Babaaltatási módszerek és ami mögöttük van

október 24th, 2010 § 40 hozzászólás

– Jaj, de aranyos. Milyen idős? Jó baba? Végig alussza az éjszakát? – nagyjából ezeket a kérdéseket szokták elsütni az emberek, amikor egy kisbabával találkoznak. Na jó, néhányan azt is megkérdezik, hogy szopik e még.

Mi ez az alvás mánia? Vajon át kell aludnia egy kisbabának az éjszakát és ha igen, akkor mikortól illene így viselkednie. És ha botrányos alvási szokásai vannak, arról vajon ki tehet? És ha jól alszik, akkor az vajon minek köszönhető? És vajon ki hogyan altatja a kisbabáját? És hogyan lehet túlélni a rosszalvó időszakot?

A baba altatást/visszaaltatást háromféleképpen lehet megközelíteni (szerintem). Az egyik a tudományos (ezzel nem sokra megyünk: agyhullámok és megfigyelt jelenségek elnevezése), a másik az oldjuk meg a problémát (pl. Suttogó, Ferber) és van az ősanya (pl. Sears “kötődésre nevelés” avagy legyen meg a baba akarata).

Egy biztos, a tuti módszer, ami minden kisbabának és minden anyukának és minden apukának bejön/beválik MÉG NEM TÁLTUK KI!!! De az is lehet, hogy tévúton járunk.

Szerintem az egésznek a kulcsa a nézőpont, hogyan közelítjük meg a jelenséget. Szerintem mind a kötődésre nevelésnek és az olduk meg a problémát módszernek is van létjogosultsága. De az is biztos, hogy ezen utóbbi módszerek sem működnek minden gyereknél. Ezek a rossz szokáson segíthetnek, de ha igény/fájdalom szüli az ébredést akkor nem működnek. A másik probléma, hogy ezeket a módszerek idegenek attól, amit az anyák önmaguktól tennének, amit az ösztönük diktál, ezért gyanúsak lehetnek babapszihé szempontjából és sokan nem hajlandóak kísérletezni kisbabájukkal, megjegyzem teljesen jogosan. Arról nem beszélve, hogy az az érzése támad néha az embernek, hogy ennyi erővel akár kutyaidomítási könyvet is olvashatna.

Érdekes elvonatkoztatni a könyvektől és megnézni ki hogyan altatja a kisbabáját, az anyukák/apukák maguktól milyen módszereket találnak ki.

A leggyakoribb a sétálás a babával. Ez az első hónapokban, félévben elég jól működik, de ahogy a baba súlya és kíváncsisága nő, egyre nehezebb a dolog. A másik nehézség, hogy ha elaludt még nem lehet letenni, mert még elég éber és észreveszi a letevési kísérletet és erőteljes nemtestszését fejezi ki, majd kezdődik megint a járkálás. Ezért érdemes már az elején próbálkozni azzal, hogy mikor még nyitogatja a szemeit, akkor betenni a kiságyba, majd ott simogatni, dúdolni neki tovább, akkor kevesebb ideig kell cipelni. Ebből a módszerből fejlődhet ki amikor már nagyobb súlyú pl. a hintaszékezés, vagy ülve altatás. Bár ez utóbbiak nem fognak tetszeni a babának, szokatást igényel.

Sokan szeretik a babakocsiba altatni a picit. Majd van, aki a babakocsiba altatja végig és van, aki utána kiveszi és kiságyba fekteti. Hiszen elalvás után kb. 20 percig mélyen alszik a kicsi és ki lehet venni, át lehet tenni a kiságyba, de valószínű, hogy így rövidebb ideig fog aludni, mintha ott aludna végig, ahol elaludt. A babakocsis altatással az a baj, hogy nem lehet minden altatást itt kivitelezni, na jó, ez nem teljesen igaz, hiszen, van aki az esti altatást is a babakocsiban végzi. Az első hónapokban jól működhet a babakocsis altatás (ha a kicsi babakocsiba be van szoktatva), viszont utána ha ezt megszokja, akkor a többi alváshoz is igényelni fogja és ha nem úgy altatod, akkor nehezebb lesz elaltatni.

Népszerű a cicin altatás is. Nem minden gyereknél működik. Kivéve, ha nagyon fáradtak, akkor ez a leggyorsabb, legfájdalommenesebb altatási mód, ehhez nem kell szoktatás. Ez a kicsi belső igényéből fakad. A probléma vele, hogy utána mindig így akar majd elaludni, és így garantált az éjszakai ébredés és a visszaalváshoz is cicit kér. Persze ez nem nagy gond, ha valaki együtt alszik a babájával. Viszont, ha cicin altatod, de a baba a kiságyban alszik, akkor ez elég fárasztó tud lenni, és amíg szopik, addig nem nagyon van remény, hogy változni fog a helyzet. Viszont, ha cicin alszik, akkor nem nagyon lesz belső késztetése, hogy elválassza magát. Ami persze nem nagy gond, de 2 éves kor után már sok anyánál betelik a pohár, vagy még hamarabb is.

Vannak, akik maguk mellé fektetik a kisbabát és úgy altatják. Ez elég kényelmes, de nem biztos, hogy azonnal elnyeri a baba tetszését, azaz szoktatni kell. Másrészről, ha nem együtt alszol a kicsivel és utána teszed be az ágyba, akkor biztos ébredni fog éjszaka és téged fog keresni. Kicsit jobb talán, ha matracon alszik, de akkor is jó eséllyel fog éjszaka keresni és kiabálni utánad. Ennél a módszernél tudni kell, hogy a baba elalvás előtt tornászik, majd elpihen. Ha jó időbe tetted le aludni, azaz már álmos volt, akkor a tornászás ellenére is kb. 20 perc alatt elalszik, ami az altatás normális időtartama. Ha pedig amúgy is együtt aludtok, akkor ez nagyon kényelmes, magától értetődő módszer.

Vannak “elvetemültebbek”, akik pl. a mosógépen altatják a kicsit, vagy a porszívó hangjára, de olyan is, aki a tévét hívja segítségül. Azt hiszem ezek egyike se túl jó megoldás.

Az autó még az a dolog, ahol a legtöbb kisbaba hamar és sírás nélkül el tud aludni. Főleg, ha gyakran van benne részük. Ezzel a módszerrel ugyanaz a baj, mint a babakocsival, ráadásul elég költséges és macerás és esti altatásnak ilyet kialakítani, hát nem túl jó ötlet. Viszont jól jön utazásnál. Mivel a legtöbb baba, kisgyerek nem szeret egy helyben, bekötözve lenni, ezért a legjobb hosszabb utazást alvás időszakra időzíteni.

Egészségügyi szempontból, ami ellenjavallt, az a zajban és a fényben való éjszakai altatás. Ezek rontják az alvás mélységét, minőségét.

Ha alaposan szemügyrevesszük a fent leírt anyamódszereket, akkor néhány közös vonást felfedezhetünk. Melyek ezek?

  1. Mozgásban
  2. Szopi/összebújás anyával
  3. Szokás

Vannak a tudatosabb anyukák, ők azok, akik vagy olvasmányélményük, vagy barátnő/családtag hatására nem engednek az ösztönnek, hanem tudatosan valamilyen módszert alkalmazva altatják kisbabájukat. Melyek ezek? Pl. álometetés, esti hasmegtömés, sírni hagyni, ébren ágyba tenni, ébren ágyba tenni, majd kijönni, hogy teljesen egyedül aludjon el…

Ezek a módszerek sokszor működnek is, és ezeknél a családoknál valóban talán kisebb gond, kevesebb vesződtség az altatás.

De akkor miért nem alkalmazza mindenki???

Azért mert nem vagyunk egyformák. Van, aki arra vágyik, hogy a kisbabája ott szuszogjon mellette, de van, aki, nagyon nem bírja az éjszakázást, van, aki tudatosabban éli életét, és nem tud feloldódni az anyaságban, vannak, akik meg annyira jól akarják csinálni, hogy nem mernek saját belső hangjukra hallgatni és olyanok is vannak, akik dolgoznak a baba mellől és időt kell lopniuk maguknak, vannak, akik nagy társasági életet élnek és alig vannak otthon, vannak, akiknek gerincbántalmaik vannak és még folytathatnánk a sort. A lényeg: nem vagyunk egyformák. Persze legtöbben azt hisszük, hogy csak úgy jó, ahogy mi csináljuk. De erre a férjem (szerintem nagyon bölcsen) csak annyit szokott mondani: Hidd el, az a gyerek is fel fog nőni.

Na jó, de mi lesz belőle? Erre csak az idő ad választ. És van egy olyan érzésem, hogy ez nem feltétlenül csak az altatási módszeren múlik, hanem az azt kísérő neveléstől, szülői viselkedéstől is. Bár kétségtelen, hogy a kettő között bizonyára van összefüggés.

Térjünk vissza. Manapság nagy divat az ősemberség. Nem véletlen. Én magam is, mindig megpróbálom elképzelni, vajon az ősember hogyan csinálhatta? És ha ezt elképzeljük, akkor minden választ megkapunk minden kérdésünkre a baba altatással kapcsolatban is. A másik, ami sokat segít az az anyaméh magunk elé képzelése, és máris tudjuk mire vágyik kisbabánk.

