Két gyerek altatása

január 28th, 2011 § 5 hozzászólás

Ha röviden akarnám összefoglalni milyen két gyerek altatása, annyit mondanék, hogy sokszor szívás. De ha szebben akarom kifejezni magam, akkor inkább azt mondanám, hogy kihívás. Igazi anyai kihívás. Mivel nem adtam be Pannám oviba és a két gyereket egy szobában altatom, ezért van benne tapasztalatom bőven, vannak jobb és vannak nehezebb időszakok. Mindig az aktuális helyzethez próbáltam igazodni, ezért sokféle képpen aludtunk. Most megpróbálom leírni azokat, amelyek az én gyerekeimnél beváltak. Persze tudom, minden gyerek más, éppen más korszakát éli és nekünk, anyáknak is más a tűrésköszübünk, lehet, hogy nem fogsz tudni hasznosítani semmit ezek közül. Ezért, ha valakinek van valami jó tippje, kérem írja meg, hátha segít valakinek. Na, vágjunk bele:

  1. Nekem az jött be legjobban, amikor egyszerre altattam a két gyereket. Vannak időszakok, amikor ez összejött és volt amikor nem, de törekedtem rá, próbáltam amennyire lehet trükközni az időpontokkal.
  2. Ha nyűgösek voltak, vagy jó idő volt, vagy úgy jött ki a lépés, akkor a kicsi délelőtti vagy késő délutáni alvását összekapcsoltuk a sétával. Ez nagyon bevált, ezt szerettem. De a séta akkor is mindig bejött, ha egyszerre kezdtek nyűgösködni otthon, ilyenkor ha tehettem fogtuk magunkat és mentünk is ki a levegőre, játszótérre.
  3. A fő problémát az jelentette, hogy a nagynak mindig akkor van valami fontos közlendője, amikor a kicsi elalvásának kb. egy perc híjja van és mindig felébresztette egy időben. Én pedig kezdhettem előlről a dolgot. Roppant idegesítő tud lenni, különösen, hogy a kicsi egy zabagép és jó súlyban volt/van. (a szókincse egy évesen ennyi: ANYA HAMM ADJAD, még a nemet se mondja, csak rázza a fejét). Ezért csak akkor altatom a kicsit, amikor már tényleg jó fáradt. Ha néhány perc altatás után nem mutatott hajlandóságot a pihenésre, akkor inkább vártam még negyed-fél órát és utána próbálkoztam. így viszonylag rövid idő alatt el lehetett altatni napközben, nem tartott a “szabvány szerinti” 20 percig.
  4. A nagynak próbáltam érdekességet adni addig, amíg a kicsit altatom. Szerencsére szeret rajzolni, ezzel sokszor nem volt gond. Persze a pisilni kell, szomjas vagyok, éhes vagyok, adj valami mást meguntam kivédhetetlenek. A dúdolás viszont sok helyzetet megmentett. Valamennyire elnyomja a nagy szövegelését és ha valamit kérdezett, vagy mondott, akkor elénekeltem neki a választ, így a kicsi nem zökkent ki az altatásból többnyire.
  5. A nagynak el kellett fogadnia, ha szoptatok, akkor szoptatok. Nem tudok menni. Ehhez mindig tartottam magam, megtanulta, kénytelen volt elfogadni. A nagynak meg kellett tanulnia, hogy először a kicsit altatom el és csak utána tudok vele foglalkozni. Sokat beszélgettünk az oviról, ahol a gyerekek maguknak alszanak el. A délutáni alváshoz nincs simogatás, vagy csak kevés, egy mese (anyafejéből, ezt szereti legjobban és ezt szoptatás közben is lehet) és éneklés van, nálunk. így egyszerre szépen elaludtak, kis átmeneti nehézségek voltak, de a nagy nagyon hamar felfogta, hogy ez van és délután szépen magának elaludt, miközben a kicsit is elaltattam.
  6. Ha nem egyszerre van az alvás idő és a nagynak kell aludni. Ez az elején nem volt nagy gond, amíg a kicsi ölbe baba volt, meg sokat aludt és általában egyszerre aludtak. Amióta már nagy munkában van, azóta igen nagy zajt tud csapni és ez nehezíti a nagy altatását. Viszont ekkora már megtanulta, hogy a délutáni alvás egyedül zajlik, ezért, ha tényleg álmos volt, akkor el tudott aludni úgy, hogy én a két szoba között ingázva énekeltem neki. Ha súlyossá vált a helyzet, akkor a kicsit inkább ölbe vettem és énekelgettem, sétálgattam vele, így a viszonylagos csendben a nagy el tudott aludni.
