Hullafáradt anyukák horogra akadva – altatás biznisz

június 3rd, 2009 § 7 hozzászólás

altatas1

A Te gyermeked születésétől fogva végig aludta az éjszakát? Nem valószínű. Na jó, elismerem vannak csoda történetek csoda jó alvó csecsemőkről, de nem mindenki ilyen szerencsés. A legtöbb altatás módszernek az a célja, hogy a baba átaludja az éjszakát, de vannak olyan módszerek, amelyek ennél is tovább mennek, céljuk, hogy a csecsemő teljesen egyedül aludjon el, azaz a kiságyba fektetés után anya elhagyja a szobát. Neked mi a célod?

Elég sok altatás könyvet elolvastam (van 2 dolog, ami mindegyikben szerepel és ez a lényeg, a végén majd elárulom)és azt kell mondjam vannak egész horrorisztikus módszerek is. Elismerem működnek, csak valahogy a szivem nem vitt rá soha. Nekem még az is brutálisnak tűnt, hogy sírva hagyjam a kiságyba és úgy próbáljam megvígasztalni. Pedig ez szinte az összes módszernél alapvető követelmény: nem szabad kivenni a kiságyból. A humánusabbak szerint bent maradhatsz és vigasztalhatod, a durvább szerint a szobából is ki kell menned és ezt hallgasd meg: “negyedóránként menj vissza és ha a sírás miatt összehányta volna magát, teríts alá egy tiszta lepedőt, majd hagyd el a szobát. Ha a sírástól elájulna, ne aggódj, majd magához tér.” Köszi, ugye szerintetek is egy horror.

Vannak az együttalvást preferálók. Ez nekem is tetszett (volna). De ehhez apa is kell, nem lehet ráerőszakolni. Itt is el lehet rontani az éjszakákat, ha nem tartjuk be az alapvető altatás szabályt (majd a végén elárulom).

Miért van az, hogy egy “hibásnak” kikiáltott módszerre egy szempillantás alatt rászoknak, míg a “helyes” módszer mindig plussz energiánkba, napokba kerül?

A két legfontosabb dolog, ami a lényeg, és a körítés teljesen mindegy mi, a baba aludni fog. Na azért ne várd, hogy minden éjszaka, de annyit igen, hogy ne légy hullafáradtdepressziósvonszolommagam anya.

Az egyik, a legfontosabb, hogy a 1. kiságyában aludjon el. Tehát mikor már csukódik a szeme, be kell tenni a kiságyba. Ezt kell elérni, hogy ekkor ne sírjon, hanem aludjon el. Na jó, ez várandósan még nyilvánvaló, elfogadható tétel, de a babákba ezt elfelejtették alapból beleprogramozni. Nekünk kell. Az összes altatás könyv erről szól, hogy ezt a tudást hogy programozd bele. Azért van annyi, mert senki sem tudja a legtutibbat. Illetve ez nem igaz, Te fogod kitalálni a legtutibbat, személyre szabva a babádra. Nekem mindig változott, mindig újabbakat kellett kitalálnom, ahogy nőtt. De többnyire működött. És itt a másik titok, a programozás, azaz az 2. altatási rituálé. Ami mindig ugyanaz (na jó, időszakosan felül kell írni, ahogy nő a gyermek).

Most biztos azt gondolod, ezért aztán felesleges volt elolvasni ezt a cikket, hisz a csapból is ez folyik, altatási rituálé és ébren betenni az ágyba. Mégis sokan pénzt adnak könyvekért, tanfolyamokért, hogy az ő gyermekük is aludja végig az éjszakát. Pedig minden könyvnek ez a lényege, mondom, csak a körítés különbözik. Folyt. köv.

(Szerk: Egyáltalán nem biztos, hogy szükséged van bármilyen “módszer” alkalmazására. A babádnak semmi baja sem lesz, ha ölben altatod el, nagyon fogja szeretni és idővel úgyis kinő belőle (amikor már nem bírod). Az altatás módszerek a szülőkről szólnak, akik kikészülnek az altatástól. Én példásul a nehezebb utakkal boldogabb voltam mindig. Szerettem ölben altatni, sőt rájöttem, hogy szeretek felkelni hozzá éjszaka, mert legalább találkozhatunk. De ez nem azt jelenti, hogy neked is mazoistának kell lenned. Mindössze oda akartam kilyukadni, hogy nem kötelező ezen módszerek alkalmazása, de ha problémád van, akkor érdemes lehet ezekkel is próbálkozni.)