Be kell látnunk, hogy egy kis ősembert szülünk, akinek idő kell, amíg adaptálódik a mi rohanó modern világunkhoz. Vannak hangosabb, problémásabb mini vademberek és vannak nyugodtabb, alkalmazkodóbb kis rózsabimbók. Vannak olyan nők, akikből a terhesség/szülés kapcsán kibújik az ősanya és feloldódnak az anyaságban és vannak, akik továbbra is ugyanazok maradnak. De olyanok is vannak, akikben ugyan feléledne az ősanya, de a felé ömlő sok okosságtól megrémül és nem mer önmagára hallgatni.

Mi a teendő? Hogyan altasd kisbabádat? Mi a tanulság?

  1. Megállapítottuk, hogy az altatási módszerek között, ami közös az  : a mozgásban, anya / cici, és a szokás. Mindhárom a babának a BIZTONSÁGOT jelenti. Ahhoz, hogy álomba szenderedjen biztonságban kell éreznie magát. Ez egy önmagában életképtelen kis élőlénytől azt gondolom teljesen jogos igény.
  2. A biztonság érzését nyilván leginkább az ölben altatás, cicin altatás és az együttalvás adja meg. Ezek azok a dolgok, amire nem is kell szoktatni a babát, ez a természetes igénye.
  3. Az éjszaka végig alvása nem a természetes igénye és ha őszinték akarunk lenni, nem túl túlélés barát dolog.
  4. Minden tudatos altatás módszer célja a babánál olyan viselkedés kialakítása, ami magától is bekövetkezne, de többnyire csak évek múlva. Azonban, ha mindig következetesen ugyanúgy altatod, akkor szokássá válik és ez már biztonság érzetet ad a babának. Persze nincs garancia arra, hogy végig fogja aludni az éjszakát.

DE

Nincs egyetlen üdvözítő út. Minden anya, minden apa, minden kisbaba kicsit más és olyan megoldást kell találni, ami biztosítja, hogy anya ne legyen depressziós…, apa ne meneküljön el otthonról… és a baba se szerezzen életreszóló lelki traumát…Ezért minden módszernek lehet létjogosultsága, a biztonsági óvintézkedéseket betartva. Amit viszont minden módszernél érdemes betartani, az az esti rutin és a következetesség.

Tagged

§ 40 Vélemény: Babaaltatási módszerek és ami mögöttük van"

  • Dirge szerint:

    Kedves Dokimami!

    Az miért van/lehet, hogy a kisbabám napközben akár 6 órát is ébren van (nem mondom hogy két etetés között, mert ebbe nagyjából két etetés is belefér). És meglehetősen nehezen alszik el akkor is amikor már látszik rajta hogy fáradt.
    Éjszaka már van hogy alszik 7 órát is, de 4-et, 5-öt általában mindig. Azt sem mondhatom, hogy nappal azért nem alszik mert éjjel kipihente magát, mert van hogy a nagy éjszakai 7 órás alvás előtt alszik 4 órát, fent van másfelet fürdéssel együtt, és mégis végigalussza az éjszakát…

  • Dr. Jurás Enikő szerint:

    Hu, nem semmi egy két hónapostól (jól emlékszem, hogy annyi?), hogy 6 órát egyfolytában fent van. Mit jelent a nehezen alszik el? A 20 perc a normál, annál több? Szopik? Elképzelhető, hogy tudna aludni közben is, de mivel ez kimarad, átbillen a holtponton és még órákig fent tud lenni. Netán szopi közben pihizik kicsit, ezért bír ki ennyit. Ha fáradtak a babák és nem alszanak el, akkor túlpörögnek és ezután nehéz nekik elaludni, csak sírva sikerül. A nehéz altatás oka lehet még a mindig különböző módszer. Ha kicsit nagyobb lesz, akkor meg azért nem akar majd aludni, mert minden olyan érdekes. De az is lehet, hogy ő ilyen, ehhez van szokva és nem kell semmi mögöttes dolgot keresgélni.

  • Dirge szerint:

    Hát az igazság az hogy tegnap reggel 6-tól este 7-ig nem aludt, csak nagyjából 5-15 perceket kétszer, tehát gyakorlatilag semmit. Valószínűleg ez a holtpont dolog lehetett, mert a végén már nagyon látszott rajta hogy szörnyen szeretne elaludni, de nem megy neki. Általában egyébként kb 20 perc alatt, sőt hamarabb is elalszik, és igen, rendesen szopik szerencsére, sőt néha túl is eszi magát, de csak kérne, kérne még. Általában nyekereg kicsit és az apukája felveszi és sétál vele, úgy alszik el, de néha arra sincs szükség, mert szopi közben elalszik, és le lehet tenni. Ez a két eset szokott előfordulni.

  • Dr. Jurás Enikő szerint:

    Hu, az nagyon kevés alvás egy ilyen pici babának, tényleg csoda, hogy kibírja a napot. De végülis nagyok az egyéni különbségek. Nekem mindkét gyerekem többet alszik még.

  • […] örökzöld kérdések. Szabad-e cicin elaltatni? Mikor és hogyan szoktassam le az éjszakai szopásról? Ezekre mindenkinek más a válasza. Az […]

  • Tamas szerint:

    Tudna nekunk tanacsot adni Kerem?Kedves Dokimami, Nekunk a kisbabank 7 honapos es ugy gondoljuk hogy eleg nagy ahoz hogy vegig alugya az ejszakat de sajnos ez nem igy tortenik, 2 honappal ezelott nem volt semmi gond az altatassal de most csak cicin alszik el estenkent ( napkozben nincs ilyen gondunk vele,igaz setaval alszik csak el de nem kell a cicit bevetnunk ) pedig a rutin az minden este ugyanaz, es ejszakankent sokszor felebred es csak cicivel alszik vissza, sokszor csak a szajaban van a cici es nem is szopozik, probaltuk vizzel de csak megjobban sir, cumival akkor is csak sir nagyon, setaval, ringatassal, apuval, de egyszeruen csak a cici kell neki, mi mar faradtan ebredunk reggelente, a baba kulon agyban alszik de egyszobaban velunk, mert nincs ra lehetoseg hogy kulon szobaban legyen. Ejjel otthagyni es sirni hagyni azt nem szeretnenk, biztos van humanusabb modszer is, a barataink azt mondtak hogy nyugtasuk meg es vissza alszik de nalunk ez nem valt be, nem tudom hogy mit kene tenni, Ecuadorban vagyunk es itt az gyerek orvos csak bologat szerintem azt sem tudja hogy ilyenkor mit kellene tennunk.

  • Dr. Jurás Enikő szerint:

    Kedves Tamás!
    Az az igazság, hogy a kisbabák már csak ilyenek, hajlamosak ebben az időszakban elromlani. (http://www.dokimami.hu/2010/08/29/segitseg-elromlott-a-kisbabam-nem-akar-elaludni-ejszaka-ujra-felkel-es-egy-percig-sincs-el-egyedul/) Valószínűleg jön a foga, ez este/éjszaka a legfájdalmasabb. Egyre ügyesebb, fejlődik a mozgása, fokozódik a szeparációs szorongás. Amikor cicin alszik el egy baba, akkor éjszaka, amikor éberebb alvási fázisba ér, akkor keresi a cicit, nem találja, ébred és újra cicin akar visszaaludni. Azaz első körben azt javaslom, ha éreznek elég erőt magukban, akkor hozzák kicsit előrébb a szopit, hogy ne cicin aludjon el vagy mikor csukódik a szeme, elvenni tőle a mellet. Egyébként mindent csináljanak ugyanúgy, ahogy eddig. Kicsit nehezíti a dolgot, hogy napközben séta közben alszik el, de néhány nap/egy hét alatt biztosan megtanulja, hogy este máshogy kell elaludni. Lehet sétálgatni/ringatni, amikor már csukódik a szeme, betenni az ágyba, ha sír, és nem lehet ott megnyugtatni, akkor kivenni… eleinte et nagyon sokáig is eltarthat. Éjszaka ugyanígy visszaaltatni, de meg is lehet szoptatni, éhes/szomjas is lehet, különösen, ha nem evett este/napközben eleget. Ha ezt feltételezik, akkor este érdemes megetetni a kicsit szopi mellé főzelék/tejpép. Ha úgy érzik, hogy fáj az ínye, azért sír, akkor be lehet kenni valamilyen erre készült géllel, vagy ha nagyobb fájdalma van, akár alkalomszerűen fájdalomcsillapítót is lehet adni neki. Ha nem éreznek erőt magukban, nincs kedvük ezt végigcsinálni, akkor együtt lehet aludni vele, szoptatni ha kéri, akkor nem annyira fárasztó az éjszaka, így túlélhető, viszont fennáll a veszély, hogy nem akar majd kiköltözni onnan. Egyénfüggő, de általában ha kibújik az aktuális fogacska, illetve kb. 9 hónapos kor után jobban szoktak aludni a babák, természetesen sokan még ekkor is kétszer kelnek éjszaka hónapokig, akár 2 éves korukig (vagy még tovább) is. Az éjszakai szoptatásról való leszoktatásról itt írtam: http://www.dokimami.hu/2010/06/03/ejszakai-szoptatasrol-valo-leszoktatas/. Reményteljes, hogy eddig nem volt gond, elképzelhető, hogy ha sikerül új szokásokat kialakítani, és kibújik a fogacska, akkor megint jobban fog aludni. Összefoglalva: több lehetőség is van, ki kell választani azt, amit az anyuka leginkább közel érez magához és ragaszkodni hozzá, egy nap alatt ez nem oldódik meg. Azaz, ha naponta új dolgokat próbálnak ki, akkor garantált a kudarc. Új szokás kialakításához napok/hét kell. Egyébként pedig el kell fogadni, hogy a kisbabák már csak ilyenek és az ősi ösztönöket nem tudjuk elnyomni, mégha próbálkozunk is vele sokszor. Kitartást kívánok!
    Üdv,
    Dokimami