  7. Ami problémát kezdett jelenteni, hogy a nagy egyre jobban kitolta az esti alvás idejét, hiszen ilyenkor csak vele foglalkoztunk. Ez a végén már nagyon zavaróvá vált, reggel egyre tovább aludt és egyik délután nem tudtam elaltatni, fent maradt és nem volt nyűgös. Kiderült, hogy már nem mindig van szüksége a délutáni alvásra. Ha nem alszik délután, akkor este nagyon hamar le lehet fektetni és nagyon hamar el is alszik. Én híve vagyok a délutáni alvásnak, ezért erre nem nagyon akartam rászoktatni, különösen, hogy az oviba is aludni kell. De ha őszinte akarok lenni: emlékszem, hogy soha nem aludtam az oviban én sem. Szóval most a nagy attól függően hogy ítélem meg a fáradtsági szintjét vagy alszik délután vagy nem.
  8. A kicsi viszont egyre rosszabbul viseli, hogy neki aludni kell menni, amikor a nagy szuper dolgokkal játszik. De kis tiltakozás után hamar elalszik, mert csak olyankor altatom, amikor tényleg fáradt. És ebből nem engedek. Nem mehet vissza játszani, csak ezért, mert hisztivel próbálkozik, amikor tudom, hogy álmos. így hamar vége a kiabálásnak, tudja, hogy hiábavaló.
  9. A rosszabb időszakok egybeestek a testvér féltékenység fellángolásával, a mindenki anyát akarja időszakkal és ezek egybe estek a kicsi rémes éjszakáival. Amik után persze fáradtabb és ingerlékenyebb voltam. Ezen úgy segítettem, hogy anya-lánya programokat szerveztünk. Ha a kicsit megpusziltam, akkor mentem és a nagyot is. Próbáltam úgy szeretgetni a nagyot, mint a kicsit, hiszen tudtam, hogy arra vágyik, legszívesebben ő is kisbaba lenne, irigykedik a tesójára. A legrosszabb (egész nap anya ölébe lennék napokon) pedig a matracomat a nagy ágya mellé tettem és így aludtunk addig, amíg úgy éreztem szüksége van a közelségemre még éjszaka is, egyébként nem tartott sokáig ez az időszak, szerintem így nagyon hamar sikerült visszatöltni a szeretettankját.  
  10. A másik probléma, ha éjszaka felébresztik egymást. Ez egyébként ritkábban van, mint ahogy az ember gondolná. A nagy szépen alszik éjszaka, pedig a kicsi hangos és rosszalvó baba. Annyi változás történt, hogy a kicsi születése után, a nagy felkelt éjszaka is pisilni, szóval nálunk a szobatisztaságba pozitív változást hozott a kistesó. Néha előfordul, hogy a nagynak olyankor kell pisilnie éjszaka, amikor a kicsit szoptatom, vagy már majdnem visszaaludt volna, de így pont felébred. A szoptatásnál vagy megvárja a végét a nagy vagy behozza a bilit és abba pisil. Ha pedig felébreszti akkor fogjuk magunkat hárman és kimegyünk a wc-be, megpisiltetjük a nagyot, aztán lefekszünk és valamikor majd visszaalszik a kicsi, általában sokkal később, mint a nagy. Mivel együtt alszok vele, ezért nem annyira fárasztó, legalább fekhetek közben.

Sokszor úgy érzem, hogy egy bohózat az életünk, de még soha nem voltam ennyire kiegyensúlyozott és boldog. Pedig tudnék panaszkodni napestig és néha tényleg úgy érzem menten megüt a guta, de amúgymeg imádom őket és nem lehet betelni velük, olyan gyönyörűek. És mostmár azt is tudom, hogy 50% alvásidő csökkenéssel is életben lehet maradni és a kicsi úgy is el tud aludni, ha a nagy hiszti rohamot kap mellette.

Összefoglalva: amennyire lehet a következetesség, szokások két gyerek esetében is sokat segíthetnek. Nagyon fontos, hogy a nagy szeretettankja fel legyen töltve, sokat kell vele foglalkozni, szeretgetni. Ha pedig végképp nem boldogulsz délután, menjetek el autókázni, akkor tuti elalszanak, de ez csak a legeslegutolsóvészhelyzetre tartogatott forgatókönyved legyen.

