ilyen pozitív volt az első szülésem után a Klinika, viszont a másodikkal néhány ember eléggé felhúzott. Remélhetőleg csak rossz napjuk volt, tényleg nagyon örülök, hogy ezt írtad, köszi.

  • Dóra szerint:

    Kedves Enikő!
    Nagyon tetszett a leírás, jót kuncogtam rajta, hogy mindenre a cici lesz majd a megoldás 1 éves kor körül.

    Nálunk minden meseszerű volt, könnyű szülés, rögtön ügyesen szopizó kisbaba, elég tej. Nem is értettem, hogy a többieknek mi nem megy. Aztán egy kisműtét és egy felelőtlenül adott gyógyszer miatt egyik pillanatról a másikra elment a tej. És 3 nap alatt jött vissza, úgy hogy a gyerek fél óránként volt cicin és megállás nélkül ordított az éhségtől. De aztán helyreállt minden újra. Szerencsére. Most fél éves a poronty és már eszik barackot, almát, krumplit stb. (pürés részt kihagytuk és rögtön darabosat kap), de azért még a tej a fő táplálék. És remélem sokáig így marad.
    Az okos könyveket és az okos rokonokat mi meg kidobtuk/kitiltottuk….mert első naptól tudtuk, hogy a mi gyerekünket úgy szeretnénk nevelni, ahogy nekünk jó és ahogy szerintünk neki a legjobb. Így aztán velünk alszik, ehet éjjel is (a fogzás miatti felsíráson is 1 perc alatt segít, ha kicsit bújhat) és ha csak fél répát rág be ebédidőben, akkor sincs baj 🙂

    Köszönjük a cikket!

  • Dirge szerint:

    Szia Enikő,

    Hát nekem az élmény elég nagy meglepetés volt, mert őszintén mindenfelől olyan sok rosszat hallottam az egész egészségügyről hogy alapból féltem, de pont az ellenkezője volt minden.

    ps.: Mi is kihajigáltuk az okos rokonokat:) Én egyedül a védőnőre hallgatok, drága rokonok pl megpróbáltak a cumira is rábeszélni, de a gyerek remekül elvan nélküle is.

  • Gál Diána szerint:

    Kedves Enikő!

    Hát nekem elment a kedvem mindentől, a szoptatástól, de a gyerekvállalástól is!Lehet hogy a szoptatási ismereteit frissíteni kellene?

  • Dr. Jurás Enikő szerint:

    Kedves Diána!

    Sajnálom, hogy elment a kedve a gyerekvállalástól. A szoptatási ismereteimet éppen fél órája frissítettem a gyerekszobában. A szülés, sokszor a várandósság is, majd a csecsemőgondozás és a gyermeknevelés igen komoly fizikai és lelki erőpróba, sok fájdalom, lemondás. Mégis összességében megéri, mert csodálatos egy kisbaba, egy gyermek, értelmet ad az ember életének. Pl. ha az ember elkezd megmászni egy hatalmas hegyet, közben kínlódik, szenved, mindene fáj…de a végén, ha felért, azt mondja, a látványért megérte. Az ember szívesebben beszél az emelkedett pillanatokról, de attól hogy nem illik róla beszélni, attól még a kínlódás is valóságos. Ha egyetlen ilyen cikk elrémítette, lehet, hogy tényleg nincs még itt az ideje a gyerekvállalásnak és még egy kicsit élnie kell a gondtalan fiatalok életét. Utána nagyon sok mindenről le kell mondania, ami persze nem olyan nagy dolog, ha az ember megérett rá, de ha nem, akkor komoly törést okozhat.

  • kerri szerint:

    Kedves Diána vállalt gyermeket és szoptatott valaha életében?

  • bonekriszta szerint:

    Kedves Diána,

    Egyet áruljon el nekem: ilyen hozzáállással minek olvassa ezt az oldalt? Olvasson inkább az akvarisztikáról, vagy a keresztszemes hímzés gyönyöreiről.
    Azért ahhoz egy nagy adag arcátlanság kell, hogy az anyaságot magas szintű szakmai tudással és érzelmi teljességével bemutató Enikőt valaki “ismereteit frissíteni” küldje.

    Kedves Enikő! Tudom, nem szorulsz a védelmünkre, de ezt nem tudtam szó nélkül megállni.
    Köszönet a cikkért,
    az egyéves lányát még boldogan szoptató kismamától 🙂

  • Dr. Jurás Enikő szerint:

    Köszönöm a védelmet, kedvesek vagytok.

  • Andi szerint:

    Igen, amikor elolvastam a bejegyzést, az jutott eszembe, hogy szinte szóról szóra úgy alakult nálunk is a szoptatás, ahogyan Enikő írta. A kislányom, aki másfél hónappal korábban jött a világra, ma 9 hónapos, még mindig szoptatom, és a cikk olvasásakor meghatódtam, amikor eszembe jutottak a küzdelmes napok, mert mire kialakult nálunk egy “szokás”, addigra jött egy újabb buktató, amin valahogy át kellett vergődni… Hiszen a baba nem gép, hatalmas fejlődésen megy keresztül, velünk együtt. Hányszor kerestem én is valami megoldást cikkekből, de hiába, a sablonszövegen túl nem jutott egy sem. Azóta megtaláltam a kulcsot, ami ott van a fenti cikk utolsó mondatában is. És, kedves Diána, nem tudom, milyen kép él Önben az anyaságról, de a cikk minden mondata csak a valóságról szól, nincsen benne semmi lehangoló. Annak idején aranyat ért volna olvasni, most viszont tudom, hogy jól csináltam/csinálom! Köszönjük, Enikő!