  • hedina szerint:

    Kedves Dokimami! Először is had írjam le, hogy nagyon ösztönzőleg hatnak rám az írásai, én az ősember-anya típus vagyok, csak néha főleg az előző generáció tagjai 🙂 jönnek az elkényezteted intéssel. sokszor el tudom hessegetni ezeket a “tanácsokat” de néha ott lebegnek a fejem mellett. az ilyen írások megerősítenek abban, hogy igenis jól csinálom 😉 viszont lenne egy kérdésem: az éjszakai fény is rossz hatással van a pici alvására? mert ez meg nekem ad biztonságérzetet, hogy rögtön látom, hogy mi újság vele. Velünk elég sokat alszik a pici, de kb ugyanennyiszer alszik az ágyikójában is. fürdés után ott alszik el. a kiságya kb fél méterre van tőlem. szól h szopizni akar és tul.képpen fel sem ébred, aztán együtt alszunk, van h reggelig, ez is magától alakult ki:) ösztönösen! köszönöm válaszát!

  • Dr. Jurás Enikő szerint:

    Az az igazság Edina, én még nem használtam éjjeli jelzőfényt, ezért nem tudom milyen a fényerőssége. A kisbabáknak nem szokott szükségük lenni rá, viszont nagyobb gyerekeknél sokat segíthet. Tudom, hogy éjszaka mindenképpen kell valamennyi pici fény, hogy lásd a babát (nálunk ezt a hűtő kijelzője biztosítja, ami bevilágít a szobákba :-)). Nem hiszem, hogy gondot okozna az a fényerősség amit használtok (már biztos kiderült volna), de könnyen el tudod dönteni te is, ha annál a fénynél aludtok. Ha reggel fáradtabbnak, nyugtalanabbnak érzed magad, akkor rossz hatással volt az alvásminőségetekre, ha nem, akkor pedig nem. Ha rossz lenne így aludnotok, már biztosan észrevettétek volna. További jó babázást kívánok!

  • pm szerint:

    Úgy látjuk, hogy Dirgehez hasonló babánk van nekünk is. Eddig nem találtunk megoldást az elalvására. 2 hetes még csak, de képes 5 órát is fent lenni és nyekeregni, túlpörög és elaltatni nem lehet se ölben, se ágyában cumival. Ha nagyon fáradt, hamar elalszik, letehető (most már). Az első héten nagyon szépen alakultak a napjaink, de a hét végére egyszercsak cici-függő lett, semmit nem volt képes csinálni, csak a mellemen lógni és komfortszopcsizni, vagy aludni rajta. Ekkor le se tudtuk tenni, 10 perc után felébredt, akármit csináltunk. Nem akartunk cumit adni neki, de ez a cicin lógás nem maradhatott fent, mert saját magamat sem tudtam ellátni (tussolás, fogmosás, semmi…). Ekkor éjjel mellettem aludt, nappal meg rajtam. Nagyon igényelte a szopcsit. Nem 1-2 óránként, hanem állandóan. Ezután megpróbáltuk az ágyába szoktatni, cumival. Első napunk gyönyörűen ment, még álmosan letettük, az első cumis hiszti után szépen aludt és sokat, legközelebb már cumi se kellett, amikor kipihente magát és sokat evett és játszott, magától álomba merült. Aztán minden felborult és most már fel se ismerem, ha éhes, mert nem igazán szól, nem cuppog, nem úgy sír. Szerintem szereti túlenni magát, állandóan cicin lenne és hisztizik. Elaludni nem hajlandó, nagyon nehéz és akármennyire kimerült, órákig fent van, aztán szopcsin kipiheni magát kicsit, bele is alszik, büfiztetni se lehet. Rohamokban jön rá a hiszti, közte pihen 1-1 percet, aztán folyamatosra vált és képes hosszú percekig bömbölni. Nem tudjuk, hogy jó-e egy ilyen kisbabát sirattatni, de nem akarjuk, hogy megint cicifüggő legyen és oda fajuljon, mint egy hete, hogy már a testközelség se volt elég neki, csak a cici és semmi más. Most legalább nagy ritkán le tudjuk tenni, de a cumis megoldás sem nagyon válik be, mert ha túlpörög, meg se érzi a cumit, hiába vesszük kézbe, az se jó és egyszerűen hisztikkel kihagyja az alvásokat. Igény szerint szoptattam és most se zavarna, ha tudna aludni közte eleget a kicsi. Normális elvárás ez egy ekkora gyerektől, vagy később magától beállna/beállt volna valami napirend, vagy ekkor már lehet rendszerességre szoktatni? Rendszeresség alatt nem a végigaludt éjszakát vagy a sok-sok alvást értem, hanem hogy legalább 1-2 órát bírjon ki cici nélkül és aludni is tudjon napközben is kicsit, ha kicsiket is, de pihenjen és utána ne hisztizzen. Egyébként volt már, hogy 3-4-5 órát képes volt éjjel végigaludni. Tegnap sajnos a délutáni alvás maradt ki, ami miatt az éjjelünk is tönkrement. Ha másnak is hasonló élményei vannak az igény szerinti szoptatással kapcsolatban és ilyen cicifüggő babája van, az ossza meg, mit is csinál és mikorra normalizálódik a helyzet. A baj, hogy orvoshoz is kellene menni és egyéb teendőnk is lenne, de cicin nem lehet kimozdulni. Babakocsit, porszívót, mindent próbáltunk, hiába. Nagy ritkán sikerül letenni, de erre nem lehet még gyerekkel kimozdulást tervezni. Nálunk ez a probléma merült fel az igény szerinti szoptatásnál, amiről sehol sem írnak.

  • Dr. Jurás Enikő szerint:

    Kedves Pm!
    Az újszülöttek (az első egy hónapban számítanak annak) egészen mások, éretlenek még, a legtöbb cikk nem róluk szól, hanem a nagyobb babákról. Ez nem az a hiszti, amit mi annak hívunk. Vannak sokat síró kisbabák, de minden babával szoktak gondok lenni az első hetekben. Normalizálódni fog a helyzet, de még csak két hetes. Egyébként 2 hetes korban is szokott lenni egy növekedési ugrás. Gyarapszik a kicsi? Elegendőt pisil, kakál? Biztosan eleget eszik, van elég tej? Az újszülött sírásról pl. van egy cikkem: http://www.dokimami.hu/2011/08/25/hogyan-hallgattassunk-el-egy-ujszulott-babat-avagy-hol-van-a-kikapcs-gomb/, lehet érdemes elolvasni. Az igény szerinti szoptatás során természetesen a te igényeidet is figyelembe kell venni, nem lehet egész nap cicin lógni. De az általánosnak tekinthető, hogy ilyen idősen egy-egy szoptatás elhúzódik 1-1,5 órára. Türelem, hamarosan jobb lesz. Hogy mikorra alakul ki igazi napirend, az gyerekfüggő, van akinek csak 2-3 hónapos korra. Kitartást kívánok!