Kapcsolódó cikkekhez kattints ide!

 

Tagged

§ 7 Vélemény: Hullafáradt anyukák horogra akadva – altatás biznisz"

  • […] és egyéb trükköket bevetni az alatatásához. Engedd szabadon a fantáziádat most még bárhogy altathatod, a helyes szokások kialakítása még várhat, konkrétan arra gondolok, hogy magától aludjon el […]

  • Csók Enikő szerint:

    Anna 5 hónapos. Az utóbbi időben, -kisebb megszakításokkal- nagyon rosszul alszik, óránként ébred sírva. Jó esetben éjfélig, de inkább 1/2 11 -11-ig alszik a bölcsőben, kiságyban kb. 1/2 9-től (azaz 2 egész órát!). Utána magam mellé veszem, mert csak így kibírható az óránkénti ébredés. Szinte semmi átmenet az alvás és sírás között. Nappali szopizás közben is állandóan kifordul és sír, majd visszafordul a cicihez, mindezt 20 másodpercenként.
    Nyáladzik, de nem duzzad az ínye, nem tudom a foga jön-e. Az utóbbi héten összesen 2 x kakilt , pukizik is éjjel rendesen tekereg is de szélcsővel sem jön ki szél…Most már a 4. napja nincs kaki. Mit próbáljakés hogyan próbáljam legalább 1-2 relecsökkenteni az éjszakai ébredések és kitolni az első ébredésidőpontját?

  • Dr. Jurás Enikő szerint:

    Kedves Enikő!

    Ajánlom figyelmébe az alábbi cikkeimet, lehet, hogy megkapja bennük a választ: http://www.dokimami.hu/2010/08/29/segitseg-elromlott-a-kisbabam-nem-akar-elaludni-ejszaka-ujra-felkel-es-egy-percig-sincs-el-egyedul/, http://www.dokimami.hu/2011/01/01/fogzas/, http://www.dokimami.hu/2011/01/22/vajon-refluxos-a-babam-vagy-csak-rossz-alvo/, . Elkezdték már a hozzátáplálást? Ha nem, akkor érdemes elgondolkozni rajta, az a széklet gondokat meg szokta oldani. Éjszaka meg szokta etetni? 4 hónapos kor után már nappal kevesebbet esznek (annyira érdekes a világ), és éjszaka éhesek. Elképzelhető, hogy ez a rosszabb időszak 9 hónapos korig is eltart és utána sem lesz a kifejezetten jó alvó, amikor teheti pihenjen, akkor átvészelhető ez a roppant nehéz időszak.

    Üdvözlettel:
    Jurás Enikő

  • Brigi szerint:

    Kedves Dokimami!

