Sztori szerda: “Érte érdemes volt küzdeni!”

augusztus 3rd, 2010 § 1 comment

Ma egy csodálatos szívszaggató történetet olvashattok Angyalkától egy Angyalkáról…Zsepit készítsetek, szükség lesz rá. (Ne feledd, ha neked is van egy történeted, írd meg nekünk. Ajándékod: A nehézlégzés 7  gyakori oka és otthoni teendők csecsemő és kisgyermekkorban című e-jegyzet)
A mi történetünk hasonló sok babára vágyó páréhoz,akik mindent megtennénk,megteszünk azért,hogy részese legyünk a csodának.

2006-ban kezdünk el vágyakozni egy babára, akkor még nem tudtuk, hogy ez az idő 3 év lesz!  2007 a reménykedéssel,majd a sorozatos problémákkal telt el. Kiderült, nincs peteérésem , ezt különböző gyógyszerekkel próbálták elérni, sikertelenül.  A sokadik alkalom után találtam egy diabetológust, aki kiderítette, hogy PCO-m van, amit az inzulinrezisztencia okoz. Kezelni kezdett és hónapra megmondta mire lesz peteérésem.  Ami ezután jött arra nem számítottunk, találtak egy daganatot a hasfalamban, ezt 2008 tavaszán kioperálták. A szövettani szerint ez jóindulatú, de kiújulásra és rosszabbodásra hajlamos volt, ezért 2 héttel az első műtét után újra a műtőasztalra kerültem. A lábadozás után a férjem vizsgálata és a petevezetékeim átjárhatósága következett 2008 nyarán.  Az eredmény elkeserítő volt: nála rossz spermakép plusz átjárhatatlan petevezetékek nálam. A tökéletes fogamzásgátlások voltunk. Ilyen háttérrel indultunk meddőségi centrumba az év augusztusában. Nagyon kedvesek voltak és nem áltattak: csak a lombikprogrammal van esélyünk. 2009 januárjára lettünk előjegyezve. Dühös voltam és csalódott,nagyon hosszúnak tűnt a fél év!
Aztán megbékéltem és elfogadtam a helyzetet. Éltük az életünket. Október elején jött a meglepetés: valami csoda folytán megfogant egy baba! Sajnos 3 hét boldogság után a már 10 hetes magzatunk elhalt és én újra kórházba és műtőasztalra kerültem. Borzalmas volt, hogy a szobában mellettem mindenki azért jött, hogy megszabaduljon attól, amire én és még oly sokan vágytunk!!!
Ilyen előzményekkel, félve és reménykedve vártuk a lombikprogramot, amit január közepén kezdtünk.
Minden rendben volt, 3 embriót ültettek vissza és 6-an lefagyasztva várják, hogy megszülessenek.  A 3 embrióból 2 tapadt meg!  Határtalanul boldogok voltunk!  Sikerült és egyszerre két babánk lesz! Sajnos a tizedik héten elhalt az egyik magzatunk, de a másik úgy döntött megszületik ! Nagyon-nagyon élveztem a várandósságot, boldog voltam és még sosem láttam magam ilyen szépnek! A terhességi diabétesznek és diétának hála plusz 6 kilóval mentem szülni! 2009 október30-án megszületett az édes gyönyörű babánk!!!!
Azért osztom meg a történetünket, hogy akik hasonló gondokkal küzdenek lássák: a legreménytelenebb helyzet is jól végződhet!
Hazudnék, ha azt mondanám, nem voltam e 3 év alatt elkeseredett, dühös, csalódott, hogy nem akartam ezerszer feladni! Dehogynem!  A szeretteim nélkül nem ment volna! Mindig erőt adtak és kirángattak a mélypontról! Elviseltek akkor is, amikor tehetetlenségemben őket bántottam, meg persze magamat! Köszönök nekik és az orvosaimnak mindent!!!!!!!
Remélem mindazok akik babára vágynak nálam sokkal egyszerűbben áldott állapotba kerülnek és megkapják életük legnagyobb ajándékát!
A kisfiunk most 9 hónapos, gyönyörű és nagyon kedves baba! Érte érdemes volt küzdeni!
Köszönöm a lehetőséget hogy megoszthattam veled, veletek a történetünket!

Angyalka mi köszönjük, hogy megosztottad velünk történeteteket. Sok boldogságot kívánunk Nektek!

Tagged

§ Egy vélemény: Sztori szerda: “Érte érdemes volt küzdeni!”

Vélemény, hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Mit csinálok most?

Most ezt olvasod Sztori szerda: “Érte érdemes volt küzdeni!” at Dokimami.

meta