  • pm szerint:

    Kedves Enikő! Nagyon szépen köszönöm a gyors választ. Azóta rátaláltam pár hasznos cikkre az oldalán. Talán a fiunkat is sikerül jobban kiismernünk, viszont egy ördögi körbe kerültünk.
    Belealszik a szopcsiba, nem tudjuk büfiztetni, mert akkor felébred és ha túlpörgi magát, nem tud elaludni. Ha hagyom elaludni szopcsi után, akkor (meg máskor is) felkelti a puki és a kaki. Több alvásunk ment így tönkre. Felébred a nyomásokra. Nyög. Nem sír, de dolgoznia kell a kakival. Aztán nem tud visszaaludni. Viszont mindenhez fáradt. És kimarad az alvás. Sír, rohamokban jön rá a “hiszti” (fáradtság). Szóval az a problémánk, hogy nem tudjuk, hogyan rendezzük a napirendjét, mert ha szopcsizik és elalszik, akkor felkelti a puki, ha meg szopcsi után szórakoztatjuk, túlpörög, lefárad és azért nem alszik el. Nem tudja magát rendesen kipihenni. Éjszaka fáradt és vissza lehet tornászni valahogy az álomba, de napközben ma pl egyetlen egyszer aludt 3.5 órát, mikor sikerült “kiütnöm” a babakocsiban tologatással. Egyébként ringatás, semmi nem használ. Illetve egy darabig. Aztán a cicin megnyugszik, de először 2 óráig bírta cici nélkül, majd egy óra múlva szoptattam, majd most már negyed óra után kérné, amiben kicsit megpihen, de nem alszik és utána a fáradtságban megint nem alszik el, vagy a belei megint beindulnak a szopcsi miatt. Egyébként szépen fejlődik, legalábbis az első 2 hetes mérések ezt bizonyítják. Az elején a sűrű szopcsik miatt a hasát is szopcsival nyugtatta, ezért is lett az a vigasza. Most már javult a helyzet, viszont az elaltatás mikéntje és hogy mikor altassuk, még mindig rejtély. Viszont félek, hogy megint egész nap fent volt, csak 3.5 órát aludt. Talán éjszaka jól fog aludni (ha a puki fel nem kelti). Sirattatni nem hagytam eddig, de most már annyira nem lehet kizökkenteni, hogy csak sír nyughatatlanul. Ilyenkor elbizonytalanodok, hogy nem éhes-e tényleg és azért nem hagyja abba, vagy tényleg a kimerültségben üvölt. Azt hiszem, inkább kimerült, mert el-el hallgat néha, de egyre ritkábban. Ráadásul látom rajta, hogy 2-3 óránként elég neki a szopcsi, mert amúgy ha nem annyira nyűgös, el lehet vele lenni, ringatni, másképp megnyugtatni. De ha nagyon túlpörög, nem tudjuk elaltatni, cicin se, illetve nem tudjuk letenni. És félek, akkor megint kezdődik minden elölről, ami múlt héten ment.

    Egyébként mikor mondhatjuk, hogy egy baba hasfájós? Mert ő nem sír a hasa miatt, de felkel rá, nem tudja álmában kidolgozni, hanem tornásztatom a lábát és közben nyög, vörösödik. De nem sír. Erre létezik valami megoldás, hogy ne keltse fel szegénykét a puki?

  • Dr. Jurás Enikő szerint:

    Kiszívja a kicsi a tejcsi végét is, a zsírosabbat? Ha mindig csak az elejét, a cukrosabbat kapja, az is ronthatja a “szellességet”. Vannak olyan patikában kapható készítmények, melyek segíthetnek, de nem mindenkinek, van amelyik baba még hasfájósabb lesz tőlük. Én nem szeretek semmilyen szert ajánlani, a védőnőt vagy a patikust kellene megkérdezni, ha úgy érzik hogy kezd elviselhetetlenné válni a helyzet. Ha egyfolytában órákat sír, akkor meg kellene mutatni az orvosnak. Hamarosan javulni fog a helyzet, az első hetek nehezebbek. Kitartás!

  • pm szerint:

    Köszönöm a tanácsot. Szerintem mindent kiszív, bár a végébe belealszik, viszont nagyon sokat gyarapszik, ezért gondolom, hogy a zsíros részét is eszi a tejnek. Azóta egyre erősödő hasfájósság tört rá. Mostmár tisztán látszik, hogy ez lehet az oka az alvatlanságnak és a nyűglődésének. Mindig felébreszti a puki, ami álmában érkezik. Húzza a hasát. Segít, ha felemelem a lábát, de néha így is felébred, nagyon keveset alszik szegénykém és így jobban túlpörgi magát. Sírni a hasa miatt nem igazán sír, de nyöszörög, nyögdécsel, arca elváltozik. Elkezdtem édeskömény teát inni, remélem, segít rajta. Egyébként nagyon ügyes kisfiú, csak így nem tud aludni + mi se tudunk, mert egész éjjel fent vagyunk, ha jön a görcs, akkor masszírozzuk, mert így nem ébred fel annyira.
    Mégegyszer köszönöm a bíztatást. Remélem, találunk valamit, ami enyhíti a tüneteit és tud aludni a kicsi. És remélem, hogy hamar túl leszünk ezen a nehéz perióduson.

  • Györgyi szerint:

    Kedves Enikő,

    Ismét altatás ügyben szeretném a tanácsodat kérni.
    Kislányom pár nappal múlt 10 hónapos, ami – ahogy utána olvastam – alvás szempontjából egy újabb nehéz időszak. Ezt szemmel láthatólag mi is igazolni tudjuk. Pár hete kezdődött, hogy éjszaka gyakrabban kelt, a kiságyában sem lehetett visszaaltatni, így fél éjszakákat velem aludt. Sőt, volt hogy kezdettől fogva nem volt hajlandó a kiságyban aludni. Ez mára rendeződni látszik, de most meg a nappali alvások nem akarnak összejönni. Eddig letettem az ágyba, cumi a szájába, kis hát símogatás, dúdolás, és 10 percen belül aludt. Ezzel szemben most vagy magam mellé kell fektetnem, vagy ha még ez sem elég, a mellkasomra kell vennem, hogy elaludjon. Mindez számomra nem okoz gondot, DE október 3-tól csemetém elkezdi a bölcsődébe való beszokást, és ott bizony nem lesz kéznél anya mellkasa.
    Nem tudom mi tévő legyek. Hagyjam, hogy kismajom módjára csimpaszkodva aludjon rajtam továbbra is, vagy még a bölcsi előtt kezdjek el ragaszkodni a kiságyhoz?
    Szívem szerint még kihasználnám ezt a kis időt a bensőséges kapcsolat megélésére, de nem tudom, hogy neki mi lenne a jobb.
    Válaszodat előre is köszönöm!

  • Dr. Jurás Enikő szerint:

    Szia Gyöngyi!
    Nem egyszerű a kérdés, mert én hiszek abban, hogy az a legjobb, ami a legjobb érzéssel tölt el mindenkit. Ugyanakkor jó lenne, ha legalább a nappali alvás a kiságyban lenne. A bölcsi mindenképp trauma lesz, ott úgyis máshogy fogják altatni, mint te otthon. Meg fogja tanulni, hogy ott más szokások vannak. Nagyon nagy valószínűséggel a bölcsi elkezdésével még sokkal több testkontaktusra lesz szüksége, mint most, vagy egyébként lenne, persze ebben az időszakban amúgy is nagyon nagy szükségük van a testkontaktusra. Ez az, amivel nem kell spórolni, nem érdemes. Ha a nappali alvást rendezni akarod, akkor mindennap ugyanúgy altasd, esetleg kicsit később, lehet, hogy csökkent az alvásigénye és ez is bezavart kicsit, de az is lehet, hogy ő már érzi a benned levő feszültséget. A bölcsi szempontjából hajszálnyit talán jelentene, ha megpróbálnád a kiságyban altatni újra már most, de a bölcsi akkor is trauma lesz. Szóval nem vagyok benne biztos, hogy megéri, ezt Te jobban érzed, mennyire lenne vevő most a régi szokás visszahozására. Ha nagyon nagy az ellenállás, akkor lehet jobb, ha hagyod hogy teljesüljenek az igényei, hogy jól fel legyen töltve a szeretettankja és talán a te lelkednek is jobb. Ugyanakkor az is igaz, elképzelhető, hogy picit megkönnyítené a beszokást, ha otthon is kiságyban aludna napközben. (Kislányodnak az a legjobb, amikor te a legjobban érzed magad, amit te a legjobb megoldásnak tartasz.) Minden jót kívánok nektek!

  • Judit szerint:

    Kedves Dokimami!

    4 hónapos kislányom babakocsiban könnyen elalszik, de a zajokra hamar felébred. Eddig a kiságyban nehezen aludt el, de ott nagyokat tud aludni… pár napja könnyebben elalszik az ágyban (ennek nagyon örülünk), de csak ha rongyit kap (textil pelus) ellenben azt az arcára húzza…. ebből nem lehet baj? Kérlek segíts! Egyrészt így sírás nélkül elalszik, másrészt féltem!

  • Dr. Jurás Enikő szerint:

    Kedves Judit!
    Én nem merném így altatni, de ha a pellussal könnyen elalszik, akkor hagyd, majd mikor elaludt vedd el tőle. De ne mellé tedd, mert akkor visszahúzhatja. Jobb félni, mint megijedni szerintem. Minden jót nektek!

  • Bereczki Anna szerint:

    Kedves Dokimami!

