Dokimami

A kisded egyre önálóbb, egyre nagyobb akarata van, egyre ügyesebb. Talán azt is mondhatjuk, hogy a 2 év, fordulópont. » Tovább olvasom… «

Ha röviden akarnám összefoglalni milyen két gyerek altatása, annyit mondanék, hogy sokszor szívás. De ha szebben akarom kifejezni magam, akkor inkább azt mondanám, hogy kihívás. Igazi anyai kihívás. Mivel nem adtam be Pannám oviba és a két gyereket egy szobában altatom, ezért van benne tapasztalatom bőven, vannak jobb és vannak nehezebb időszakok. Mindig az aktuális helyzethez próbáltam igazodni, ezért sokféle képpen aludtunk. Most megpróbálom leírni azokat, amelyek az én gyerekeimnél beváltak. Persze tudom, minden gyerek más, éppen más korszakát éli és nekünk, anyáknak is más a tűrésköszübünk, lehet, hogy nem fogsz tudni hasznosítani semmit ezek közül. Ezért, ha valakinek van valami jó tippje, kérem írja meg, hátha segít valakinek. Na, vágjunk bele: » Tovább olvasom… «

Újra indul a sztori szerda!!! Lehet történeteket küldeni, akinek kedve van. Egyrészt segíthetsz így másokon, másrészt segít az agybepunnyadáson is. Szóval, ha kedved van, bátran írd meg tanulságos történeteteket. Az újraindulást Varga-Horváth Adrienn, kétgyermekes harcedzett anyukának köszönhetjük, aki több kedves kis történettel lepte meg minap a postafiókomat. Erre a hétre ezt választottam. Mivel a mozgásfejlődésről van benne szó, ha van kedvetek olvassátok el az ehhez kapcsolódó régi cikkemet is: Mozgásfejlődés ellen való vétkek.

íme a történet:

Flóra nem az a kimondott játszószőnyeg-akrobata alkat. » Tovább olvasom… «

A baba egyre inkább kezd “kisgyerekes” lenni, egyre okosabb. Erőteljesebben hangot ad az akaratának, lassan itt a hiszti korszak, bár ez még semmi a későbbi hisztikhez képest. Kistesóknál már az irigység is felbukkanhat ilyen idősen. Első gyereknél ez jóval később, kb. másfél éves kor körül kezdődik. Vannak, akik már megteszik első önálló lépéseiket, vannak, akik még most állnak fel először. Nagyok az egyéni különbségek. Mivel egyre okosabb, egyre jobban el tudja magát foglalni. Ennek ellenére, nem feltétlenül lesz rád kevésbé szükség. Előfordulhat, hogy az új mozgásforma (pl. járás), nagyobb szabadságérzés, szorongással tölti el, a szeparációs szorongás fellángolhat, nem mehetsz nélküle sehova vagy percenként pusziért ölelésért megy hozzád.

Mit játsz 10-11 hónapos kis manóddal? » Tovább olvasom… «

Tegnap kaptam egy kedves levelet a fenti címmel, bearanyozta a vasárnap estémet, köszönöm:

Kedves Enikő!

 Veled ellentétben én szeretek írni. J

És a sztori-szerdáról már lecsúsztam ugyan, de úgy éreztem, a sok-sok okosnak hitt, de csalódással járó tanács után tőled végre hasznos információkat kapok. És ezt meg akartam köszönni.

Életünk eseményeit sokszor megörökítem egy-egy családi novella formájában, ebből aztán szívhez szóló ajándék kötetek szoktak kikerekedni családtagjaink számára.

A honlapoddal való megismerkedésem is egy ilyen novellába kívánkozott:

 Történt ugyanis, hogy nyolc év kihagyás után kistesó született nálunk, aki most már elmúlt hét hónapos. Szinte rögtön a pocakomban üdvözölhettem őt, ahogy elhatároztuk a párommal, hogy újból belevágunk a nagy kalandba.

De még ennyi kivárás után is felkészületlenül ért minket, amikor megérkezett közénk Flóra, mert az első hónapok bizony nagyon keservesen teltek. Pocakfájós, sokat síró babánk volt ő, mi pedig állandó kétségek között őrlődtünk, hogyan segíthetnénk. Közben nyolcéves, addig egyke nagylányunk is egyre erősebben harcolt a korábban csak felé irányuló szülői figyelemért.

Most már tudom, hogy sok probléma hátterében a bizonytalankodásunk állt, túl sokszor hallgattunk mindentudó nagyszülőkre; csalhatatlannak hitt, az interneten látszólag ingyen osztott, majd „ha teljeskörű megoldást akarsz és azt, hogy minden problémád azonnal megoldódjon, akkor már fizess is érte” csoda jótanácsokra. Persze eredménytelenül.

Szerencsére még mindig szoptatom Flórát, és ez sok nehéz helyzeten átsegített minket.

