Együttalvás

november 6th, 2010 § 24 hozzászólás

Fura napom volt ma. Előadást tartottam az együttalvásról, de valahogy nem úgy sikerült ahogy terveztem. Izgultam, szét voltam esve és a negyedét tudtam elmondani annak, amit akartam, beszélgetés lett a dologból. Szerencsére. Ahogy készültem az egészre, átértékeltem eddigi életünket. Talán nem is csináltam mindig jól. Miért nem hallgatok mindig magamra?, mindig ide lyukadok ki. Az érzéseim soha nem csaltak még meg. Estére már igazán rosszul éreztem magam, aztán jött Panna (3,5 éves). Komolyan mondom, én nem tudom hogy lehet nekem ilyen csodás kislányom, meg sem érdemlem. Rajzolt egy őszi képet egy rajzversenyre és kapott kis ajándékokat, este adtam oda neki. Persze muszáj volt felavatni: az új zsírkrétával egyből rajzolt egy mesekönyvet. 20 lapot tett egymásra, mindegyikre rajzolt, majd szépen elmesélte nekem, lapozgatva. Miközben mesélt közel húzta a székét hozzám és mondta: azért, hogy tudj simogatni, meg puszilgatni. Honnan van benne ennyi báj, kedesség, nőiesség, finomság. Nem tudom. De az biztos: Az álmok valóra válnak. Nekem legalábbis eddig így volt. Úgyhogy kicsit jobb kedvre derültem.

Visszatérve az együttalváshoz. Az előadáson úgy terveztem, hogy “lerántom a leplet” a bababizniszről, hogyan nehezíti meg a dolgunkat, majd felvillantom az ősembert és kikiáltom a világ legtermészetesebb és legkívánatosabb dolgának az együttalvást. Beszélek kicsit a megnagyobbodott anyaagyról, a kenguru módszerről, a kötődéselméletről, érintés fontosságáról, gyakorlati kérdésekről, saját tapasztalatomról és a jóakaró rokonokról.

Mivel ennek a blognak a célja a minél kevesebb elmélet, 100% gyakorlat, problémamegoldás, ezért próbálom csak a gyakorlatban használható információkat összeszedni, az eszmefuttatásokat mellőzve.

Hivatalosan most már ajánlott az együttalvás. Pozitív hatással van a szoptatásra, a kisbaba fejlődésére, az anya lelki és fizikai állapotára. Csökkenti a hirtelen csecsemőhalál kockázatát, a biztonságra vigyázva (leesés, fulladás: paplan, párna).

Lehet aludni egy szobában, egy ágyban. Ami nem ajánlott, az a külöszobában altatás az első hónapokban. Ha egy ágyban alszotok, akkor jobb, ha a te oldaladon alszik. Persze, ha apát nem zavarja, akkor alhat közöttetek. De pl. az én férjem félt, hogy ráfekszik, ezért szerintem biztonságosabb az első félévben, ha a te oldaladon alszik. A legjobb egy matrac a földre, hiszen akkor leesés veszély nincs. Én még ülőpárnákat is szoktam tenni a matrac mellé, ha kívül ragadna és legurulna, azokon tud tovább aludni.

Kinek ajánlott az egy ágyban alvás?

  • Aki erre vágyik
  • akinek rosszalvó babája van
  • aki meg tudja teremteni a biztonságos feltételeket
  • aki nem drogozik, nem alkoholista, nem dohányzik
  • aki sokáig akar szoptatni
  • aki éjszaka többször szoptat
  • aki fél a hirtelen csecsemőhaláltól és nem akar légzésfigyelőt venni.

De mi lesz a szexszel? A felmérések azt mutatják, hogy ezen családoknál nincs gond a házasélettel, sőt.

De meddig fogunk együtt aludni? Mikor fog a saját ágyában aludni? Ezt gyereke válogatja, sokan 4-5 évesen önként választják a különalvást. De vannak olyanok is, akik még tizenévesen is vissza-visszajárnak a szülőkhöz. Mivel minden gyerek más, talán a motiváció is különböző, ezért egyedileg kell kitalálni hogyan szoktassák le róla, ha már mindkét szülőt zavarja, persze az  az ideális állapot, hogy a gyerek magától kiköltözik, de néha noszogatásra van szükség. Egyet azonban ne felejts el: te vagy az okosabb, te jelölöd ki a határokat. Ne ess a majomszeretet csapdájába. A kisbabának minden nyikkanására reagálunk, de egy 10 évesnek már nem. Határokra szükség van, mint ahogy szeretetre is.