    Segítségedet kérném. Kisfiam 16 hónapos, életében egyetlen éjszakát (470., feljegyeztem :-)) aludt át, tehát soha sem volt “jó alvó”. Kezdetben óránként, majd két óránként kelt.
    Manapság este 8-kor már ágyban van -az esti rutint követően- és éjfél után ébred először. Mellettem alszik, nem bírtam az állandó rohangálást a gyerekszobába.
    Ezt követően 2-ig folyamatosan kel, ami azt jelenti, hogy mélyen elalszik, néha horkol, majd 20 percenként felugrik és nyafog. Ez már 2 hónapja tart. A szemfogai jönnek éppen, de az nem húzódik el ilyen hosszú időre, illetve nincsenek “üres járatok”, jobb éjszakák. Reggelik pedig 1-1,5 óránként ébred.
    Reggel 6-kor kipattan a szeme, mintha mi sem történt volna, délelőttönként viszont gyakran látom fáradtnak.
    A nappali alvása is furcsa számomra. Általában ebéd után alszik el, de 1 óra múlva felébred, vissza kell altatnom ringatás, hozzábújás, dúdolás…mikor mi segít. (ő főleg az ölben alvást preferálná). Ezt követően 1/2 óránként kel, még kétszer.
    Megszokás, vagy kell-e már ebben a korban egyéb, pl. idegrendszeri problémára gyanakodni.
    Mindemellett értelmes, érdeklődő, szépen fejlődő gyerkőc, az alvási szokásait leszámítva semmi kirívót nem fedezek fel.
    Köszönöm válaszod,

    üdv. B. Anna

  • Dr. Jurás Enikő szerint:

    Kedves Anna!
    Szerintem alkati dolog és hamarosan javulni fog a helyzet. Kitartás nektek!

  • Enikő szerint:

    Kedves DokiMami!

    Teljesen el vagyok keseredve, mert bár reménykedtem elkerüljük, de sajnos 7 hónapos kislányomnál kb. egy hete a nehezen bevezetett alvási szokásaink teljesen megváltoztak – és sajnos számomra már elég kimerítővé vált, illetve vádolom magam, hogy nem tudom megtanítani egyedül elaludni, megnyugodni.. Korábban esténként lefejt tejet Apa adta oda, utána Ő altatta el, ez nagyon fontos volt a Páromnak, Babám is szerette. Elsőként egyszer csak nehezen, majd nem fogadta el a cumisüveget. Ezután már sírva tudott nagy nehezen elaludni – itt már persze én is közbeléptem, és először alkalom szerűen, majd mára állandóan a cicin altatom. Sőt miután elalszik le sem fekszem, hanem rövid idő után mehetek is vissza hozzá, kinyitható ágy, szopi, mindez 1-2 óránként. A lényeg az, hogy visszafelé haladunk azt érzem, és keresem, hogyan hozhatnám helyre a dolgokat.

    Tudom hétköznapi történet a miénk, de mégis nagyon csalódott vagyok, mert eddig egész éjszakát átaludta 1 hónapos kora óta. Sajnos más szempontból nagyon nehéz volt az első 4 hónap, súlyos csípőficammal 9 naposan már kengyellel tálcán feküdt 0-24 órában, 3 hónapos koráig fel sem vehettük, komoly elővigyázatosság mellett lehetett tisztába tenni, egy ideig kórházba fürdették. Rengeteget sírtunk, félig fekvőtámaszban tudtam hozzáférni szopiztatni, de ebből nem engedtem, mert ez volt az egyetlen kontakt köztünk. Nagyon megtérült a sok kitartó orvoshoz, tornára járás, meggyógyult teljesen 🙂 Ezek mellett nagyon hálás voltam, és büszke, hogy az alvás terén szépen megy minden, kiegyensúlyozott Baba.

    Most pedig tanácstalan vagyok.. Megpróbáltam ezt a módszert, hogy szopi után megnyugtatva, ima, mese mellett várom az kiságyban, hogy elaludjon, megnyugodjon. Mikor kijövök, keserves sírás, vissza, megnyugszik, újra sírás.. De ő nem aludt el 1,5-2 órán át.. Mivel úszott a verejtékben és én sem bírtam tovább, átöltöztettem, szopi, cicinalvás.. Ami nyugtalanít, hogy rettenetesen belelovalta magát, én szintén kiakadtam, de mégis azt érzem, meg kell tanítsam, nem csak a cici a megoldás mindenre. Meddig szokott ez tartani? Mikor kell feladni, mert trauma neki ez az egész? Gondoltam, h nem könnyű, de az a sírás és elkeseredés olyan, amit még sosem hallottam Tőle.. Még vissza is bukta a fél vacsoráját a nagy sírás közepette.. Nagyon megijedtem, és a csekély anyai önbizalmam is romokban.

    Előre is köszönöm a segítséget, és már leírni önmagában nagyon jó érzés volt 🙂

    Enikő

  • Dr. Jurás Enikő szerint:

    Kedves Enikő!
    Nagy örömmel olvastam, hogy teljesen meggyógyult a csípőficam, el tudom képzelni mennyire rettenetesen nehéz lehetett ez az időszak nektek, de jó, hogy túl vagytok rajta. Nem szabad vádolnod magad, mert nem rontottál el semmit. Ahhoz, hogy nem akar egyedül elaludni és éjszaka gyakran ébred, ahhoz semmi köze sincs az anyai képességeidnek. Ez egy ilyen időszak. Nem belőled, hanem belőle fakad. Alkalmazkodni kell és nem megjavítani a gyereket. A szeparációs szorongás kezdete (http://www.dokimami.hu/2011/09/10/pszichoszocialis-fejlodes-ujszulottol-a-kamaszig/) ilyentájt van és az első fogacskák is ekkor szoktak előbújni. Az egy nagy hazugság, hogy a babák átalusszák az éjszakát, bár vannak tényleg ilyen babák, de azoknál is gyakran csak jó alvó és rosszabb alvó időszakokról beszélhetünk és legtöbbször nem a szülő tehetségétől, képességeitől függ, hanem a baba személyisgétől, azaz semmi köze nincs ahhoz, hogy valaki milyen anya. Másrészt bevallom neked, én nem hiszem, hogy jó dolog törekedni arra, hogy a baba egyedül aludjon el. Valóban a szülőnek sokkal kényelmesebb, de erős kétségeim vannak a normálisságát illetően, az én anyai ösztönöm tiltakozik ez ellen, véleményem szerint azon családoknál fontos ez, ahol anya annyira ki van már merülve, vagy dolgozik…hogy nem tudja rászánni azt a 20 percet sem a gyerek altatására, amennyire optimális esetben szükség szokott lenni. (http://www.dokimami.hu/2012/04/18/visszaszivom-esti-altatas-feler-egy-kivegzessel-legyen-a-nap-fenypontja/, http://www.dokimami.hu/2010/11/06/egyuttalvas/, http://www.dokimami.hu/2010/08/29/segitseg-elromlott-a-kisbabam-nem-akar-elaludni-ejszaka-ujra-felkel-es-egy-percig-sincs-el-egyedul/) 7 hónaposan még nagyon kicsi, nem tudod még elrontani, túlszeretni, rengeteg anyára, testkontaktusra van szüksége. Ha éjjel óránként kel, az együttalvásnál nem tudok kényelmesebbet elképzelni. Viszont ilyenkor nem javaslom, hogy minden alkalommal add oda a cicid, de átmenetileg, szükség esetén nincsenek szabályok, amikor a túlélés a cél.
    Összefoglalva: ne tégy olyat a babáddal, ami rossz érzést okoz neked. Az altatás ugyan fárasztó, unalmas lehet, de próbáld elfelejteni a suttogó rábeszéléseit az egyedül elalvásról (ne feledd, ő nem maradt otthon a gyerekeivel, a nagymama nevelte őket és az egyik lánya önmegnyugtató szokásként kitépkedte az összes szempilláját-rábíznád a gyermeked?), gondolj arra, hogy most összebújhattok, bepótolhatjátok az elmúlt hónapok ölbebabaság hiányait, hiszen most a legfontosabb dolgod, hogy szeresd a babád. Nevelni még ráérsz, amikor pedig már nem igény neki valami, hanem szokás, akkor megpróbálhatod leszoktatni, de azt érezni fogod a reakciókból. Most nem hiszem, hogy erről van szó. Hogy meddig fog tartani ez az időszak? Gyerekfüggő. Vannak, akiknek hónapokig.
    Kitartást és sok boldogságot kívánok!

  • Enikő szerint:

    Kedves Enikő!

    Nagyon köszönöm a biztatást, örülök, hogy valóban nem ártok véleményed szerint azzal, ha nem a szó legszorosabb értelmében vagyok következetes az altatás terén 🙂 Nehéz igen, mert az emberben óriási megfelelési kényszer van újdonsült Anyaként, megfelelni a Babámnak szeretnék persze, de az örök dilemma: ami neki pillanatnyilag jó esik, az hosszú távon nem árt-e, meg ugye a sokat dicsért suttogó, és konzervatív szemlélet alapja, hogy honnan ismerné egy pár hónapos baba, mit hogyan kell csinálni, mi jó neki? Ez pedig megint csak súlyt helyez a vállára az embernek, hogy szembe is kell nézni a nehézségekkel időnként.. Időről időre szükség van bátorításra, biztatásra, mert rosszalló megjegyzés, jóslat aztán jön bőven, na meg a legszigorúbb kritikus ki lehet? Hát persze hogy önmagad 🙂

    Erre jó ez az őszinte, nem köntörfalazó, sokszor legtitkosabb nehézségeinket is kitáró oldal, köszönöm a sok tanácsot, sokszor merítek erőt az írásaidból!