    Nem is tudom hol kezdjem… És azt sem tudom jó helyre írom-e a kérdésemet, hozzászólásomat.Belevágok…
    Éppen öt hónapos a fiam. Eddig tartható egyre szélesedő idősávokkal meg volt a napirendünk. Kizárólag szopik. Este 9 körül etetem, és elalszik szopi után. Ő ahogy enni kezd, becsukja a szemét, tehát akkor próbálom levenni őt ,amikor érzem hogy már csak cumizik. De szerintem az akkor is cicin alvásnak minősül. Ez a kisebbik bajunk. Nappal az altatás eddig kézben ment, mivel az idegeim felmondták a szolgálatot, és hónapok alatt sem volt “képes” megtanulni egyedül elaludni. Kivesz betesz megnyugtat sem működött ,mert nem nyugodott meg, hanem ordított a kezemben is. De ez így nem érzékeleteti jól a problémát. Próbálom szét választani, így nekem is tisztul a kép….-) Szóval: kezdetektől nehezen van el ölben, vagyis mászik túr-fúr zörög, sehogy sem jó, csak ha felállok és menetelek vele. Az álmosság kezdetekor-gondolom én – már zörög, nyűglődk, kínlódik, ami eltart nála fél- egy órát is, mire alszik. DE csak úgy ha fogom és járkálok vele. Ezt már nem igazán bírom. Próbáltam ennek kiküszöbölésére az éberen betesz módszert, de nem ment, “Nem tanult a jó szóból”.-) Magyarán maradt a kézben altatás. Nem is lenne baj, ha 5 hósan nem lenne 9 és fél kiló. TEhát mostanra nem bírom őt fizikálisan, viszont ő továbbra is zörög, és végül már elviselhetetlenül sír. Zsákutca lett a kézben altatás nálunk a súlya miatt, ui. ha leülök még jobban sír. Mit tudok tenni, cicit kap. És ez másik gondom. Eddig törekedtem tudatosan hogy nappal ne cicin aludjon el, sikerült is, ráadásul evés után legtöbbszr nem aludt el, tehát a játék idő után jött az alvás/altatás, majd evés. Na ez 5 hósra eltünt! Mind a napirendünk – még változásokkal is- mind az alvás szertefoszlott. Egyszer csak evés után nem ébredt fel, és így persze már a következő evésre nem volt olyan álmos, viszont éhes az volt! Tehát mit tesz az egyszeri tapasztalatlan idegroncs, újra cici, hiszen 3-4 óra eltelt az előző evés óta, evés, majd alvás. És ez azóta is így megy, hiába próbálom visszaállítani a menetrendet.
    Most már nagyon aggódom hogy össze-vissza eszik, hiszen van hogy csak az egyiket eszi ki, és alszik, így viszont ha felébred éhes, és a másikat oda kell adnom. Ráadásul van hogy két óránként eljátszuk ezt. Mindig végig nézem, gondolom mi más baja lehet. Nem akarom minden nyekkre cicire tenni. De legtöbbször nincs más, csak az álmosság jelei, azok is egyre ritkábban, és /vagy éhség. Így mivel már senki nem bírja az üvöltését, én meg pláne, ráteszem a cicire. mohón eszik, zaklatottan, majd láthatóan megnyugszik, és alszik.
    Őszintén szólva én nehezem viselem ezt a káoszt. Úgy érzem magam rontottam el, gyenge vagyok és beadom a derekamat. Nem vagyok következetes- bár eddig azt hittem -az vagyok/voltam 4é s fél hónapig. Most csak kapkodom a fejemet, és próbálom kiszolgálni az igényeit. Rémképek gyötörtnek hogy ez mindig így lesz, nem tudom elválasztani, hiszen ilyen állapotban hogyan kínáljam majd meg 6 hó után gyümölcslevekkel stb. Bevallom, hogy zavar a helyzet, nagyon. Kudarcnak érzem az anyai működésemet, szerintem mindketten boldogtalanok vagyunk, és félek hogy azt hiszi neki bömbölni kell ahhoz, hogy enni kapjon…sokszor öszehúzott szemöldökkel alszik és fel fel sírdogál, régebben nem volt így, bár akkor meg 20-30 perceket aludt 3x. Most már átlag 2x alszik kb 1órát de semmi féle rendszer nincs benne mikor. Egyébként éjjel egyszer kel 3-4 között, néha 2körül, majd 6 körül. Ekkor eszik, utána 9kor eszik.Próbálok legalább ebbe valamiféle rendszert vinni. Több kevesebb sikerrel.
    Alkalmatlannak érzem magam, azt hiszem most már lemerem írni. Türelmetlen vagyok és agresszív, és boldogtalan a kudarcoktól, és attól hogy ő mit gondolhat rólam. Egyébként a környezetemmel is megkellett vívnom, hogy nem adok neki teát, cumit (ezt végső kétségbeesésembem bevetettem, de két hét után kiköpte, és azóta is bagózik rá)
    Hogyan fogom hozzátáplálni egy hónap múlva?, Normális jelenség ez amit leírtam, mit tegyek másképpen? Egy éves korábn vissza kell mennem egy képzésbe, igaz levelező, de rettegek hogy addig nem haladunk egyről a kettőre, és hogy hagyom itt akárkivel is? Javulhat az alvása, és mit jelent tulajdonképpen cicin altatni? Azt, hogy alváshoz megkapja, eszik vagy nem, és aztán ébredéskor eszik, hiszen vagy evett vagy nem. Vagy mást. Látja kedves dokimami még ezt sem tudom.
    Próbáltam már segítséget kérni, de a védőnőm, aki egyébként pártolja a sokáig szoptatást, keménységet javasol, húzzam az időt, ne altassam cicin, de ne is járkáljak, de a fennt leírtak alapján ez most nem megy. Hiába tudom és nem is akartam eddig sem ezeket tenni. Hasonló blogon pedig belinkelt egyenpanel választ kaptam, amivel semmire sem mentem.
    Most találtam rá önre, és tanulmányoztam a válaszait, a stílusát, úgy látom és érzem, hogy próbál egyénileg időt fordítani a válaszadásra, nincsenek belinkelt egyenválaszok. Kérem, neharagudjon hogy sokat írtam, talán a feszültségemet is akartam csökkenteni. Köszönettel várom válaszát, és véleményét.