  • Tóka Eszter szerint:

    Kedves Enikő!
    Nagyon szimpatikus a hozzáállásod a témához. Sajnos kisfiam 36 hétre császárral jött világra 2350 volt. Nálam 36 hetes ultrahangon találták picinek a babám, befekvést javasoltak, fél négykor megvizsgáltak du. hogy felvegyenek az osztályra, négykor már kinn volt a babám. A fél óra eseményeit gondolom nem kell leírnom, rohanás, altatás, stb. Utána egy hétig intenzíven volt, mert koraszülöttnek számított, meg híznia kellett. egy hét után hazahozhattam. Tejem másnap volt már, de mivel addig cumisüvegből etették, nem akart cicizni. Fejtem neki bőszen, azóta sem tudtam visszaszoktatni. Maradt a fejés, most lassan 12 hetes. Tejem eddig volt bőven , igaz egyszer kimerültem és csökkent akkor adtam neki tápszert, mert muszáj volt aludnom egyet, meg lelkileg sem voltam jól. Akik szoptatnak nekik is vannak hullámvölgyeik, hát még azoknak akik fejéssel próbálnak szinten tartani anyatejet. Nagyon nehéz. Most is kicsit aggódom, mert nagyon megnőtt az étvágya, hogy hogyan tudom követni az étvágyát így. A fejés sok időmet elveszi sajnos amit inkább vele töltenék, emiatt lelkiismeret furdalásom van. Amúgy tündéri gyermek születési súlyát már bőven megduplázta, mosolygós, érdeklődő. Esténként még kétszer kel enni, nem sürgetem az éjszakai átalvást, rá bízom mikor jön el az ideje. Szeretném minél tovább anyatejjel táplálni, de bevallom olykor elfáradok a küzdelembe. Igyekszem kipróbálni minden tejszaporító praktikát, hátha valami beválik, mert állandóan ezen agyalok, tudom nem szabadna. Hát, ez az én valóságom! A kórházból mellőlem 2 anyuka ment el úgy hogy szopizott a babája, beszédes számok, 8 anyukával volt dolgom egy hét alatt. Az intenzíven mikor szoptatni akartam 5 percet adtak a dologra. Kis magyar valóság semmi több. Az első lefejt kb. 15ml anyatejemet kiöntötték, mert szerintük ekkora mennyiséggel nem lett volna értelme szórakozni! És még gondolom másoktól megannyi történetet ismerhetsz, én ha tehetném a kórházi időt visszahoznám, és másképp csinálnám, nem hagynám magam lerázni, hülyének nézni. Köszönettel: Eszter!

  • Dr. Jurás Enikő szerint:

    Kedves Eszter!
    Teljesen átérzem helyzetedet, az elsővel nekem is fejnem kellett egy hónapig, mert nem tudott szopni. Tudom mennyi időt, energiát elvisz. Fejéssel sok ideig fent tartani, hogy kizárólag anyatejes legyen szinte lehetetlen. Már az is nagyon nagy teljesítmény, hogy eddig ilyen ügyesen csináltad. Ne legyen lelkiismeretfurdalásod, sőt legyél büszke magadra. Anyukám 3 gyerekkel csinálta azt, amit most te. A hugom és öcsém is egészségesek, rendes gyerekek, egész jól néznek ki, szerelmesek és mindketten orvostanhallgatók. Azaz úgy tűnik, nem lett maradandó károsodásuk 🙂
    Bár már 3 hónapos a kisfiad, én azért még megpróbálnám cicire tenni olyankor, amikor nem éhes nap, mint nap. Hátha rákap a szopira hobbiból, utána már csak egy-két hét lenne, hogy egyen is belőle rendes adagot, de ha nem enne, csak rágná a cicit, az is segítene a tejmennyiség növelésében. A tejnöveléshez a baba a leghatékonyabb módszer, sajna ennél jobbat még nem tudtunk kitalálni. Minden jót kívánok nektek!

  • Zsófi szerint:

    Igazán csak az tudja átérezni ezt a cikket, aki már maga is átélte a szoptatás nehézségeit. Nehéz jó tanácsot adni szoptatást illetően (én nem is vállalkoznék erre), mivel mindenkinél másképp működik. Nálam sajnos nem működött pedig mindent megtettem, minden segitséget, jó tanácsot megkaptam, mindent úgy csináltam ahogy te is ajánlod. Abba a csapdába estem, hogy túl komolyan vettem a szoptatás fontosságát. A mai szoptatási propagandának köszönhetően a legtöbb anya nagyon akar szoptatni, pedig vannak esetek amikor az anya lelki egészsége és igy a gyermek, család boldogsága érdekében jobb a tápszer. Én is ebbe a csoportba tartozom, csak nehéz volt ezt belátnom, elfogadnom. Hisz mindenki annyira isteniti a szoptatást, de végre itt ez a cikk amiben benne áll a lényeg: a szoptatás nem a legfőbb jó, nem a cél és annak akinek a kerülő út jutott még épp olyan boldog és egészséges! Jó lenne, ha ez állna az összes szoptatást nemesitő irásban, akkor talán nem kaptam volna szoptatási depressziót 2 hét kinlódás után. A fejés, főleg az elektromos géppel való fejés depressziót okozhat, nálam ez történt. Akkor úgy éreztem, hogy szoptatás nélkül nem vagyok teljes anya és utána még jó pár hónapig sirattam, hogy nem tudok szoptatni. Most 9 hónapos a kislányom, gyönyörű, okos, imádni való és mostmár csak mosolygok rajta, hogy tudtam ennyire komolyan venni a szoptatást ?! 🙂 A legjobb tanács amit adhatok: akinek működik az lelje nagy örömét benne, de akinek nem megy az ne eröltesse, mert az semmi jóra nem vezet.

  • Dr. Jurás Enikő szerint:

    Köszönöm Zsófi, hogy megosztottad ezt velünk.