    Üdv:

    Enikő

  • Dr. Jurás Enikő szerint:

    Kedves Enikő!
    Én úgy látom, hogy a kisbabáknak sokszor több eszük van (jobb ösztönük) van, mint nekünk. Amíg nem dobod félre a tanultakat és nem függetleníted magad mások véleményétől (akiknél már sokszor összemosódnak az évek és azt mindig nézd meg az ő nevelésük mire vezetett) addig szenvedni fogsz. Egy 7 hónapos baba még nagyon kicsi, a legfontosabb az első években, hogy figyelni kell a gyereket és az ösztöneinket. Ha biztos lennél az általad emlegetett, olvasott nevelési elvekben, akkor nem fordultál volna hozzám, hanem végig csináltad volna azok alapján. Valami nem stimmelt, ugye? Meggyőződésem, hogy a megelőzés lényege a pillanatban van, azaz az adott szükségletet kell kielégíteni akkor amikor felmerül (miért lenne baj, ha egy szinte magatehetetlen csecsemő, gyermek elalváshoz igényli az anyját???), akkor nem kell egész életében futnia majd a korai időszakban meg nem kapott szeretetért, kötődésért…vagy bármiért. Ebben az időszakban a szeretet nyelv a testkontaktus. Nem a jövőn kell rágódni, hanem a jelenben élevezni, hogy együtt lehettek. “Ne aggódjatok tehát a holnapért, mert a holnap majd aggódik magáért: elég minden napnak a maga baja.” (Mt, 6:34) A nagam részéről a gyerekemnek nem fogom javasolni, hogy elolvassa a suttogót, sokszor úgy látom a sok okosság elveszi az emberek józan ítélőképességét is. Néha jobb lenne, ha butábbak lennénk, akkor könnyebben észrevennénk a valóságot. Én tényleg csak ezt tudom tanácsolni neked: erősítsd meg magad, állj a sarkadra és ne a könyvektől vagy másoktól várd a megoldásokat, a válaszokat. Hanem érezz, gondolkozz, figyelj és nyugodtan öleld a pici lányod, ha kell egész nap, majd ráérsz még levakarni magadról, de elárulom neked, majd magától fokozatosan fog leválni amikor eljön annak az ideje. Sok minden megoldódik és nem kell minden nehézséget idő előtt megoldani. Persze mi vagyunk az okosabbak, de a szükségleteit ő is érzi (és jobban, mint te) és egyre inkább, egyre pontosabban jelezni is tudja. Amikor pedig már valóban nevelésre, leszoktatásra is szükség van, azt érezni fogod. Választanod kell: a könyveket, mások tanácsait vagy a gyerekedet és az ösztönödet követed. Nem könnyű az élet, de mégis csodálatos, hogy részesei lehetünk. Minden jót kívánok neked és sok bátorságot, hogy merj igaz önmagad lenni!

  • Enikő szerint:

    Kedves Enikő!

    Csak egy utolsó hozzászólás még: tudd hogy a fenti soraidat megkönnyeztem, és az igét kimásoltam magamnak, mert annyira a mindennapokban rendesen aggodalmas énemnek szól, hogy jó, ha kéznél van megnyugtatásul! 🙂

    Mindent köszönök ismeretlenül is Neked 🙂

    Enikő

  • Laura szerint:

    Kedves Enikő!
    Kisbabám Martin (5 hónapos,8,5kg, 72cm) mostanában rossz alvó lett!Napközben nem alszik sokat,délelőtt1 órát kb és délután is,de képes fent maradni hajnal 4-5 óráig is.A párom 3.30kor kel,szóval az éjszakát külön töltjük apától,hogy tudjon aludni (legalább ő). Így attól félek,hogy idő után elfogunk távolodni tőle.
    Próbálkoztam már több módszerrel is,de nem hajlandó aludni.Ráadásul ő többet iszik és eszik,mint kortársai,mindig megbüfiztetem,hogy ne fájjon a pocakja.
    Mit tegyek?Mivel próbálkozzak?

  • Vikus szerint:

    Kedves Enikő!
    Egy 12 hetes, természetéből fakadóan akaratos, sírós kisfiúcska anyukája vagyok. Első babóci, apukája külföldön dolgozik, keveset van itthon, anyukám nincs, tehát ketten vagyunk. Kezdtük az igény szerinti szopival, azután ő maga kialakította kicsi segítséggel a napirendjét. Éjjel 2szer kelünk enni, de az első etap 5-6 órás alvás, ennyi nekem is elég. Sokat játszunk, már fel tud könyökölni és nézelődik, rengeteget nevet velem és nagyon szépen gyarapszik, egészséges babóci.
    Ezt az altatás témát mi is megszenvedjük….Ő csak a kiságyában alszik, ennek az az oka, hogy csak hason alszik el, és nem merem a saját, puhább matracunkra tenni így, mert a kiságyban kókuszmatrac van, ami kemény és mivel egyedül vagyok, van hogy én is elalszom a fáradságtól 🙂 így használjuk a légzésfigyelőt. Már van egy fogacskánk, épp mostanság törik át!!!! és a hasfájás szerű képződmény tüneteit is tapasztaljuk a sokórás görcsös sírásokkal, bár ez talán már ritkul…Én mindig úgy altatom Őt, hogy ha már álmos, beteszem az ágyikójába, és leülök az én ágyamra. Ha nyüszörög, arra még nem ugrok (tapasztalatból már:-) ), ha sír, jön a simogatás, susogás, cumi, ha ezek sem, akkor kiveszem, magamhoz ölelem, dúdolok, énekelek és szeretgetem…és itt a slusszpoén…VAN, HOGY ETTŐL MÉG FESZÜLTEBB LESZ!!!!!!! Egyszerűen nem értem…ilyenkor, ha már 10 perc dajkálás után sem nyugszik meg, visszateszem a kiságyba, megint leülök az ágyam szélére..és pár perc múlva szépen elcsendesedik és alszik…nem mondom, hogy ez olyan jó érzés nekem, olyan, mintha nélkülem könnyebben megnyugodna…gondolom, ez lehetetlen…lehet, hogy valamit nagyon rosszul csinálok? Hallottál már ilyen esetről esetleg?
    Jómagam sajnos nem mindig vagyok nyugodt, nagyon hiányzik a férjem, és szeretnék mindent a legjobban csinálni, de sokszor elveszek az “úton”…Néhány napja szedem a Sedatif Pc-t, igaz, csak napi 2 szemet, így talán a saját idegrendszeremet meg tudom támogatni, mert az biztos, hogy ennek a kis Angyalnak egy nyugodt anyára van szüksége, és én szeretném neki a LEGESLEGJOBBAT megadni. Nagyon szeretem Őt, Ő adott értelmet az életemnek, meg az apukája…de bizony sokszor nehéznek érzem a feladatot, azt, hogy jól csináljam…Mit gondolsz, lehet, hogy sérült a kötődése felém azzal, hogy mindig úgy altattam, hogy nem vettem ki az ágyból, csak ha már nagyon sírt? Mondjuk 10-15 percnél többet soha nem hagytam, azt is csak úgy, hogy két kézzel simogattam a hátát és a buksiját, csak akkor hagytam abba, ha Ő is abbahagyta a sírást, ha újból kezdte, én is újból kezdtem simizni…aztán ha nem ment, kivettem..majd vissza, és így tovább. Hálás lennék a véleményedért, mert a cikkeket és a kommentekre adott válaszokat olvasva igazán szimpatikus a hozzáállásod és a tanácsaid is 🙂 Hátha nekünk is tudsz nekünk is valami megnyugtatót mondani vagy javasolni, mert az idősebb generáció tanácsait én sem mindig tudom elviselni 🙂 Nagyon köszönöm előre is 🙂 Legyen szép napod!
    Üdv: Vikus

  • Dr. Jurás Enikő szerint:

    Kedves Vikus!
    Ne haragudj, hogy csak most tudok válaszolni. Nem hiszem, hogy aggódnod kellene az altatás miatt, minden gyerek más és folyamatosan változik. Van amelyiket elég hasra fordítani és elalszik, a másikkal meg járkálni kell egy fél órát. Az elalvás előtti fázisban (merev tekintet) már jobb nem bolygatni őket, mert az kizökkenti, legalábbis erre gondolok, az alapján, amit írtál, ne essen rosszul, nem azért van, mert nem szeret. Ne aggódj, ha nagyobb lesz, majd követelni fogja, hogy ölben aludjon el. Addig meg örülj, hogy magának is el tud aludni. Nagyon nehéz lehet egyedül ebben a megterhelő időszakban, sok-sok kitartást kívánok!

  • Vikus szerint:

    Köszönöm szépen a válaszod 🙂 Azóta csak arra törekszem, hogy megnyugodjak..és azóta Ő is picit nyugodtabb…bár, és mára gyönyörűen elszundít, ha leteszem..lehet, az én feszültségemet vette át sajnos:-(

  • Krisztina szerint:

    Kedves Enikő!