  • Dr. Jurás Enikő szerint:

    Kedves Brigi!
    Köszönöm, hogy ilyen őszinte voltál. Megmondom őszintén, azok alapján amit leírtál, csak gratulálni tudok. Pont úgy csináltad a dolgokat, ahogy a lelkiismeretes anyák szokták: ösztönösen és jól. Semmi hibát nem tudtam felfedezni. Az egyetlen igazi problémát abban látom, hogy ezt nem tudod. Társadalmunk mindig minden problémát meg akar oldani, pedig van amikor nem problémák vannak, hanem nehézségek. A nehézségeket pedig nem megoldani kell, hanem alkalmazkodni hozzájuk. A kisfiad elég jó alvónak számít, ennek mindenképpen örülj. Biztosan lesz még ennél rosszabb, de talán extrém rossz (éjszaka óránként kelő) nem lesz. Ami extra nehézséget jelent nektek jelenleg az az, hogy már most igen jó súlyban van. Ez az a súly, ahol mindenki fel szokta adni az ölben járkálva altatós programot (merthogy a legtöbben ezt csinálják: http://www.dokimami.hu/2010/10/24/babaaltatasi-modszerek-es-ami-mogottuk-van/), viszont akkor már többnyire 9 hónaposak elmúltak a babák és egy 9 hónapos baba értelmi szintje már nem az 5 hónaposé, sokkal okosabb. A 4. hónap táján szoktak elkezdődni a nehézségek mindenkinél: http://www.dokimami.hu/2010/08/29/segitseg-elromlott-a-kisbabam-nem-akar-elaludni-ejszaka-ujra-felkel-es-egy-percig-sincs-el-egyedul/). Ez teljesen normális, nem te vagy rossz anya, hanem ez egy ilyen időszak a baba fejlődése során (lesz még cifrább is majd, ne félj:-)).
    Bármilyen tanácsot adnak neked, csak akkor fogadd meg, ha azonosulni tudsz vele, azaz, az anyai ösztönöd jóvá hagyja. Ugyanis manapság nem foglalkozunk vele, de sokszor van úgy, hogy ugyan erőszakkal megoldunk egy problémát, csak éppen az egy újabbat generál, majd arra is kitalálunk valamit…stb…aztán már nem látunk a kupac szeméttől. Mivel a 9,5 kg tényleg sok, hogy egy fél órát cipeld, ezért tényleg érdemes lenne ezen könnyíteni valahogy. A cicin altatást én már nem látom olyan mumusnak, mint sokan, ahogy okosodik a gyerek, bármikor leszoktatható róla, vagy ha kezd gondot okozni, de lehet, hogy soha nem fogja ez elrontani az alvását, ezt az idő mondja meg. Bármikor lehet új szokásokat kialakítani, sőt kell is, viszont ezeket nem kell előre kitalálni, hanem az élet hozza magával a problémát és a megoldást, vagy az új nehézséget és az alkalmazkodás új módját. Ha átmenetileg a cicin altatás megoldja a problémátokat, amíg összeszeded magad vagy még tovább, akkor szerintem nyugodtan altasd úgy. Viszont, ha emiatt romlik az alvása, akkor amikor elkezd mereven nézni, csukogatja a pilláját, akkor vedd le, és ha kell pici járkálás után tedd be az ágyba, behajolhatsz hozzá, simogathatod…Ha a járkálva altatást választod, mert csak az működik, akkor mondd meg neki, amikor elfáradtál, hogy most anya pihen egy kicsit, majd folytatod a megszokott módon. Ülve is himbálózz, énekelj neki, dúdolj…ha mindig így csinálsz, akkor 3 nap alatt megszokja (elvileg, vagy nem, a valóság sokkal összetettebb mint az elmélet). Altathatod úgy is, hogy egymás mellé feküdtök, simogatod, összebújtok, dúdolsz, persze ehhez is szokatás kell.
