Ezek a leggyakrabban tudatlanságból, teljesítménykényszerből elkövetett hibák a csecsemő mozgásfejlődése szempontjából:
- 1. Sokan a kiscsecsemőt egésznap kiságyban, mózeskosárban, pihenőszékben … tatják, a “baba nem tud még semmit a fekvésen kívül”, “viszem mindenhova magammal” felkiáltással. Ezzel csak a mozgásfejlődését hátráltatjuk, rengeteget kell gyakorolnia, tornásznia a babának, erősíteni az izmait. Már egyhónaposan oldalra fordulhat, vannak akik már 2 hónaposan átfordulnak hasról hanyatt. Adjuk meg a lehetőséget neki tegyük járókába, játszószőnyegre amikor ébren van. Itt jegyzem meg, hogy vannak anyák, akik állandóan úton vannak, hisz a csecsemővel “mindenhova lehet menni”, figyeljünk azért gyermekünk igényére is.
- Mivel a légzésfigyelők reklám kampánya igazán hatékony, a bölcsőhalál napi félelmet jelent a kismamáknak. Mindenki kívülről fújja, hogy hanyatt kell altatni a babát az ajánlás szerint. (Az igazság az, hogy vannak babák, akik nem hajlandóak csak hason aludni. Erről majd a későbbiek folyamán írok) Igen ám, de sok anyuka elfelejti hasra fordítani a babát, ha ébren van. Sok állandóan hanyatt fektetett babára jellemző, hogy a kúszás kimarad, és előbb állnak fel. Tegyük sokat hasra a babát, dolgozzon sokat. Guruljon, kússzon, adjuk meg neki a lehetőséget, hogy gyakorolhassa, megtanulhassa ezeket a mozgásokat.
- Sokan szeretik ültetni a babát már akkor, amikor még magától nem is tud felülni. A mozgásfejlődés szempontjából nem az az érdekes, hogy mikortól tud ülni a baba, hanem hogy mikor tud felülni magától. Ne ültessük, bár nagyon élvezik a babák. Lehet alkalomadtán fel-felhúzni őket, kis hasizomerősítés, játék gyanánt. De mindenképpen hagyjuk, hogy ő maga üljön fel. Miért akarnánk görbe hátú kisbabát? Ne feledjük, ha már várható, hogy hamarosan felül a baba, mindenképp egy szinttel lejjebb kell engedni a kiságy matracszintjét, de akár a legalsó szintre is tehetjük, mert vannak babák akik ezután már fel is húzzák magukat állásba. Nem tudhatjuk előre, hogy a gyermekünk 6 vagy 11 hónaposan fog felállni.
- Ha már áll a baba, sokan elkezdik sétáltatni. Roppant mód élvezi, talán még követeli is. De jó ha tudjuk, ezzel nem a baba javát szolgáljuk. Ráérünk akkor kézen fogni és kicsit sétáltatni, amikor már nagyon ügyesen jár hónapok óta kapaszkodva és úgy érezzük csak egy kis bíztatásra van szüksége az első lépés megtételéhez. A másik nagy baba ellen való vétek a bébikomp, vagy egyéb járást segítő játék. Soha ne vegyünk ilyesmit, nincs rá szüksége a babának, csak hátráltatja a normál mozgásfejlődését.
- Sokan szeretik a kis cipőcskéket. Otthonra mégis legjobb egy vastag zokni. Először lábujjhegyen állnak, mennek a babák. A lábujjukkal is kapaszkodnak a földbe. Ügyesebben járnak eleinte cipő nélkül. Ráérünk cipőt venni akkor, amikor már odakint is menni akar. Arról nem beszélve, hogy a lábboltozatnak meg kell erősödnie. Vannak olyan ortopéd orvosok, akik már azonnal cipőt javasolnak, hogy minél hamarabb kialakuljon a talpon való járás. Azt javaslom, ha nem tudunk dönteni az ellentétes nézetek között, bízzuk a babára a döntést. Figyeljük meg szeret e cipőben járni, vagy inkább egy lépést sem tesz, lehúzza…stb…
- A játszótéren hagyjuk a babát érvényesülni, hadd küzdjön. Legyünk készenlétben, segítsük ha kell. De vegyük észre, ha már nincs ránk szüksége és egyedül is fel tud mászni, le tud csúszni…stb…
- Használjuk a józan paraszti eszünket, anyai megérzésünket, ne hagyjuk hogy a teljesítmény kényszer, vagy egyéb dolog megzavarja a fejünket. Ne siettessük, ne hátráltassuk, hanem segítsük gyermekünket, hogy kibontakoztathassa természetes tehetségét.
