A legtöbb anya szokott beszélgetni a pocakjával, simogatja, énekel neki, manapság már Mozartot is egyre többen hallgattatnak a magzattal. Sőt ahogy nő a pocak ebbe a játékba egyre inkább bekapcsolódnak az apák is, és mekkora öröm, ha éppen rug egyet a baba a tenyerükbe. A pocaklakónak személyisége van. Nem kell ehhez nagy tudósnak lenni, a legtöbb anya magától rájön erre, sőt akinek több gyereke van, az tapasztalja, hogy már a pocakban máshogy viselkedtek. Vannak, akik megérzik, ha beteg a magzatuk és sok anya megálmodja a baba nemét is. Csuda érdekes az a módszer, ami Raffai Jenő és Hidas György nevéhez fűződik, ez az anya-magzat kapcsolatanalízis. Az ő könyvükből ( Lelki köldökzsinór, Párbeszéd a babával az anyaméhben…) vettem az alábbi ötleteket:
- Beszélgetés és éneklés a babának esténként. Klasszikus zene hallgatása, természetes hangok lejátszása neki (pl. tenger zúgás, madár csicsergés…) Ezen tevékenységeket a 20. héttől esténként 15 percet javasolnak.
- A baba fejétől a fenekéig ujjbeggyel átmasszírozni, 5 percig a 20. héttől.
- Ha megmozdul a baba a hasfalat gyengéden ütögesd meg.
- A baba ülepének ritmusos ütögetése énekhanggal kísérve.
- Meleg-hidegvizes üvegek elhelyezése a pocakon ott, ahol a baba háta feltételezhető. (20. héttől 5 perc esténként, a 24. héttől 30-30 másodperc)
- Fürdés közben a zuhannyal a hasat célbavenni. (28. héttől)
- Éles fényt irányítani a has alsó részére, a baba szemének irányába, majd mozgatni előre-hátra, balra-jobbra. (2 perc a 24. héttől)
- Hintaszékezés előre-hátra, balra-jobbra a 20. héttől 20 percig esténként.
A pocakomnak annak idején a férjem esténként “pocakmesét” mondott. Elmondta a pocaklakónak, milyen lesz a világ, ha kinn lesz. Bár a kisfiúnak szólt, én is nagyon vártam a meséket.