Viszont néhány hete már 1 – 1,5 órája ébredt éjszakánként és csak szopit akart, nappal pedig kizárólag kézben aludt el. Olyan kimerültek voltunk, hogy a férjem füldugóval, macskagyökér-altatóval aludt, én meg már nem mertem autót vezetni, mert egész nap csak szédelegtem. Ekkor rám találtak a „hathónaposan már át kellene aludnia az éjszakát” – rokoni intelmek, valamint a 2-3 napig hagyd sírni, a kiságyból vedd ki, tedd vissza; vagy szigorúan tilos kivenni, csak simogasd és vízzel itasd meg – jótanácsok. És ezt szajkózták a kisgyermekes barátok, valamint a szakkönyvek és az internet is.

Én pedig elhatároztam, hogy megcsináljuk! Ha másnak sikerült, nekünk miért ne menne. Persze napokig sírtam éjjel Flórával együtt, alig vártam, hogy legalább hajnal legyen, mert akkor már talán ér kivenni és megszoptatni, az talán már nem szabályszegés! J

Aztán amikor egy hét után sem történt semmi változás, maradtak az óránkénti-kétóránkénti ébredések, és szopi hiányában akár 2-3 órán át tartó éjszakai virrasztások, akkor a hetedik éjjelen hajnali két óra tájt fáradtságtól és álmosságtól alig látva rákerestem interneten „az éjszakai szoptatásról leszoktatás” címszóra, miközben kétpercenként mentem nyugtatni az akkor már újra egy órája bömbölő Flórát. És akkor bejött a www.dokimami.hu. Meg a bejegyzés, ahol leírtad, hogy tuti módszer márpedig nincs. Van számos lehetőség persze, de lehet, hogy nálunk egyik sem válik be. Főleg nem 2-3 nap alatt. Legalább hetek, hónapok hosszú türelme és fokozatossága kell hozzá. Különben meg nincs abban semmi rossz, ha szopik, rosszabb lenne, ha kétóránként pisilnem kéne kijárni.

Ezután még gyorsan elolvastam az ódát is, amit a szoptatáshoz írtál. Majd bementem Flórához, kivettem az ágyából és megszoptattam, ami elmondhatatlanul jólesett mindkettőnknek. Mikor visszamentem a szobánkba, a férjem félálomban hálásan rám nézett, és inkább mondta, mint kérdezte: „Megszoptattad?”. Aztán mindannyian nyugodt álomba szenderültünk.

Hát így nem szoktattuk le Flórát az éjszakai szoptatásról, aki azóta is fel-felsír álmában, de általában visszaalszik, és 3-4-5 órás periódusokban hagy minket kicsit többet pihenni. És így tanuljuk meg tőle mi, teljesítmény orientált felnőttek újra és újra, hogy az elfogadás sokszor nagyobb siker, mint a hőn áhítottnak hitt cél elérése!

Ha idáig jutottál, bizonyára végigolvastad, amit köszönök és minket is támogató munkádhoz kitartást kívánok:

Varga-Horváth Adrienn

Mikor gyanakodjunk arra, hogy itt többről van szó, mint bukás és gyakori éjszakai ébredések? A legtöbb anya az előbb említett két tünet okán gondol refluxra (hivatalosan GOR=gastro-oesophagealis reflux), hiszen ez ma már nagyon ismert, gyakran felbukkanó diagnózis. Igyekszem kis útmutatást adni ehhez, anélkül hogy elvesznék a nagy tudományosságba. Ezért e bejegyzésem közel sem lesz teljes és inkább csak azt a célt szolgálja, hogy megnyugodj, vagy orvoshoz menj, a többit hagyjuk meg a gastroenterológusoknak. » Tovább olvasom… «

Amíg az ember papíron tervezgeti a kisbabáját, sok-sok nevelési elv van már a tarsolyába és általában meggyőződése, hogy ismerősei, rokonai nem jól nevelik gyerekeiket. Amiket szoktam hallani: Én nem fogom az ágyamba szoktatni, nem kell átrendezni a lakást, majd megtanulja mi a rend, a járókába hamar be fogom szoktatni, max. egy éves koráig szoptatom, vagy éppen ellenkezőleg a maximális elkényeztetést tervezik. Mivel sokfélék vagyunk, sokféle családból jövünk, sokféle hatás ért minket, ezért ritkán van olyan, hogy két ember mindenről ugyanazt gondolja. Aztán jön a BUMM, a baba, a kisősember, aki vagy vadember, vagy angyalka, de egy biztos: NEM TUD MAGYARUL. A baba a sírással, panaszkodással, kiabálással, később mutogatással, hagsúlyokkal kommunikál, ezt egy-két hónap alatt a legtöbb anya megfejti, szerencsére nem annyira bonyolult, mint elsőre látszik. Ami viszont problémát szokott jelenteni, ha nézeteltérés van: HOGYAN VEGYEM RÁ A BABÁM VALAMIRE??? Két út lehetséges: az egyik az erőszak, a másik a kerülő út. Az alábbiakban néhány ötletet szeretnék adni, hogyan vedd rá a babádat, kisgyerekedet valamire, amit ő nem úgy gondolt. » Tovább olvasom… «