Tagged

§ 5 Vélemény: Két gyerek altatása"

  • Betty szerint:

    Kedves Enikő!

    Nagyon örülök a tesós (két gyerek) cikkeknek. éppen a másodikat várjuk (15. hétben vagyunk), de már gyakran motoszkál a fejemben hátul, hogy lesz, milyen lesz két gyerkőccel. köszönöm, pozitív lökéseket adnak nekem ezek a cikkek (is!) tőled. nagyon köszönök minden megosztott segítségedet, gondolatodat.
    üdvözlettel: Betty

  • Nagyné Orsi szerint:

    Szia!
    Én is köszönöm az ötleteket!! Nálunk a kicsi 8 hónapos, a nagy 4 éves óvodás. Most itthon volt, mert sajnos beteg lett, ez persze alapjaiban felforgatta a “napi rutint” , már amennyire lehet annak nevezni. A kicsi születése óta nagyon rossz alvó. Napközben 30 perceket alszik, éjjel1-2 óránként ébred, és cicizéssel alszik vissza. A nagyfiam közöttünk alszik, mióta a tesó megszületett, és persze már előtte is megindult hajnalban az átvándorlás. Kicsit kezdek zombi lenni.
    Én abban kérném a segítséged, hogy a kicsi alvásában tudsz-e valami tanácsot adni, hogy legalább éjjel ne keljen fel ennyiszer. Továbbá felmerült bennünk, hogy ha a kisöcsi is nő még egy picit, aludhatnának egy ágyban / a gyerekszobában franciaágy matrac van a földre téve. / Erről mi a véleményed, mikor lenne jó elkezdeni a közös altatást, és hogyan.
    Köszönettel : Nagyné Orsi

  • Dr. Jurás Enikő szerint:

    Szia Orsi!
    Ha ilyen rosszul aszik a kicsi, én inkább ő vele aludnék és a nagyot magam mellett a közelben altatnám. Van, akinél bevált a két gyerek együttaltatása, de amíg nincsenek közel hasonló súlycsoportban, addig én egy kicsit aggódnék, nehogy ráfeküdjön a nagy, nehogy baj legyen…stb…A kicsihez: ne szoptasd meg minden órában éjszaka, csak pl. 3-4 óránként, de ezt te érzed jobban. Ha ébred, de szerinted nem éhes, nem fáj…nincs probléma, csak annyi hogy vissza kell aludni, akkor magad mellett simogathatod, a mellkasodra fektetheted…akkor nem kell vele járkálni…de elképzelhető, hogy egy hónap múlva magától is hosszabban fog aludni. 9 hónapos kor után változni szokott, javulni szokott az alvás, még a rossz alvók is hosszabb periódusokat szoktak aludni (sajna nem minendenki). De hátha nálatok is így lesz. Amíg rosszalvó a kicsi és cicizik, nem hiszem, hogy javítana az alvásán, ha a tesóval egy ágyban aludna. De ha nagyobb lesz, biztosan jó lesz nekik együttaludni. Hogy ez mit jelent a ti esetetekben, mármint a nagyobb lesz, azt nem tudom megmondani. 2 éves kor után el tudom képzelni, előtte figyelembe véve, hogy szopik és rosszalvó nem tartom valószínűnek, hogy beválna. De ha te is ott aludnál velük, akkor azt biztosan élveznék. Én úgy kezdeném el, hogy a délutáni altatásnál (ha a nagy is szokott) együttaltatnám őket, illetve pl. nyaralásnál, nagymamánál együttaludnának…aztán otthon is. De valószínűleg az élet hozza majd ezt magával és nem lehet előre jól kitalálni. Kitartás!

  • Csillogós szerint:

    ….mikor végre elalszanak egy őrültebb nap után, bármennyire fáradt (és ingerlékeny és nyűgös és…) vagyok, a nagy szuszogásban még settenkedve megvilágítom a gyönyörű alvó pofijukat kicsit a telefonnal, hogy aztán könnyes szemmel, csordultig telt szívvel essek be az álomvilágba…..

Vélemény, hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Mit csinálok most?

Most ezt olvasod Két gyerek altatása at Dokimami.

meta