Sok gyereket kezelnek középfülgyulladással, pedig nincs is nekik. Hogy lehetséges ez? Mini tanfolyamunk 2. részében ilyen eseteket vizsgálunk. Hallottál már a fájdalmatlan, vörös dobhártyáról?
- A kiscsoportos Pistike reggel közölte anyukájával, hogy nem érzi jól magát, beteg. 39 fokos láza volt. Délutánra már folyt az orra. Pár nap múlva anyukája megtudta, hogy ismerősei gyerekei is betegek, középfülgyulladásuk van. Pistit kérdezte, neki nem-e fáj a füle. Fáj! – jött a válasz. Anya elvitte azonnal az orvoshoz, kért antibiotikumot középfülgyulladásra. Szerencsére a doktor bácsi megvizsgálta a kisfiút és látta, hogy kicsit ugyan vörös a dobhártya, de nem elődomborodó. Kérdezte a gyermek viselkedéséről az anyukát. Aki elmondta, hogy ugyanúgy játszik, mintha nem lenne beteg. Nem különösebben nyűgös. Az orvos nem írt fel antibiotikumot, úgy ítélte meg, hogy ez csak egy kis nátha. Pár nap múlva jobban is lett Pisti és mehetett óvodába.
Emlékszel még Marcsira az 1. részből? Mi a különbség Marcsi és Pisti között?
- Pistinek nem volt fájdalma. Marcsinak viszont igen. Pisti nem volt különösebben nyűgös, ingerlékeny.
- Kisebb gyerekeknél kicsit nehezebb eldönteni, hogy van e fájdalmuk. A csecsemők egy kis náthától is nyűgösek lehetnek. Ha azonban fáj valamijük, akkor sokat sírnak, elesettek, vígasztalhatatlanok. Ezzel szemben akinek nem fáj a füle, ha lement a lázuk, akkor vidámak, játékosak.
- A vörös dobhártya önmagában nem jelent bakteriális középfülgyulladást. A vírus okozta nátha a torok pirosságához hasonlóan a dobhártyát is pirossá teheti.
- Észrevetted, hogy az orvost a helyes diagnózis kialakításában az anya segítette? Ha azt mondta volna, hogy a gyerek nyűgös és ő szerinte fájdalma van, akkor az orvos antibiotikumot írt volna fel.
- Neked kell megítélned a gyermek viselkedését, esetleges fájdalmának mértékét. Ez alapján is hozza a gyermekorvos a terápiás döntését