Nálam hosszú út vezetett az egy ágyban alváshoz. Bár az első perctől nagyon vágytam rá, de a környezetem nem támogatta. Pannával igény szerint sok-sok féléjszaka, néhány nap, néhány hét szinten fordult elő. Botonddal viszont állandósítottam a helyzetet, pár nagyon kemény hónap után. Azt kell mondjam, ez nekem nagyon bejött. Sokkal pihentebb vagyok, nem aggódok, végre ott vannak a gyerekeim a közvetlen közelemben, erre vágytam már mióta. Kicsit sajnálom, hogy a férjem nem támogatja a gyerekekkel közös hálószobát, de hát nem lehet minden tökéletes. Nagyon könnyű altatni, napközben éppen eleget cipelem, már több, mint 10 kg, az sok (aki még nem tudja). Éjszaka nem kell kimászni, ha ébred. Simogatás, vagy szoptatás megoldja a visszaalvást. Ha véletlen nagyon felébred és akár másfélórát is fent van, akkoris tudok pihenni, amíg magának tornázik mellettem. Ha sír, a mellkasomra fektetem fekve és megnyugszik. Igaz, hogy szeret ráfeküdni a fejemre, néha bekapni az orromat, de olyan kis finom puhaság, hogy ezt igazán nem bánom. Általában ő hamarabb felébred reggel. Keresztül mászik a fejemen ül mellettem, várja hogy kimásszak az ágyból, vagy elkezd játszani, netán megy és megnézi az apját. Apa ugyan néha morog, hogy hiányzom mellőle. De azért nincs elhanyagolva, sokszor átmegyek hajnalban, vagy este az első ébredésig a nagy ágyban alszom. Szerintem a házasságunkra nincs negatív hatással a különalvás, sőt talán még izgalmasabbá is teszi, ha végre ketten vagyunk. Arról nem beszélve, hogy sokkal kiegyensúlyozottabb, pihentebb vagyok, ami mindenkire jó hatással van. 

Összefoglalva:

A kisbabák és ösztönanyák arra vágynak, hogy együtt aludjanak. Hivatalosan is ajánlott. Ezek a babák, ugyan nem kelnek kevesebbszer, sőt talán többször, mint a kiságyban alvó társaik, ennek ellenére kipihentebb az anyukájuk. A modern anya kiságyban lévő ősember kisbabáját ha éjszaka visszaaltatja, akkor sokkal nehezebb dolga van. Járkálni kell vele, netán tápszert csinálni, ha ülve szoptat, az sem túl kedvező a visszaalváshoz. A fáradtság, kudarc élmény könnyebben vezethet depresszióhoz. Fura módon az emberek sajnálják azokat, akik egy ágyban alszanak kisbabájukkal, kisgyerekükkel pedig jó érzés. Mint, ahogy az ember a szerelmével is szeret együttaludni. Akinek jó alvó babája van, annak a kiságyban alvás is tökéletesen megfelel. A kiságyukat is megszeretik a babák. Ha nem hagyod sírni, reagálsz, ő is ugyanolyan biztonságosan kötődő gyermek lesz, mint akivel egy ágyban aludtak. Az alvási szokások, igények folyamatosan változnak, ezért nincs kőbe vésve semmi. Bármikor lehet változtatni, ha valakinek az adott módszer elkezd a terhére lenni. A változtatás néhány napos, hetes zavart okozhat, ezért fontos a fokozatosság, a követezetesség és a szeretet.

Ennek a bejegyzésnek az volt a célja, hogy ha vágysz rá, akkor nyugodtan aludj együtt kisbabáddal. A világ másik felének ez természetes. Nem kell mazoistának lenned egy szüleink, környezetünk által belénk súlykolt dogma miatt. Nem ciki együttaludni.

Tagged

§ 24 Vélemény: Együttalvás"

  • Kedves Enikő! Nem tudom, kaptál-e már, de szeretnék küldeni Neked, és ezzel kitüntetni a blogodat egy “kreatív blogger” díjjal.
    A díj szabályai:

    1. Meg kell köszönni annak, aki adta.
    2. A logót ki kell tenni a blogra.
    3. Be kell linkelni, aki adta.
    4. Tovább kell adni 7 blognak
    5. Be kell linkelni a kitüntetett blogokat
    6. Megjegyzést kell hagyni náluk
    7. El kell árulni 7 dolgot a blog írójáról

    Részletek itt: http://szulunkosztcsok.blog.hu/2010/11/07/kreativ_blogger_dij_26

  • Dr. Jurás Enikő szerint:

    Köszönöm, még nem kaptam.