[...] legkövérebb csecsemője címet megpályázni? Arról nem beszélve hogy a nagyon pufi babák mozgásfejlődése lassabb, érthető [...]
[...] Újra indul a sztori szerda!!! Lehet történeteket küldeni, akinek kedve van. Egyrészt segíthetsz így másokon, másrészt segít az agybepunnyadáson is. Szóval, ha kedved van, bátran írd meg tanulságos történeteteket. Az újraindulást Varga-Horváth Adrienn, kétgyermekes harcedzett anyukának köszönhetjük, aki több kedves kis történettel lepte meg minap a postafiókomat. Erre a hétre ezt választottam. Mivel a mozgásfejlődésről van benne szó, ha van kedvetek olvassátok el az ehhez kapcsolódó régi cikkemet is: Mozgásfejlődés ellen való vétkek. [...]
Kedves Enikő!
Mozgásfejlődéssel kapcsolatban lenne kérdésem. Kisfiam 6 hónapos lesz 1 hét múlva. Kezdettől fogva rengeteget volt ölben, és annak ellenére, hogy szentül hiszem/hittem, hogy 1 éves koráig a gyereket nem lehet elkapatni, valahányszor ölbe kell venni, ha szeretné, most már látom ennek hátrányát is. Egyrészt egy 7 kilós gyerek már komoly súlyzó, másrészt akárhogy szeretném, hogy játszon játszószőnyegen, pihenőszékben…stb nem sikerül elérnem.
Ha leteszem a szőnyegére háton, nem fordul hasra ill. vissza játékaiért, csak sír és várja, hogy felvegyem, illetve a közös játékban sem partner. Kb. 2-3 hete már megfordult mindkét irányba, hason hátra már kezd kúszni, forog körbe, tehát nem fizikai gátja van a dolognak. Lerakva nem forog, de a pici kezei nagyon ügyesek, egészen apró dolgokat, pénzérmét képes felvenni pl. az asztalról…
Elkeserít, hogy míg a korabeli gyerekek elszöszmötölnek mindenféle játékkal, ő folyamatosan ölben lenne, tükörben nézelődne…stb és várja, hogy szórakoztassuk. Próbáltam már konyhai eszközöket, flakont..stb. a kezébe adni, de eldobja és sír tovább.
Hogyan lehet az ilyen babát játékra bírni…sírás nélkül? Van-e ennek hátránya, le fog-e maradni a kortársaihoz képest pl. szellemi- vagy mozgásfejlődésben? Kell-e a játékot erőltetni vagy rá fog érezni egyedül az ízére, ha már pl. stabilan ülni tud?
Válaszát előre is köszönöm.
Üdvözlettel
Ani
Kedves Ani!
Nem hiszem, hogy bármi problémát jelentene a kicsi fejlődésére a sok ölben levés, még sokáig ez lesz a legfőbb napi programja. Viszont jó lenne, ha némi időt tényleg eltöltene úgy, hogy nem kell szórakoztatni. Amivel én próbálkoznék: letenném, adnék neki játékot/érdekességet (pl. http://www.dokimami.hu/2010/07/04/csecsemogondozas-tanfolyam-43-resz-6-honaposak-jatekai/), mellé ülnék és nem csinálnék semmit. Hagynám nyavalyogni, általában kis idő múlva abbahagyják és elkezdenek játszani. Ha már elfoglalja magát, akkor kis idő múlva felállnék és a közelében tevékenykednék. Ha a válasz nyafogás, hagynám kis ideig nyafogni, ha nem hagyja abba, akkor mellé ülnék játszani, majd egyre passzívabb lennék…stb…Összefoglalva: hagyni kicsit nyafogni/unatkozni, mellé ülni/feküdni ilyenkor, de nem szórakoztatni, megmutatni mit lehet játszani a dolgokkal (korának megfelelően)…
Kedves Enikő! mostmár teljesen a rabja vagyok a blognak, minden este olvasok belőle vmit, ezért ne haragudj de megint kérdeznem kell…
a babánk ahogy írtad az előbbi bejegyzésben nagyon szeret ültetve lenni, (magától még nem ül, bár kapaszkodva sikerül félpercig tartani magát) a kádban pl. mindig elkezd sírni, ha lefektetjük. a kedvesemmel tanakodtunk is rajta, hogy nem-e ártunk ezzel. Ha baba tényleg imád így “üldögélni” van vmilyen praktikád, ami kikerüli az egészségkárosodást? Van vmilyen aranyközépút?
köszönettel, hedina
Hát igen, aki megízlelte az ülést, azt utána szinte lehetetlen fektetve fürdetni. Ha nem ültetitek sokáig és támasztjátok, akkor nem hiszem, hogy bármi gond lenne belőle.
Kedves Enikő! köszönöm a gyors választ!!!!