    Hogy pontosan hogyan a legjobb nektek, azt csak te tudod kitapasztalni, ebben sajnos senki nem segíthet. Én csak annyit tudok mondani, hogy próbálj meg bízni magadban, mert szerintem jól csinálod, csak nincs önbizalmad, senki nem mondta el neked, hogy a babák ilyenek valójában: problémásak és mindegyik más. Ami még eszembe jutott: vidd később aludni, ne az első ásításnál. Vagy ha el kezdesz vele járkálni és néhány perc múlva is még mindig élénken nézelődik, nincs elpilledve, akkor tedd le még játszani és várj egy kis időt (10-15 percet, vagy amennyit jónak látsz). Ha csak akkor viszed aludni, amikor már tényleg nagyon álmos, akkor még 20 percig sem tart az altatás, néhány kör után lehet hogy elalszik és annyit hátha bír a derekad, karod. Ha 30-45 percnél tovább tart az altatás, akkkor a legtöbben szintén idegesek, agresszívek lesznek. Az nagyon idegtépő, ezért érdemes később vinni aludni. Persze arra figyelni kell, nehogy túlpörögjön, mert akkor viszont nem tud hamar elaludni és csak sírva. A hozzátáplálástól ne félj, biztos jó evő lesz, nem érdeklődik még? Vannak, akiknél már ekkor el kell kezdeni, annyira kiabálnak az ételért és széklet gondok is vannak(4-6 hónaposan lehet elkezdeni a hozzátáplálást). Egy éves korára már egészen más lesz, mint most. Ha helyben van az iskola és nem napokra kell majd elutazni, akkor nagy gond nem valószínű hogy lesz (ha olyan vigyáz rá, aki szereti), inkább utána néhány napig lehet őrizni fog téged.
    Ezek a téli hónapok amúgy is nehezebbek a babákkal, mert sokszor nem is lehet kimenni, pedig a babák imádnak kint lenni és nekünk sem árt. Mivel úgy érzem lelkileg padlón vagy és nem írtad, hogy szoktál-e egyedül elmenni otthonról, ezért így látatlanban szívesen kiutalnék neked egy kimenőt. Smink, szép ruha és babamenetes fél óra-néhány óra. Ha más nem, menj egyedül körbe a házatokon, amíg apa vigyáz a kicsire, annyit biztos kibírnak. Ha van nagymamátok, akkor meg menjetek el randira kettesben, ha más nem enni egy sütit, inni egy kávét… Szopi után biztosan kibír nélküled néhány órát. Rengeteget jelent feltöltődés szempontjából. (http://www.dokimami.hu/2010/11/29/ha-anya-vagy-apa-leereszt/). Ezeken felül ajánlom még Lustanyu.hu-t, akinél lehet jókat nevetni és Viát (urban-eve.hu), akinek a kislányos bája mint egy tavaszi szellő segít kicsit kizökkenni a kakás pelenkák közül. Annyit azért még tudnod kell, hogy a gyerek fejlődése során lesz még sok állomás, nehézség, a szokások folyton változni fognak, mire egy bejáródik, addigra újra lesz szükség. Ezért jobb nem agyalni a dolgokon, hanem sodródni az eseményekkel. Ha megérett a kicsi egy új szokásra az szinte magától kialakul, rövid szokatást igényel csak. Látod, sokat ítam, de sajnos én sem tudok segíteni neked, csak te tudod a megoldást kitalálni, ahogy mind a kettőtöknek elfogadható. Kitartást kívánok és ne marcangold magad, mert nincs miért, ilyen a babás élet, inkább próbálj meg feltöltődni és meglásd a megoldásra is rá fogsz jönni hamarosan.
    Üdv, dokimami
    ui: mindegy hova írsz, mert mindenütt én olvasom 🙂