  • […] erről, azt pedig itt (az első video). Ha pedig hamarosan kisbabád lesz, akkor ezeket ajánlom: Szoptatás kezdet és vég: kb. erre számíthatsz Milyenek lesznek az első napok a babával Csecsemőgondozás […]

  • Margó szerint:

    Kedves Enikő!

    Az oldal olvasása nekem is nagyon sokat jelentett, csak azt bánom, hogy nem akadtam rá korábban. A te írásod és a hozzászólók véleménye, története is nagyon tanulságos. Nekem egészséges, jó súlyú ikerlányaim születtek azaz minden okom meg volt az örömre, de ennek ellenére a kórházi körülmények és talán saját lelki/testi alkatom miatt nem volt tejbelövelésem és csak kb. az ötödik napon lett mérhető mennyiségű tejem (10-20 ml/mell). Aztán kicsit felfejlődött a mennyiség a 6. hétre napi 400-450 ml-re. Hónapokig stresszben éltem, hogy miért nincs több tejem, mikor az anyák 98%-a tud szoptatni a kiadványok szerint. Azért nem adtam fel és mindent megtettem, hogy legalább azt a mennyiséget, ami van megőrizzem. Most közel 7 hónaposak picik és még mindig szopnak, bár már nagy adag pótlásokat kell adnom. Mostanra én is megértettem, hogy nem csak az út közepén lehet haladni, de nekem is volt 3-4 depresszióval tarkított hónapom. Most úgy gondolom, hogy felháborító, hogy mindenféle riasztó statisztikával és egyebekkel stresszelik a lelkiismeretes, de szoptatni nem tudó anyákat. Köszönöm a biztató sorokat.

  • Dr. Jurás Enikő szerint:

    Kedves Margó!
    Minden elismerésem a kitartásodért. Az a baj a legtöbb cikkel, hogy nem azoknak szól, akik olvassák. Sokan vannak, akik tudnának szoptatni, de kényelemből vagy tudatlanságból hamar elapasztják a tejüket, azok a cikkek főként nekik szólnának, csak sajnos ők nem olvasnak ilyeneket, így azok emésztik magukat, akiknek valójában nem is lenne szükségük infora, hisz lelkiismeretesek, ösztönösen a jót teszik, bármit megtennének gyerekeikért. Agymosott világunkban, mindannyiónknak meg kell tanulnunk függetleníteni a gondolkodásunkat a külső behatásoktól és megtalálni magunkban az igazságot, a gyerekek ehhez adnak jó leckét mindenkinek. Minden jót nektek!

  • Éva szerint:

    A Kaposvári kórház szülészeti osztályán dolgozó nővérek és védőnők előtt le a kalappal. A kislányom besárgult és sajnos nem élvezhettük napokig a baba-mama szoba előnyeit, de mindent megtettek, hogy a szoptatás így is gördülékenyen menjen. Első babás anyukaként kétségbeesetten azt sem tudtam mit kell tennem, mivel mindent amit addig olvastam sutba vághattam, mert nem volt mellettem a baba. Megtanítottak fejni, minden csepp eljutott a babához és minden időt a kísérletezéssel tölthettem, amikor nem napozott. Elég fájdalmas volt eleinte a gátsebemmel és a törött farokcsontommal a koraszülött osztályon ücsörögni egy székben, de minden percére nosztalgiával és a boldogságtó könnyes szemmel gondolok vissza. Utólag is mély hálát érzek, mert ezek a csodálatos emberek mindenek előtt a babák érdekeit nézték és egy hét után teljes nyugalommal jöhettünk haza. Köszönöm!!!

  • Éva szerint:

    Még egy észrevétel…miután Diána hozzászólását olvastam 🙂 Mielőtt babát szerettem volna engem is könnyen kétségbe lehetett ejteni Aztán mikor terhes lettem tudatosan távol tartottam magam a heroikus szüléseket és szülés utáni depressziós történeteket mesélő anyukáktól. Nem volt egyszerű szülésem és teljesen őszintén még hónapokig nem lehetett beszélni előttem szüléssel kapcsolatos dolgokról. Bár a baba egészséges volt gyönyörű és sok mindent feledtetett akkor is úgy éreztem erre még egyszer nem leszek képes. A napokban vettem észre, hogy ha visszagondolok, már csak szép emlékek vannak és a szülésről csak az jut eszembe, hogy a legmeghatározóbb élmény volt a házasságomra nézve is. Ez az élmény csak a miénk és örökre összeköt minket, mert együtt csináltuk végig 🙂 A szoptatás igazán bensőséges élmény. Maga a tápláláson kívül egy lelki kapcsolat a baba és az anya között. Nálunk sajnos már szinte csak a nyugtatásra szolgál, mert nagyon kevés tejem van, de a kislányom arca kisimul átszellemül a tekintete és melegséggel tölt el a látvány. Szóval már ezért is érdemes próbálkozni. A fizikai táplálékot lehet pótolni a kitűnő tápszerekkel, ezért nem kell depizni ha kevés a tej. Az a kis szopizás meg kényezteti a baba és a mama lelkét és ez a lényeg !!!

  • L.Eniko szerint:

    Eszterhez hasonloan en is csaszarral szuletem, bar idore es tervezve, mert keresztben fekudt a baba Hogy ne csak a mo-i eu rendszer szidodjon, hozzateszem, hogy egy hollandiai korhazban tortent. Sokat segitettek a szoptatasban, aztan szoptatasi tanacsadot is hivtunk, de csak joval kesobb jottem ra, hogy egyikuk se mondta, ami a gond volt (vajon mert nem tudtak?? vagy nem ertem na…): a baba nem volt jol mellre helyezve, es nem tudott szopni abban a pozicioban. 6 hetig sirtunk, kinlodtunk, szenvedtunk, de akkor mar nem birtam tovabb. Kozben renduletlenul fejtem, es az elso hetet leszamitva, amikor meg nem volt eleg tejem es muszaj volt tapszerrel potolni, utana mar csak anyatejet kapott, az elejen fecskendobol es kispoharbol, azutan pedig a Medela Calma cumijaval uvegbol. Talan valoban jo ez a cumi, mert tovabbra is szopizott mellbol is, es nem adtam fel, hogy vegul megtanulja, de 5 percnel tovabb nincs turelme hozza, ez pedig messze nem eleg a jollakashoz, igy 6 het utan mar foleg cumibol kapta a tejet, napi ketszer tettem mellre, hogy hatha megis sikerul ravenni, hogy szopjon tobbet. Aztan borfertozes lett a mellbimboimra, amit eszrevettem mielott o elkapta volna, de abba kellett hagyjuk a szopizast teljesen… 3 es fel honapos most, en tovabb fejek, es most mar nem napi 8x, csak napi 3x. Egyelore eleg a mennyiseg, neha meg fagyasztok is egy-egy adagot, es mar van egy kis tartalek, hogy ha kezd apadni a tejem legyen mibol potolni meg egy darabig. Nem mindig megy ez problemamentesen, mert egyik nap 900 millit fejek, masik nap csak 750-et, es olyankor kezdek aggodni, hogy maris kevesebb tejem kezd lenni, pedig meg csak 3 honapos, raadasul csaszaros, s mind igy. Szinte emberfeletti ero es kitartas kell ehhez neha, mert mar biza sokszor megfordult a fejemben, hogy megis hallgatok “mindenkire”, es abbahagyom a fejest, inkabb alszom egy jot vegre, de aztan ranezek es megis tovabb folytatom. Nagyon keves infot, bejegyzest talaltam erre vonatkozoan, hogy milyen amikor valaki csak fej es nem szoptat, de ezt honapokon keresztul probalja csinalni. Ezert hihetetlenul orulok Eszter bejegyzesenek, koszikoszikoszi 🙂 Jo tudni, hogy nem vagyok egyedul! De hatha meg vannak masok is hasonloan ehezve arra, hogy halljak mas anyukak hogy csinaljak, leirom a mi napirendunket. Most mar kialakult egy rendszer. Reggel fejek az elso etetes utan, 7-8 korul, kozben reggelizek es magam melle fektetem, mert ilyenkor nagyon jokat tudunk beszelgetni 🙂 Ilyenkor van a legtobb tejem altalaban, mert hosszabb ido telik el az elozo fejes ota, mar egy honapja nem fejek ejjel, egyszercsak elfogyott az energiam az ejszakai fejeshez, ket etetessel tetezve, gondoltam lesz, ami lesz, muszaj tobbet aludjak es abbahagytam…. Aztan 3 korul fejek ismet, majd este 10-11-kor. Nem tudok pontos idopontokhoz ragaszkodni, mert a baba fontosabb, elobb o eszik, aztan jatszunk, aztan fejek. Igyekszem ugy idoziteni, hogy akkor fejjek delutan, amikor alszik. Hatalmas szerencsenk van azt hiszem, mert harom hettel ezelott egyszercsak elkezdte ataludni az ejszakat. Neha felsir (tobbnyire a regi etetesi idopontok kornyeken), de egy kis simogatassal visszaalszik, es neha elofordul, hogy egyszer meg enni ker, de nem eszik mar sokat, hamar vissza tudom fektetni. Nagyon remelem, hogy igy is marad! 🙂
    Jo hosszura sikeredett…. Ha valakinek meg van ilyen tapasztalata, szivesen olvasnek rola…
    Es hatalmas koszonet Enikonek!!!! imadom olvasni, a legjobb bongesznivalo oldal fejes kozben 🙂

  • Dr. Jurás Enikő szerint:

    Köszönöm Enikő, hogy megosztottad ezt velünk, tudom mennyire kimerítő a fejés, de kitartás, megéri. Valószínűleg nem fog olyan sokáig kitartani, de ha már kevés is lesz, akkoris sokat jelent. A nehézségekből lehet a legnagyobb magasságokba eljutni, egyszer még hálás és büszke leszel, hogy ezt megharcoltad addig, ameddig bírtad, úgy, ahogy erődből telt. Sokat ölelgesd, etetésnél is, akkor majdnem olyan. Kitartás!

  • L.Eniko szerint:

    Elszoltam magam… Azota mar haromszor eszunk ejjel, nappal is hatszor, lassan mar allva is tudok aludni es faradtabb vagyok, mint valaha… Erre (vagy reszben emiatt?) jon, hogy egyre kevesebbet tudok fejni, mar elkezdtuk olvasztgatni az aranytartalekokat… Holland szokas szerint visszamentem dolgozni a szulesi szabadsag utan, ami itt 16 het es a kiirt szulesi idatum elott max 3 hettel ki kell venni. Igaz en csak 3 hetre mentem vissza, utana ujra itthon leszek a babaval egy darabig, de talan ez okozta, hogy nyugos es rosszalvo lett 🙁 Vajon mennyi idobe fog telni, hogy “helyrejojjon”?…

  • L.Eniko szerint:

    Nagyon koszonom a biztato szavakat, most kulonosen jol jon, naponta tobbszor elolvasom mas, inspiralo bejegyzesekkel egyutt 🙂

  • Dr. Jurás Enikő szerint:

    Kedves Enikő!
    A baba szempontjából ez egy nagyon rossz időszak, mármint hogy pont most nincs napközben otthon az anyukája, nem túl szerencsés, bármilyen negatív változás maximálisan érthető. Tudom, vannak dolgok melyre az embernek kevés ráhatása van. A “helyrejövés” a babáknál értelmezhetetlen, ui. folyamatosan okosodnak, napról-napra, ezért mindig újabb és újabb problémák lépnek fel, soha nem lesz semmi ugyanolyan, mint volt. Vannak területek melyek “könnyebbek” lesznek és vannak melyek “nehezebbek”. Úgyhogy az első két évben nem nagyon lehet hátradőlni, mindig akad valami aktuális nehézség. Van egy cikk erről a 4 hónapos “elromlásról” : http://www.dokimami.hu/2010/08/29/segitseg-elromlott-a-kisbabam-nem-akar-elaludni-ejszaka-ujra-felkel-es-egy-percig-sincs-el-egyedul/.
    Továbbra is kitartást és lelkierőt kívánok ebben a nem könnyű időszakban!