Nemrégiben Dr. Meskó Bertalannal beszélgettünk a személyreszabott orvoslásról, genetikáról. Roppant érdekes a téma, legalábbis nekem, ezért gondoltam meginterjúvolom Bercit, hogy Ti is tanulhassatok tőle. Mit kell tudni róla, ki ő? Meskó Berci évekkel ezelőtt még orvostanhallgató korában robbant be a magyar orvosi és nem orvosi köztudatba, méghozzá azzal, hogy angol blogja a Scienceroll.com több első díjat is bezsebelt rangos blogversenyeken (magyar blogja a MedIQ). Ezenkívül két nagyobb volumenű dolog létrehozása fűződik nevéhez, az egyik a Webicina megalapítása (később még szólunk róla), illetve a világ első egyetemi kurzusa, ami a web2.0 és az orvoslás kapcsolatáról szól (én is résztvettem rajta). Nem mellesleg twitteren a 3. legtöbb követővel rendelkező orvos világviszonylatban. Emelett PhD tanulmányait a személyre szabott genetika területén végzi a Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrumában. Most ez utóbbi okán beszélgettünk.

J. E.: -Köszöntelek a dokimami olvasói nevében is. Vajon mennyire utópia az, hogy egy kisbaba a születése után kézhez kapja genetikai adatait? Ami tartalmazza többek között, hogy milyen betegségekre van hajlama? Azaz nekünk, felelős szülőknek, milyen óvintézkedéseket, milyen szokásokat kell kialakítanunk, tanítanunk neki, hogy elkerülje a betegséget? Realitás ez ma már, vagy a közeljövőben? » Tovább olvasom… «

Talán amikor várandós lettél sejtetted, milyen érzés lesz anyának lenni, de igazából fogalmad sem volt. Amikor a szülőszobán az ember mellkasára teszik csodálatos, kissé véres, magzatmázas kis porontyát, akkor az esetek többségében soha nem érzett boldogság lesz úrrá a szülőkön. Oly mértékben csodálatos és ésszel szinte felfoghatatlan a természetnek ezen csodája. Azonban a feldobott boldogság, szerelem érzés mellé igen hamar társul az aggódás, néha talán halálos aggódásnak is nevezhetnénk (a felfokozottsága miatt). Kissé nevetséges, de az elején » Tovább olvasom… «

Már csak egy hét van arra, hogy nyilatkozzatok a családi adókedvezményről, ha már februártól igénybe akarjátok venni. Nekem kicsit érthetetlenek voltak a leírások, amiket eddig olvastam, de most olvastam egy elég jó cikket. Ha érdekel az Origon Te is elolvashatod. A lényeg, a maximális adójóváírást (gyerekenként 10 ezer, illetve a harmadik gyerek 80 ezer Ft havonta) akkor lehet igénybe venni, ha egy gyerek esetén bruttó 109 ezer, két gyereknél bruttó 154 ezer, három gyereknél bruttó 487 ezer Ft fizetés megvan. Ha egy szülőnek nincs annyi fizetése, megosztható. Pl. a Gyed is adózik, a maximális Gyed most 109 200 Ft (egy gyerek után ebből is vissza lehet igényelni). Ráadásul évvégén újra el lehet dönteni hogyan osztjátok meg egymás között az adójóváírást, márha egyáltalán megosztjátok, és az összeget is meg lehet osztani, nemcsak úgy, hogy egyik gyerek másik gyerek. A 91. napos magzat is eltartottnak minősül, már utána is jár adójóváírás. Ha csak a párod igényli az adójóváírást, akkoris a Te munkáltatódnak is le kell igazolnia, azaz, van vele utána járás, ideje elkezdeni intézni, nehogy kifussatok az időből, ha már februárban meg akarjátok kapni a plussz pénzt.

Az ember míg kisbaba, igen jó dolga van. Átveszi a hatalmat a házban egy szempillantás alatt, egyet nyikkan máris cicit kap, ekkor még alhat néhanapján apa puha meleg mellkasán, csücsülhet egésznap anya karján, mindenki imádja, szórakoztatja, ha megjelenik valahol, ő a sztár. Egy dolog azonban kicsit “beleköp a levesbe” és ezpedig a fogzás. Ez nem jó. Feszít, fáj, kellemetlen. Az a fránya fog a mélyből indul és amíg kibújik, hónapok is eltelhetnek. Ez bizony elronthatja néha a kicsi virágos jókedvét. Anya persze segíteni szeretne (meg zárójelben megjegyzem többet aludni), de ez az a dolog, amikor csak próbálkozni tudunk és nyilván csak tüneti kezelés lehetséges, hiszen az ok magától is elmúlik, ha kibújt a fog.

Nézzük honnan lehet tudni, hogy a fogzás a baj, mit lehet tenni, mikor kell megjelenni a fogaknak, hogyan ápoljuk? » Tovább olvasom… «