  • Brigi szerint:

    Kedves Enikő!

    Köszönöm bátorító szavait. Azt hiszem, egy elkeseredett embernek semmi nem elég hosszú, ami arról szól(hat) hogy bátorítani próbálják őt. Többször is elolvastam levelét, és próbálom magamévá tenni a jótanácsokat. Több dolog is eszembe jutott.: az egyik, hogy én elég szabálykövető ember vagyok, és azt hiszem ebben az élethelyzetben is keresem a kapaszkodókat, úgy mint napirend. Amikor tudom, hogy mikor mi következik. Megértettem már hogy a kisbabákkal ez nem így van, mert folyton változnak a dolgok.-) DE mégis nehéz elengedni ezt az igényt. Engem nagyon zavar az összevisszaság továbbra is. Két dolog között mozgunk, egyik nap elalszik félig ölben, félig ágyyban sírva, másiknap kihúzza az etetési időig, így csak evés után alszik el. Nem tudok a kettő között eligazodni. A szívem az utóbbit, az eszem az előbbit preferálja.
    Igen, valóban nem járok sehová, és talán ez is zavaró. Először a rengeteg szoptatás miatt, most pedig anyukámon kívül – bár más elérhető személy nincs is – nem merem hagyni, éppen az alvási ceremónia miatt. Egyébként más nem tudom hogy van ezzel, de nekem az időérzékem elszállt, vége lett, megszünt…,-)) Ahogy kiteszem a lában, pl. ritkán postára, úgy érzem mintha órák óta eljöttem volna otthonról. Kialakítottunk a férjemmel egy heti rendet, ő bevásárol, elintézi a dolgokat, így nekem nem kell menni. Egyzer kétszer elmentünk együtt vásárolni, hát kész idegbaj volt részemről. Így ha engedem cicivel aludni még kisebb esélyt látok a kiruccanásra. Szóval kissé otthonülő lettem, pedig aktv életem volt, és a munkám is az (volt) szociális munkát végzek egy családsegítőben, és az említett képzés Pesten van MA. Így azok a napok egész napok lesznk, mivel én Pesttől kb 60 kmre élek.
    Próbálom a legjobb megoldást keresni, ahogy írta is, remélem meg is találom.
    Eszembe jutott még egy érdeksség: kisfiam gyakran játszik úgy, hogy a fejére teszi a pelenkát, zsebkendőt. Szószerint teszi, majd szuszog alatta, és leveszi, kinéz mosolyog. Van hogy szólítgatom, és már arra is kibújik alóla. A védőnő azt mondja több elméelt is van erre, eggyet emlíett, hogy a méhen belül a méhlepényre emlékezteti őket. A mi fiunknak benne volt az arca, nem is lehetett vizsgálni. Hallott-e erről valamit, vagy ismer-e ezzel kapcsolatosan elméleteket?

    Még egyszer köszönöm bíztató válaszát.

  • Dr. Jurás Enikő szerint:

    Kedves Brigi!
    Azt kell látnod, hogy teljesen normális, általános az a lelkiállapot, amiben vagy. Mindenki átmegy ezeken, persze van, aki inkább elmenekül előle, van aki könnyebben vagy nehezebben éli meg. Megvannak az anyává válás lépcsőfokai (http://www.dokimami.hu/2011/05/15/anya-evolucio/), ami mindenkinél kicsit máshogy alakul, hiszen nem vagyunk egyformák és ugye mindenki máshonnan érkezik meg ide. Hihetetlen sokat lehet tanulni a babázásból, a babától, különösen akkor, ha a baba nem a kisangyal típusból való. Pl. ha te szabálykövető vagy, elképzelhető, hogy meg kell tanulnod a belső hangodra hallgatnod, vagy a spontaneitást, a csak a mának élünk, élvezzük a pillanatot életérzést (http://www.dokimami.hu/2011/11/07/a-kisgyermek-titka/), kétségtelen nem megy egyik percről a másikra. Az első gyerekkel mindenki szorongóbb, óvja a széltől is és aggódik mi lesz, ha…szerencsére mostmár együtt is ki tudtok mozdulni, egyre jobb az idő. A zsebkendős dologról én se tudok többet, engem nem nagyon érdekelnek az elméletek, de lehet hogy Felicitasz (http://felicitasz.blog.hu/) többet tud, kérdezd meg őt, ha gondolod. A babák sokkal többet kibírnak, mint gondolnád és nagyon okosak, megtanulják, hogy pl. mamánál más szabályok vannak, mint otthon…stb…nem tudok annál jobb tanácsot adni, hogy lélegezz mélyeket, gyönyörködj babádban, szorítsd magadhoz, élvezd a közelségét, puszilgasd meg, öleld meg a férjed, napfürdőztesd arcodat, készíts gyertyafényes ebédet magadnak, tegyél fel egy arcpakolást, hívd fel egy barátnődet…stb…, azaz próbáld meg élvezni az életet, a pillanatot és az altatás miatt ne aggódj, hiszen olyan mindegy hogyan alszik el, az sokkal fontosabb, hogy jól érzed magad, hiszen a babád jó ideig még csak belőled tud energiát meríteni. Ha jó kedved van, akkor ő is együttműködőbb. Minden szépen ki fog alakulni, ahogy eddig is alakultak maguktól a dolgok, nem érdemes semmit erőszakkal eltervezni, véghez vinni, netán előre aggódni miatta, hiszen magától is szépen megy majd, sokkal szebben.
    Nyugalom, üdv az anyák világában! Ez ilyen (is).

Vélemény, hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Mit csinálok most?

Most ezt olvasod Hullafáradt anyukák horogra akadva – altatás biznisz at Dokimami.

meta