  • L.Eniko szerint:

    Igen, en is rajottem, mennyire rossz otlet volt akarcsak erre a 3 hetre is visszamenni… Az elso heten apukaval volt itthon, az meg viszonylag jol ment, de aztan egyre jobban kezdett elojonni az anyahiany. Most 4 napot itthon voltam, es ma nagyon jo baba volt. Meg 4 nap es vege… El nem tudom kepzelni vagy inkabb meg nem tudom erteni a holland anyukak hogy kepesek visszamenni dolgozni es bolcsibe vinni az alig 3 honapos babajukat, akar felnormaval is… marpedig a zome visszamegy, es tobbnyire szinte annyit kolt bolcsire vagy bebiszitterre, amennyit keres.
    Koszonom a segitseget es biztatast, igyekszem nagyon 🙂

  • Nagy Nóra szerint:

    leírom a tapasztalatomat, nehogy más is így járjon:

    Szülés előtt olvastam mindenhol az igény szerinti szoptatásról, úgy gondoltam, én is így fogom. A kórházban minden jól indult, szép volt a szülés, rögtön mellre tették, az első napok is jól indultak, 2900-al született, 2700 volt, amikor hazajöttünk, aznap este eljött a gyerekorvos, ellátott minden hasznos tanáccsal, 3 óránként kell szoptatni, mert különben összekeveredik a friss és a félig emésztett tej a gyomrában, és hasfájós lesz, max 20 percig, mert különben kisebesedik a mellbimbó, váltott mellből szoptassam, hogy közben tudjon pihenni a másik, ha közben éhes cukros garzonteát kell neki adni, és hagyni sírni…. Mivel egy ismerősnek az akkor 3 hónapos kislánya, aki igény szerint szopott, nagyon hasfájós volt, összeraktam a képet, és megfogadtam az orvos tanácsát, 3 óránként, 20 percig, váltott mellből. Anyósom is támogatott az ötletben, más meg nem volt a környéken (anyukám már meghalt). Éhes lett, persze, adtam neki cukros vizet, azért annyira barbár nem vagyok, hogy garzon teát adtam volna. közben mértük, szopizás előtt, után, 20-30 volt egyszerre. 2 nap után megkérdeztem az orvost, jó-e ez így, mondta, hogy kevés, tápszer kell. Már nem emlékszem, először mennyit kellett adni, talán 40-50et 3 óránként, aztán ment felfelé, 60-80ig, aztán 4-5 hét után már ritkult, éjszaka már nem kellett, de akkor már 80-100 egyszerre. Szoptatni továbbra is folytattam, és a tápszert egy házi-szoptanítszerkezettel adtam, befőttes üveg + etetőszonda, mert azért szerencsére olvastam okos helyeken is, és azt írták, hogy így is serkentjük a tejtermelést, és nem szokik le a ciciről. Közben ittam a szoptatós teát ezerrel, de csak rövid ideig szoptattam, max 10-15 percig, hogy a 20 percbe még beleférjen a mérés és a tápszer adása is. Mert szigorúan be akartam tartani az orvos utasítását. Mostmár csak szörnyűlködöm rajta, hogy lehettem ilyen buta! Többször konzultáltam telefonon egy tápszercég szoptatási tanácsadójával, aki azzal biztatott, hogy a szoptanít jó döntés volt, bízzunk benne, hogy lesz több tej, szoptassam 2-2,5 óránként. De azt nem mondta, hogy a tápszert hogy ritkítsam, én meg be akartam tartani az eredeti szabályt, így nem mertem gyakrabban szoptatni. 6-7 hetes volt, amikor kezdtem megfigyelni a folyamatot: miért is döntök úgy az egyes etetésekkor, hogy mostmár eleget szopizott és jöhet a tápszer? kb azért, mert túl sok idő telt el (10-15 perc), de nem mert elfogyott a tej, vagy jóllakott a baba. Ez nagy felfedezés volt, tovább olvastam, kerestem, rátaláltam a szoptatási tanácsadók listájára, a könyékünkön is van, elhívtam, eljött, bátorítot, segített, mondta, hogy a hiba nem a mi készülékünkben van, a baba jól tud szopizni, lenne is mit, a módszert rontottam el, de még nincs veszve semmi, gyakran kell szoptatni, ne nézzem az órát, ne mérjem, csak 2-3 naponta. Utána nem tudom, mi alapján adtam tápszert, de ahogy előtte napi 6-7 szer 120-at, a szoptatási tanácsadó látogatásának napján már csak 450et, aztán következő naptól 400-360-at. Közben lecsökkent egészen 300ig is, de az kevés volt, most 360, és nekem nagy győzelem, de sok kín után jutottam idáig.

  • Dr. Jurás Enikő szerint:

    Kedves Nóra, sajnálom, hogy hallgattál a tanácsra, van, akinek az újszülött 4 óránkénti szoptatását javasolták, nem tudom, hogyan fordulhatnak elő még mindig efféle tanácsok.