  • Kata szerint:

    Igen-igen-igen. Együtt aludni jó 🙂 Imádom, hogy egy pillanat alatt meg tudom nyugtatni-szoptatni, ha felébredek csak nézem az én kislányomat. Nálunk véletlenül alakult így, mert a kórházban ez volt és nem bírtam volna magára hagyni még néhány lépésnyire sem amikor hazajöttünk. De nagyon szeretjük mi így.

  • Dirge szerint:

    Nálunk ez nem működik mert pont akkora az ágyunk hogy mi is éppen elférünk rajta ketten, a kisbaba már nem férne el, de a kiságy karnyújtásnyira van tőlem, és eddig semmi baja nem volt azzal hogy ott kell aludnia, szerintem szereti, sok színes rajzzal körberaktam, hogy nézelődhessen, ha esetleg felébred.

  • Dr. Jurás Enikő szerint:

    Oh, az együttalvás nem kötelező, az egy szobában alvás ajánlott az elején. Az együttalvás olyankor nagyon jó, ha nagyon rossz alvó a baba, pl. fogzás idején és akár 10x is kel. A picik megszeretik a saját ágyukat is. A különágy mindenkinek kényelmesebb, ha jó alvó babáról van szó.

  • Dirge szerint:

    Bébi egyelőre szerencsére elég jól alszik éjjel, mostanában már akár 6-7 órát is:)

  • Éva szerint:

    Mi a babaágy egyik oldalát teljesen leszereltük, és a mi ágyunk mellé toltuk. Így az (amúgy keskeny) ágyunk nagyobb lett a babáéval. Ha úgy volt, összebújtunk, pl. szopizni éjszaka, ha úgy alakult, külön aludt mindenki a saját ágyában. Pici korában a matrac szintje egy síkban volt a miénkkel, de másfél éves korától úgy alakult, hogy az övé közel 10 centivel alacsonyabban van. A két ágy találkozásához szivacsot tettünk. Ha éjjel felébred, könnyen át tudom emelni fél kézzel is, vagy ő átmászik. Ám ha újra elalszunk, álmában visszagurul az ágyába, így mindenki kényelmesen alszik, és talán jobban megszokja majd a különalvást is. Ez nekünk így nagyon bejött.

  • Dr. Jurás Enikő szerint:

    Azt hiszem ez az a megoldás, ami a lehető legideálisabb, gratulálok, hogy kitaláltátok és meg is csináltátok. Nem is értem, hogy miért nem így árulják a kiságyakat, mert az a féloldalas kiságy, amit láttam, nemcsak drága volt, de kicsi is. Ahogy ti csináltátok, az a lehető legkényelmesebb megoldás mindenkinek. Tényleg szuper, köszi, hogy megírtad.

  • Nagy Andrea szerint:

    Kedves Enikő!
    Az együttalvás nagyon szép és jó, ha a családban egyszerre egy kisbaba van. Nekem 2 éves ikerlányaim vannak, és csak az egyikőjükkel van altatási probléma. 1 hónapja alszik velünk, addig semmi baj nem volt vele(7 hónapos koruktól alszanak ketten külön szobában).
    Ez azonban olyan problémát vetett fel, hogy a másik kislányunk egyre agresszívabb vele, üti, harapja, ellöki a szobában, elveszi a játékait. Szerintem érzi és érti, hogy mi történik, látja, hogy a testvére nem alszik soha a helyén. Azt várjuk, mikor kezdi el ő is, hogy nem akar a saját ágyában aludni, pedig ő nagyon jó alvó még mindig.
    Kérlek szépen segíts, hogy ilyen esetben mi a helyes megoldás, mert ha bemegyek melléjük a szobába aludni akkor sem marad meg az ágyában.
    Köszönöm!
    Nagy Andrea

  • Dr. Jurás Enikő szerint:

    Kedves Andrea!
    Azt nem tudom megmondani mi ilyenkor a helyes megoldás, mi az, ami nektek biztosan beválik.
    Ha én lennék ilyen helyzetben, akkor visszaszoktatnám a rosszalvót a saját szobájába és én aludnék ott velük. Oda tennék egy matracot a kicsi ágya mellé közvetlen, azon aludnék (ha ő is azon akar, akkor hagynám, hogy mellém feküdjön néhány napig), vagy szükség esetén én is befeküdnék mellé az ágyba, ha nagy ágya van. Ha a másik is oda akar jönni, akkor ő fekhet a másik oldalamra. Ha lehet, akkor nem feküdnék egész éjszaka mellette, csak amíg visszaalszik, vagy amíg igénye van rá. Biztos, hogy féltékeny a másik kislány, viszont a rosszalvónak is biztosan van valamilyen problémája, ha ez egy hónapja kezdődött. Többet kellene figyelni, szeretgetni a félékenyt és a lehetőségekhez mérten és az ésszerűség határain belül alkalmazkodni a gyermekek igényéhez. Akár külön anya-lánya programokat szervezni, ha van rá lehetőség, hogy mindenkinek jusson anya kizárólagos figyelméből. Minden gyermek más, vannak félősebbek, érzékenyek, alkalmazkodni kell valamennyire a gyerekhez. Viszont, arra figyelnék, hogy lehetőleg átmeneti legyen ez az új szokás, ha már nincs rá szüksége a rosszalvónak, akkor nem ragaszkodnék, hogy én is ott aludjak és csak átmenetileg feküdnék mellé. A jó alvót pl. lehetne úgy altatni este, hogy kicsit mellé fekszel (persze, csak ha felmerül benne az igény), van, hogy fokozott testkontaktusra van igényük a kisgyerekeknek, leginkább így lehet feltölteni még az ő kis szeretettankjukat. Szerintem nem jó megoldás 2 évesen elkezdeni az együttalvást, úgy hogy ráadásul a másik gyerek kimarad ebből. 2 évesen már nagyon okosak a gyerekek, lehet beszélni velük. Az ágyába való visszaszoktatásra pl. jó módszer, hogy kidekoráljátok: pl. őrző tündéreket, vagy kedvenc mesefigurákat ragaszthattok a falra, vagy valamilyen új, kedves alvó állat, új kispárna…netán dekorációs függöny, bármi, aminek az elkészítésében részt tud venni és nagyon tetszik neki, akár ő is kitalálhatja. Vagy kis nyomogatós lámpát oda tenni neki, nem feltétlenül azért, hogy éjszaka világítson, de talán az érzés érdekes és nyugtató lehet neki. Napközben is lehetne játszatni az ágyában, hogy újra megszeresse. És ha szükség van rád, akkor szerintem jobb, ha Te mész oda, melléfekszel, hogy a másik kislány se maradjon ki annyira a dolgokból. A félelem oldására még jó hatású lehet, ha olyan meséket találsz ki, vagy biztosan lehet is venni ilyen könyvet, ami erről a problémáról szól és a mese végén a megoldás az legyen, amit te szeretnél elérni.
    Összefoglalva: próbáld újra megszerettetni az ágyát (új dekoráció), mondj neki félelemoldó és megoldást tartalmazó mesét, ha szükséges feküdj mellé, de csak addig, amíg igénye van rá, hogy ne váljon szokássá, beszélj vele (állíts fel szabályokat, persze az ésszerűség határain belül, olyanokat, amiket be is lehet tartani és ragaszkodj hozzá: pl. mindenkinek a saját szobájában kell aludni), szeretgesd, ölelgesd őket többet, próbálj néha időt szakítani arra, hogy külön-külön is foglalkozol velük és inkább Te aludj a szobában velük, minthogy a szülői ágyba beköltözzön csak az egyik. Meg kell tanulni minden kicsinek megbirkózni a félelmeivel, segítsd ebben, de ne a menekülés legyen az út, hanem a szembenézés, a megoldás kitalálása közös erővel. Remélem tudsz majd valamit hasznosítani abból, amit leírtam. Kívánom, hogy mielőbb találjatok megoldást a problémátokra!
    Üdvözlettel:
    Enikő

  • kata szerint:

    Kedves Enikő
    Kéthónapos koráig egy szobában de külön ágyban aludtunk. Kétszer majd idővel már négyszer ébredtem fel hozzá szopizni, egy kicsit fárasztó volt. Három és fél hós korában magunk mellé vettük és nem bántuk meg:-) Öthónapos a kislányunk és nagyon nagyon szeretünk együtt aludni. cicin alszik el éjjel és háromszor nappal is. vidám,nyitott, nyugodt kiegyensúlyozott baba. Én kipihent vagyok, nagyokat alszunk összebújva. Mi vettünk egy 200 as matracot és mindhárman kényelmesen elférünk. Nekünk igy jó. Mi nem is tudnánk már másképp elképzelni. Kiváncsi vagyok mit hoz a jővő.-))) Biztos nehéz leszoktatni, átszoktatni, de ezzel majd akkor akarok foglalkozni, mikor itt az ideje. Figyelünk az igényeire, magunkra. Nincs majomszeretet.
    Nehezen jutottam el eddig, hogy békében legyek döntésünkkel a sok információ, jótanács, vészhurrogás közepette, de Nekünk bejött és csak támogatni tudom.:-)

  • Macera szerint:

    Kedves Enikő!

    8 hetes (első) kisbaba anyukájaként ragadtam billentyűzetet.
    Ahogy Te írtad, azon Anyukák sorát gyarapítom, aki nem tudott teljesen feloldódni az Anya szerepben. Természetesen nagyon szeretem kisBogaramat, de sokat gondolok a volt munkámra, hiányoznak a munkatársak, azok a hétköznapok.
    De nem is ezért írok.
    Kisbabánk 3000 grammal született, azóta 4300 gramm. Anyatejet eszik. Eddig átlagban hatszor naponta.
    A napirendünk körülbelül úgy nézett ki első evés éjfél körül, következő 4 óra körül, majd 8, 12, 15 , 18 , 21.Ez nagyon nagyolva. A 21 órai evés előtt tartjuk a fürdést. Hogy kezdje megszokni, hogy éjszaka az éjszaka, nappal nem hagytam hosszan aludni( 3 óránál tovább), Így előfordult, hogy éjszaka 4 órát is aludt egy evés után.
    Most hétvégén egyik napról a másikra viszont 3 szor is egymás után 8órát aludt. (a hálószobánkban van a kiságya) A fürdés után evett,10től aludt 6ig. Nem ébresztettem fel, hagytam, hogy magától ébredjen. Ezek után nappal többnyire ébren volt, a legtöbb ébrenlétet ölben töltötte.
    Amit ma észrevettem, hogy minden evés után/közben sírt. Lehet, hogy a “cicik” még nem álltak át, és kevés neki ami termelődni tud tejcsi? Bevallom eddig sosem fejtem. Lehet, hogy most kell elkezdjem? Vagy ébresszem fel inkább enni?
    A levél végére maradt, de annál fontosabb. Nagyon köszönöm, hogy vagy, hogy ennyi mindent megosztasz velünk, többi anyukával, apukával. Kívánok hosszú egészséget, sok boldogságot az életedben!

  • Dr. Jurás Enikő szerint:

    Kedves Marica!

    Köszönöm. Nehéz ügy, mert ugyebár örülünk, ha alszik, másrészt viszont ez így apasztó hatású lehet. A fejés véleményem szerint szívás és nálam csak ha muszáj kategória, persze van aki szereti. Az átmenetek mindig kicsit problémásak szoktak lenni, ugyanakkor feltéltelezem nem nagyevő, minden csepp számít neki, ha úgy érzed marad benn tejcsi (ha szétdurrannak akkor amúgy is célszerű leereszteni belőlük), akkor valószínűleg átmenetileg jobb, ha lefejed és odaadod neki később, mikor szüksége van rá. Hogy felkelted-e inkább, könnyebb megszoptatnod, ebbe én igazán nem szeretnék beleszólni, én nem szívesen ébreszteném fel, nálam ez is, csak ha muszáj kategória. Vagy várhatsz is kicsit, hogy mi lesz belőle. Ha kis pihenő után napközben újra visszateszed cicire, akkor hátha megtanulják a cicik az új módit, hogy nappal többet termeljenek. Az a lényeg, hogy tudd, ez apasztó hatású és céloktól függően tenni kell majd valamit vagy esetleg kicsit még várni, hogy mi lesz belőle. Nem írtad kislány-e vagy kisfiú, de pl. az én kislányom is hasonlóan viselkedett, nehéz volt megőrizni neki így a tejet. A fejés közel sem olyan hatékony, mint a szopás, ezért ez csak átmeneti szükségmegoldásnak jó. Hogy nektek hogy lenne a legjobb, azt sajnos nem tudom megmondani, próbálj meg sodródni az eseményekkel úgy, hogy közben tudod a célod és akkor jó eséllyel meg fogod találni a helyzetből adódó legjobb megoldást. Tudom ennek így se füle se farka, de ennél nem tudom jobban leírni. A pontos, lépésről-lépésre tanácsok nagyon veszélyesek tudnak lenni, ha valaki szóról-szóra követi, ezért igyekszem kerülni őket, ne haragudj érte.
    Minden jót kívánok nektek!

