EGY EMLÉKEZETES ÉBREDÉS

február 2nd, 2011 § 0 comments

 Újra sztori szerda. Te is küldhetsz történetet, ha van kedved. A mai aranyos történetet újra “Flóraanyu”-nak köszönhetjük (Varga-Horváth Adrienn). íme:

3-4 hónapos lehetett a babánk, amikor még mindig nagyon zaklatottan teltek az éjszakáink. Voltak időszakok, amikor a tízperces szundikálásokat is beszámítva összesen 4-5 órát sikerült aludnom egy éjszaka, az este kilenctől reggel hétig terjedő időszakban. Történt egyszer, hogy a ki tudja, hányadik etetés után, fél négykor egy órán át próbáltam visszaaltatni tartósan ellenálló babánkat, és amikor azt hittem, hogy végre elaludt, öt órakor újra babasírásra riadtam pár perces alvás után.
Párom ezt az éjszakát nagyrészt alvással töltötte, mert próbáltam zárt ajtók mögött tartani éjszakai küzdelmeinket Flórával. De ő is érzékelhette, hogy kritikus a helyzet, mert félkómás állapotban öt órakor annyit sikerült mondanom, hogy „Betelt a bérletem!” és aludtam tovább. Ezt máig sem tudom, hogy értettem, de annyit még felfogtam, hogy férjem azonnal realizálta, hogy kritikus a helyzet, felkelt az ágyból és némi ágynemű kíséretében áthurcolkodott Flórához.
A következő emlékképem hét órára tehető, amikor hosszú idő óta először magamtól ébredtem fel, miután sikerült két órát egyhuzamban végigaludnom.
A család utólagos elbeszélése szerint ennél jobban nem is időzíthettem volna a felkelésem, bár az előzményekről mit sem sejtettem.
Történt ugyanis, hogy Flóra szobájában békésen szendergett a baba és apukája, mikor nagyobbik gyermekünk reggel hét óra tájt fojtott hangon, szolidan rákezdte az ágyában szokásos reggeli mondókáját: „Felébredtem, kérek kakaót!” Ő ugyanis akkoriban minden reggel, amíg erre a bűvös mondatra választ nem kapott valamelyikünktől, addig kitartóan feküdt az ágyában és ismételgette egyre hangosabban a kérését.
Apukája félálomban azonnal fel is mérte a helyzetet, azt viszont elfelejtette, hogy ezúttal a babaszobában alszik. Ezért amikor jó hangosan átszólt Virágnak, hogy mindjárt jön, csak ne ébressze fel Flórát, kisbabánk természetesen keservesen felsírt az ágyában, ezúttal az őt oly gondosan elaltató apukája által felkiabálva.
Én arra a csendéletre ténferegtem ki a hálószobánkból, ahogy Flóra piros szemekkel apukája kezében hunyorog, Virág mellettük pizsamában toporog, s mindezt még megfejelte párom kétségbeesett ábrázata.
Apamentő belépőmet jobb időpontra nem is időzíthettem volna: megetettem Flórát, kárpótlásul, ha már felébresztettük. Eközben Virág megkapta hőn áhított kakaóját az apukájától, aki a nagy ijedtségre megjutalmazta magát reggeli kávéjával.

Tagged

Vélemény, hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Mit csinálok most?

Most ezt olvasod EGY EMLÉKEZETES ÉBREDÉS at Dokimami.

meta