  • kispucc szerint:

    Szia Dokimami,

    egy érdekes jelenséggel kapcsolatban írok Neked ide. Most 12 hónapos a kislányom, a 8. hónapig szoptattam, ugyanis akkor lettem terhes a második babánkkal és elapadt a tejem. Meglepően gyorsan le tudtuk szokatni a cicizésről a picikét, 1-2 nap volt mindössze. Ez azért volt meglepő, mert még 8 hónaposan is képes volt akár 2 óránként cicit kérni, egész nap rajtam csüngött. 🙂 Na de ez a szép és meghitt időszak lezárult zökkenőmentesen. Most viszont, kb egy hónapja, minden egyes altatásnál valósággal falja a szabad bőrfelületeimet. Leginkább a mellkasomat, amennyi éppen kint van a ruhából, nyalja, szopó mozdulatokat csinál a szájacskájával. Eleinte nagyon édesnek találtam, de egyre nagyobb méreteket ölt már ez a visszaszokás-féleség. Már régen el tudna aludni, de még ébren tartja a nyalogatás, szopogatás. ÁLtalában egy egész órába telik, mire el tud aludni. Zárójelben meg folyik rajtam a nyál. Egyébként úgy altatom, hogy az ágyban egymás mellett fekszünk, babatejet vagy langyos cukormentes teát iszik cumisüvegből, énekelek neki és simogatom. Az éhséget/szomjúságot kizárom, mivel képes több mint 500 ml (két cumisüvegnyi) teát/tejet elfogyasztani, ráadásul vacsora után. Szépen fejlődik, minden rendben van vele. Nem értem miért csinálja ezt… Egyre terhesebb nekem ez az új szokása. Már nap közben is, nyilvános helyen is megnyalogatja a cicimhez közel eső részeket. Arról nem is beszélve, hogy mennyire elhúzódik így az alvása. Van valami ötleted esetleg, hogy mi lehet ennek az oka?

    Köszi 🙂
    kispucc

  • Dr. Jurás Enikő szerint:

    Kedves Kispucc!
    Hallottam már erről a jelenségről, én nem vagyok pszichológus, ezért elméleti fejtegetésbe nem tudnék bocsátkozni. A megoldást sajnos nem tudom. Amivel én első körben próbálkoznék: hagynám egy ideig, aztán kitalálnék valamilyen pótcselekvést helyette…azaz nem hagynám, adnék neki egy rágókát, vagy valami tevékenységet kitalálnék, amivel el lehet terelni-ezt a reakciók hozzák, azaz akkor kell kitalálni-ha ez sikerülne, akkor hosszú távon lehetne egyre rövidíteni a nyalogatást…ha kell akkor a nyalogatás idő letelte után felvennék egy pulcsit, vagy magamra terítenék valamit, vagy ülve simogatnám tovább. Azaz én hagynám, de csak egy ideig, és utána megmondanám, hogy vége…és helyette kap valami jót, pl. az enyémek szeretik, ha mákostésztát gyúrok belőlük…nem tudom mi működhetne a kislányodnál.
    Minden jót kívánok nektek!

  • Borcsa szerint:

    Szia Dokimami,

    nekem az a gondom, hogy folyamatosan fogy a tejem. Császárral szültem két hete, a második napon tettük mellre a kisfiamat, és el is indult valamicske, de nem sok. a kórházban ezért pótlást kapott, azóta meg szenvedés van…
    Elég nagy baba, ezért sokat alszik, de amikor igényli, mellen van (napközben kb 3, éjjel 4-5 óránként), mindkét mellből szoptatok minden alkalommal (egy nem is volna neki szegényemnek elég), próbálok fejni (siralmas eredménnyel, ma pl mindkét mellemből összesen a nap folyamán 35 milit tudtam kinyerni…), szedek motherlove bogyókat, malátasört iszom, tornáztatom a melleimet, masszírozgatom, de a helyzet nem javul.
    Mit tudok még tenni?
    Már amiatt szörnyen érzem magam, hogy végül császár lett (sürgősségi volt, nem erre készültem, csináltam mindent a szép szülés érdekében, jógát, intimtornát, gátmasszázst, homeopátiát, málnalevélteát, stb), de ez a szoptatás téma most még jobban bezavar.Folyton méregetem a babámat, figyelem ezerrel, hogy hogy alakul a kedve, az alvásigénye, és közben félek, hogy nem elég neki, amit adni tudok. 🙁
    Kérlek, ha van ötleted, adj tanácsot, mitévő legyek!
    köszönöm előre is,
    Borcsa

  • Dr. Jurás Enikő szerint:

    Kedves Borcsa!

    Együttérzek veled a császár miatt, tudom, hogy még sok idő kell, hogy feldolgozd, de most mégis az lenne a legjobb, ha nem marcangolnád miatta magad. Amit tudtál megtettél a természetes szülésért, nem jött össze, szerencsére mind a ketten életben vagytok és ez a legfontosabb. A bogyóknak, teáknak, tornáknak…nem szabad túlzott jelentőséget tulajdonítani, ami pénzbe kerül annak igen jó a marketingje és el van túlozva a hatása, az igazán fontos dolgok nem szoktak pénzbe kerülni, azokra kell alapozni, a többi csak hab a tortán. A szoptatásnál véleményem szerint az alábbiak a legfontosabbak: igyál szopi előtt, közben, természetesen nyugodtan hagyatkozhatsz az érzéseidre, azaz: ha szomjas vagy, igyál. Ne görcsölj rá a témára, engedd el, nem kell félni a tápszertől…ezzel nem azt akarom mondani, hogy ne tégy meg mindent a szoptatásért, hanem az lenne a lényeg, hogy ne szorongj, mert az apaszt. Minél többet legyen cicin, szívja ki a végét, akár gyakrabban is szoptathatod, a fejéssel ebben az esetben nem érdemes vacakolni, ha a baba van cicin az sokkal többet ér, mint a fejés. Figyelj arra, hogy alaposan, jól kapja be a mellbimbót, akár megkérheted a védőnőt, hogy ellenőrizze le jó-e a technikád, vagy egy szoptatási tanácsadót. Nem írtad mennyit pisil, hogyan alakul a súlya. Ha pisil eleget, gyarapszik, nem ordít egész nap, akkor szükségtelen állandóan méregetni, elegendő naponta egyszer. Az elején mindenki bizonytalan, hiszen nem kis felelősség egy újszülött, sok a probléma, minden új, kell még néhány hét, hogy belerázódjatok. Sok-sok kitatást kívánok! Ha van még kérdésed szívesen válaszolok, írhatsz az info@dokimami.hu-ra is.