  • Macera szerint:

    Kedves Enikő!
    Nagyon köszönöm a gyors választ.
    Kisfiú:Bendegúz :), ez lemaradt valóban. (Annyira le akartam írni, hogy mi van velünk, hogy ez elmaradt)
    Eddig is próbáltam a megérzéseim szerint tenni. Nagyon- nagyon sok kétellyel az elején, és mint említettem is, a megérzéseimben nagyon sokszor a Te tapasztalataid, írásaid erősítettek meg.
    Az elején az első 2-3 hétben volt, hogy köztünk aludt, hogy tudjunk mi is pihenni. Akkoriban ugye a seb miatt, nem is nagyon bírtam volna ugrálni, még ha nem is kellett messzire menni. Aztán törekedtem rá, hogy a pihenés az mindig a saját helyén legyen, én mondjuk meg vagyok róla győződve, hogy neki is jobb, hogy tudja, hogy van saját helye. És az a tapasztalatom, hogy ha nem bántja egy kósza büfi, vagy pocófájás akkor jó aludt eddig is.
    Én szerintem, de ugye nekem ez az első, jó evő. Sok időt is töltött mindig cicin. Sosem bántam. Élvezem. Mindig ez a legnyugodtabb része a napnak (az alvásnál még mindig izgulok, hogy meddig alszik, hogy alszik, kap-e levegőt, nincs-e melege, nem fázik-e… szóval a szokásos) De valahogy a szopizásnál mindig tudtam, hogy akkor jól van. Illetve bármi baja is van, arra jó a cici. Lehet, hogy rossz meggyőződés, de így vagyok vele. Feltételezem ezért is estem ennyire kétségbe a tegnapi sírások miatt. Hozzá tartozik a történethez, hogy mindig egy ciciből eszik egy evés alkalmával, és eddig egy evés kb. egy óra volt. Evés(8-10 perc) büfi (8-10 perc) peluscsere, ha közben bekakilt. Evés (15-20 perc) végén bóbiskolás :), aztán büfi (kb 10 perc), 10 perc ringatás, vagy cicin altatás, attól függ mihez volt energiám.. Általában ugye 4 óránként evett. Ha két evés közt került sor mégis szopira (evés, vagy vígasz miatt) , mindig a megkezdett cicit kapta, hogy ne keveredjen az előtej. (Egy időben kb. 3 hetes korában, kapott mindkét ciciből, de nekünk nem jött be) Tegnap is 3 óránként evett, és közben is rátettem többször cicire,egyrészt féltem, hogy nem lakott jól azért nyűgös, másrészt, hogy véletlenül se higgyék a cicik, hogy nincs meló 🙂
    Ma nem sírt szopik végén, lehet, hogy túl korán pánikoltam.
    Mindenesetre, én is pont úgy vagyok a fejéssel, hogy nagyon nem szeretném, de ha az kell, hogy legyen mindig elég tejcsi, fejek majd, még most egy kicsit kivárok, ha gyarapodik rendesen, és nem fog üvölteni a szopi végén, akkor nem hiszem , hogy fejni fogok.
    Ébresztés, igazából, még nappal is sajnálom ébreszteni,d e próbálom/ tam magamat illetve őt meggyőzni, hogy fontos a rend az életében, hogy érezze az ebből adódó biztonságot. ( De úgy gondolom, az hogy már most így átalussza az éjjeleket, talán ennek is köszönhető)
    Ja igen, nem tudom, de remélem az is igaz, ha éhes, felébred, ugye?
    És nem szervesen ide kapcsolódik, de kérdezni szeretném, hogy én nem találtam, vagy nem nagyon írtál eddig külön a büfiztetés témakörről. Nem nagyon olvastam a cumiról. Kis Maszatommal nem is gondoltuk volna, hogy a büfizést is meg kell tanulni.(jól megkínlódtuk..)És cumizik is, én óckodtam tőle, de aztán elég hamar, szerintem, még egy hetes kora előtt kipróbáltuk. Nekünk bevált. Sokszor mondjuk lelkifurdim van miatta, hogy becsapás. Mit gondolsz erről?
    Tudom, hogy írtam az előző levélben is, de most is le kell írjam, hogy nagyon örülök és nagyon-nagyon köszönööm, hogy megoszthatom Veled kételyeim.
    Szép napot!