    Altatással kapcsolatban szeretném a tanácsodat kikérni. 16 hónapos kisfiamról van szó, aki 4 hetes kora óta nagyon rossz alvó. Csak a cicin vagy babakocsiban hajlandó elaludni, és napközben nem alszik többet 30-60 percnél ( Már csak 1x alszik napközben) Nem elég, hogy ilyen rövid a nappali alvásigénye, de az esti altatás után fél-egy óra múlva felébred, ilyenkor bemegyek hozzá, cici és alszik. Éjjel kb. 4x megébred, ilyenkor csak a cicivel tudom visszaaltatni, ezért egész pici korától kezdve együtt alszunk, kiságy egyik rácsát is leszedtük, így már kiságy sincs ahol esetleg tudnám hagyni magától elaludni. Pár hete próbálkozom azzal, hogy éjjel nyugtatgatom, simizem a hátát, de cicit nem adok. Ilyenkor sírdogál, dobálja magát, van olyan, hogy 5 perc múlva elalszik, de nem sokat érek vele, mert fél-egy óra múlva megint fent van, és kezdődik elölről az egész. Már nem tudom mitévő legyek, illetve sejtem én, hogy valahogy le kellene szoktatnom a cicin való alvástól, de félek, hogy kicsi még ehhez, nem igazán értené, hogy ha eddig kapott most miért nem. Nagy sírásokat nem szeretnék 🙁 a gyomrom már görcsbe ugrik ha rágondolok. Mit tanácsolsz? Várjak még két éves koráig? Hogy lehetne a legkönnyebben megtanítani egyedül aludni, hogy ne viselje meg, ne ordítson egész éjjel? MIndig arra várok, hogy ahogy nő idővel majd megoldódik a dolog, de eddig ez még nem történt meg, én meg egyre fáradtabb és kialvatlanabb vagyok. Ráadásul látom rajta, hogy sokszor ő is nyűgős, hisztis, gondolom neki se jó hogy ennyiszer fent van éjjel. Tanácstalan vagyok 🙁 Várom válaszod. Előre is köszönöm: Kriszti

  • Dokimami szerint:

    Kedves Krisztina!
    Egy 16 hónapos manócska nem olyan kicsi már. Nyugodtan be lehet avatkozni, lehet új szokást kialakítani, ezzel csak nyerhettek mindketten. Ha jobban fog aludni, te is kiphentebb leszel, jobb kedvű…ezzel mindenki csak nyerhet. Arra ugyan várhatsz, hogy magától leszokik róla. Az ekkora gyermekek már igencsak ragaszkodnak a megszokott dolgokhoz. Sírás nélkül nem sok esélyt látok, hogy ezt a szokást átalakítsd. Az, hogy csak babakocsiban és cicin tud elaludni azért van, mert így szokta meg, így szoktattad, amit teljesen meg tudok érteni, mert ezekhez az altatási módokhoz vonzódnak a babák és viszonylag könnyű az anyukának is. Viszont a problémát az okozza, hogy amikor az éberebb fázisba kerül, akkor nem tud magától visszaaludni, igényli azt, amivel elaludt. Ennek a szokásnak a megváltoztatása néhány nehezebb napot és kb. 2-4 hetet igényel véleményem szerint. De ha ezt rászánod, akkor meggyőződésem, hogy jobb lesz mindkettőtöknek.
    Először is tisztázni kell, nincs-e valamilyen probléma, fájdalom a gyakori ébredések mögött, pl. (http://www.dokimami.hu/2011/01/22/vajon-refluxos-a-babam-vagy-csak-rossz-alvo/). Eszik-e eleget napközben, nem-e tényleg éhes. Ilyenkor törekedni kell arra, hogy este jóllakjon, nappal egyen rendesen, ami persze relatív, egy éves kor után csökken az étvágy, ez természetes.
    Nekem nagyon bevált a fokozatosság és a szétválasztás, erről itt írtam: http://www.dokimami.hu/2012/01/11/meddig-illik-szopni-avagy-cici-imadokat-hogyan-lehet-elvalasztani/.
    Az éjszakai szopinál azt szoktam tanácsolni, hogy először csökkenteni kell a számát, pl. először csak éjfél után kaphat, aztán 2-3 órakor…majd ezt is lehet tovább korlátozni egy szopira, majd nullára. Ezt sírás nélkül nem valószínű, hogy meg lehet úszni nektek. Nehezítheti a dolgot, ha épp most jön egy foga és azért nyűgös, ekkor lehet halasztani a leszoktatást. Igazából te érzed, hogy most szükségről vagy szokásról van-e szó. Ha szokásról, akkor könnyebben elfogadja, hogy nem kaphat, némi műhiszti biztosan lesz, de nem hosszan tartó. A sírásnál azért arra figyelj, hogy ne dőlj be a hisztinek, irtó nagy drámát tudnak rendezni, de te biztosan érzed, hogy ez most szívszaggató, vagy csak pusztán idegesítő. Ha ez utóbbi, akkor nem kell aggódnod, nyugodtan kitarthatsz és ekkor ne add oda neki a cicit, még néhány próbálkozás, kiabálás lesz, aztán el fogja fogadni, megtanulja az új helyzetet.
    Azt is csinálhatod kezdetben, hogy ugyanúgy mellé fekszel, megszoptatod, de mielőtt elaludna, leveszed a ciciről és simogatod. Persze eleinte nehezebb lesz elaltatni, de ha csak akkor viszed aludni, mikor tényleg fáradt és még nem pörgött túl, akkor kicsit könnyebb.
    Minden új szokás kialakításánál fontos, hogy fokozatosak legyünk, ne túl drasztikusak és ne változtatgassuk a dolgokat, ugyanazzal a módszerrel próbálkozzunk minden nap. Egyszerre célszerű, csak egy dolgot változtatni.
    Összefoglalva: nem olyan kicsi már a kisfiad, hogy ne tudjon cici nélkül elaludni. Ezt a szokást teljesen hiszti nélkül kicsi esély van rá, hogy meg lehet változtatni. Hiába vársz még, magától, különösebb ok nélkül, nem valószínű, hogy csak úgy elhagyná a cicit, nyugodtan elkezdhetsz trükközni, vannak dolgok, amiket meg kell tanítani egy gyermeknek. Fokozatosan, kíméletesen, de muszáj határokat húzni, neki is erre van szüksége. Kitartást és sok sikert kívánok!

  • Kánai Attiláné Kati szerint:

    Kedves Dokimamai!
    Próbálnám azt a módszert követni, hogy evés-peluscsere-játék-alvás.Egy hónapos Péterem evés és peluscsere után kb 10 percet van el,(az evés kb 20 percig tart, majd 1/4 óra a büfi, de van hogy 3/4 óra az egész) utána nyűgösködik, nyafog (most van valami bélfertőzésünk,véres széklettel vasárnap óta, hétfőn lesz eredménye a széklettenyésztésnek), próbálom lefoglalni, ha nagyon nem megy, felveszem, sétálunk. Majd próbálnám elaltatni a kiságyában., hason, cumival. Na itt vannak a gondok. Elkezd már rögtön sírni, ahogy leteszem, hiába nyomom a cumit a szájába, ordít, kiveszem megnyugtatom, dajkálom, majd vissza, és így tovább, hiába susogok, simizem a hátát… Nagy kínkeservesen elalszik, akkor meg nagyon bealszik. Mert mire odajutunk, hogy elalszik az evés kezdete óta eltelt 2 óra is. Tápszeres, kb 100 ml-ket eszik(van hogy többet is). Ma még csak most evett 4. Kérlek segíts.A körbetekerem szorosan és úgy rakom le, azt is próbáltam már. Köszönöm szépen! Üdv

  • Dokimami szerint:

    Kedves Kati!
    Az egy hónapos kisbabák még nagyon éretlenek, ne várj tőle sokat. Különösen, ha beteg. Ekkor még nagyon nagy szükség van arra, hogy sokat ölben legyen (és ez még így lesz sokáig). Ha beteg egy gyermek, akkor ez fokozottan így van. Ráadásul mivel ő nem anyatejes, ezért fokozottan figyelned kell, hogy a sok testkontaktus meglegyen, hiszen a szoptatás-összebújás nálatok hiányzik. Valószínűleg fájdalmai is vannak, ne most akard megnevelni, azzal még jócskán ráérsz, ő még nagyon pici, éretlen hozzá. Ha nem bírsz vele járkálni, akkor ülj le, vagy dőlj le és tedd a mellkasodra és pihizzetek. Egy kisbabával nagyon más az élet, neked is idő kell, amíg megszokod, hogy ő diktál. A böfizés megtanulása is hónapokig is eltarthat. A kisbabákat életben maradásra programozták és ezt az anya tudja biztosítani, ezért nagyon ragaszkodnak a testkontaktushoz és az egészséges fejlődésükhöz is ez szükséges. Néhány hónap múlva egészen máshogy fog viselkedni, bár az altatás kialakítása soha nem könnyű, ha az ember meg akarja változtatni a természetes hajlamokat. Mivel nagyon különbözőek vagyunk, ezért nehéz altatás tanácsot adni, mert én pl. szerettem ölben altatni a gyerekemet és mai napig simogatom, melléfekszem, de van, aki rázárja a gyerekre az ajtót, hogy magától aludjon el. Azt gondolom a szeretettel nem nyúlhatunk nagyon mellé, ezért azt javaslom neked, hogy ne foglalkozz a házimunkával, szeretgesd a babád, ez a legjobb gyógyszer. A kiszáradásra nagyon figyelj, ilyen pici babáknál könnyen végzetes lehet. Ha romlik az állapota, nem tudod táplálni, azonnal vigyétek be a kórházba. (http://www.dokimami.hu/2010/11/28/hasmenes-hanyas-kiszaradas-csecsemonel-kisdednel/, http://www.dokimami.hu/2012/01/26/beteg-a-gyermek-altalanos-apolasi-teendok/)
    Kitartást és jobbulást nektek!