  • dr. Nguyen Ng. Anh szerint:

    Kedves Enikő
    Olvasom az oldaladat és nagyon valósághű.
    Most 13 hónapos múlt a babám, 10kg, iddáig még szopik igény szerint, nehezen idult be nekem is a tejtermelés, korábban is született. Lassan szeretnék újból munkába állni, ill. részmunkaidőben, ezért szeretnék a délelötti és a kora délutáni szopit kiváltani tápszerrel, csak nem tudom mennyi az a tejmennyiség amit ilyenkor adni lehet. Napi rendje ált. 6/7h körül szopi, 8h v. 8h30: reggeli ( tészta félék/ kenyér), 10h körül próbálkozom kb. 130-150ml tápszer, 10h30/11h: szopi- alvás, 13/13h30 ebéd ( puhára fött rizs, húsi, zöldség kevés levessel), 15h30/16h joghurt,  van hogy 18 körül kis 30p-es szopival alvás, 18h30/19h vacsi ( mint az ebéd), 21h körül alvás. 
    Másik kérdésem, hogy utóbbi napokban ha eszik akkor mindig a szájában tartja a falatot és nagy nehezen nyeli le. Kicsit gyorsabban eszik ha leteszem és a lakásban körbe megy és vmivel foglakozik (ez 1-2- szer történt meg a nagyszülőknél mert nem volt megfelelő ülőhely számára). Iddáig próbáltam pár falatokat elérakni, hogy magától is egyen, közben etetem, az elején örült neki de most idegen hagyja. Kb. 30p alatt csak tervezett adagnak 1/3-t fogyasztja, amit iddáig legalább 2/3-t megeszi. 6 foga van, szépen eszi a darabosat, de a főételeit még inkább félig pépesen adom. Ahányszor rosszabbul eszik akkor megint idegeskedem, hogy így nem lesz elég a bevitele ( részben a családtagok folyamatos megjegyzései miatt stresszelek). Vas hiányost állapították meg 12hónaposan, pótlása jelenleg is megy.

    Köszönöm előre is válaszodat.
    Üdv. Ng. Anh

  • Dr. Jurás Enikő szerint:

    Kedves dr. Nguyen Ng. Anh!
    Tudom milyen ilyesztően keveset esznek egy éves kor után a picurok. Ekkor még az én zabagép fiam is csak csipegetett, a kislányomnál pedig még egy veréb is többet evett. (írtam erről, ha van kedved olvasd el: http://www.dokimami.hu/2009/08/23/nem-eszik-nem-hizik-a-gyerek-2-trukk-ez-nem-szakcikk-anyacikk/). A tápszerekre rá szokták írni, hogy milyen idős gyereknek mennyi javasolt, ezt a dobozán meg tudod nézni, kérdés, hogy megissza-e. Nem írtad az étrendetekben a gyümölcsöt, de gondolom csak kifelejtetted. Sajnos a vashiány étvágytalansággal is jár, ahogy ez rendeződik, hátha az étvágya is kicsit javulni fog. De mondom, ebben az életszakaszban egyébként is sokkal kevesebbet esznek. Minden jót kívánok nektek!

  • Dóri-Wolf Anikó szerint:

    Kedves Enikő!
    Nagyon boldog vagyok,hogy rátaláltam erre az oldalra. Az én gondom a következő. Kislányom 3hetes és minden szoptatásnál igényli mind a két cicit. Próbáltam,hogy csak az egyikből szoptatom,hogy szopizza ki a végét is,de nem akarja,csak cuppog rajta,és ha le akarom rakni,akkor sír,mert még éhes. Próbáltam ilyenkor ugyan arra vissza rakni,de két-hármat nyel és abba hagyja. Ezt eljátszuk párszor és a vége az,hogy oda adom neki a másikat,amiből van amikor egész sokat,van amikor éppen hogy szopizik. Mértem párszor és 90-100-at eszik egy evésre,bár azért volt,hogy csak 60ml-t evett. Jól gyarapszik,heti 20dkg-mot,a kakis-pisis pelusok is megfelelőek. Egyedül az aggaszt,hogy két ciciből szopizik,hogy ez hosszú távon hogyan fog hatni a tejmennyiségemre? Lesz így elegendő tejem? Főleg ha már többet fog igényelni?
    Válaszodat előre is köszönöm!
    Anikó

  • Dr. Jurás Enikő szerint:

    Kedves Anikó!
    Minden lehetséges és annak az ellenkezője is. Jóslásokba nem tudok bocsátkozni, annyi bizonyos, hogy az ikresek közül vannak olyanok, akik tudják mindkét babájukat szoptatni, és ők minden alkalommal mindkét cicit odaadják. A cicik csodálatos dolgokra képesek, alkalmazkodó képesek. Amíg a baba szépen gyarapodik, pisil-kakál, addig nem kell aggódni. Talán a szoptatás technikán lehet idővel csiszolni, esetleg több szoptatás pózot kipróbálni, szükség esetén szopi közben is büfiztetni…, ezekkel lehet a hatékonyságot növelni.
    Minden jót kívánok!