  • Dr. Jurás Enikő szerint:

    A rendes büfit meg kell tanulni a babának, van, akinek 2-3 hónap is eltelik míg megtanulja, egyénfüggő, addig kínlódás. A cumiról azért nem írtam, mert nem tudok pártatlan lenni, valami miatt zsigerből nem szeretem, de tudom hogy sok mindenkinek segít, ezért nem szeretnék senkiben rossz érzést kelteni, inkább nem írok róla. A játszócumit én alkalomszerűen, szükség esetén az első időkben használnám csak, de ez egyéni dolog. Ha nem lenne gyerekem, akkor azt mondanám nyugi, ha éhes, fel fog kelni. De pl. a lányom nem kelt fel hetekig. De a fiúk másabbak, őket nem kell félteni, nekik kisebb a tűrésküszöb, nagyobb a balhé:-). Ha bármi gondja van, biztosan fel fog kelni, szólni fog. A súlyából gondoltam, hogy nem pufi baba, ezért írtam hogy nem nagyevő. Az, hogy most alszik, még nem garancia, hogy 2-3 hónap múlva is fog. Viszont jó jel, nagy valószínűséggel nem fog soha rosszalvónak számítani. Mindenki így kezdi: aggódik, ellenőriz, elemez, tanácsot kér, de legfőképpen megerősítést…át kell esni minden szakaszon. Amit leírtál azok alapján jól csinálod, nyugi:-)

  • Macera szerint:

    csupa nagy betűkkel, megkönnyebbülve, elérzékenyülve : KÖSZÖNÖM!

  • Ági szerint:

    Kedves Enikő!

    Nálunk is nagyon bevált időszakról-időszakra, hogy együtt alszok a most 21 hónapos kislányommal. Ha ezt hamarabb olvasom, és nem engedek a környezet nyomásának, miszerint nem jó együtt aludni a babával, mert utána “nem tudom levakarni magamról”, akkor sok fáradságok éjszakától kíméltem volna meg magam.
    Most például 1 hete külön alszunk, csak reggel kiabál, hogy anya (búj ide egy kicsit)….

  • Dr. Jurás Enikő szerint:

    Akik nem alszanak együtt a gyerekkel, és eljön majd az az időszak, akkor úgyis át fog járni a gyerek hozzájuk vagy nekik kell átjárni, függetlenül attól, hogy az elején hogyan altatták. Persze gyerek meg szülő függő is…

  • Gabi szerint:

    Kedves Enikő!

    Mi is együtt alszunk most már lassan 1 éves kislányunkkal, ami kb 2 hónappal ezelőttig nagyon jól működött, de az elmúlt két hónap iszonyú fárasztó lett 🙂
    Csak cicin alszik el és minden 45-60 percben felébred,sír…újra cicin tud visszaaludni..és ez így megy szinte egész éjjel. Van egy kb 3 órás periódus, mikor nem ébred, de sokszor úgy érzem, azért ébred fel, mert nincs a szájában a cici. Viszont így meg én nem tudok már aludni (mindig olyan pozícióban, hogy számára elérhető legyek).
    A véleményed szeretném kérni, hogyan szoktassam le erről és hogy normális -e ez az óránkénti ébredés? Keressünk -e meg egy alvás ambulanciát, vagy túl banális dolog ez ahhoz?

  • Dokimami szerint:

    Kedves Gabi!
    Én első körben azzal próbálkoznék, hogy nem adnék neki cicit óránként, el tudom képzelni, már ezzel javulhatna a dolog. Tudom, hogy egy új szokás bevezetése nehéz, de jó lenne tudni, hogy szokásról van-e szó, vagy valós probémája van-e. A gyerek már elég okos, egyrészt meg kell vele beszélni az új módit, a másik része a dolognak, hogy ragaszkodni kell az új szabályhoz, mert ha egyszer ez másszor az van, akkor abból csak végeláthatatlan hisztik szoktak következni, így viszont néhány hisztivel meg lehet úszni. Mivel ennyire cici függő, én már az altatásnál figyelnék arra, hogy ne cicin aludjon el. Jó lenne, ha megtanulna anélkül elaludni, hiszen amíg cicin alszik el, addig nem sok remény van arra, hogy az éjszakai ébredésnél máshogy aludjon vissza. Tudom, hogy cicin a legkönyebb elaltatni, de hosszútávon fenntarthatatlan és fárasztó. Több lehetőség van, én nem tudom megmondani, hogy nektek mi lenne a legjobb, hiszen te ismered magatokat, és a reakciók is befolyásolnak, hogy megtaláld a gyerekhez és magadhoz legjobban illő esti rutint. Mondok példákat, de hogy tudod-e ezeket hasznosítani, nem tudom, írtam már többször az altatásról, leszoktatásról, nem akarom túlzottan ismételni magam. Pl. este ülve megszoptatod a másik szobában, majd esti mese az ágyban, mellé fekszel, simogatod, dúdolsz neki…esetleg a mellkasodra fekteteted, ha igényli. Ha nagyon sír, akár ölbe is veheted, kicsi séta után visszafekteted és próbálod elaltatni cici nélkül. Először biztos sokáig tart, ezért érdemes akkor vinni, amikor már tényleg fáradt. Éjszaka, ha ébred, akkor adnék neki még cicit eleinte, de csak pl. 2-3 óránként. Aztán ezt csökkenteném, míg végül elvenném, ha biztos lennék benne, hogy nem éhes és éppen fájdalma sincs, azaz csak szokásról van szó. Figyelni kell még arra, hogy a gyerek napközben, este egyen eleget, azaz éjszaka ne legyen éhes, ne legyen tényleg szüksége a cicire. Kitartást kívánok!

  • Gabi szerint:

    Köszönöm szépen Enikő, meg fogom próbálni a fokozatos leszoktatást.. 🙂
    Az esti “jóllakottság” nem mindig jön össze, mivel majdnem 11 hónapos koráig szinte csak anyatejet volt hajlandó elfogadni, még mindig nagyon hangulat függő, hogy eszik -e rendesen… 🙂
    De próbálkozunk…

  • Dokimami szerint:

    Kedves Gabi!
    Nem tudom hogyan alakult így ez a szoptatás dolog, biztosan van valamilyen oka, amit én nem ismerek, így azért az éjszakai szopik is egészen más megvilágításba kerülnek. Tudja a gyerekorvos, hogy nem eszik rendesen? Egészséges? Nincs vas/vitamin hiánya? Nem véletlenül szoktuk elkezdeni a hozzátáplálást 4-6 hónapos korban, ekkor már nem szokott elég lenni az anyatej és többre van szükség. A vas/vitaminhiány is okozhat étvágytalanságot. (http://www.dokimami.hu/2010/03/04/csecsemogondozas-tanfolyam-38-resz-vashianyos-csecsemok-es-a-hozzataplalas/)
    Minden jót nektek!

  • enisdoki szerint:

    5, illetve 7 éves korukig egy ágyban aludtam a két nagyobb gyerekemmel (hárman együtt). Imádtam, hogy ott szuszognak mellettem. Ha felriadtak, símogattam őket, ha betegek voltak, rögtön tudtam reagálni. Akkor költöztem a másik szobába, és kaptak a gyerekek emeletes ágyat (aminek dupla az alsó része, ha valakinek szüksége lenne egy alvótársra), amikor a harmadik gyerkőccel kezdett nőni a hasam. Semmi gond nem volt a hirtelen különalvással, felnőttek a feladathoz :). Azóta megszületett hármaska, még kiscsecsemő, és velem alszik. 2 napig próbáltam kiságyban altatni, de az maga volt a halál, Azóta pihenünk, mióta együtt alszunk :).

  • Csillogós szerint:

    Én mit csináljak?
    A szépséges 7 és a gyönyörűséges 2 éves kislányom között alszom….. Apa vágyik utánam 🙂
    A kicsi nem enged át aludni az apjához, így elaltatom, és átszökök….Már amikor nem alszok el….vagy mire átérek, már a kedves alszik.Emberek vagyunk, elfáradunk.
    Imádok velük aludni,én választottam(meg a mindenféle kifogás:) ) de vágyom a páros-életre is! Nem csak anya vagyok, hanem nő is… 🙂
    (imádom ezeket az írásokat, mintha én lennék, szívemből-lelkemből szólsz, köszönöm neked a megerősítést, azt hittem én vagyok túl ősanyás 🙂 :), de látom, más is úgy csinálja , mint én:) )

Vélemény, hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Mit csinálok most?

Most ezt olvasod Együttalvás at Dokimami.

meta