  • Tóth Enikő szerint:

    Kedves Enikő, Most olvasom itt h mennyi hasznos tipp van az altatáshoz. Nos, én pont az ellenkezőjében szeretném a segitségedet kérni. A kisfiam most múlt 4 hónapos és (mások szerint…) nagy az alvásigénye. Este fél 9kor letesszük aludni reggel 7ig alszik. Aztán napközben általában 1-1,5 órákat van fenn, de most már játékkal hason levéssel el tudom húzna akár 2 órát is, de akkor már nagyon fáradt és le kell tennem aludni. Aztán alszik kb 1,5 órát. Sokat vagyunk levegőn, és ugye nem kell mondanom h ott is alszik 🙂 Amúgy amikor fenn van, az az idő vidáman telik, kacarászik, nevetgél stb… A kérdésem az lenne, hogy Ön szerint is sok ez az alvás? Ha mélyen magamba nézek, azt mondanám h a babám biztos tudja mire van szüksége, és az elejétől fogva jó alvó volt, de sokan riogatnak h ez lehet hogy túl sok, mert az ő babájuk, már egész nap fenn van, meg kb fél óra óra alvással beérik egy nap… Előre is köszönöm a válaszát: Enikő 🙂

  • Tóth Enikő szerint:

    Rosszul irtam a végét, szóval úgy akartam hogy szerinted is sok ez az alvás? 🙂 Enikő

  • Dokimami szerint:

    Kedves Enikő!
    Össszességében ugyan nem írtad meg mennyit alszik a kicsi, de nekem éppen azok a babák tűnnek furcsának, akik 4 hónaposan egész nap fent vannak, sokszor azért felmerül bennem a gyanú, hogy ki van spórolva az altatás, egy macerával kevesebb. Nekem első olvasatra nem tűnik extrémnek ez az alvás igény, de ha gondolod írd meg pontosan az alvásokat, de az éjszakai alvás idő teljesen normális, és ha napközben 3x alszik, az is teljesen rendben van, tökéletes. Az a gyanúm, hogy az ismerőseid babái az extrémek, vagy nem altatják őket megfelelően.
    Minden jót kívánok!

  • Tóth Enikő szerint:

    Most jutottam érdemben géphez. Köszönöm a válaszodat. Megnyugtattál. Bár azóta eltelt három hét, és valamivel lecsökkent az alvásideje a kisfiamnak, de még mindig a körülöttem lévőkhöz képest sokat alszik. Napi háromszor, abból egy alvás a délutáni kb két órás. A másik kettő kb 40-45 perc. De már próbálom nem meghallani a rosszalló szavakat 🙂 Szóval megnyugodtam h minden a legnagyobb rendben. Köszönöm!

  • Heni szerint:

    Kedves Dokimami!
    16 hónapos kislányom éjszakai alvásával van problémám. Neki eddig igen változatos alvási szokásai voltak. Volt, hogy hosszú időn keresztül átaludta az éjszakát; volt, hogy többször kelt, de néhány korty víz vagy simogatás, cumi visszatételt követően pár perc után visszaaludt; volt hogy, egyszer kelt, de órákig fent volt, nem tudtam visszaaltatni. Jelenleg ott tartunk, hogy néhány éjszaka hajnalig alszik, akkor átviszem az ágyunkba, megszoptatom és kb.9-ig alszik. Egyre többször azonban fél 1 körül felébred (áll az ágyában és nyújtja a kezét, hogy vegyem ki, ha pedig kivettem mutogat az ajtó felé, jelezve, hogy az ágyunkba akar menni), és bármivel próbálkozom, nem tudom visszaaltatni. Volt, hogy 3 órán keresztül próbálkoztam, még a szoptatást is “bevetettem”, de semmi. Amint átvittem az ágyunkba, elaludt. Mivel belefáradtam a hosszas próbálkozásba, ha kb. fél óra alatt nem sikerült visszaaltatnom átvittem az ágyunkba. De az utóbbi napokban, egyszer megpróbálom elaltatni (kiveszem az ágyból, beülök vele a fotelba, betakarom és összebújunk) persze hiába, mert amint visszatettem az ágyába felébred, így fogom és viszem magam mellé, hogy mindenki tudjon aludni. (De van, hogy apuka horkolása miatt a “nagy ágyban” nyugtalanul alszik.) A velünk való alvás persze a kislányomnak a legkényelmesebb, keresztbe fekszik az ágyon, párommal mi ketten az ágy maradék részén, kb.felén (nem vagyunk kis darab emberek). 🙂 Azon gondolkodom, hogy a szobájába a kiságy helyére egy matracot kellene betenni, amin mellé tudok feküdni, ha felébred. Aztán vagy visszamennék a helyemre, vagy ott maradnék mellette reggelig.
    Mit tanácsolsz, mit tegyek, hogy nyugodtabbak legyenek az éjszakák? Válaszodat előre is köszönöm! Heni

  • Dokimami szerint:

    Kedves Heni!
    Ha már több cikket olvastál tőlem, akkor tudod, én szívesen aludtam a gyerekeimmel szükség esetén. A fogzás ill. betegség időszaka többnyire ezt jelentette. Én nem szoktattam be a nagy ágyba (egyébként egy másodperc alatt beszoknak, az a legjobb hely a világon), hanem saját matraccal oldottuk meg. Illetve a mi gyerekeinknek normál matracaik vannak és azon elférünk ketten is, ha muszáj. Nekünk ez bevált, én bátran tudom ajánlani. Én még olyan gyerekről nem hallottam, aki nem keresztbe fekszik a nagyágyon, és a szülőknek a széli 5 cm-nél több maradna 🙂 Az enyémek maguknak alszanak és már csak néha alszom ott néhány órát, azaz nem reménytelen a dolog (nem kell élete végéig vele aludni), vannak nehéz időszakok (fogzás), akkor viszont az együttalvás pl. a gyerekszobába életmentő, hiszen így ki tudod te is pihenni magad, apa is és a gyerek is nyugodtabb. Kitartás! egy-másfél év múlva már künn lesz minden fog. Minden jót nektek!

  • brunella szerint:

    Kedves Dokimami!
    A kisfiam 10 és fél hónapos. 4 hónapos kora óta ébred éjszaka (addig akár 7 órát is aludt, én költöttem 5 óránként szopni), cicivel alszik vissza. Sokszor látom, hogy a fogzas bántja, nagy melegben szomjas volt, akkor adtam neki vizet és az is használt. Esti rutinunk: fürdés, szopizas, hempergés a nagy ágyon, utána beteszem az ő kisagyaba, és zöld kiskutya-muzsikaszó mellett elalszik, közben néha simogatom. Éjszaka többször is ébred, nem bírom számolni, hogy mi volt a rekord, de egyszer, amikor követni tudtam, 8-at számoltam. A programunk nem percre pontosan van, mint pl a baratnomnek, hanem igény szerint próbálom alakitani. Mégis van egy vaz. Pl 9-10kor reggeli, 11 körül hintaban elalszik, aztán 1-2 körül ebéd, 4-5 körül alvás(bár nem mindig jön össze), este meg 5-6-7 körül a vacsora, ez attól is függ, hogy délután nassolt-e valamit (pl egy tolcsert fagyizaskor 🙂 fürdés 7-7.30, 8,9kor max ágyban, de ha olyankor kerül ágyba, 10 perc alatt elájul.
    Folyamatosan fáradt vagyok, de ez nem is annyira aggaszt, mint az, hogy napközben, főleg, ha valahol kint vagyunk, sétálunk, nem akar szopizni. A kiságya a miénk mellett van, így, ha sír éjjel, kiveszem. Utána meg ott is marad mellettem…7 hónapos korában eldöntöttem, hogy leszoktatom az együttalvásról, de nem jött össze, mivel borzasztóan fárasztó volt ki -be tenni a kisagyba, főleg, hogy emelni is nehéz. Pedig talán, mintha kevesebbszer kelt volna.
    A két égető kérdésem: miért kel ilyen gyakran (lehet szorongás? Szüleimmel élünk, ők sokszor kisajátítják: menjél fiam, egyél szlogenekkel, de persze akkor is én vagyok vele legtöbbet, csak azért írom ezt, mert legtöbb anyuka egyedül birkózik meg, nekem meg óriási segitsegem van, leszoktassam(talán még bírom a kialvatlanságot)?
    A másik pedig, hogy valamilyen szinten örülök, hogy éjszaka szopizik, legalább fokozza a tejtermelést. Ha nappal kevesebbet szopizik, elkezdte elválasztani magát?
    Köszönöm!
    Brunella

Vélemény, hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Mit csinálok most?

Most ezt olvasod Babaaltatási módszerek és ami mögöttük van at Dokimami.

meta