  • Kovács Erika szerint:

    Kedves Enikő,

    Nagyon sokat segített az oldalad nemcsak a kezdetek idején, hanem még ma is gyakran itt keresek először választ a kérdéseimre.
    🙂

    Írtad ebben a cikkben hogy a szoptatás abbahagyása után akár még egy évig is csöpöghet tej a mellekből nyomásra.
    Én abbahgytam a szoptatást már 4 hónapja, azaz magától elapadt, 5 ml-eket tudtam csak lefejni összesen. Gondoltam nem bajlódok vele, azt a pár cseppet pumpálni. És nem fejtem. Már vagy 3 hónapja. Mikor megnyomom tej jön belőle, azonban néhány napja észrevettem hogy az egyikből nem fehér, hanem sárgás és ragacsos, nyúlós tej jön. Ez normális?? Nem fáj amúgy. csak a szín/álag eltérést vettem észre. Mi lehet ez?

    Köszönöm előre is válaszod.
    Erika

  • Dokimami szerint:

    Kedves Erika!
    Látatlanban nem lehetséges korrekt választ adni, mégis úgy gondolom emiatt nem kell aggódni, besűrüsödött, lassan majd ez is elmarad.
    Minden jót kívánok!

  • Dudas Evi szerint:

    Kedves Eniko!

    Nem latok ujabb hozzaszolast, megis irok,hatha kapok valaszt, mert olyan jo a fenti irasaidat olvasni, imadom oket, sokat segitenek, koszonom!
    Kislanyom 13 honapos, szepen fejlodik, 10kilo, mar egyedul megy. 10honapos koraig semmit nem fogadott el cicin kivul, azota is csak picit javult a helyzet. A nappali cicizest sikerult kivaltanom par napja,rizstejet iszik helyette, viszont enni meg mindig alig eszik es ezert ejjel 2orankent ebred es szopik is rendesen, nem csak megnyugtatasert keri a cicit.
    6-7kor cicizik, utana delig enni semmit nem fogad el ( gyumolcsbol sajtolassal kinyert baracklevet iszik fel decit kb) , del korul eszik par karika repat, vagy kis cukkinit, sajtos-paradicsomos tesztat , de semmi husi vagy fozelek. Pepeset egyaltalan nem fogad el, darabosat is csak ha maga teszi a szajaba. Mindig egyutt etkezunk, semmit nem eroltetunk neki,hagyom jatszani, ismerkedni is az etellel. Ebed utan alszik 1 orat-cicin alszik el, kozben ugye jollakik. Aztan delutan 2 es este 6 kozott 2 deci rizstejet fogyaszt el,meg nehany szem kolesgolyot, 7korul vacsizunk, ekkor eszik a legtobbet,fel szelet vajas-sajtos-avokados kenyer, tejfollel, ilyesmiket eszik, meg kis banan. 9korul elalszik szopizas kozben es onnantol 2-3orankent ebred es szopik…Elenk,ugyes kislany, nem tunik ehesnek , mindig tele van a pelus pisivel, szeklete mar ritkabban van, 3-4naponta 1szer. Szeretnenk kistesot nagyon, nem tudom,h bele merjunk e vagni vagy akkor leromlik majd a tej minosege/mennyisege es artok vele a kislanyomnak? Nem szeretnek traumat okozni a gyors levalasztassal es szeretnenk tovabbra mindent az O igenyeihez igazitani , de jo lenne ha elkezdene enni vegre es picit tobbet tudnank aludni. Ha megfoganna a kisteso,szoptatni tovabbra is szeretnem ,amig igenyli, 2 eves koraig minimum. Vervetelre nem szivesen vinnem, ezert szeretnem megtudni,hogy valoszinusitheto a vashiany mar ennyi idos korban,ha meg csak szinte anyatejen el ? Tudnal esetleg valamit javasolni hogy mit csinaljak maskepp? Barmilyen tanacsot szivesen fogadok!
    Azoknak akik most kezdtek el szoptatni, azt tanacsolom,hogy ne meregessenek, fejessel nekem is siralmasan keves gyult ossze az elejen,megis mindig volt tejem,mert igeny szerint szoptattam. Tenyleg a nyugalom a legfontosabb es az allando mellreteves, foleg az elejen, meg ha nagyon faj is! Kitartas mindenkinek!
    Koszonom elore is a valaszt!

  • Dokimami szerint:

    Kedves Évi!
    Egy laborvizsgálatra mindenképp el kellene vinni, ebben a korban már nagyon nagy a valószínűsége, hogy hiányállapot lép fel ily mértékben anyatejre épülő táplálkozás mellett, könnyen lehet, hogy épp emiatt nincs étvágya. Jó lenne konzultánod a gyerekorvosotokkal ez ügyben, nehogy nagyobb baj legyen. Ne félj a vérvételtől, ugyan nem tudom merre laktok, milyen szokások vannak, egy ujjbegy szúrással egy pillanat alatt túl lehet lenni a dolgon, néhány perc sírás max. Írtam a vashiányról korábban: http://www.dokimami.hu/2010/03/04/csecsemogondozas-tanfolyam-38-resz-vashianyos-csecsemok-es-a-hozzataplalas/.Azt is jó lenne elérni, hogy naponta legyen széklete. Mindenképpen beszélj a gyerekorvossal, védőnővel. Legközelebb légyszi az e-mail címemre írj, mert azt sokkal gyakrabban nézem, mint a blogot. Kívánom a legjobbakat!
    Üdv, Dokimmai

  • egy anyuka szerint:

    Nagyon köszönöm!!!! A kislányom 3 hónapos és kezdetektől nagyon nehezen ment a szoptatás, nem volt elég a tej, hiába próbáltam ki minden tippet, amit hallottam/olvastam. A mennyiség mostanra annyira kevésre csökkent és a kislányom is láthatóan annyira szenved attól, hogy gyengén jön, hogy úgy döntöttem, hogy abbahagyom a szoptatást. Nagyon köszönöm az itt olvasottakat, mert megnyugtatták kicsit a lelkemet és oldották a sok negatív kudarc-érzetet.

Vélemény, hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Mit csinálok most?

Most ezt olvasod Szoptatás kezdet és vég: kb. erre számíthatsz at Dokimami.

meta